Azok tüntetnek most a “gyermekvédelemért”, akik nem voltak hajlandóak megszavazni a gyermekvédelmi törvényt, azok, akik a kiskorúak “érzékenyítéséért” lobbiznak, és azok, akik szerint a gyermekek nemváltása teljesen rendben van. Lássuk, hogyan próbálták relativizálni a Soros-hálózatok az utóbbi évtizedekben.
Amint arra a Tűzfalcsoport tényfeltáró cikkében rávilágítanak, a nyílt társadalom hálózata által finanszírozott NGO-k hosszú évek óta azon dolgoznak, hogy – adott esetben a gyermekek fel- és kihasználásával – társadalmi és jogi elismerést szerezzenek a legkülönfélébb és legszélsőségesebb szexuális orientációknak. Ezen törekvés keretében egyre gyakrabban merül fel a pedofília relativizálása a pedofil bűnelkövetők áldozatként történő megjelenítése révén. Egyes progresszív nézetek szerint ugyanis a pedofília a szexuális irányultságok egyik típusának tekinthető, s mint ilyen, az ebben szenvedőknek segítségre, nem pedig arra van szükségük, hogy diszkriminálják őket, vagy adott esetben a büntetőjog eszközével lépjenek fel velük szemben. A törekvés képviselői az érzékenyítés jegyében még egy kifejezést is megalkottak:
Minor Attracted Person” (MAP), vagyis „kiskorúak iránt vonzalmat érző személy”.
Ehhez az irányvonalhoz tartozik a Soros György által dollármilliókkal támogatott Planned Parenthood nevű NGO is. A főtevékenységként – többek között – abortusz-szolgáltatással és szexuális neveléssel foglalkozó Soros-szervezet szexuális felvilágosításért felelős ágazatának ügyvezető igazgatója, Bill Taverner egy korábbi interjúja során azon véleményének adott hangot, miszerint a gyerekek „születésüktől fogva szexuális lények”. Taverner kijelentése a Soros-szervezet témában kialakított álláspontját tükrözi, amelynek „A szexualitás tanításának alapjai” címet viselő oktató anyagában olyan állítások fogalmazódnak meg, minthogy „a szexualitás az élet része minden életkorban és életszakaszban. A csecsemők, az idősebbek és a kettő közötti életszakaszban lévők is megtapasztalják a szexualitást”.
De emellett más további olyan eseteket is találni, ahol a nyílt társadalom eszmerendszeréhez tartozó NGO-k a pedofíliát támogatták, vagy adott esetben a bűnelkövetők helyzetéért aggódtak, őket mentegették. A spekuláns által pénzelt LMBTQ egyesület, a több mint 1900 szervezetet tömörítő Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz és Interszex Szövetség (ILGA)tanácskozási jogát 17 évre, egészen 2011-ig felfüggesztették az ENSZ ECOSOC bizottságában, mivel a vizsgálatok feltárták, hogy az NGO több tagszervezete is népszerűsítette és támogatta a pedofíliát. Egy másik Soros-NGO, az Amnesty International (AI) 2012-ben pedig azért bírálta élesen a pedofil bűncselekmények szankcionálásával összefüggésben, Moldovában bevezetett törvényi szigorításokat, mert álláspontja szerint azok összeegyeztethetetlenek voltak az elkövetők emberi jogaival.
A Nyugatról begyűrűző tébolyhoz a hazánkban tevékenykedő Soros-szervezetek is elkezdtek igazodni, amely megnyilvánulásaikban és tevékenységeikben is visszatérően tetten érhető. 2016 júliusában az Országgyűlés – a baloldali pártok bojkottja mellett – a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelméről szóló törvénycsomagot fogadott el. A pedofília visszaszorítását, illetve a gyermekjogok érvényesülését szolgáló változtatásokat – Brüsszel és a baloldali pártok politikai indíttatású támadásai mellett – Soros György Magyarországon tevékenykedő álcivil hídfőállásai is éles bírálat alá vonták, nem egyszer kétségbe vonva annak célját, és előtérbe helyezve a pedofilok jogait.
A Soroshoz szintén köthető Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet a törvény által bevezetett pedofil-nyilvántartással összefüggésben a pedofil bűnelkövetők információs önrendelkezésre vonatkozó jogainak korlátozása kapcsán adott hangot kritikájának. Míg az Amnesty International Magyarország az adatbázisnak az elkövető családtagjainak életére gyakorolt hatásai miatt marasztalta el az intézkedést. Az említett szervezetek mellett a Soros-hálózatba rendkívül jól beágyazott, a spekuláns által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundations – OSF) jóvoltából jelentős összegekben részesülő NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület), illetve a Patent Egyesület (Patriarchátust Ellenzők Társasága) is fellépett a pedofilellenes törvénnyel szemben. A – Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel kiegészülve – gyermekvédelmi törvény kapcsán kiadott közös nyilatkozatukban a következőképpen igyekeztek relativizálni a pedofíliát:
A gyermekek elleni szexuális erőszakot pedofíliának nevezni félrevezetés. A pedofília fogalmának alkalmazása azt a téves képzetet kelti, hogy a gyermekek elleni szexuális visszaélés betegség következménye volna, holott az elkövetők többsége egészséges lelki állapotú, általában van kapcsolatuk felnőtt nőkkel, így tettüket nem pszichés megbetegedésük, hanem hatalmi helyzetük motiválja.
Soros blogja, a 444.hu pedig egy, a témában született cikkében a következő – minősíthetetlen – stílusban vitatta el a jogalkotó által bevezetett szigorítások létjogosultságát: „de tényleg súlyosabb bűn lenne gyerekpornót letölteni, mint félholtra verni a feleségedet minden héten?”
Tavaly alapjaiban rengette meg a magyar társadalmat a Krúdy Gyula Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola – azóta már menesztett – pedagógia asszisztensének esete. A közel 40 éves LMBTQ-aktivista, Bite Zsolt a közösségi médiára feltöltött felvételen számolt be arról, hogy egy 15 éves fiúval tart fent szexuális viszonyt, amely meggyőződése szerint nem minősül pedofíliának. A férfi a 2018-as Budapest Pride kereteiben megvalósuló – a szintén Soros pénzekben részesülő – Labrisz által szervezett beszélgetésen a következőképpen írta körül az általa tartott egyik nyári médiatábort:
Nem korlátoztam a szexuális szabadságukat. […] Esténként… vagyis nappal forgattunk, megvágtuk az anyagot, majd a nap hátralévő részében… khhmm... azt csináltunk, amit akartunk. […] Volt egy dolgunk, amit meg kellett csinálni, és amellett éltük a magánéletünket.
Bite a kirobbanó társadalmi felháborodás kapcsán egy későbbi videójában azt is kifejtette, hogy nem kell tartania a feljelentésektől, hiszen olyan szervezetek védelmét élvezi, mint a Társaság a Szabadságjogokért, a Helsinki Bizottság, az Amnesty International vagy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). A TASZ az ügy kapcsán úgy fogalmazott, hogy „fontos leszögezni, hogy alapvetően itt nem egy jogi kérdésről van szó […] Az, hogy az ilyen konszenzuális kapcsolatnak mennyiben van reális lehetősége bizonyos feltételek között, összetett pszichológiai, pedagógiai és morális kérdés….”
Szintén nagy port kavartak a Soros György által támogatott Helsinki Bizottság alapító elnökének, Kőszeg Ferencnek a pedofília kapcsán tavaly év végén a Partizánnak adott interjújában megfogalmazott gondolatai. Az eset előzménye, hogy az egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselő 2009-ben a következő gondolatainak adott hangot a Magyar Narancs hasábjain: „az új prüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között”. A műsorvezető ennek kapcsán arra volt kíváncsi, hogy létezik-e olyan, erotikával átszőtt érzelmi kapcsolat felnőtt és gyerek között, ami helyeselhető, vagy nem? Kőszeg véleménye szerint:
Nem lehet ezt ilyen merev kategóriában leírni. […] Nagyon távol áll tőlem, hogy a pedofíliát bármilyen formájában helyeseljem, csak azt mondom, hogy amennyire lehetséges, kerüljük el az ezzel kapcsolatos nyilvános leleplezést, konfliktust, felelősségre vonást, mert nem lesz a dolog ettől jobb, csak rosszabb.
A Helsinki-alapító az interjú során a Gyurcsány-kormány által a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, gyerekeket molesztáló pedagógust, Sipos Pált is védelmébe vette, mondván „elég sok szexuális vagy félig-meddig, nem is félig-meddig, hanem ténylegesen szexuális kapcsolat volt diák és tanár között, ami tilos volt, és helytelen volt, de nem volt belőle nagy ügy, mert hozzátartozott az élethez…” Bár a Helsinki Bizottság végül elhatárolódott alapítójának nézeteitől, az ugyanakkor tény, hogy ehhez a 2009-es kijelentésektől számítva, 14 évnek kellett eltelnie, amely előzmények abban sem akadályozták meg az NGO-t, hogy nyugdíjba menetelekor Kőszeget a bizottság alapító elnöke kitüntető címmel jutalmazza.
De milyen lehetőségeket lát a Soros a gyermekek kapcsán a transznemű mozgalomban? Persze, hogy ismét pénzt! 2015-ben a Nyílt Társadalom Alapítványok készített egy dokumentumot “Licenc, hogy önmagad lehess – transz gyerekek és fiatalok” címmel, amely a magukat “transznak” valló gyerekek megerősítését szorgalmazza. A dokumentum nem tesz utalást a nemi diszfóriával küzdő gyermekek pszichoterápiás segítségére.
A transznemű életvitelre egy egész ágazat épült az elmúlt körülbelül két évtizedben, elsősorban az orvostudomány terén. A nemi átalakító műtétekben és a hormonterápiában rengeteg pénzügyi lehetőség rejlik, és már nem csak felnőtteket „szolgálnak ki”: 2007-ben Bostonban nyílt meg az első „gender gyermekklinika”. Egyre népszerűbbek a nemi identitásukban bizonytalan gyermekeknek felírt „pubertás blokkolók”, amelyek nevükből kikövetkeztethető, hogy pubertás kor előtt járó, tehát 12-13 év alatti gyermekeknek adják a hormonokat, hogy ne serdüljenek biológiai nemüknek megfelelően. Ezzel tulajdonképpen arra kárhoztatják az ártatlan kisgyermekeket, hogy egész életükben gyógyszereket kelljen szedniük. Gyakran nem is maga a gyermek fejezi ki nemváltoztatási szándékát, hanem a kislányra vágyó csalódott szülő neveli kisfiát lányként és követeli az átalakítást. Mondanunk sem kell, ezzel pszichológiailag és fizikailag is egy életre megnyomoríthatják a gyerekeket. A Global Market Insights szerint a szexuális nemátalakító sebészet piaci mérete 2019-ben több mint 316 millió USD volt, és 2020 és 2026 között 25,1% -os összetett éves növekedési ütemet fog tapasztalni, amely időre a becslések szerint 1,5 milliárd dollárt fog érni.
Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: nlcafe.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS