Nyolc vádpontból négy alól már felmentették, mégis 8 évre fegyházba küldené a bíróság legalább is az első fokú ítélet szerint dr. Sz. Frigyest, a Hunnia-per negyedrendű vádlottját. Budaházy György kedvezménnyel sem szabadulhatna. A most 37 éves régész-történész a terrorper legfiatalabb terheltje, még alig 20 éves volt, amikor részt vett a nemzeti ellenállásban, a szemkilövéseket legalizáló Gyurcsány-kormány elleni tüntetéseken és 22, amikor kámzsás kommandósok “veszélyes terroristaként” elhurcolták. Dr. Sz. Frigyes eddigi élete csaknem felét kiteszi a rendkívül hosszúra nyúlt és még mindig folyamatban lévő büntetőeljárás, amely idő alatt hol letartóztatásban, hol házi őrizetben volt, hol pedig a lakhelyét nem hagyhatta el. A börtönben készítette diplomamunkáját, házi őrizetben írta a doktoriját és a hazai örökségvédelem egyik ismert, elismert tagja lett. Múzeumpedagógus feleségével, Zsuzsannával már az eljárás alatt ismerkedtek meg, házasodtak össze és két gyönyörű gyermekük született.
Már tavaly februárban, amikor a Fővárosi Törvényszék ítélkező bírája sorolta a vádlottak nevét, megütköztem az egyik név hallatán. Dr. Sz. Frigyes, mely után hidegen koppant a kimondott 8 év…Akkor még nem ismertem Fricit, akivel most fél napot tölthettem el bakonyi otthonukban, felesége Zsuzsa, a négy éves Rozi és a két éves Nándi társaságában. Most még abszurdabb a teljes kép. Frici azt mondja, még a börtönben is megmosolyogták, hogy állítólag veszélyes bűnöző.
Az egyik őr a zárkámhoz lépett és a nevemet mondta és felálltam, mondtam itt vagyok. De hát ide az van írva, hogy veszélyes reagált értetlenkedve
meséli. 2009-ben, amikor őrizetbe vették, tréfának gondolta, míg nem csattant a csukóján a bilincs. Aztán tíz hónapra előzetes letartóztatásban talált magát. Egyetemista volt, záróvizsgáira, diplomamunkájára készült, ami nem volt könnyű úgy, hogy a letartóztatás szigorú szabályai mellett könyvekhez sem jutott könnyen.
Az élelmiszercsomagom nagy részét könyvek tették ki. ha jól emlékszem, talán 5 kiló lehetett a havi csomag, amit beküldhetnek a hozzátartozók. A többiek csodabogárnak is néztek, Hogy az én csomagomban mindig főleg könyvek voltak
meséli. Vizsgáit később sikerrel abszolválta, majd évekkel később a doktorit már házi őrizetben szerezte meg. A régész szakmában már fiatalon hírnevet szerzett, megjelent könyve, fontos szakmai publikációi, konferenciákon adott elő – már amikor el tudta fogadni a felkérést mert nem állt éppen olyan kényszerintézkedés alatt, ami kizárta a lehetőséget. Egyszóval megtanult együtt élni a folyamatos bizonytalansággal, a logisztikai nehézségekkel. Azt mondja, volt olyan év, hogy annyi tárgyalási napot tartottak, nem nem volt elég a szabadsága.
Zsuzsával, aki múzeumpedagógus, már úgy ismerték egymást, hogy Frici gyanúsítottja volt a Hunnia-ügynek. Elfogadta az az ezzel járó nehézségeket, akkor is, amikor feleségül ment hozzá. Azt mondja, nem volt mindig ilyen erős, mint amilyennek most látom.
Amikor letartóztatták, még csak ketten voltunk ugyan, de nagyon nehezen birkóztam meg a mindennapokkal, lefogytam, sokat betegeskedtem. Az nagyon megviselt
– meséli. Megjegyzi, hogy kettejük közül Frici viseli jobban a perrel járó megpróbáltatásokat. Ő az erősebb, az optimista, aki nem engedi, hogy megtörje a hosszú szabadságvesztéssel fenyegetettség. Idő közben amennyire csak tudták próbálták kizárni az életükből a terrorpert és csak annyit foglalkozni azzal, amennyit muszáj. Frici azt mondja, az egyik legnagyobb veszteség, amit semmivel sem lehet pótolni, hogy első gyermekük, Rozi születésénél nem lehetett ott. Apás szülést terveztek. Ő éppen lakhelyelhagyási tilalom alatt állt. Nem hagyhatta el a falut, ahol élnek. Hiába kérte a bíróságot, hogy felesége mellett lehessen, addig húzták a döntést, míg fél nappal lekéste kislánya világra jöttét.
Még ha szerencsés is abból a szempontból, hogy szakmai előmenetelét, sikereit nem gátolta az ügy és családot is tudott alapítani az évek múlásával egyre jobban belefárad a szélmalomharcba.
Nekik ez egy csiki-csuki játék, nekünk meg az életünk megy rá
– mondja. Míg Zsuzsa a gyerekekkel a szobájukban játszik, az eljárásról kezdünk beszélni: az akkori politikai környezetről, koronatanúról, kihallgatásokról és nyomásgyakorlásról és bírói szabadságról, amely úgy válogathat a bizonyítékok között, mit vesz figyelembe és mit zár aki, ahogy neki tetszik. Felidézzük, milyen cinikus megjegyzéseket tett a tavaly februári ítélet hirdetéskor Ignácz György bíró, arról, hogy a vádlottak koncepciós pernek tartják az ellenük zajló eljárást.
Nyilván nem úgy zajlik egy ilyen büntetőper mint az ötvenes évek koncepciós perei, de tökéletesen visszakövethető, hogy miután az akkori politikai vezetés teljesen nyíltan kommunikálja, hogy ők terroristák, ennek a bizonyítására mennek rá a hatóságok. Jön egy-egy nyomozó, ügyész, aki túlkompenzál és összeáll ez a terrorlufi
– véli Sz. Frigyes.
Felidézi, hogy legutóbb az ítéletnél súlyosbító körülménynek számított, hogy a 2006-os eseményekkel párhuzamba állították mindazt, amivel őket vádolják. Ennek ellenére újra kimondja, hogy az ő értékítélete szerint lábtörlő megperzselődése, vagy kisebb tűzkárok sehol nincsenek ahhoz képest, hogy 2006-ban véresre verhettek rendőrök békés tüntetőket, kilőhették emberek szemét, karlapozhattak, üthettek-rúghattak védtelen embereket. Ehhez képest a 2006-os eseményeknek a mai napig nem lettek érdemi következményei, őket pedig megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján első fokú eljárásban már kétszer a legsúlyosabb terrorbűncselekmények miatt ítélték el. Történt ez úgy, hogy a koronatanú esetében véleményük szerint vallatása során nyomásgyakorlás történhetett. Bár például rá vonatkozóan is ellentétesen vallott a nyomozati szakban tett vallomásaihoz képest – kimondta, hogy Sz. Frigyes olyan helyszínen jelen sem volt, amiért egyébként még mindig elítélték. Mert a bíró úgy döntött, hogy a nyomozati szakban tett vallomásokat fogadja el és a bírósági szakaszban tett vallomást kizárja, vagy épp figyelmen kívül hagyja.
Számtalan ilyen anomáliát már nem is lehet tisztázni. Az ominózus koronatanú agyvérzést kapott, az az ember, aki körbehaknizta a sajtót és aki által elmondottakat, általa átadott hangfelvételeket döntő bizonyítékként értékelik, meghalt, ahogy a védelem egy fontos tanúja is. És akkor több olyan vádpont van, amelyben egyetlen tanú, a már ki sem hallgatható koronatanú vallomása alapján született az ítélet
– részletezi Sz. Frigyes, miért is kellene leginkább hatályon kívül helyezni újra az első fokú ítéletet. Csakhogy közben ilyen körülmények mellett azt már megismételni sem igazán lehetne. Még az a szerencse, hogy a gyerekek még kicsik és semmit nem fognak fel ebből az egészből – térünk vissza újra a családi ügyekhez, miközben Nándi, aki épp az imént szaladt oda édesapjához, annak nyakába csimpaszkodik.
Úgy nevelem őket, hogy a rendőr jó, őbenne megbízhatnak, a rendőr vigyáz ránk, a biztonságunkra. És akkor netán meg kell éljék, hogy a rendőrök elviszik apát. Nem is tudom, ha nagyobbak lennének, hogyan magyaráznám el nekik ezt az egészet. Mert végső soron ők, a gyerekek sérülnek ebben leginkább
-mondja Frici.
A Hunnia-perben éppen ma kezdődik a másodfokú büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán. Az ügyészség a legtöbb vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett. Közben a 17 vádlott közül hétnek az irreálisan elhúzódó eljárásra hivatkozva kegyelmet adott Novák Katalin köztársasági elnök. Tíz vádlott kegyelmi kérelme, köztük dr. Sz. Frigyesé még elbírálásra vár. Tudósításunkat itt olvashatja.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS