A magyar labdarúgás ismét pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Rendkívül sikeres időszakának újabb hatalmas egyénisége távozott az élők sorából. Életének 82. évében elhunyt Mészöly Kálmán, egykori világválogatott, vb-résztvevő labdarúgó és szövetségi kapitány. Az egykori csodálatos játékost és trénert az MLSZ és a Vasas is saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
A gyermek Mészöly Kálmán a magyar labdarúgás – egyben a magyar történelem – sajátos korszakában cseperedik. A kiépülő és minden eluraló Rákosi-korszakban nem sok jó terem az osztályidegennek számító Mészöly-család számára. Kálmán életében azonban létezik menekülőút: a futball. Korszakos tehetség. Jóllehet, sokáig csupán a III. kerületi TTVE csapatában szerepel, itt rendre „feljátszik”, és az idősebbek között szerepeltetik, mint ahogyan azt a nagy tehetségekkel szokás. A tehetség mellett nem árt a szerencse sem, és ez is mellé szegődik akkor, amikor a III. kerület kupameccset játszik a Vasas ellen.
A csikókorában egyébként centert is játszó Mészöly ekkor már a védelem tengelyében szerepel és a kiváló piros-kék csapat ellen is megmutatja, milyen tehetséges. Illovszky Rudolf, a Vasas már akkor legendás trénere azonnal kiszúrja magának a fantasztikus fizikumú, fiatal bekket, akiből árad az őserő. Ezzel el is dől a sorsa. Mert bár az MTK is megkörnyékezi az ifjú titánt, édesapja véleménye egyértelmű, s mellőzi az egyébként meglévő rendszerellenességüket is. Az MTK-ban ugyanis ott van a védelem tengelyében Sipos Ferenc, akit a csapatból kiszorítani körülbelül annyira lenne sanszos, mint Messit fénykorában a Barcából. Ezzel szemben a Vasasnál kiváló, de idősödő hátvédek vannak, akiknek hamarosan a helyére lehet lépni. Így hiába, hogy a Vasas amúgy a kommunisták és személyesen Kádár kedvenc csapata, az ifjú Mészöly Kálmán mégis a piros-kékek invitálására mond igent.
Ma már történelmi tényként jelenthető ki, hogy pályafutása legjobb döntése volt. Mert a Vasas kommunista csapat ugyan, ám olyan edzői vannak, mint Baróti Lajos vagy Illovszky Rudolf, akik nemcsak a szakma legkiválóbbjai, de emberi minőségük is példaértékű. Nem véletlen, hogy a Sebes Gusztáv által „Hunyadinak” gúnyolt egykori GULAG-fogoly, Raduly József is második családra lel ennél az egyébként nagyszerű klubnál. Illovszkynál nem számít az osztályidegen származás, Mészöly Kálmán csakhamar a védelem tengelyében találja magát az angyalföldi csapatban.
Mészöly Kálmán (középen, sötét mezben) a telt házas Fradi elleni rangadón. Fotó: MTI/Pálfai Gábor
Fiatal kora ellenére kiemelik a szakemberek, hogy mennyire érett, taktikailag is fegyelmezett játékot produkál. A Vasasban való jó teljesítménye hamarosan a nemzeti csapatnál is szemet szúr. Chilében debütál a felnőtt válogatottban 1961. december 13-án. Kezdőcsapatunk a következő: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sóvári – Solymosi, Sipos – Kuharszki, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Nem akármilyen összeállítás, világklasszisok egész sora, közöttük a két újsütetű nagyság, a Fradi üdvöskéje, Albert Flórián és a Vasas hatalmas reménysége, Mészöly Kálmán. A középhátvéd szenzációsan tette le a névjegyét, a sportnapilap személyes értékelése önmagáért beszél:
„A védelemből magasan kiemelkedett Mészöly, aki most mutatkozott be először a nagyválogatottban. Helyezkedésével, mozgékonyságával, gyors, pompás ütemű közbelépéseivel, nagyszerű fejjátékával és labdaleadásaival igazi középhátvéd volt.”
(Népsport, 1961. december 15-i lapszám)
Ilyen bemutatkozás után aligha volt kérdéses, hogy hamarosan visszatér a dél-amerikai országba, ahol 1962-ben a világbajnokságot rendezték. A magyar válogatott nagy reményekkel érkezik Chilébe, hiszen ott volt már a Puskásék utáni csodálatos generáció, amely egyértelmű esélyes volt akár a végső sikerre is. A huszonegyéves Mészöly Kálmán olyannyira alapembere volt a vb-csapatnak, hogy valamennyi vb-meccsen végig a pályán van. Egészen az idei két sikerig, itt aratjuk utolsó győzelmünket Anglia ellen, Albert és Tichy góljaival, és vita nélkül masírozunk be a negyeddöntőbe, ahol Csehszlovákia sem tűnik leküzdhetetlen akadálynak. Ám a kapuban egy bizonyos Viliam Schroiff másként gondolja. Kivédi a szemünket, így kiesünk, jóllehet még így is az ötödik helyen zárjuk a vébét.
Mészöly Kálmán és Albert Flórián egykorúak voltak és mindvégig jó barátok maradtak! Fotó: MTI/Petrovits László
A csalódottság azonban ennek ellenére hatalmas, igaz, Mészölynek nincs sok oka homokba dugnia a fejét, egyrészt jól játszott, másrészt huszonegy évesen még joggal hiheti: akár több világbajnokság is benne van a karrierjében. Ráadásul magyar bajnok is lesz, hiszen a Molnárt, Puskás, Korsóst, és a világválogatottságig jutó igaz barátot, Farkas Jánost a soraiban tudó Vasas a legjobb magyar csapat ekkor. Mészöly egyébként négyszeres bajnok lesz, hiszen 1965-ben és 1966-ban is megnyerik a magyar bajnokságot. A magyar bajnokság és eleve a magyar futball elképesztő erejét mutatja, hogy az 1965-ben VVK-győztes Ferencváros nem tudja megnyerni a magyar bajnokságot, mert a Vasas jobb nála, az Újpest pedig – bár nagyon erős – a dobogóért is küzdeni kényszerül.
Mészöly Kálmán az 1966-os világbajnokságon is ott van, és Baróti Lajos válogatottjából is kirobbanthatatlan. Sőt, elképesztő teljesítményt nyújt. Nem csupán pályán van, de centerhalf létére két gólt lő, ebből az egyik örökre beleégett a magyar futballszeretők retinájába. A Brazília elleni szuperrangadón ugyanis – amelyet minden idők legjobb vb-meccsei között tartanak számon – sérülése után felkötött karral kénytelen tovább játszani, és védőfeladata mellett vállalja és be is rúgja a Bene felvágásáért megítélt büntetőnket. A sportnapilap a következőképpen értékelte teljesítményét:
„Mészöly a mérkőzés első felében meglepően idegesen játszott, noha voltak ekkor is ügyes közbelépései. Átadásaiba azonban olykor hiba csúszott. A hajrára erősen feljavult, sérülése után is hallatlan energiával küzdött és még ekkor is többször lépett közbe sikeresen.”
(Népsport, 1966. július 16-i lapszám)
A magyar futballtörténelem egyik legnagyszerűbb válogatottja! Csapatkép az 1966-os angliai világbajnokság előtt, a Népstadionban. Mészöly Kálmán a felső sorban, balról a negyedik. Fotó: MTI/Kovács Gyula
Később Bulgária ellen is eredményes, ám a szovjetek elleni negyeddöntőt itt is elbukjuk. Ez Baróti állásába kerül. Ez azonban kismiska ahhoz képest, ami három év múlva történik. A következő vébére ugyanis nem jut ki a válogatott, ami – mai ésszel – felfoghatatlan mértékű traumát okoz a magyar labdarúgásban. Jól példázza ezt Lakat Károly mesteredző – civilben történelemtanár – feledhetetlen klasszikusa, miszerint a magyar történelemnek három tragikus városa van: Muhi, Mohács, Marseille. Utóbbi annak a Csehszlovákia-Magyarország vb-selejtezőnek a színhelye, amely az 1970-es vébé-részvételről hivatott dönteni. A válogatott, Mészöllyel a védelem tengelyében 4-1-re kikap, amellyel 1954 után először lemarad a vébéről is. Mészöly Kálmánnak ekkor lényegében véget ér érdemi válogatott-pályafutása. A lefújás után hangzik el tőle a máig idézett mondat:
„A mi időnk lejárt!”
Az már egy magyar futballtörténeti, sőt talán azon túlmutató kortörténeti sajátosság is, hogy az ekkor mindössze huszonnyolc éves, ereje teljében lévő, fantasztikus játékosnak senki nem mondja, hogy ne beszéljen butaságokat, hiszen még évekig ott a helye a védelem közepén. Bár Hoffer József szövetségi kapitány 1970 végén néhány meccsre még „reaktiválja”, Mészöly Kálmán 1971. április 4-én ölti magára utoljára a válogatott szerelését. Érdemes felidézni ennek a meccsnek az összeállítását is: Rothermel – Noskó, Mészöly, Vidáts, Páncsics – Fazekas, Dunai III, Kocsis L., Zámbó – Bene, Albert.
Még mindig veretes névsor, amelyben érdekesség, hogy itteni csapattársa, Fazekas László később fontos játékosa lesz majd első szövetségi kapitányi ciklusában is. A bécsi Práter Stadionban lejátszott mérkőzésen a 14. percben lecserélik, mert megsérül. Bár ekkor még nem lehet tudni, de ezzel gyakorlatilag nemcsak a válogatottbeli, de klubbéli pályafutása is befejeződik, mert ugyanennek az évnek a végén a Vasasból is visszavonul és edzői pályára lép. Tréneri munkáját Budafokon, majd a Ganz MÁVAG csapatainál kezdi, ezt követően a Békéscsaba kispadján mutatkozik be az élvonalban. 1978-tól a Vasas vezetőedzője lesz. Az argentínai vb-kudarc elsöpri a színről az addigi MLSZ-elnököt, Kutas Istvánt, helyére Szepesi György kerül.
Mészöly Kálmán szövetségi kapitányként is mindig ezer fokon izzott. Itt éppen a Románia elleni vb-selejtezőn instruálja csapatát.
Fotó: MTI/Németh Ferenc
Szepesi a sikertelen 1980-as Eb-selejtezők után a kapitányváltás mellett dönt, és az akkor 40 éves Mészöly Kálmán kezébe adja a kapitányi posztot. Mészöly Kálmán maga mellé veszi segítőnek az ifjú edzői korosztály legfelkészültebb szakemberét, a Testnevelési Egyetem kutatóintézetében is tevékenykedő Mezey Györgyöt, amely választás telitalálatnak bizonyul. Az edzőként is heves vérmérsékletű, ezer fokon égő, fantasztikus motiválóképességgel rendelkező Mészöly és a csendesebb, de a szakmát doktori szinten ismerő Mezey duója magában hordozza a sikert, és ez a siker meg is érkezik.
Bár brutális csoportba kerülünk – Anglia, Románia, Svájc és Norvégia a vetélytárs és csak egy csapat juthat ki Spanyolországba – a válogatott sikerrel veszi a világbajnoki selejtezőket, méghozzá nem is akárhogyan. Legyőzzük Romániát – máig nem sikerült azóta sem ez a bravúr –, Norvégiát kétszer és idehaza Svájcot is, így az angolok elleni vereségek még bele is férnek: mi megyünk a vb-re és nem a toronymagas esélyes angol csapat. A vb-kvalifikációt érő hazai, Norvégia elleni meccs (4-1 ide) apropóján egy máig ható dokumentumfilm is készül Mészölyről.
A híres Mészöly-film 1981-ből
Ez a dokumentumfilm akkoriban megrengette a nézőket, hiszen Mészöly klasszikus „cifrái” is benne maradtak, ma viszont kihagyhatatlan alkotás, ha valaki szeretne bepillantást nyerni a legendás labdarúgó és edző személyiségébe. Igen, odamond ugyan a játékosoknak, a gólok utáni örömujjongás pedig egyfajta jelszóvá nemesedett mára – GYAKA –, de győzni akarása, szuggesztív személyisége – amelyet különösen a félidőben elmondott monológja tár elénk – elemi erővel üt át még a filmkockákon keresztül is. Nem beszélve arról, hogy kockás zakójával a korabeli viszonyok között még divatot is teremtett.
A világbajnokságon ugyan nem sikerült továbbjutni a csoportból – a Belgium elleni 1-1 a németalföldieknek ért továbbjutást – ám jellemző a helyzetre, hogy Mészöly Kálmán nem is bukott bele a vb-szereplésbe, mert az egyértelműen vállalható volt. A világbajnokság utáni Eb-selejtezők kudarca után kellett aztán vennie a kabátját, hogy az 1990-es években kétszer még majd visszatérjen a nemzeti csapat élére.
Külföldön is bizonyított. Volt a török válogatott kapitánya, és a Fenerbahce vezetőedzője is. Dolgozott Szaúd-Arábiában és Cipruson is. A kétezres években még dolgozott az MLSZ-ben és a Vasasnál is, szaktanácsadói feladatkörben, és rendszeres vendége volt a különböző tévéstúdióknak, ahol szakkommentátorként foglalkoztatták. Tagja volt a 2012-es Európa-bajnokság pályázatát képviselő magyar küldöttségnek. Személyiségére jellemző, hogy a nulla szavazatot hozott döntés után karakán módon kiállt a repülőtéren a küldöttséget fogadó felháborodott tömeg elé.
Utolsó nagy visszhangot kiváltó nyilvános szereplése 2018-ban volt, amikor az MLSZ Életmű-díját vehette át. Az ekkor már betegeskedő Mészöly Kálmán monológja emlékeztetett régi önmagára. Vidám, érzelmes, ugyanakkor mély tartalmat is hordozó gondolatait többször is vastapssal szakította félbe a közönség.
Mészöly Kálmán beszéde az Életmű-díj átvételén 2018-ban
„Gyenge pali vagyok!”
Ezt mondta magáról ebben a monológban a magyar labdarúgás történelmének egyik legkeményebb védője, akit éppen keménysége és ellentmondást nem ismerő játékstílusa miatt Szőke Sziklának neveztek. A Szőke Szikla egészségi állapotáról az elmúlt években gyakran érkeztek ijesztő hírek, de eddig mindig úrrá lett a bajokon és a rosszabb periódusokat egy jobb követett. November elején ismét kórházba került, és a hírek szerint a koronavírust is elkapta. Szervezete most is küzdött, ám végül feladta a harcot.
Mészöly Kálmán november 21-én visszaadta a lelkét a Teremtőnek. Halálával a magyar labdarúgást újabb, pótolhatatlan veszteség érte. Ám miután életében igazi legenda lett, emlékét mindig őrizni fogjuk mi, futballrajongók.
*****
Emlékmorzsák
Jakab János, a Budafoki MTE tiszteletbeli elnöke, Mészöly Kálmán egykori játékosa:
Rengeteg a szép élmény köt Mészöly Kálmánhoz, labdarúgó-pályafutásomban is sokat köszönhettem neki, hiszen annak idején az NB III-ból igazolt le Budafokra, amelynek akkor az edzője volt. Tudni kell, hogy ő is ápolta budafoki kötődését, és egészen az utolsó időszakig, amikor az egészségi állapota már nem tette lehetővé, időnként kilátogatott a meccseinkre is. Budafokon nagy tisztelet és megbecsülés övezte mindig a személyét. Külön személyes vonatkozása is van a tragédiának. Mint a válogatott játékosok karácsonyi összejövetelének szervezője, éppen tegnap borítékoltam részére a meghívót az idei rendezvényre. Bár sejtettem, hogy egészségügyi okok miatt nem tud eljönni, mégis fontosnak éreztem, hogy meghívást kapjon. Nem sokkal később kaptam a tragikus hírt, hogy itt hagyott bennünket… Elvesztése mélyen megrázott, mert nagyszerű embert ismertem a személyében.
Kiss László 33-szoros válogatott labdarúgó, aki góljaival oroszlánrészt vállalt az 1981-es vb-selejtezők sikereiből:
Ami az emberi tulajdonságait illeti, Kálmán nem félt senkitől és mindig, mindenhol nyerni akart. Sőt, tovább megyek: nem csupán nyerni akart, de szépen akart nyerni. Ennek hajlandó volt mindent alárendelni. Mindemellett hatalmas szívű ember volt. Van az a közismert, örökzöld sláger, hogy Szeressük egymást, gyerekek. Erről a sorról nekem mindig Kálmán jutott eszembe, mert szerintem ez volt az ő hitvallása is. Szakmai jellemvonásai közül kiemelném, hogy nemcsak az edzéseket vezette, nemcsak taktikát dolgozta ki, hanem arra is ügyelt, hogy legyenek számunkra közös, kötetlen programok is. Mindig szervezett egy jó bográcsozást, olykor akár sörözést is, mert azt vallotta, hogy az ilyen alkalmak során tudunk igazán megnyílni egymás előtt, ez pedig nagyon fontos egy csapat életében. Azt is ki kell emelnem, hogy én személy szerint mindig éreztem a bizalmát. Egy csatár számára különösen fontos az edzői bizalom. Az természetes, hogy olykor lecserél vagy becserél az edző valakit, hiszen van, hogy nem megy a játék és ki akar próbálni az edző valaki mást. Ám a bizalma soha nem kérdőjeleződött meg bennem, sőt, kifejezetten bátorított, ösztökélt arra, hogy önmagam legyek a pályán. Azt hiszem, hogy játékosként egykor ő is hasonló karakter volt, emiatt pontosan érezte, hogy milyen gátakat szabadíthat fel egy játékosban, ha érzi az edzője feltétlen bizalmát. Nagyon szerettem és tiszteltem Kálmánt, borzasztóan fáj az elvesztése…
Varga József 31-szeres válogatott labdarúgó, aki Mészöly Kálmán kapitánysága idején szerepelt először világbajnokságon:
Nagyon nehéz bármit is mondani ebben a helyzetben, mert nagyon lesújtott a hír. Mészöly Kálmánnal kapcsolatban csak jó emlékeim vannak. Nála lettem először válogatott, és az ő kapitányi időszakához kötődik az első vb-szereplésem is. Máig hálával tölt el, hogy kivitt a spanyolországi vébére, ahol két meccsen – Argentína és Belgium ellen – bizalmat is szavazott nekem. Hogy milyen személyiség és milyen edző volt? Úgy vélem, hogy a nevéhez méltó volt az egész személyisége. Ugye Szőke Sziklának nevezték és ez nagyon találó megnevezés. Nagyon kemény volt, mint játékos, aztán pedig nagyon kemény, mint edző, de fontos kiemelni, hogy biztató jellegű volt a keménysége. Van még egy dolog, amit el kell mondani. Sokan kikezdték őt úgymond a stílusa miatt, de én azt gondolom, hogy aki életében csak egyszer is járt futballöltözőben és tisztában van annak hangulatával, az pontosan tudja, hogy a futballisták csibészes mentalitásához ez a hangvétel illeszkedik. Szakmailag is nagyon jól felkészítette a csapatait, mindig nehéz volt ellenük játszani. Eszméletlenül sokat tett le a magyar labdarúgás asztalára, hatalmas veszteség a halála.
Vezető kép: MTI/Németh Ferenc
Facebook
Twitter
YouTube
RSS