Elfogadható-e a legnagyobb szennyező Coca-Cola piszkos pénze, ha környezetvédelemre adja?
Néhány nap, és hamarosan véget ér a hetedik alkalommal megrendezett tiszai PET Kupa, amelynek során a folyó partján felhalmozódott, javarészt a határon túlról érkező szemétszigeteket számolják fel az önkéntesek. Az idei évben a Coca-Cola dobott egy marék homokot a civil takarítókampány gépezetébe, amikor több, mint 70 millió forintot ajánlott fel a Tisza megtisztítására. A multicég gesztusa ugyanakkor komoly morális problémát okozott a zöld szervezetek körében, ugyanis a Greenpeace tavalyi kutatása szerint a Coca-Cola évente több, mint 110 milliárd egyszer használatos palackot ad el, és nem véletlen, hogy első helyen a Coca-Cola, majd a PepsiCo és a Nestlé áll a bolygónkat ellepő eldobható műanyagcsomagolás-szennyezés rangsorában. Adódik tehát a kérdés: elfogadható-e a multitól a támogatás, ha azt a buli utáni takarításra adja...?
Miközben évről-évre tonnányi PET-palackot gyűjtenek össze az önkéntesek folyóvizeink, de különösen a Tisza partjáról, némi morális dilemmát okozott a szennyezés egyik legnagyobb forrásának tekinthető Coca-Cola cég azon idei felajánlása, amely szerint 73 millió forintot fordítanának a folyó megtisztítására. A probléma mindezzel csupán annyi, hogy elfogadhat-e támogatást egy aktív és eredményes civil kezdeményezés egy olyan multitól, amelyik éppenhogy a legnagyobb mértékben felelős magáért a szennyezésért. A Greenpeace válasza például az egyértelmű nem.
A Coca-Cola a műanyaghulladék-szennyezés listájának élén
Az idén hetedik alkalommal, augusztus 7-e és 11-e között zajló tiszai hulladékgyűjtő PET Kupa indulása előtt a Greenpeace közleményben tudatta, hogy idén nem vesznek részt a rendezvényen (ettől függetlenül a Bodrogon végeztek hasonló víztisztítási tevékenységet). Indoklásukban felidéznek egy még tavaly októberben nyilvánosságot látott kutatási eredményt, amely szerint
a Coca-Cola, a PepsiCo és a Nestlé áll leginkább a bolygónkat ellepő eldobhatóműanyagcsomagolás-szennyezés mögött.
Mint akkori közleményükben ki is fejtették, a Break Free From Plastic mozgalom egy 42 országban szervezett, mintegy 239 szemétszedő akció során begyűjtött hulladékok alapján készített elemzést, amelyből kiderült, hogy világszerte sorrendben a Coca-Cola, a PepsiCo, a Nestlé, a Danone, a Mondelez, a Procter & Gamble, a Unilever, a Perfetti Van Melle, a Mars és a Colgate-Palmolive voltak a legnagyobb gyártói a természetbe kijutott és onnan összegyűjtött szemétnek. Mint megjegyezték, a legnagyobb arányban nem újrahasznosítható, polisztirol anyagú szemét (eldobható kávés- és üdítős poharak, ételtároló dobozok) volt megtalálható a legtöbb helyszínen; ezt követte szorosan a PET-palack. A civil szervezet úgy látta:
a megoldás az egyszer használatos csomagolóanyagok kivezetése lenne, ugyanis amíg a cégek nem hagynak fel ezek használatával, addig az önkéntesek hiába tisztítják meg újra és újra a tengerpartot a Fülöp-szigeteken, vagy a Tisza felső szakaszát a hazai PET Kupán, a vízpartokat hamarosan újra ellepi a szemét.
A műanyag összeszedése tüneti kezelés
A Greenpeace a fentiek függvényében nem fogadta kitörő lelkesedéssel a hírt, miszerint a Coca-Cola Magyarország idén nyártól anyagi támogatással és az önkéntes akciókban való részvétellel száll be a Tisza hulladékmentesítésébe. A The Coca-Cola Foundation, a cég globális alapítványa 250 ezer dolláros (mintegy 73 millió forint) forrást biztosított a Hulladékmentes Tisza kezdeményezés megvalósulására. A Greenpeace ugyanakkor a támogatáshoz fűzött kampányában hangsúlyozta: nagyon becsülik a PET Kupa szervezőinek és aktivistáinak évek óta tartó munkáját, annak ellenére, hogy a Coca-Cola alapítványának pénzügyi támogatása miatt tiltakozásul idén nem vesznek részt a tiszai hulladékgyűjtésben. Mint kiemelték, a Coca-Cola a legnagyobb műanyagszennyező cég az egész világon, amely évente több, mint 110 milliárd egyszer használatos palackot ad el. Úgy vélték, a műanyagszemét összeszedése fontos, ámde tüneti kezelés,
hiszen folyóink és óceánjaink tragikus állapota bizonyítja, hogy az eldobható műanyagok modellje csődöt mondott.
Amellett, hogy képtelenség lépést tartani a legyártott műanyagszemét mennyiségével, a begyűjtött szemétnek is csak kis része hasznosul újra, a fennmaradó nagyobb hányad az egyre szaporodó hulladéklerakókban végzi. Mint kiemelték:
csak akkor van esélyünk megfékezni a műanyagválságot, ha a cégek visszafogják az egyszer használatos csomagolóanyagok mértéktelen gyártását, és mindent megtesznek az újratölthető megoldások terjedéséért.
Az egyszerhasználatos kultúra és az emberi tényező
Nyilvánvaló, hogy a Coca-Cola termékeivel az eldobhatós, egyszer használatos szubkultúra keze alá dolgozik, és műanyagba csomagolt termékeinek széles skálájával egyértelmű bizonyítékát adja annak, hogy nem éri meg számára a nagyobb logisztikai és infrastrukturális kihívásokat jelentő visszaváltható termékcsaládok forgalmazása. Persze ez a többi hasonló multicégre is igaz.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyes országok törvényi szabályozásai, adópolitikája képes lenne befolyásolni a folyamatot, amelynek során a visszaváltható csomagolások visszahódíthatnák a piacot.
Innentől kérdés, miért éri meg az említett szigorúbb termékpolitika helyett egy országnak inkább újabbnál újabb szemétlerakók létesítése, illetve a hulladék tonnaszám való elégetése. Magyarországon az Innovációs és Technológiai minisztériumnak volt tavasszal arra utaló örömteli bejelentése, hogy a betétdíjas termékek tekintetében új szabályozások léphetnek életbe, konkrétumokról azonban egyelőre nem érkeztek újabb hírek.
A tiszai szennyezés tekintetében továbbá nem mehetünk el amellett a szomorú tény mellett, hogy északkeleti szomszédunk, Ukrajna az egyik fő szennyező, ahol közvetlenül a folyó partján működtetnek olyan hulladéklerakókat, ahonnan a víz szépen elhordja annak egy részét.
Sajnálatos, hogy a meglehetősen sajátos ukrán belpolitikai viszonyoknak köszönhetően a magyar diplomáciai figyelmeztetések is rendre visszhang nélkül maradnak, ahogyan erről nemrégiben be is számoltunk. És természetesen nem szabad elfeledkeznünk az emberi tényezőről sem, hiszen hiába állítjuk, hogy a multicégek adják vásárlóik kezébe az eldobhatós, egyszerhasználatos műanyagokat, azokat valójában az emberek dobálják el.
Amíg az átlagfogyasztó megteheti, hogy ne kelljen foglalkoznia azzal, milyen következményei lehetnek a hanyagságának, addig az olyan önkénteseknek, mint a PET Kupa, vagy a nagy országos hulladékgyűjtő akció, a Te Szedd! résztvevőinek mindig lesz munkájuk.
Nem a tüneti kezelés a megoldás
Visszatérve arra a morális kérdésre, vajon elfogadható-e pénz attól a multicégtől, amely nagymértékben felelős az összegyűjtött műanyaghulladékért, a választ talán a hulladékgyűjtő kampányok szervezőinek lelkiismeretére kell bízni. Az ő szempontjukból az az állítás is megfogalmazható, hogy egy multicég legalább áldoz némi forrást az általa generált műanyaghulladék részleges visszagyűjtésére.
Mindenesetre sokkal megnyugtatóbb lenne, ha a Coca-Cola és a hozzá hasonló multicégek inkább olyan évről-évre szigorodó vállalásokkal örvendeztetnék meg a világ közvéleményét, amelynek következtében csökken az általa kibocsátott műanyag mennyisége.
Többet áldozna például a visszaváltható termékei fejlesztésére, illetve termékeit nem az eldobhatós/egyszerhasználatos kultúra jegyében állítaná elő. Szép és hasznos dolog az anyagi felajánlás, de a hulladék keletkezésének már az előállítás során gátat kell szabni; minden egyéb már csak - ahogy a Greenpeace is írja - tüneti kezelés. A világ közvéleménye ezt várja a multicégektől, nem pedig könyöradományt azoknak, akik a tűző napon, vagy éppen viharban, szúnyogok és bögölyök által kivéreztetve számolják fel a folyóparton fennakadt, nem mellesleg esztétikailag is erősen kifogásolható hulladékszigeteket.
Forrás: greencpeace.org/PestiSrácok.hu; Vezetőkép: greenpeace.org
