Így készül a külpolitika

Alighanem kimondottan élvezi Orbán Viktor, amikor kérilászlóskodásba manőverezheti az ellenzékét. Kéri az a politológus, aki 1460 napig mindent ért, átlát, és magabiztosan jósol – leginkább Orbán bukását –, majd az 1461. nap éjszakáján, amikor beérkeznek az aznapi országgyűlési választás eredményei, akkor csodálkozó szemekkel vakarja a fejét valamelyik tévéstúdióban, azt cincogva, hogy „én ezt nem értem”. Az elmúlt héten a Telextől a parodista Somogyi Andrásig a teljes balos propagandagépezet világgá kürtölte, hogy Orbán most aztán már tényleg annyira, de annyira elszigetelődött, hogy innen már végképp nincs hova lépnie. Ezt még gondosan kivárta a miniszterelnök, majd nagy elszigetelődésében bejelentette a szövetségeseivel létrehozott új EP-frakcióját, és elment tárgyalni Kijevbe Zelenszkijjel.

Eleve mit keres Orbán Zelenszkijnél, akivel utálják egymást??? Nos, amikor egy politikus nem celebkedik, nem a vízparton ülős fényképet oszt meg szakítós szerelmesvers-idézettel (csajok, írjatok!), hanem olyan dolgot tesz, amire a média és a közvélemény is csak találgatja, hogy ez most vajon mi és miért, akkor ott valószínűleg politizálás történik. Ilyen pillanatokban erősödik fel a kontraszt a ballib propagandamédia által ájultan körbeimádott, megcelebesített „Orbán-kihívók” és a valódi politikus Orbán között. Most megy a pislogás meg a találgatás, de aztán persze visszaáll majd a médiarend, és a ballib propagandamédiában majd újra megváltóként tálalják a Magyar Pétereket, leendő miniszterelnökként a Fekete-Győr Andrásokat, és épelméjűként a Márki-Zay Pétereket.

Na, de mire játszhat az ellenzéki sajtóban hónapok óta megfáradt, a régi lendületét rég elvesztett figuraként ábrázolt Orbán Viktor?

Akár jelképesnek is tarthatjuk ezt a visszatérő motívumot, hogy az ellenfelei csak találgatják, mi következik most. Ahogy régebben az ellenség csak találgathatta, hogy hol és milyen céllal fognak felbukkanni a magyar huszárok vagy még régebben a lovasíjászok, és ahogy az angolok is csak találgathatták 1953. november 25-én, hogy mikor hol fognak felbukkanni a magyar csatárok a névleges posztjukhoz képest. A hathatós felderítés, jó helyismeret és a meglepetés ereje nem új találmányok, réges-régi elemei ezek a magyaros harcmodornak, és sok kétes kimenetelű kézitusától meg fölösleges vérveszteségtől óvták meg a mieinket, amikor jól alkalmazták.

Előzni a kanyarban kell, és lehetőleg a másik íven, mint ahova az ellenfél figyel.

Frakciót vagy országokat toboroz Orbán?

Türelmesen hagyni kellett a másik oldalt, hadd ringassa el magát a kilátástalan elszigetelődés mesébe. Ebbe az állóvízbe dobta bele a követ a bécsi bejelentés, miszerint a magyarországi, az ausztriai és a csehországi EP-választás nyertes pártjai közös frakciót alapítanak, amelyhez csakhamar betársult a portugál Chega párt. A miniszterelnök szerint további meglepetések várhatók, sokan számítanak a francia Nemzeti Tömörülés csatlakozására is. A jelenlegi, négy országból érkező 26 képviselő mellé további három országból kell képviselőket gyűjtenie a Patrióták Európáért frakciónak, hogy valóban frakcióvá válhasson az EP-ben. A hírek szerint Matteo Salvini Liga pártja, Geert Wilders Szabadságpártja és Janez Janša Szlovén Demokrata Pártja egyaránt rokonszenvvel nézi az alakuló csoportosulást, de akár a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek frakciót erősítő lengyel PiS és spanyol VOX átlépése is elképzelhető, ahogy szintén szó lehet belga, dán és észt csatlakozókról.

Ez azonban még mindig csak az EP, ahol, ha sikerül is a kitűzött célt elérve létrehozni a harmadik legerősebb frakciót, még akkor is tele lesznek a padsorok kiérdemesült ó- és újkommunistákkal, akik kéjes örömmel fogadnak el akárhány újabb, Magyarországot elmarasztaló nyilatkozatot, jelentést és verses elbeszélő költeményt.

Még nagyobb jelentősége lehet ezért annak, hogy Orbán Viktor máris maga köré gyűjtötte a cseh és az osztrák EP-választás győztesét, lebegtetik a francia, a szlovén és a belga EP-választás győztesének érkezését, és még Lengyelországban sem kell leírni a PiS-t, noha az EP-választáson is hajszállal a második helyre szorult.

Ki tudja, hány leendő miniszterelnök lesz a Patrióták Európáért zászlaja alatt mostanság összegyűlő pártvezetők között?

Ha ehhez hozzászámoljuk a Szlovákiát vezető Robert Ficót, akkor egész csinos létszámú patrióta klub jöhet létre az Európai Tanácsban az elkövetkező időkben. A legmókásabb persze a szlovák kormánykoalícióban szövetséges Smer és Hlas csatlakozása lenne a Patrióták Európáért frakcióhoz, amelyek papíron szociáldemokrata pártok ugyan, de egyrészt ma már sokkal jobban számít a globalizmushoz való hozzáállás, mint a szociális szempontokra felhúzott korábbi bal-jobb felosztás, másrészt ugyanúgy elkezdték kiutálni őket az S&D-ből, ahogy anno a Fideszt a Néppártból. Ha nem válik be Orbán számítása, a helyzet akkor is valószínűleg jobb lesz a mostaninál, amikor Ficóval ketten képviselik a birodalomépítéssel szembeszálló nemzetállami józan észt az ET-ben.

Mindenki megkapja, amire vágyik

Miközben zajlik az új frakció toborzása, és még erre a hétre ígértek meglepetéseket, Magyarország egyúttal átvette az EU elnökségét, és Orbán Viktor elutazott oda, ahova senki se várta: Kijevbe Zelenszkijhez. Ez így önmagában értelmetlennek tűnhet, pedig nem az.

A magyar miniszterelnök az EU-s vezetők által korábban hiányolt jó vibe-okat bocsátott ki:

kedvesen beszélgetett a zöld emberrel, meglapogatta a vállát, sok sikert kívánt neki, megígérte, hogy amiben csak tudunk, segítünk a magyar EU-elnökség alatt, és erőnkhöz mérten részt veszünk az ukrán gazdaság modernizálásában. Megígérte ugyanazt, amit az összes nyugati vezető is megígért már ugyanott, Zelenszkij betámaszthatja a fegyverraktár üres sarkába.

Ukrajna elégedett, David Pressman előrelépést emleget, és az oroszok se zúgolódnak, mert úgy látják, Orbán nem annyira magyar miniszterelnökként, hanem inkább az EU soros elnöki tisztét betöltő ország vezetőjeként ment Kijevbe.

Hintapolitika at it’s best – ahogy a művelt CIA-ügynök mondja.

A kijevi tárgyaláson Orbán Viktor a tűzszünetre irányuló és a béketárgyalásokat sürgető kérésével ismét kinyilvánította a békepártiságát. Ukrajna ezen felül hajlandónak mutatkozik teljesíteni a magyar kisebbségek jogainak Magyarország által kért védelmére, tehát itt is van kilátás egy évtizedes feszültség oldására. Mindez így együtt már valóban jóval több annál, mintha csak a fotósok kedvéért ment volna oda a magyar miniszterelnök, a hírfogyasztó emberek örömmel észlelhetik a politikacsinálás részleteit valós időben. Emellett Magyarország megígérte egy ukrán iskola felépítését, ha már egyelőre nem úgy áll a helyzet, hogy szegény menekültek egyhamar hazatérhetnek. Orbán Viktor kijelentette, fontos nekünk, hogy az ukránok otthon érezzék magukat Magyarországon, ezért annyi iskolát nyitunk nekik, amennyire csak szükség van. Hát, igen, ideje leszámolni a más népeket elnyomó Magyarországról szóló alattomos propagandatoposzokkal.

Íme, a saját érdekeit tisztán látó és képviselő Magyarország, amelynek nem kevés uniós szövetségese van, amely egyszerre képes az egész EU következetes képviseletére, képes szót érteni a másik féllel a húzósabb kapcsolatokban is, és képes az EU-n kívül is fontos partnerségeket fenntartani. Miközben Orbán Kijevben tárgyalt, Szijjártó Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel megbeszélte telefonon, hogy a magyar–orosz kapcsolat az egészséges pragmatizmus és a kölcsönös előnyök jegyében fejlődik.

Pragmatizmus.

Ezt a szót érdemes megjegyezniük azoknak, akik a külpolitikát mindig szerelmi képekkel próbálják leírni ahelyett, amiről valóban szól. Persze, akik szerint a platós teherautóról szónoklás, a facebookozás, az önfeledt bulizás majd a bocsánatkérés jelenti a politizálást, annak lehet, hogy túl sok és túl tömény ez így egyben, de hát nem lehet megvárni, amíg mindenki megérti a dolgokat.