Isten hozza, Elnök Úr!

Nem, nem elírás a cím. Hanem vágy, remény, wishful thinking… és egy kis politikai fejtegetés. No, nem mintha ne sajnálnám szívből Novák Katalin távozását. A legjobb köztársasági elnökünk volt. Áder Jánossal semmi baj nem volt, de kicsit sótlan, Schmitt Pál egy jópofa vicc (ami aztán kicsit rosszul sült el), Sólyom László egy fafejű jogász volt, Mádl Ferenc szintén jogász alkat, végtelenül tisztességes, de nem volt dinamikus (nyilván az életkorából is adódóan), Göncz Árpád pedig egy hiú, önmaga hatása alá került, a pozícióját élvező és azzal visszaélő pártkatona és báb volt, de nevezhetjük egyszerűen alkotmánysértő gazembernek is. (Az ügynökmúlt alapos gyanújáról nem is beszélve.)

Novák Katalin valójában tökéletes, az idők hangjára is kiválóan rezonáló államfő volt. Nemcsak becsületes, tisztességes, végtelenül elkötelezett volt a hazája és a munkája iránt, nemcsak őszintén és hitelesen viselte szívén a gyermekek, a családok, a magyarság gyarapodásának ügyét, de tökéletesen „comme il faut” is volt. Azaz megfelelt a mai nemzetközi politikai mainstream, a progresszió azon (íratlan) kívánalmainak is, amiket a vezető politikusokkal szemben támasztanak. Fiatal, csinos, szimpatikus, és nő.

Mondjuk, igazi nő, és nem is LMBTQ-warrior, így a hardcore progresszió-hívek szemében nyilván fasiszta – de hát nekik mindenki az, különösen, ha valaki magyar. Ezekkel a Gwendoline Delbos-Corfield, Sophie in ’t Veld vagy Daniel Freund-félékkel valójában csak egy zárt intézmény falain belül kellene foglalkoznunk, elég baj, hogy szabadon grasszálnak az EU parlamentjében, de ez egy másik téma volna…

Novák Kata tehát pontosan az a karakter volt, aki konzervatív, patrióta elkötelezettséggel, de a nemzetközi világban is helytállva, jól mozogva volt képes képviselni Magyarországot. Egyszerre volt tehát megfelelő is a balosoknak, ugyanakkor – tán épp azért, mert ennyire elfogadható és elfogadott volt külföldön is – a hazai balos politikusok és cselédsajtójuk számára a legnagyobb ellenség, akadály is. Mert nehéz úgy szakmányban fasisztázni, sovinisztázni külföldön az országunkat, hogy közben egy fiatal nő a legfőbb közjogi méltóság. Novák Katalin valójában súlyként, teherként nehezedett rájuk.

Varga Judit dettó. Az ő puszta személye is önmagában volt tökéletes cáfolata a globalista baloldal által Magyarországra aggatott stigmáknak. És még iszonyú jól is a helyre tudta őket tenni, több nyelven. Érte is nagyon nagy kár – még ha reménykedhetünk is benne, hogy egyikőjük sem örökre húzódik vissza a politikától.

Az, hogy hibázott-e, ha igen, akkor miben, és ki húzta őt csőbe, azzal már tele van a közbeszéd. Hogy a lemondása helyes volt-e, ki mit gondol erről, arról vannak mérések és szubjektív, érzelmi, morális okfejtések is. És mindkettőnek nyilván van létjogosultsága. Érthető, akik felelős döntésnek érzik, mert – vélhetően – hibázott, vagy legalábbis olyan helyzetbe került, amivel viszont a nemzeti oldal számára lett volna tehertétel a közelgő önkormányzati és EP-választáson. És az is érthető, hogy nagyon sokan sajnálják, ki vannak akadva azon, hogy el kell vinnie egy olyan balhét, amiben maximum figyelmetlenséggel, vagy nem kellő politikai áttekintéssel lehet vádolni, rossz szándékkal a legkevésbé sem. Akik pedofilpártolónak kiáltják ki, akik hőbörögnek, habzó szájjal a fejét követelték, azok ugyanaz az aljas, sátáni csőcselék, akik Krisztus halálát követelték Poncius Pilátustól. A söpredék, a csatornapatkányok kétezer év alatt sem változnak.

Novák Katalin lemondása – a néhány nap alatt kialakult helyzetre tekintettel – politikailag mindenképp indokolt volt. Sajnos. A kérdés ma már nem ez. Hanem, hogy mi lesz ezután. Vajon ki lesz a következő köztársasági elnök? És persze már el is kezdődtek a találgatások. A baloldal legújabb álszent, szemforgató, aljas akciójára, hogy akkor mostantól a nép válassza közvetlenül a köztársasági elnököt, akár legyinthetnénk is. De sajnos nem tudunk legyinteni, mivel ezt a demagóg hergelést – megint csak a cselédsajtójuk hathatós közreműködésével – teljes gőzzel tolják, és fel is tudnak vele hergelni sok-sok szavazót. (Nyilván főleg a sajátjaik közül, de a semlegesek, a politikára kevésbé figyelők körében is.)

Azért végtelenül álságos ez a törekvés, mert épp a baloldal volt az (akkor még SZDSZ-nek hívták, és nem vált szét DK-ra, Momentumra, Párbeszédre, stb.), amely egy szintén hergelős, csúsztatásokkal, kérdések összemosásával keresztülvitt népszavazás során megakadályozta 1990-ben, hogy a magyar emberek közvetlenül szavazzák meg a köztársasági elnököt. De később kétharmadjuk is volt a parlamentben (1994 és 1998 között), majd pedig egyszerű, de stabil többségük (2002–2010), amikor megpróbálhattak volna keresztülvinni egy ilyen javaslatot. Eszük ágában sem volt, hiszen akkor reális ellenfelei bukkanhattak volna fel Göncz Árpádnak.

A következő köztársasági elnököt tehát ugyanúgy a parlament fogja megválasztani. És bár a felmerült jelöltek mindegyike mellett szólhatnak érvek, és személy szerint egyikükkel szemben sincs alapvető kifogásom, de számomra egyetlenegy név létezik csak: Kövér László. (Aki házelnökként az államfő távozásával eleve hivatalosan is gyakorolja ideiglenesen az államfői jogokat.) Az ő neve korábban is felmerült már, és állítólag nem vállalta. És valóban, ő nem egy fiatal, csinos nő (és nem is identifikál ilyennek, bár óriási trollság lenne), és ezért két évvel ezelőtt kevésbé lett volna nyerő Magyarország számára a nemzetközi porondon. De még a hazain sem feltétlenül. Akkor tényleg egy „modern” felfogású, kedves személyiség kellett.

Na de most nagyon más a helyzet! A libsik kihúzták a gyufát… Gyufát??? Kézigránátot dobtak a piactérre. Glaszékesztyű helyett egy kődarabokkal kitömött páncélöklöt vágtak a tisztességes emberek arcába. Vérszomjas fenevadként ráugrottak Novák Katalinra, szanaszét marcangolták, most meg a vérében fürdenek. Hát akkor tessék, itt van, gyökerek! Megbuktattátok Katát? Hát megkapjátok Lászlót! Egy újabb bajszost. Akit aztán szarozhattok, ami a csövön kifér, ő ezt pont le fogja szarni. És a saját szarságotok fog szökőkútként visszafröccsenni a most még vigyorgó pofátokba.

Pedofiloztok? Ti utolsó szarházi, gyermekrontó, valódi pedofilok. Akik az iskolákba, óvodákba bejárkáló kukis néniket véditek. Meg LMBTQ-mesekönyveket adtok a gyerekek kezébe. Ezek mind-mind a pedofília aljas, alattomos formái. Meg úgy általában, nemi orientáltságtól függetlenül a gyerekek szexualizálása, amit a haladárok művelnek. Na, ez ellen a lehető leghatározottabban fellépni, és erre nincs kiválóbb ember, mint Kövér László (most még) Házelnök Úr. Nem lefóliázni kell majd a könyvesboltokban a meleg- és egyéb szexuális propagandát, hanem börtönbe csukni azokat, akik ezt tolják a gyerekeknek. Meg akik tüntetéseken szónokolnak arról, hogy ezt engedni kell. Meg akik a sajtóban relativizálják a gyerekek szexualizálásának bűnét. Meg akik a TikTokon teszik ugyanezt…

A Novák Katalint szemforgató módon pedofília támogatásával vádló, valódi pedofilokkal és pedofília-támogatókkal szemben (mint pl. B. Zsolt pedagógiai asszisztens… vagy Jámbor András munkatársa a Szikra Mozgalomnál, akinek a gépén 70 ezer pedofil képet találtak… vagy maga Jámbor András, aki mentegette őt… vagy Kőszeg Ferenc egykori SZDSZ-politikus, aki szerint a pedofilokat nem szabad nyilvánosan leleplezni, stb., stb.) csakis a lehető legszigorúbban, a legkérlelhetetlenebbül szabad és kell fellépni. És erre a „no nonsense” fellépésre a lehető legalkalmasabb személy Kövér László.

Ezért bízzunk benne, hogy a Jóisten rajta keresztül bünteti majd meg ezeket a most ünneplő, Novák Katalin fölött tort ülő, zselégerincű balosokat. Isten hozza, Elnök Úr!

Vezető kép: MTI/Máthé Zoltán