Végre tegyük már rendbe történelmünket. A rendszerváltás után, nagy viták közepette, Antall József miniszterelnöksége alatt, harminc éve temették újra (1993. szeptember 3.) Horthy Miklós kormányzó és családja hamvait Kenderesen. Most, az újratemetés évfordulójának tiszteletére emlékünnepséget rendeznek Kenderesen vasárnap, a Horthy-ligetben.
Érdemes néhány történelmi tényt tisztázni. Sem Horthy Miklós, sem az általa kormányzott korszak Trianontól Szálasi Ferenc nyilas pártvezető hatalomra jutásáig nem volt fasiszta és nem volt náci. Egy ezeréves feudális alapokra, az 1848-ban kivívott, az 1867-es kiegyezés Deák Ferenc-i szabadelvűségre, szabadság jogokra, nemesi hagyományokra és hazaszeretetre épülő vagy nyugvó, alkotmányos monarchiára hasonlító, parlamentáris demokráciát is magában foglaló ország volt Magyarország.
A királyi Magyarország
Királyi Magyarországnak is nevezték az országot király nélkül, a legfőbb hadúri méltóságot Horthy Miklós kormányzó képviselte. A német megszállásig (1944. március 19.), a második világháborúba való belépésünktől függetlenül szuverén országként működött Magyarország és érdekeinek megfelelően önálló döntéseket hozott. Például tízezrével fogadta be a lengyel menekülteket – zsidó származásúakat is –, lengyel tiszteket, különböző okból menekült lengyel családokat, és más országokból érkező üldözött zsidó menekülteket például Franciaországból, Romániából, Csehszlovákiából vagy más nyugat-európai országokból. Nem volt véletlen tehát, hogy Magyarországot az 1940-es évektől a béke szigetének nevezték, és több százezer, a háború elől menekült embernek nyújtott védelmet, otthon a fajuk üldöztetése miatt. A nürnbergi perben, ahol a győztesek, az amerikaiak és szovjetek ítélkeztek, ahol számos náci főbűnöst kivégeztek, elítéltek, Horthy Miklós esetleges bűnössége szóba sem került.
Budapest, 1935. március P. Thomas Etherton angol repülőezredes, Horthy Miklós kormányzó (k) és gróf Teleki Pál (j) volt miniszterelnök, felsõházi tag a Parlamentben. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció
A kommunisták hazug megbélyegző kifejezése a “Horthy-fasizmus”
A Horthy-fasizmus megbélyegző kifejezést elsősorban a Moszkvából hazatért kommunista moszkoviták kreálták Rákosi Mátyás főideológusa, Révai József vezetésével, aki a Szabad Nép főszerkesztője volt. De szerepet játszottak Magyarország lejáratásában olyan magyar kommunista újságírók, mint Gábor Andor vagy Illés Béla. A hazugságimportot, a “bűnös nemzet fogalmát” aztán tovább fejlesztették marxista történetírók, mint Molnár Erik, Andics Éva, Mód Aladár, Gerőné Fazekas Erzsébet vagy Nemes Dezső. Borzasztó károkat okoztak a magyar történetírásban. Molnár Erik például a magyar őstörténetet marxista módon közelítette meg és a magyar honfoglalás előtti társadalmat kommunisztikus pásztortársadalomnak láttatta. A tudománytalanság folytatódott. Andics Erzsébet a Szent István-i nemzeteszmét támadta. Mód Aladár és a Rákosi-korszak történetírói a véres Tanácsköztársaságot, a vörös terror vezéreit, Kun Béláékat, Szamuely Tiborékat hős forradalmárként ábrázolták, míg Horthy Trianon utáni rendteremtő, országmentő tevékenységét – a fehér terrort – nemes egyszerűséggel egy szintre emelték a Mussolini-féle olasz fasizmussal vagy a hitleri nácizmussal. Magyarán a szovjet szuronyokra épülő korszak előző évtizedeit, évszázadait átírták, meghamisították.
Budapest, 1924. Gróf Bethlen István miniszterelnök (1921–1931) felszólal a képviselőházban.
A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció
A kommunisták szinte a teljes magyar kultúrát és annak minden képviselőjét el akarták pusztítani
Azokat az írókat, történészeket, akik ellenkező véleményen voltak, likvidálták, bebörtönözték. Ez történt Hóman Bálinttal, a Horthy-korszak kultuszminiszterével, neves és nagyhatású történésszel, aki méltatlan körülmények között éhen halt 1951-ben a váci fegyházban. Gyula diák, azaz Somogyváry Gyula csaknem nyolc évet töltött a szovjet GULAG munkatáboraiban, majd Kistarcsán, 1953-ban rejtélyes körülmények között meghalt. Nem kisebb műveket írt például az első világháborúról (És Mihály harcolt), az 1919-es vörös terrorról, Sopron és tizenkét falu visszafoglalásáról, mint a Ne sárgulj, fűzfa vagy a Virágzik a mandula. Bátorságáért Horthy Miklós avatta vitézzé. A Magyar Rádió irodalmi igazgatója mindössze 58 évet élt. Mályusz Elemér, Szabó István és Kosáry Domokos történészek életét meghagyták, de eltiltották őket az egyetemi katedrától, megfosztották MTA-tagságuktól, sőt, Kosáry négy évet ült is, ő már a Kádár-féle megtorlás áldozataként. És hány ilyen példát lehetne még megemlíteni. De ugyanezek, a Rákosi- és Kádár-korszak történelemhamisítói a náci könyvégetőkhöz hasonlóan küldték könyvmáglyára a Horthy-korszak íróinak alkotásait, például Herczegh Ferenc, Márai Sándor, Sinka István, Erdélyi József, Nyirő József, Zilahy Lajos, Wass Albert, sőt Katona József, és Madách Imre műveit is. Az ember tragédiáját évekig nem játszhatták színházakban, és később is csak cenzúrázott formában.
Budapest, 1940-es évek eleje. Gróf Zichy István (háttal), az Országos Magyar Történeti Múzeum fõigazgatója köszönti az Iparművészeti Múzeumba látogató Hóman Bálint (elöl b3) vallás- és közoktatásügyi minisztert és Tasnádi Nagy Andrást (elöl b4), az Országgyűlés elnökét. MTI Fotó: reprodukció
A Bánk bánból kihagyták Tiborc híres monológját, nehogy a néző párhuzamot vonjon az egykori és az új zsarnokság között. Mi volt ez, ha nem a bolsevizmusba csomagolt fasizmus? De hát ők a Horthy-rendszert nevezték fasiszta rendszernek. Megbélyegezve olyan nagyhatású politikusokat, mint például gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál miniszterelnököket, gróf Bánffy Miklóst, gróf Klebelsberg Kunó oktatáspolitikust, akik talpra állították Magyarországot, életüket, jövőjüket áldozták a magyar szuverenitásért. Persze szólni kell a történelmet elferdítő irodalom egyik fő művelőjéről, Pálóczi Horváth Györgyről, aki már 1944-ben megírta Londonban In Darkest Hungary című munkáját, a hazáját áruba bocsátó kommunista Károlyi Mihály előszavával. Ezért a könyvéért Rákosi Mátyás megbocsátott neki, később szovjet kívánságára bebörtönözték, de ez mit sem von le bűneiből, amit nemzete ellen elkövetett. Ebben az angolul megjelent könyvében úgy írta le Magyarországot, amely nem méltó arra, hogy európainak nevezze magát. Ma is hányszor hallani ezt az úgynevezett “progresszívektől”. A fasisztázó, hazaárulók sora amerikai és szovjet kívánságra folytatódott. A Lenin- és Kossuth-díjas Aczél Tamás – Nagy Imre baráti köréhez tartozott –, a Szabad Nép sztálinista újságírója 1956 után az USA-ban folytatta írásaival Magyarország lejáratását. Nehogy elfelejtsem az eddig említett történelemhamisítók mellett megemlíteni a Kádár-korszak nácizó történészeit, mint Karsai Eleket vagy Gárdos Miklóst.
Budapest, 1963. június 11. Karsai Elek történész, levéltáros munkahelyén, az Országos Levéltárban. A “történeti írót” a Magyar Rádió és Televízió elnöksége tudományos munkásságáért, a cikkünkben hivatkozott tevékenységéért Nívó-díjjal tüntette ki. MTI Fotó: Keleti Éva
Egyszerűen átírták a múltat, ha kellett, akkor vérrel is
Műveikben azt a hazugságtudatot akarták elmélyíteni az olvasókban, hogy minden, ami a Kárpát-medencében történt a szovjet tankok eljöveteléig, az népnyúzás, úri huncutság és gyalázatosság volt. Ehhez járultak hozzá a “vidám barakk” jó néhány filmjének olyan rendezői, mint például Jancsó Miklós, akik szintén átírták bolsevista szemlélettel filmjeikben a magyar történelmet. A Lenin-fiúk, akik menekültek a felelősségre vonás elől a 133 nap alatt elkövetett bűneikért, azok ártatlan áldozatok voltak, és a magyar katona, a magyar rendőr, a csendőr a filmekben lelketlen, uniformisba bújt szörnyetegek voltak. Persze a Prónay–Héjjas-féle különítményesek elkövettek jóvátehetetlen bűnöket (igaz, válaszlépés volt a vörös terrorra), de Horthy Miklós időben leállította az önkényeskedő fehér terror résztvevőit. Jó néhány tisztet bíróság elé állítottak, kivizsgálták szerepüket vagy elbocsátották őket a hadseregből. Említhetném Francia Kiss Mihály perét. Horthy alatt a magyar bíróságok nem visszamenőleges hatályú törvények alapján ítélkeztek, mint tették később Rákosiék, Kádárék. Például Francia Kiss Mihályt, a Rongyos Gárda parancsnokát, Nyugat-Magyarország számos településének felszabadítóját 1957-ben, 40 évvel azelőtti felmentő bírói végzés ellenére, koholt vádak alapján kivégezték.
Budapest, 1950. december 20. Révai József, a korabeli “eltörléskultúra” egyik leggonoszabb alakja, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettese, népművelési miniszter beszédet mond a Magyar–Szovjet Társaság (MSZT) kongresszusán a Parlamentben. Magyar Fotó
Magyarország már a húszas évektől a “béke szigete” volt
Amíg az 1920-as, 30-as években Olaszországban, Mussolini feketeingesei gyilkos harcot folytattak a kommunisták ellen, Németországban szintén gyilkos harcok folytak a nácik és a kommunisták között, ami végül kiteljesedett az antiszemitizmussal, a zsidók üldözésével egy totalitariánus rendszerré, addig Horthy Miklós 1919-től, 1920-tól kezdve többnyire békés eszközökkel megszilárdította a hatalmát és a rommá vert országban elindult újra egy nyugodt polgári fejlődés. A tények önmagukért beszélnek. A Kun Béla-féle Tanácsköztársaság bukása után ezrek és ezrek menekültek el az országból, de pár év múltán, akiknek nem tapadt vér a kezéhez, azok szépen visszatértek és folytatták ott, ahol abbahagyták. Ez mondható el Hatvany-Deutsch Lajos báróról, Károlyi Mihály legfőbb támogatójáról, aki bántatlanul visszatérhetett hazájába és folytathatta kultúrpolitikai, irodalmat támogató, mecénási tevékenységét. Felkarolta a többi között Ady Endre, Tóth Árpád és József Attila költészetét, a Nyugat irodalmi folyóirat működését. Bár a Horthy-rendszer a kommunistákat nem szerette, de a második világháború közepéig a marxista Népszava mellett baloldali újságok uralták a sajtót. Hol volt fasiszta elnyomás, amikor az Esti Kurir, az Újság és a Miklós Andor-féle Pesti Napló, az Est és a Magyarország reggel, délben, este megjelenő liberális lapjai azt írtak, amit akartak, támadhatták a kormányt és a rendszert.
Az sem volt titok, hogy a polgári baloldal-liberális szabadkőműves lapjai a nagybankok zsebében voltak. A magyar parlamentben a szociáldemokrata, kisgazda képviselők mellett ott ültek a nagybankok érdekeit képviselő demokraták. A mentelmi jog védelme alatt a képviselők interpellációját a Horthy-korszak miniszterei kötelesek voltak meghallgatni és azokra válaszolniuk is kellett. Az interpellációkat senki sem cenzúrázta. Horthy Miklós kormányzó 25 éve alatt a magyar parlamentáris élet európai módon működött, egyedül a kommunista párt nem kerülhetett be a parlamentbe. De Európában a Szovjetunión kívül hol működhetett a kommunista párt, aminek természetét hamar megismerte jó néhány európai ország, mint például a magyarok, a németek, az olaszok, a franciák… Egyszóval, a Horthy-korszak szellemi, kulturális élete szabadon virágzott.
Vezető kép: Horthy Miklós kormányzó. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció
Facebook
Twitter
YouTube
RSS