Idén, 2020-ban ismét felpörgött a Sportrovat a PestiSrácok.hu-n, nagy részben két új kollégánknak, Kovács Attilának és Perutek Jánosnak köszönhetően. Egyikük civilben történelemtanár, a másik a küzdősport megszállottja, de egy dologban hasonlítanak: élnek-halnak a magyar sportsikerekért, történelmünk legendáiért. Írtunk Papp László csodáiról, Mónus Józsefről, aki Árpád vezéréket „követi”, Békessy Béláról, aki huszárszázadosként előbb olimpiai ezüstérmes lett, majd életét adta a hazájáért, Grosics Gyuláról, Kercsó Árpádról és számtalan ízig-vérig magyar sportemberről. Mint minden évben, idén is kíváncsiak vagyunk arra, hogy ezek közül Önöknek melyik tetszett a legjobban, ezért összegyűjtöttünk egy csokorra valót, hogy Olvasóink szavazhassák meg az idei év legjobbnak tartott sztoriját.
Mónus Józsefék / Fotó: PS
ÁRPÁD VEZÉR ÚTJÁN – PORTRÉ MÓNUS JÓZSEFRŐL, A LEGENDÁS TÁVLÖVŐ ÍJÁSZRÓL
Bár csupán negyvenéves kora után fogott először íjat a kezébe, ma már mégis világrekordok egész sorát tartja, miközben egy nagyszerű csapat veszi körül, amelynek tagjai maguk is világcsúcsokat lőnek. Csapatának és neki nemcsak sportsikereik, hanem emberi tartásuk is példaértékű. Céljuk, hogy növeljék a magyar zászló iránti tiszteletet és megbecsülést, amit teljesítményükkel versenyről versenyre el is érnek. A többszörös világcsúcstartó harci cél- és távlövő íjásszal, a Farkassal, azaz Mónus Józseffel nemcsak eredményeikről beszéltünk, hanem arról is, ami e mögött van: a fizikai és a lelki felkészülésről, valamint – augusztus 20-a apropóján – a nemzettudat fontosságáról. Kovács Attila írása.
Kocsis Lajos, a Budapesti Honvéd labdarúgója / MTI Fotó: Kovács Gyula
77 KISFRÖCCS, 112 GÓL – PUSKÁS ÚTJÁN INDULT KOCSIS LAJOS, DE AZ ÚT MÁSHOVÁ VEZETETT
Legenda lett így is, de mennyivel több volt benne. Kocsis Lajost Puskás Öcsihez hasonló tehetségnek tartották, de hiába ért el mindent fiatalon, később gyengének bizonyult. Mértéktelenül ivott, de az a kilátástalan aranyélet, amelyet élhetett, maga volt a Kádár-diktatúra veleje. Látszólag mindent megkapott, de azt nem, amire szüksége lett volna: kemény edzőket, jó vezetőket, szabad életet. Állítólag a sörre is csak unalmából szokott rá. Így, félig unottan is olimpiai bajnok lett, átlagban minden harmadik meccsén gólt lőtt, összesen 112-t a bajnokságban, de már sohasem tudjuk meg, mire vihette volna, ha esetleg fiatalon Nyugatra mehet. Vagy megzabolázzák. Mező Gábor cikke.
Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, edzõ, állatorvos / Fotó: MTI
FARAGÓ TAMÁS, A NEMZET SPORTOLÓJA – MAGYARSÁGOMRA MINDIG BÜSZKE VOLTAM
Faragó Tamást idén minden idők legjobb magyar vízilabdázójának választották (és ezzel tulajdonképpen a világ valaha volt legjobbja „lett”), szoros versenyben Kásás Tamást előzte meg. A másik elismerésre biztosan nem így vágyott, hiszen Kárpáti György halála után került be a Nemzet Sportolói közé. Portálunk számára állandó vendégszerzőnk, Kovács Attila készített interjút a közkedvelt legendával, aki elmondta, hogy már első válogatott meccse óta a nemzet sportolójának tartotta magát, hiszen a magyarságára mindig büszke volt. Kovács Attila interjúja.
Grosics Gyula / Fotó: PS
GYEREKKORI EMLÉKEZÉS GROSICS GYULÁRA – AKI EMBERKÉNT MARADT LEGENDA
Grosics Gyula nemcsak utolérhetetlen legenda, de igazi hazafi, aki ember maradt az embertelenségben. Még idős korában is összerezzent néha, mintha tartana valamitől. Volt mitől, már 1949-ben megdolgozta az ÁVH, de nem írt alá, nem jelentett. Később világklasszis lett, akit ötvenhat után újra elővettek, de abból a pofonból is felállt. Munkatársunk gyerekként találkozott Grosiccsal, akit a legintelligensebb, legérzékenyebb Aranycsapat-legendának látott. Perutek János írása.
Békessy Béla / Fotó: MEK.oszk.hu
HUSZÁROK, HŐSÖK, MAGYAROK – AZ OLIMPIAI EZÜSTÉRMES BÉKESSY BÉLA ÉLETE ÉS HŐSI HALÁLA
Huszárok, hősök, bajnokok. Békessy Béla korának egyik legnagyszerűbb vívója volt, Fuchs Jenővel együtt (de inkább előtte) a korszak legjobbjának tartották. A huszárszázados több éves kihagyás után ezüstérmes lett a stockholmi olimpián, korábban Ferenc József döntése miatt nem indulhatott a játékokon. Békessy katonatiszt volt, lovaglást oktatott, így amikor kitört az első világháború, azonnal bevonult. Többször kitüntették, de hiába hívták a Ludovikába tanítani, ő nem hagyta ott a katonáit a véres orosz fronton. Ez lett a végzete. Mező Gábor írása.
Kercsó Árpád / Forrás: PS
„NEM FOGOK A ROMÁN HOKINAK NEVELNI TEHETSÉGEKET” – PORTRÉ A HOKIKIRÁLY KERCSÓ ÁRPÁDRÓL
Kercsó Árpád a magyar jégkorong legendája. Lehetett volna másképp is, de amikor még a rendszerváltás előtt el akarták románosítani a székely edzőt, akkor úgy döntött, inkább az anyaországba költözik. Kercsó Dunaújvárosban csinált csodát, ahol kinevelt egy olyan generációt, amely nemcsak megnyerte a bajnokságot, de a magyar jégkorong történetére is hihetetlen hatással volt. Ladányiék nevét ma is kívülről fújja a fél ország. A válogatott élén élete egyik legszebb győzelmét aratta a románok ellen (köztük játszott több egykori tanítványa is), s azóta tehetségek tucatjait nevelte ki. Kovács Attila írása.
Papp László háromszoros olimpiai bajnok / Fotó: MTI
PAPP LÁSZLÓ, A LEGENDA – AKI LÚDAS MATYIKÉNT HÁROMSZOR VERTE EL A NÉMETET
Ha valakinek az életét és a karrierjét megtépázta a kommunizmus, az a háromszoros olimpiai bajnok Papp László volt. Ma már nem titok, hogyan alázták meg Kutas Istvánék a világtörténelem egyik legjobb bokszolóját. Úgy intézve, hogy veretlenül, a profi világbajnoki cím kapujában visszavonuljon, úgy, mintha ez az ő döntése lett volna. Bár világklasszisunkat profiként „elgáncsolták”, azért a németeknek megmutatta, hogy miről szól a Lúdas Matyi. Perutek János írása.
Raduly József (j) és Lóránt (Lipovics) Gyula (b) válogatott labdarúgók / Fotó: MTI
A GULÁGRÓL AZ ARANYCSAPATBA – A MEGTÖRHETETLEN RADULY JÓZSEF TÖRTÉNETE
Raduly József Balatonszárszón nőtt fel, ahol látott egyszer egy ablakban egy kedves, mosolygó bácsit: ő volt József Attila. Zseniális költőnk nem sokkal később eldobta az életét, míg Radulyból remek futballista lett, de miután még kamaszként, akarata ellenére besorozták a Hunyadi Páncélosokhoz, a frontra került, majd szovjet fogságba. Radulyt (ahogyan több százezer honfitársunkat) a Gulágra hurcolták, ahonnan csak hat évvel később, 1951-ben tért haza. A jobbszélső a szovjet lágerben is futballozhatott, klasszisának is köszönheti, hogy túlélte a kommunisták emberdarálóját. Bár bekerült az Aranycsapatba, a kommunista Sebes Gusztáv nem kért belőle. Kovács Attila írása.
Szántó Öcsi bácsi / Fotó: Horváth Péter Gyula
SZÁNTÓ „ÖCSI” BÁCSI – INTERJÚ AZ EDZŐLEGENDÁVAL, KOKÓ MESTERÉVEL
Édesapja a legendás Kajdi Jánost, ő Kovács Istvánt vezette a csúcsra ökölvívásban. Exkluzív interjút készítettünk Szántó Öcsi bácsival, akit a fél ország ismer, de kevesen tudják, hogy Imrének hívják. Beszélgettünk a régi időkről, amikor a magyar boksz a legszebb korszakát élte és egymás után jöttek az Eb-érmek, és persze a jelenről is, ami kevéssé rózsás. Szántó Öcsi bácsi elmesélte, hogy édesapja szúrta ki a hihetetlenül tehetséges Kokót, akit ő vitt el az olimpiai aranyig. Na, de ki volt az a Virslis és mi köze volt Kokóhoz? Ez is kiderül Perutek János interjújából.
Diadal / Fotó: MTI
FUTBALLPOKOLBÓL A MENNYORSZÁGBA – ÖRÖMSOROK IZLAND LEGYŐZÉSE UTÁN
Magyarország–Izland 2–1. És meglett a hazai Európa-bajnokság! Kétségtelenül az év legszebb sporteseménye, sportpillanata volt ez. „Ez nem lehet. Mi nem nyerhetjük meg a hosszabbításban. Lapozgatjuk a fejünkbe, lelkünkbe kódolt forgatókönyvet, abban nincs ilyesmi, csak vész, utolsó perc, lesz még Mohács, meg a többi kitörlendő sor, de ez, ez a Szoboszlai-gól ez nincs benne, hogy ellője és ne a lelátóra, ne löttyedten a lelkes filmrendező, az izlandi kapus kezébe, hanem a sarokba, a kapufára, gól, kegyetlen gól, hát megvan, kijutottunk, ott leszünk, itt leszünk Budapesten!” Mező Gábor írása a még mindig hihetetlen kijutásról.
Duisburg, 1979. Legenda / Fotó: MTI
ELMENT A LEGENDÁNK, a VÉGVÁRI VITÉZÜNK – BÚCSÚ A HALÁLÁBAN IS PÉLDÁT MUTATÓ WICHMANN TAMÁSTÓL
„Megint meghaltunk kicsit. Elment Wichmann Tamás, a kenuslegenda, a legyőzhetetlennek tűnt sportember, aki nemcsak életével, de halálával is példát mutatott. A kórságot is nemesen, egyenes gerinccel tűrte, elfogadva, hogy ezúttal nem nyerhet. Aki nem élt és nem él Magyarországon, az sohasem fogja megérteni, miért is ilyen fontos a sport, az olimpia. Persze itt sem mindenki érti. Képtelenek felfogni, hogy miért is halt akkor – 1980-ban – mindenki egy kicsit bele az ő kudarcába. Mert ők a mi szamurájaink. A harcosaink. A végvári vitézeink. Akik egyenes háttal állnak akkor is, amikor mi meggörbülünk. Akik újrakezdik akkor is, amikor mi szétfolyunk a padlón. Akik sohasem halnak meg valójában – mert mindig emlékezni fogunk rájuk. Isten veled, Wichmann Tamás!” Nekrológ.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS