Pisztolyok, műfogsor, bilincs és pillangók - Csatornatárlat a szennyvíztisztító telepen
A címben nagy merészség lett volna leírni, de az van, hogy kvázi barnakőszenet szarunk. Ezt az információt a Dél-Pesti Szennyvíztisztító Telep nyílt napján szereztem, ahol a kissé körülményes kiutazás után mindjárt a kapunál kellemes meglepetés ért. A bejáratnál tömött sorokban várakozók és a távozók kurta-furcsa mosolygással nyugtázták ugyanazt, amit én, hogy mennyi „őrült” van, aki szombat délelőtt szennyvíztelepet megy látogatni. Legalábbis a szerkesztőségben egy hétig ezt hallgattam, pedig utólag simán ki merem jelenteni, megérte a Víz Világnapja alkalmából tartott nyílt napra ellátogatni.
Mi köze a szennyvíztisztításhoz a pillangóknak; hogyan tud energetikailag önellátó lenni egy szennyvíztelep; miért kandikálnak ki orchideák a szennyvízből; mit keresnek műfogsorok, pisztolyok, mobiltelefonok, kanalak és bilincsek a szennyvízben; hogyan működik a kamerás csőgörény? - mindezekre választ kaphatott, aki a Víz Világnapja alkalmából hétvégén kilátogatott a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre.
Végigfolyt a szenny a Parlament előtt
A csoportunkat vezető vízügyi szakember elöljáróban elmondta, Budapesten jelenleg három szennyvíztisztító telep van, a dél-pesti, ahol jártunk, a legkisebb és a legrégebbi (65-85 ezer köbméter szennyvizet dolgoz fel naponta). Ezt elsősorban a Kis-Duna érzékenysége miatt kellett létrehozni a ’60-as években, mivel egy súlyosabb szennyeződés esetén ez a Duna-szakasz teljesen berohadt volna. Az 1980-ban megépült észak-pesti telepre (napi 200 ezer köbméter szennyvizet dolgoz fel) elsősorban az ott egyre terebélyesedő ipartelep miatt kellett létrehozni. A bőr-, cérna-, és textilgyárból származó, rendkívül büdös szennyvíz ugyanis természetesen mind a Dunába került, és szépen végigfolyt a városon, el a Margit-sziget mellett, meg a Parlament előtt. A harmadik, nemrégiben megépült csepeli telepre (napi 350 ezer köbméter szennyvizet dolgoz fel) meg azért volt szükség, mert egészen mostanáig a budai oldal szennyvize egyáltalán nem volt biológiailag megtisztítva. A szennyvizet újabban ráadásul a nagy mennyiségű nitrogéntől, és a foszfortól is meg kell szabadítani, ugyanis a Fekete-Tenger elalgásodásáért a Dunába érkező szennyvizek nagymértékben felelősek.
A szennyvíztelepre érkező szennyvizet először ülepítik és mechanikailag megtisztítják. Az itt keletkező iszapból eltávolítják a homokot, a fennmaradó iszap megy az úgynevezett rothasztóba, amiről még később szó lesz. A szennyvíz a háztartásokból és az ipartelepekről érkezik, de nagyobb esők idején az egész csatornahálózatot átmossa a víz. A mechanikai tisztítás különben egy körmedencében történik, amelyben egy lapát tolja maga előtt a leülepedő iszapot, a folyékony szennyvíz pedig eközben kilökődik, innen a biológiai tisztítóba kerül.
Pillangók, virágok, katicák
Bár a mechanikai tisztító sem volt elviselhetetlenül büdös, a biológiai tisztítónál semmilyen szagot nem lehetett tapasztalni. A biológiai tisztítás tulajdonképpen egy medence fölé épített üvegházban megy végbe, amelyben a járólapként szolgáló rácsozat alatt négy méter mélyen keverik és levegőztetik a szennyvizet. A rácsok közötti kazettákban különböző egzotikus növények nőnek, amelyeknek a gyökérzete szintén belelóg a vízbe, ugyanakkor ez lényegében egyfajta „optikai tuning”, mivel a víz tényleges tisztítását a szennyvízhez hozzáadott különböző egysejtű élőlények végzik. Ők bontják le a szennyvízben oldott tápanyagokat, az átbugyborékoltatott levegőre is nekik van szükségük.
Mint megtudtuk, az észak-pesti telepen például nincsenek ilyen tetszetős üvegházak, ott ugyanezt a tisztítást csak fedett medencékben végzik el. Az üvegház kis édenkertjének fenntartását különben katicák és más bogarak végzik el, amelyek a növények kártevőit pusztítják. Ottjártunkkor még egy óriási kék pillangó is tiszteletét tette a csoportnál. A szakember elmondta, az egysejtűek a vízbe lógatott vásznakon telepednek meg, kis barna pelyhecskékké állva össze, a víz zavaros, barna színéért is ők felelősek. Amennyiben ezek az élőlények túlszaporodnak, a felesleg szintén a már korábban említett rohasztóban landol.
A hormonoktól, gyógyszerszármazékoktól nem tisztítják meg a szennyvizet
A biológiai tisztítást követően a már egyáltalán nem büdös és aránylag tiszta vizet még mindig nem lehet a Dunába engedni, ugyanis még mindig ki kell vonni belőle az algásodásért felelős nitrogént és a foszfort. Az ammóniából levegő áramoltatásával, valamint mikroorganizmusok segítségével nitritet és nitrátot állítanak elő, innen egy oxigénmentes környezetben más egysejtűek segítségével megy végbe a denitrifikációs folyamat, melynek végén a nitrogén a levegőbe távozik. A foszfortól vasklorid hozzáadásával, valamint szintén mikrobák segítségével szabadulnak meg. A szakértő elmondta, a három eddigi fokozat után még egy negyediknek is kellene jönnie, amelynek során a vizet megszabadítják a különböző hormonoktól és gyógyszerszármazékoktól, ennek megoldása azonban a jövő generációjának feladata lesz.
Mivel a megtisztított vízben még mindig sok az élőlény, a fertőtlenítését ultraibolya fénnyel oldják meg. Korábban ezt klórgázzal végezték el, amely egy rendkívül veszélyes technológia volt, egy esetleges robbanás ugyanis számtalan emberáldozatot követelt volna.
A rohasztó
A terepbejáráson végül itt érkeztünk el a túra legérdekesebb, de sajnos nem látogatható részéhez, a rohasztóhoz, ahová a különböző folyamatok során keletkező iszap és már felesleges szerves anyagok kerülnek. A rohasztótartályokat folyamatosan 36 fok melegen tartják, nagyjából 20 nap alatt megy végbe egy egységnyi mennyiségű iszap kirohadása. Ennek során biogáz, főleg metán szabadul fel, amelyet gázturbinákban égetnek el, és villamosenergiát termelnek a segítségével. Ez az energia látja el az egész telepet villamosárammal, amely gyakorlatilag energetikailag önellátó, mivel még a fűtést is ennek segítségével oldják meg.
Akár a barnakőszén
Az iszap kirohadása után a felesleges vizet kicentrifugázzák, kipréselik, az így keletkezett anyagot pedig szerves hulladékkal keverve komposztálják. A komposztált szennyvíziszap fűtőértéke eléri a barnakőszénét, így szemétégetőkben jó hatásfokú fűtőanyagnak számít, de lakossági forgalomba a szaga miatt nem kerülhet.
Ahová a látogatókat szintén nem engedték be, de talán mindenki jobban járt így, az a homokfúvó, ahol a szennyvízből a homokot és a zsiradékot távolítják el. Állítólag ennek a részlegnek van elviselhetetlen szaga. Mint megtudtuk, a telep ezért nemcsak a víz, hanem a levegő tisztításával is foglalkozik, amely egy vastag töltelékanyagon megtelepedő biohártya segítségével történik. A kiáramló dohos levegő már elviselhető az ember számára, így tapasztalataim szerint egy újonnan épülő szennyvíz telep esetén a környékbelieknek nem kell tartaniuk a kellemetlen szagoktól.
Kanalak, bilincsek, pisztolyok
A túra végén a gyerekek legnagyobb örömére meg lehetett nézni egy szippantós autót, a csőgörényt, és egy kamerával felszerelt robotot is, amely a csövek állapotának felmérésére volt alkalmas. A nagyérdemű szintén megcsodálhatott néhány, a csatornából előkerülő értéktárgyat, jellemzően evőeszközöket és mobiltelefonokat, amelyek ezek szerint a legjellemzőbben kerülnek lehúzásra. Akadt ugyanakkor néhány fegyver és bilincs is, ezek története azonban valószínűleg örökre homályban marad.
Forrás: PestiSrácok.hu; kezdőkép: hugbc.hu
