Így lett Soros György játékszere a román ügyészség

A Figyelő szerint az Európai Bizottság és a Nyílt Társadalom Alapítvány korábban összejátszott azért, hogy a PNA felállításra kerüljön. Az uniós intézmény ugyanis 2002-ben, pár hónappal azután, hogy Soros alapítványa közzétette a fentebb említett kutatásának eredményeit, szintén előállt egy jelentéssel, amelyben a román korrupciós helyzet romlásáról beszéltek, “független megfigyelőkre” hivatkozva. Mindezt azzal támasztották alá, hogy 2001-ben kevesebb korrupciós ügyet göngyölítettek fel, mint 1999-ben. A CRC fel is hívja arra figyelmet, hogy a “független szakértők” ezt véletlenül sem azzal magyarázták, hogy csökkent a korrupciós ügyek száma.

Íme a szuperszervezet

2004-ben tehát Macovei készen állt, hogy igazságügyi miniszterként nagyobb halakat is a hálójába kerítsen, csakhogy alkotmányos akadályokba ütközött. Mivel a PNA az igazságyügyi minisztérium alá tartozott, nem nyomozhatott a román parlament tagjai után azok mentelmi joga miatt. A parlament tagjainak ügyeit ugyanis csak a Legfőbb Ügyészségen keresztül lehetett kivizsgálni. Hogy ezt a problémát kiküszöböljék, Băsescu a Legfőbb Ügyészség alá rendelte a PNA-t, anélkül, hogy annak teljes irányítását a legfőbb ügyész kezébe adta volna. Eközben Macovei, aki addigra már folyamatosan kritizálta a PNA tevékenységét, 40 000 eurós támogatásban részesített egy másik Soros-szervezetet, a Freedom House-t, hogy az vizsgálja meg az ügyészség tevékenységét.

Természetesen a Freedom Housnál arra jutottak, hogy a PNA gyengén muzsikál. Ezek után a kormány átalakította a PNA-t, így jött létre mai formájában a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA)névre átkeresztelt korrupcióellenes ügyészség. A legfőbb ügyészt és a DNA főügyészét Macovei minisztériuma jelölhette ki. Így volt képes végül Macovei a média és a Soros-féle NGO-k hathatós segítségével eltakarítani a neki nem tetsző PNA-igazgatót és ügyészeket, hogy aztán a hozzá hűséges embereket ültesse a helyükre.

A titkosszolgálat is eszközként használja a DNA-t

Létrejött tehát a DNA, amelynek elvileg a korrupció eltüntetése lenne a legfontosabb feladata, mégis egyre többször vetül rá az a gyanú, hogy idegen érdekeket szolgál ki. A legutóbbi hírek sem vetnek túl jó fényt a DNA-ra, nemrég kiderült, hogy az korrupcióellenes ügyészség többször együttműködött a “méltán jó hírű” román titkosszolgálattal, hogy a nekik nem tetsző politikusokat buktassa meg. A módszert a román alkotmánybíróság 2016 februárjában alaptörvénybe ütközőnek minősítette, hogy a bűnüldöző szerveken és a rendőrségén kívül „más, erre szakosodott állami szervek” is végezhetnek lehallgatásokat.

Az sem meglepő, hogy a DNA magyar politikusokra is előszeretettel rászáll. Utoljára Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert ítélték el, mégpedig két év nyolc hónapos letöltendő szabadságvesztésre. A titkosszolgálat ebben is benne volt, a DNA a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által lehallgatott telefonbeszélgetés alapján kezdeményezte a bűnvádi eljárást. A magyar politikust egyébként egy olyan párttámogatási ügy miatt ítélték el, amivel vélhetően nem szegett meg semmilyen szabályt. De a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyében is meglehetősen aggályos intézkedéseket hozott korábban a DNA. A korrupcióellenes ügyészség azért indított eljárást Stefan Somesan főtanfelügyelő és Tamási Zsolt iskolaigazgató ellen, mert a szervezet szerint azok törvénytelenül járultak hozzá az iskola működéséhez. Jogerős ítélet nélkül a DNA felfüggesztette Tamási Zsoltot, emiatt ellehetetlenült az iskola működése, ugyanis aláírási joggal rendelkező vezető híján az iskola nem adhatta ki a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számláit.

A korrupció elleni harc természetesen fontos dolog, ugyanakkor érdemes jobban megvizsgálni azon szervezetek működési hátterét, amelyek a korrupció felszámolásának ígéretével kecsegtetnek. Nem érdemes ugyanis hagyni, hogy egyesek a korrupció témáját politikai furkósbotnak használják, és azt sem, hogy olyan intézmények épüljenek ki az ilyen hisztériakeltéseknek köszönhetően, amelyek idegen érdekeket is szolgálhatnak. Románia példája után érdemes azon is elgondolkodni, miért éppen a Jobbik kardoskodik a magyar ügyészség olyan átalakítása mellett, amely a román példát tekinti követendőnek.