Így gyalázd a magyarodat! – Úgy tűnik, Donáthék polgárháborút akarnak

Azt írja Donáth Anna, hogy „a roma élet is számít”. De ki mondta, hogy nem számít? Ki mondott, sugallt ilyesmit? Soha senki. Kinek magyarázza ezt? Kinek üzen? Donáth szerint „ma a bőrszínük alapján elképesztő hátrányok érik Magyarországon a romákat”. Miről beszél ez a nő? Van rá bizonyítéka? Ha történt ilyen, tett feljelentést? Miért hazudozik? Költői kérdések, a választ tudjuk. Ez provokáció, a többség elleni rasszista terror. Donáth küldetést teljesít: magyart és cigányt uszít egymásra, importálná a fehérgyűlölő, szobordöntő, rendőrség-fölszámoló amerikai elmebajt. A nyugati liberális fősodor a bukott zöld forradalom után most éppen faji polgárháborúban utazik, attól reméli globális rémuralma megerősítését. 

Ez ugyanaz, mint amikor az ember leülne focimeccset nézni, de ötpercenként az arcába tolják, hogy „Nem a rasszizmusra!”. Sőt, percenként. Mintha a tévénézők, szurkolók számottevő része vagy akár csak egy százaléka notórius rasszista lenne, akiket át kell nevelni. S ez megy évek óta. Hiába vagy sportrajongó és utálod a politikát: meccs előtt, alatt és után csak azért is megkapod a politikai beöntést. Minden mérkőzésen betüremkedik a képernyődre valaki, és fölemelt mutatóujjal figyelmeztet, hogyan élj – mintegy azt sugallva, eddig nem úgy éltél, szégyelld magad. Mintha a rasszizmus tömeges, sokakra jellemző viselkedésforma lenne, társadalmi jelenség, amit folytonos bűntudatkeltéssel, Szabad Nép-félpercekkel irtani kéne. Orwell paranoiás világa már nem dörömböl az ajtónkon, hanem bent van a nappalinkban, s maholnap kipenderít minket a házunkból.  

A legújabb agybaj: kötelező jelleggel ott térdepelnek a focisták a gyepen az Egyesült Államoktól Anglián át Németországig (próbálna bármelyik állva maradni…), és a feketék életéért meg egy notórius bűnöző szentté avatásáért fohászkodnak. Aki pedig gépen föléjük száll, s jelzi, a fehérek élete se smafu, az rasszista, aki „relativizálja” a Black Lives Matter egyedül üdvözítő tanait. Az ilyet azonnal kitiltják a meccsekről, sőt kirúgják az állásából. Nem lepődnék meg, ha holnap híre kélne: egy ledöntött szoborhoz kötve behajították a Temzébe…

• A „fekete életek számítanak”: ez a liberálisok legújabb valláspótléka, szektaőrülete, ami előtt kötelező a világnak térdet hajtania. Aki szerint viszont mindenki élete fontos, azt kiátkozzák, tönkreteszik, megsemmisítik. Ebből is látszik, a fősodrú liberalizmus a dühöngő elmebetegség legsúlyosabb, gyógyíthatatlan formája. Ha nem győzzük le és zavarjuk vissza őket a homályba, a józan ész világa elenyészik.

Megfigyelésem szerint az emberek többségét elsősorban a bűn zavarja, nem a bűnöző bőrszíne. Nem szeretik a tolvajokat, a gyöngyöspatai iskolában társaikat terrorizáló, majd milliós kártérítéshez jutó tanárverőket, az erőszaktevőket, az „öregezőket”, az „unokázós” csalókat, a Blaha Lujza téren bárkit combon szúró „Mauglikat”, Szögi Lajos meglincselőit, Marian Cozma szíven szúróit, Bándy Kata megfojtóját, a Deák téri késes ámokfutókat. Azt pedig különösen nem szeretik, hogy az áldozatokra csendes gyertyagyújtással sem emlékezhetnek, mert akkor nácik lesznek. Valójában nem az elkövetők származása, hanem a bűntettek értelmetlen brutalitása, sátáni kegyetlensége az, ami kibillenti a társadalmat a béketűréséből. Hiszen a társadalmat Csorba Robika és Kóka Jenő kegyetlen meggyilkolása is ugyanúgy szíven ütötte, pedig ők történetesen cigány származásúként váltak egy rémisztő, rasszista bűncselekménysorozat áldozataivá.

Nem a bűnöző színe számít – a bűnről viszont beszélni kell! Az emberek többsége például nem érti: ha egyes bűntettek elkövetési módjából az egész ország látatlanban tudja, milyen származású lehetett az elkövető, akkor miért nem szabad a cselekményhez vezető okokról őszintén, a megoldás reményében beszélni? Miért lesz náci, aki az egész országot kínzó, fontos témákat feszeget, miközben szóról-szóra ugyanazt mondja, mint a borsodi cigányvajda? A vajda is náci lenne? Vagy csak a nácizók hihetetlen nagy gazemberek? Miért kell a szőnyeg alá söpörni a témát, mások megbélyegzésével ellehetetleníteni a tisztázó beszédet? Éppen az elhallgatás az, ami a szélsőségeket erősíti. Ha nem nevezzük nevén a bajt, orvosolni sem lehet. 

Sokan azt sem értik, ha az Egyesült Államokban nyilvános statisztikát készítenek a börtönben ülők származásáról, akkor nálunk miért nem lehet? Mi ebben az ördögtől való?

• A valóság megismerése rasszizmus? Kétlem. Szerintem a sumákolás a gyűlölet melegágya. Ha városi legendák, mendemondák formájában kell terjednie a híreknek, mert bizonyos információk tiltottak. Mindez nem segít sem a többségnek, sem a kisebbségnek. A tények elfedése egyes-egyedül a Donáth Anna-féle sleppnek, az etnobizniszből élő rasszista uszítóknak, a Gyuri bácsi zsoldjában faji polgárháborút előkészítő külföldi ügynököknek az érdeke. Ők szabályosan őrjöngőrohamot kapnának, ha Magyarország követné az amerikai mintát. Az ugyanis keresztbe verné több évtizedes, mindenért a többséget hibáztató, a kisebbségek áldozatkultuszát építgető machinációikat. 

Ha ez bekövetkezne, onnantól Donáth Anna nem üvölthetné világgá fekete mezőben, hatalmas fehér betűkkel a Facebook-falán, hogy „A roma élet is számít”, továbbá „ma a bőrszínük alapján elképesztő hátrányok érik Magyarországon a romákat”. Pontosabban üvölthetné, csak mindenki rajta röhögne. Mert az amerikai minta bevezetése nyomán mindenki tisztában lenne például azzal, a bűnözők közül mennyi a többségi és mennyi a kisebbségi. Ki az igazi áldozat, ki az elkövető. Az igazság szabaddá tesz – ha ez mond valamit a Donáthnak.

Hát nézzük az igazságot!

Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa 2009-ben hozta nyilvánosságra egy tíz évig tartó, 2002-ben lezárt reprezentatív kutatás eredményét – erről a nácizmussal nem igazán vádolható InfoRádió számolt be annak idején. A kutatás szerint a magyar börtönökben lévő felnőtt férfiak fele vallja magát cigány származásúnak. (Miközben az ország lakosságának legfeljebb nyolc-kilenc százaléka cigány származású!) A cigány származású bűnözők nagy része vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeket követ el, és sokszor indokolatlanul alkalmaz erőszakot – derült ki a vizsgálatból. 

Íme a valóság! Ám efféle kutatás 2002 óta (!) nem volt, vagy ha mégis, arról a nyilvánosságot „elfelejtették” értesíteni. A magyar állampolgároknak – szemben az amerikaiakkal – nem kötik az orrára az efféle tudnivalókat, így saját tapasztalataikból, barátaik, ismerőseik beszámolóiból, a híradókból elcsípett információmorzsákból kénytelenek összerakni fejükben az őket körülvevő világot. 

• Szerintem minden élet számít. Aki csak egyik vagy másik élet fontosságát hangoztatja, az szándékosan provokálni akar, népcsoportokat összeugrasztani. A többségi társadalom nem várja el (a Donáth-féléktől különösen nem), hogy áldozatként kezeljék. Ám hogy – pláne, a fenti kutatás fényében – elnyomónak, nácinak bélyegezzék, folyton bűnbakká tegyék, mesterségesen bűntudatot keltsenek benne, az vérlázító. Amit Donáthék művelnek, velejéig aljas. Egyfajta terrorizmus. Rasszista terrorizmus.

A feketék élete számít. A többiek nyaljanak sót. (Forrás: Cseh Katalin Facebook-oldala)

A magyar kormány a járványpolitikát épp most cseréli vissza a koronavírus előtt megkezdett cigányellenes kampányra. A kormány házi ellenzéke cigányellenes felvonulást szervezett rendőri kísérettel, a miniszterelnök pedig a gyöngyöspatai romák ügye kapcsán penget cigányellenes húrokat

– hazudja Donáth. Miközben soha annyi figyelmet, pénzt és erőfeszítést nem szenteltek a honi cigányságnak, mint az elmúlt tíz évben. És ennek bizony látható jelei vannak. A közmunkaprogram sok tízezer cigány honfitársunk önmegbecsülését, emberi méltóságát adta vissza – a baloldal lélekölő, örökös függőségbe záró segélyezési módszerével szemben. Sokan közülük azóta a piaci szektorban is el tudtak helyezkedni. Pedig emlékszem, a balliberálisok mit összealjaskodtak a közmunka bevezetésekor, „kényszermunkaként”, „munkaszolgálatként”, „vízgereblyézésként” degradálva le a sokak megélhetését jelentő, tisztes munkát. A világviszonylatban is példaértékűnek számító magyar családtámogatási rendszer hatalmas segítséget jelent a magyar romáknak, akik többek között emiatt is – a balliberálisok bánatára – zömében bizony a Fideszre szavaznak. Donáth facebookos uszításaitól nem lakik jól a család – a kormány által teremtett csaknem egymillió munkahely viszont tisztes bért, életet jelent mindenkinek.

Donáthékat egyébként annyira nem hozza lázba a magyar cigányság helyzete, hiszen tavaly – Gyurcsánynéval és a többi libsi romhalmazzal együtt – nem szavazták meg az Európai Parlament egyetlen roma képviselőjének, Járóka Líviának az alelnöki kinevezését (aki ennek ellenére megkapta a szükséges többséget, EP-alelnök lett). Pedig ha valaki, akkor a Fidesz roma származású politikusa sokat tett a honi cigányság fölemeléséért, az ő nevéhez fűződik például az európai roma stratégia kidolgozása. Ám van egy szörnyű bűne: fideszes – és ha egy cigány ember fideszes (márpedig – „so sorry” – a többségük fideszes), akkor Donáthék érdeklődése lankad.

Nekik csak olyan cigányok – vagy bármilyen más származású, vallású, szexualitású kisebbségek – kellenek, akiket rá lehet uszítani a többségre. Ha rend van, béke és szeretet, ha nem lángol az ellentét, akkor öntenek rá olajat a marmonkannájukból. Bevált taktika: mindig a társadalmat, a békés, rendszerető többséget, az országot a hátán cipelő középosztályt, a fehér, hetero keresztényeket kell hibáztatni azért, ha bármely kisebbségnek nyűgjei vannak. (Miért nem fogadhatnak örökbe gyereket a homoszexuálisok? Miért nem ingyenesen heréli ki az állam a magát nőnek képzelő férfiakat? Miért üldözi a többség a kisebbséget? Satöbbi.) Annál jobb, minél pofátlanabb a vád – annál magasabbra csap majd a fölháborodás lángja. S e fölszított lángoknál nagyszerű lehetősége nyílik a fehérgyűlölő, rasszista gazembereknek – legyenek azok szabad demokraták, momentumosok vagy épp antifás BLM-esek – atomjaira bontani a társadalmat, szétzilálni a nemzeti kötőszöveteket, kitenyészteni az új kor hitetlen, múlt nélküli fröccsöntött zombijait.