Kultúra, táj, környezet – Rácz Andrást kérdeztük a natúrparkok megtartóerejéről határon innen és túl

A Vasi-Hegyhát Natúrpark megalapításával tizenhétre emelkedett a hasonló magyarországi létesítmények száma. A hírt a nemrégiben megtartott I. Kárpát-medencei Natúrparki Találkozón jelentették be ünnepélyes keretek között, ahol elhangzott: Magyarországon 2004 óta léteznek natúrparkok, eleinte szabályozások és támogatások nélkül működtek, majd 2014-ben a felelős tárca, az Agrárminisztérium elődje adott komoly támogatást a kezdeményezésnek. A natúrparki rendszerben rejlő lehetőségekkel kapcsolatban Rácz Andrást, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkárát kérdeztük.

A találkozón többek között elhangzott, hogy Magyarország teljes területének több mint harmada természetközeli állapotban maradt fenn, ami európai összehasonlításban is egy kimagasló nemzeti és szellemi örökség. Ez európai összehasonlításban valóban komoly arányt jelent?

A Kárpát-medence jól körülhatárolható földrajzi egysége rendkívül gazdag természeti értékekben, táji adottságai pedig igen változatosak. Mindez hazánkra is érvényes, amit igazol a védett természeti területek, illetve a NATURA 2000 és az országos ökológiai hálózathoz tartozó területek jelentős hazai aránya; utóbbi az ország területének harminchat százalékát jelenti. A natúrpark fogalmát Magyarországon a természet védelméről szóló törvény rögzíti, de ez nem jelent védettségi kategóriát. Ezek a területek önkéntes térségi együttműködésre alapulva jönnek létre, a natúrpark megnevezést a természetvédelemért felelős miniszter, az agrárminiszter jóváhagyásával használhatják. Létrehozásuk egyik feltétele, hogy a terület összetartozó táji egységet alkosson, ami lényeges az ott élők táji identitása szempontjából. Ennek erősítése ugyanis a natúrparkok egyik kiemelt célja. Ugyancsak feltétel, hogy a terület legalább egy része országos vagy helyi jelentőségű védett területként természetvédelmi oltalom alatt álljon. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy natúrparkok nemcsak természetközeli jellegű területeken hozhatóak létre.

Ez azt jelenti, hogy akár az ország egyharmada is alkalmas arra, hogy natúrparkok létesüljenek?

Hazánkban jelenleg tizenhét natúrpark működik az ország valamennyi régiójában, ami azt is jelenti, hogy táji adottságuk rendkívül változatos. A natúrparki hálózat a hazai települések 10,3 százalékára, az ország területének pedig 9,7 százalékára terjed ki. Miniszteri rendeletben szabályozzuk, hogy milyen területi és szervezeti feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy egy terület natúrpark lehessen. Egy olyan, nemzetközileg is alkalmazott négypilléres modellnek kell megfelelni, amelynek köszönhetően a natúrparkok elősegítik a fenntartható ökoturizmus terjedését, hozzájárulnak a természeti és kulturális értékek, hagyományok megismeréséhez és megőrzéséhez, valamint foglalkoznak a környezeti neveléssel és szemléletformálással is. Éppen ezért nem az az elsődleges célunk, hogy minél nagyobb területű és minél több natúrpark létesüljön. Sokkal fontosabb, hogy a natúrparkok mögött valós térségi együttműködés álljon, területi és szervezeti szempontból fenntarthatóak, működőképesek legyenek, és tevékenységeik az előbb említett négy pillér mentén valósuljanak meg. Maguk a natúrparkok önkéntes térségi együttműködés alapján jönnek létre, így elsősorban a helyi közösségek – legyenek azok civil szervezetek, önkormányzatok, vagy helyi gazdálkodók és vállalkozások – szándékán múlik, hogy pontosan hol alakulnak ilyen kezdeményezések.

Hat olyan natúrpark is van, amely az országhatáron húzódik. Nagy István agrárminiszter ezzel kapcsolatban szintén a találkozón úgy fogalmazott: a Kárpát-medence olyan földrajzi és néprajzi egység, amelyet az országhatárok sem tagolhatnak önálló részekre. Éppen ezért örvendetes és támogatandó, hogy nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is létesülnek natúrparkok. Jelenthet-e megtartóerőt a határokon átnyúló natúrparkok létesítése a határ két oldalán élő közösségeknek?

A natúrparkok létrehozásának alapja a térségi együttműködés, amely a már előbb említett négy pillér mentén bevonja a helyi közösségeket. Ezáltal a táji, természeti és kulturális értékek megőrzése mellett nagyban hozzájárulnak a fenntartható turizmus és a helyi gazdaság fejlesztéséhez is. A táji adottságokra épülő, a helyi közösségek igényei szerinti fejlesztések helyi eszközökkel valósulhatnak meg, amelyhez a natúrparkok megfelelő keretet adnak, így meglátásunk szerint nemcsak a határainkon túl élő magyar közösségek, hanem minden ott élő számára segítséget jelenthet a natúrparki működés, különösen a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű térségekben. Nyilvánvalóan az adott térség helyzete, adottságai is meghatározzák azt, hogy milyen tartalmú együttműködés jöhet létre és milyen célok mentén érdemes azt megvalósítani, vagy éppen a négy pillér közül melyikre szükséges helyezni a hangsúlyt. A határok mentén működő natúrparkok közül több rendelkezik élő együttműködésekkel, partnerkapcsolatokkal a szomszédos országokban. Több példát ismerünk közösen megvalósított projektekre és programokra is ezeken a területeken. Ezek az együttműködések a szomszédos országokban élő magyarokkal ápolt kapcsolatok erősítését is segíthetik. A szomszédos országok eltérő jogi szabályozásából adódóan a határon átnyúló, közös natúrpark létesítése jelenleg nem lehetséges, de a határ két oldalán működő natúrparkok, illetve natúrparki modell alapján létesült szervezetek közötti szoros együttműködés kialakításának lehetőségei adottak, és erre van is több példa, ilyenek az Írottkő Natúrpark – Naturpark Geschriebenstein, vagy a Szigetköz Natúrpark – Csallóköz Natúrpark nevű kezdeményezések.

Az I. Kárpát-medencei Natúrparki Találkozó névadása is árulkodó. A natúrparkok létesítése lehet-e segítségére a határon túli magyarság megmaradásának a határoktól távolabb? A natúrparkok szellemisége a természet, táj és kulturális örökség megőrzésére koncentrál, amely lényegében nemzetpolitikai cél is. A környező országokban milyen lehetőségek nyílnak natúrparkok létesítésére?

A rendezvény megszervezését a hazai natúrparkok és a Magyar Natúrpark Szövetség határon túli kapcsolatai alapozták meg. Ez a párbeszéd és a hazai tapasztalatok nagy segítséget jelenthetnek egyes szomszédos országokban. A szlovákiai és szerbiai natúrpark kezdeményezések esetében jelenleg nincs még országos hálózat, ezért számukra komoly segítséget jelenthet a magyarországi kapcsolat. Mint ahogyan például az Írottkő Natúrpark megalapításakor hazánk számára is példaként szolgáltak az akkor már szabályozott közegben működő osztrák natúrparkok, hiszen Magyarországon ez a fogalom csak 2004-ben került be a természetvédelmi törvénybe. Fontos hangsúlyozni, hogy a szomszédos országok gyakorlata jelentősen eltér egymástól. Horvátországban, Szlovéniában, Romániában és Szlovákiában például natúrparknak nevezik, vagy ahhoz nagyon hasonló kifejezéssel – például természeti park – jelölik a védett területek egy önálló kategóriáját, amely központi döntéssel jön létre, és szervezetileg az államigazgatáshoz kapcsolódik. Ezzel szemben a hazai gyakorlatban a helyi együttműködés fontos szerepet kap a natúrparkok működtetésénél; ehhez a felsorolt országok közül talán a szlovéniai modell áll a legközelebb. A szomszédos országok közül Ausztriában találjuk a legkiterjedtebb hálózatot, amely ötvenéves múltra tekint vissza. Itt halmozódott fel a legtöbb tapasztalat a natúrparkok létrehozásával és működésével kapcsolatban, amelyet a tartományok által önállóan megalkotott természetvédelmi törvények szabályoznak. Ausztriában a natúrparkok a védett területek egyik kategóriáját képezik. Összességében elmondható, hogy a hazai gyakorlat szerinti, alulról jövő önkéntes kezdeményezésként megalakuló, de állami elismeréssel működő natúrparkok jelenleg csak Magyarországon és Ausztriában vannak jelen a térségben.

Vezető kép: MTI/Varga György