Miközben a kormány a koronavírus-járvánnyal szembeni védekezésre koncentrál, az (ál)híresztelések ellenére működő parlamentben az ellenzék nemcsak önmagával, hanem sok-sok igen fontos dologgal foglalkozik, pontosabban köti le temérdek idejét és fölös energiáját. Például újratöltötte a „nőellenes jobboldal” topikot, ha már a külföldről is megtámogatott „diktatúrázás” inkább növelte Orbán Viktor népszerűségét, mint hogy kormányt buktatott volna. Így elővette az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának kérdését, amely nemzetközi szerződés egyrészről a nők elleni erőszak átfogó büntetőjogi védelmét, illetve szankcionálását tartalmazza, másrészről pedig „szintet lép” a gender-ideológia evolúciójában. A parlamenti többség azonban – mivel az egyezmény aláírása és a lényegi részek kormányzati vállalása megtörtént – okafogyottá válás okán, illetve a genderelmélet társadalmi gyakorlattá tételének megakadályozása végett elfogadott egy határozatot, amelyben a ratifikációt elutasítja. Az egyezmény ugyanis olyan fogalmak „honosítását” is megköveteli, amelyek ellentétesek a magyar alaptörvénnyel és a hazai családjogi szabályokkal, nem is beszélve a kormányzat társadalompolitikai céljaival, amelyeket a polgárok jelentős többsége támogat. A „társadalmi nemek” jogi elfogadása különben sem alapvető szabadságjogi kérdés – ahogy azt a liberálnácizmus erőszakosan sugallja –, hanem ideológiai vita eredménye, tehát azt kötelezővé tenni nem lehet.
Mi is az Isztambuli Egyezmény?
A nemzetközi szerződés, amely bizonyos fogalmakat tisztáz, illetve jogi követelményeket fektet le, egyrészről
a nők elleni erőszak leküzdésének átfogó megközelítését és szabályozását teremti meg,
illetve a családon belüli erőszak megakadályozására, az áldozatok védelmére és az elkövetőkkel szembeni büntető eljárásra összpontosít. Az egyezmény 81 cikkelyből áll, amelynek bevezetése kimondja, hogy a nők elleni erőszak nem más, mint:
az emberi jogok megsértése és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés egy formája, mely alatt értendő minden társadalmi nemen alapuló bántalom, ami a nőknek fizikai, szexuális, lelki (pszichológiai) vagy gazdasági ártalmat okoz vagy nagy valószínűséggel okozhat, ideértve az ilyen tettekkel való fenyegetést, a kényszerítést és az önkényes fogva tartást, történjen az nyilvánosan vagy a magánéletben.
Az egyezmény külön definiálja a „családon belüli erőszak” fogalmát, amely a fizikai, szexuális, lelki (pszichológiai) vagy gazdasági erőszak minden formája, ami a családon vagy háztartáson belül, illetve jelenlegi vagy volt házastársak vagy élettársak között valósul meg. Az egyezmény továbbá felsorolja, hogy milyen cselekményeket kell a büntetőjoggal megakadályozni, illetve szankcionálni. Többek közt a lelki erőszakot, a zaklatást, a fizikai erőszakot, a szexuális erőszakot, beleértve az erőszakos közösülést, a kényszerházasságot, a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerabortuszt és a kényszer-sterilizálást.
Másrészről az egyezmény tartalmazza a gender (társadalmi nemek a biológiai nemekkel szembeni) definícióját is, a következőképpen:
azok a társadalmilag konstruált szerepek, viselkedésformák, tevékenységek és attribútumok, melyeket az adott társadalom megfelelőnek tekint a nők, illetve férfiak számára.
A „biológiai nem” (azaz a nőnek vagy férfinak születés) mellett külön kitér a szexuális kisebbség jogaira – ami vitathatatlanul fontos része az európai jogrendnek, urambocsá’ „értékeknek” –, ugyanakkor kötelezővé teszi a tájékoztatással és az oktatással kapcsolatosan azt, hogy nagyobb mértékben és hangsúllyal jelenjen meg a genderelmélet. Ez pedig nem szuszakolható bele egyetlen közösségi értékbe vagy szerződésen alapuló elvbe sem.
Az, hogy a genderelmélet milyen szinten válik gyakorlattá egy-egy tagországban, voltaképp politikai, nem pedig szabadságjogi kérdés az Európai Unióra – így ezzel nem érvelhetnek az ellenzéki politikusok.
A magyar intézkedések
Kevesen emlékeznek rá, de a magyar kormány 2014. március 14-én, az Európa Tanács nyomására aláírta az Isztambuli Egyezményt – hisz a törekvés egy részével, a nők elleni erőszak visszaszorításával és szigorú szankcionálásával egyetértett. Egy évvel később azonban a parlamenti többség (a Fidesz-KDNP és a Jobbik is) elutasította az egyezmény ratifikálását szorgalmazó indítvány tárgysorozatba vételét, pontosan azért, mert a kormányzat (elfogadva az egyezmény szabadságjogi részét) belekezdett a lényeges részek, így a nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszakkal kapcsolatos büntetőtörvénykönyvi módosításokba, szigorításokba.
Az elmúlt öt évben a kormányzat és a parlament meghozta azokat a döntéseket, elfogadta azon jogszabályokat, amelyek az Isztambuli Egyezménnyel összhangban széles körű védelmet biztosítanak az érintetteknek és szigorítják az elkövetők elleni büntetési tételeket. A magyar jogrend pedig továbbra sem közösíti ki a „más szexuális irányultsággal” élő embereket az egyenlő bánásmód elvéből, kivételt képez azonban – több európai országhoz hasonlóan – a családjogi és a gyermekvállaláshoz való jogok kérdésköre, amelyek ma már egyértelműen ideológiai és politikai kérdések, nem pedig a demokrácia fokmérői – ahogy azt az univerzalitásra erőszakosan törekvő liberálisok szeretnék.
A nők elleni erőszakkal szembeni fellépés tehát – összhangban az Isztambuli Egyezmény fogalmi és jograndi követelményeivel – mára része a magyar jogrendnek; a „más szexuális irányultságú” emberek jogai a családjogi törvények egyes pontjainak kivételével teljes körűen biztosítottak; így amikor a Fidesz-KDNP többségű parlament a ratifikáció elutasításáról szóló határozatot elfogadta, voltaképp továbbra is igent mondott a nők védelmére, de határozott nemet a gender-ideológiára.
Burjánzik a „vadgender” – mi is a vita tárgya?
Kezdetben a gender-kutatások „szelíd” mederben, hasznos témákat boncolgatva folytak. Néhány évtizeddel ezelőtt még a női és a férfi szerepek megváltozásának feltárását és a nők hátrányos helyzetének megszüntetését tűzték zászlajukra a genderelmélet kutatói.
Olyan valós problémákra hívták fel a figyelmet, miszerint a gyermeket vállaló nő könnyen lemaradhat a munkaerő-piacon, vagy éppen férfiszerepbe kényszerül, ami a speciális helyzetből adódóan párkapcsolati válsággal, rosszabb esetben pszichés problémákkal jár együtt. (Magyarországon például Kopp Mária volt ennek a legismertebb kutatója.)
Másrészről viszont – lépésről-lépésre – a liberalizmus méhében megszületett, és mára burjánzik a kutatások azon vadhajtása, amely mára egyfajta önálló ideológiává lépett elő, illetve szélsőséges követelésekhez vezeti a megzavarodott embereket. A gender-ideológia szerint ugyanis nőnek vagy férfinak születünk ugyan, de az, hogy férfiak, vagy nők leszünk, azt a társadalmi szerepünk dönti majd el. Sőt, szabadságunkban áll, hogy eldöntsük, hogy férfiak, vagy nők legyünk – születési nemünktől függetlenül! (Netán a semleges nemiséget választjuk.) Ez lett a kezdeti, „szelíd” szociológiai kutatások ideológiába torkolló genderelmélet „vadhajtása”.
A természetes közösségek persze ösztönösen ellenállnak. A család, amely biológiai és lelki értelemben is egy férfi és egy nő által létrehozott együttélési forma, s amelynek jó esetben születő gyermekek a gyümölcsei, keményen szembehelyezkedett a „vadgender”-ideológiával. De a „család” csak akkor tudja magát ebben a formában megvédeni, ha jogilag és kulturálisan is megtámogatja a politika. Ehhez pedig szándék, elhatározás és cselekvés szükséges.
A jogi liberalizáció jól megfigyelhető stációkon keresztül „fejlődik”. Először az „azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatát”, majd a „melegházasságokat” legalizálják. Aztán következik „az azonos neműek gyermekvállalásának joga”, amelyet már nehezen vesznek be az egyébként toleránsabb kultúrájú társadalmak is. És végül elérkezünk a vadgender-ideológia csúcsára, amely párhuzamosan burjánzik a jogi vadhajtással, amikor a gyermekek nevelésébe, oktatásába is „belecsempészik” a „nemiség szabad megválasztásának” gondolatát.
Ezen a jogi és kulturális úton kezdett el növekedni a „vadgender-ideológia”, az eredetileg hasznos szociológiai kutatások „vadhajtása”. Jól megfigyelhetően a liberálisok, és a szociáldemokraták kezdeményezésére, illetve a XXI. század elején önálló téma nélkül maradt „zöld” pártok támogatása mellett. (Ma már ráleltek a klímatémára.)
Magyarországon is volt idő, amikor burjánzott a vadgender-ideológia, míg alkotmányosan és jogilag vissza nem vágta a most regnáló kétharmados többség. 2009-ben a Bajnai-kormány ugyanis elérte, hogy a parlament megszavazza a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuális párokra is. Majd következő lépésként, ugyanazon év novemberében, egy egyszerű kormányrendeletben szabályozva, a következő mondatot próbálta beemelni az Óvodai Nevelés Alapprogramba:
az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.
Tény, hogy akkor Hiller István volt az oktatási miniszter, de érdekes módon senki, így ő sem vállalta fel, hogy a szöveg tőle származna. Majd az egészből semmi sem lett, mert jött a kormányváltás, amely elmetszette a gender-ideológia vadhajtását.
A hagyományos családmodell és a „vadgender”-ideológia híveinek küzdelme azonban tovább folytatódik. Mind társadalmi, mind kulturális, mind politikai dimenzióban – ha terjed a vírus, ha nem… Az Európai Parlamentben és nálunk is. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása azonban nem „csupán” a nőket érő erőszak elleni szigorú társadalmi fellépését jelenti, hanem az ideológiai küzdelmek legújabb fejezeteinek egyike. Mondhatni azt is, hogy az Isztambuli Egyezmény a „vadgender”-elmélet trójai falova a politikák közti vitákban.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
Vezető kép: Kunhalmi Ágnes Facebook-fotó
Nunaparte Bapóleon
2020-05-14 at 10:27
Gyerekek! Röstellem bevallani, de nekem nőként Ágica bejön/ne. Ha fiatalabb lennék irgalmatlanul gircsára vágnám… Utána jól eltángálnám, hogy kiverjem belőle ezt a sok hülyeséget és megtanítanám, hogy mi a módja egy nőnek, hogy egy férfi kedvére tegyen/legyen:
1. Legyél meztelen!
2. Süss rántott húst!
3. Hozzál sört! és
4. Ne állj a tévé elé!
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
aladin
2020-05-14 at 08:23
Kunhalmi és Bunkóné, az MSZP, LMP és a párbeszéd, olyan alacsony a nézetségetek, hogy ezek után elmehettek kapálni. Ami érdekes ezek után is nektek van a legnagyobb pofátok.
Bakonyi Gábor.
2020-05-14 at 07:29
A bal-liberráltak egyik alapvető találmánya a láthatatlan alkotmány és a “természet jog”, amikkel könnyedén átlépik a jogfolytonosság követelményét, és saját magukat mindenfélére felhatalmazzák. Furcsa viszont, amikor természetellenes dolgokat is használnak a “természet jog” kiterjesztésekor.
Bakonyi Gábor.
2020-05-14 at 07:54
“fából vaskarika”
Namond
2020-05-13 at 20:23
Ha esetleg valaki a vita alapjával kapcsolatban ismeretre vágyik:
Az Európa Tanács (civil szervezet, alapítási célja a nemzetek feletti egyesült európa megteremtése, jogi rendelkezések intézményesítésével az ideológiai háttér elfogadtatása) szakértői csoportja 2008-2010 között elkészítenie az egyezmény tervezetét, melynek a Vatikán, G B, Oroszország által javasolt módosításait, az Amnesty Internationál erősen kritizált.
Az egyezményt 2011. április 7-én fogadta el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, a szükséges szavazatok hiányával, alapszabály ellenesen.
2011. május 11-én, a Miniszteri Bizottság 121. ülésén, Isztambulban nyitották meg aláírásra, innen a neve.
Hatályba lépéséhez 10 állam ratifikálására volt szükség, melyek közül nyolcnak az Európa Tanács tagállamának kellett lennie. 2014 áprilisáig az egyezményt 33 ország írta alá, amit a minimum 8 ET-ország általi ratifikálás követte: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Olaszország, Portugália, Szerbia és Törökország. 2014 folyamán ratifikálta még az egyezményt Andorra, Dánia, Franciaország, Málta, Monaco, Spanyolország és Svédország, majd 2015-ben Szlovénia, Finnország és Lengyelország. 2016-ban ratifikálta Belgium, Hollandia és Románia, 2017-ben Észtország, Németország és Norvégia, 2018-ban Horvátország, Görögország, Izland és Svájc. Az Európai Unió tagjai közül 2019-ben még nem ratifikálta Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és az Unióból való kilépéssel foglalkozó Egyesült Királyság.
Az egyezményt ratifikáló országok számára az egyezmény hatályba lépésével törvényi kötelezettség annak rendelkezéseinek betartása, így büntethetővé kell tenniük A KIZÁRÓLAG A NŐK ELLENI, lelki erőszakot (33. cikkely); a zaklatást (34. cikkely); a fizikai erőszakot (35. cikkely), stb.
SŐT az egyezmény 3(c) cikkelye meghatározza és elfogadásra kötelezi a gender definícióját: az egyezmény tekintetében a társadalmi nemet a úgy határozza meg, mint „társadalmilag konstruált szerepek, viselkedésformák, tevékenységek és attribútumok, melyeket az adott társadalom megfelelőnek tekint tagjainak”.
AZAZ A TÁRSADALOM KULTURÁLIS GYÖKEREIT ROMBOLÓ DEVIANCIA POZITÍV DISZKRIMINÁCIÓJÁNAK TÁRSADALMI ELFOGADÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGÉT FOGALMAZZA MEG.
(Hasonlóan egy nagy szerepjátékhoz, ahol van AMAZON, PAP, TOLVAJ, BARBÁR HARCOS, ORGYILKOS, LÉHŰTŐ, HŐS, PEDERASZTA, GYERMEKGYILKOS stb személyiség profil és természetesen amely szerepjátékban elfogadott és támogatott, sőt elvárt a profil szerinti viselkedés. )
A negyedik cikkely megtiltja a hátrányos megkülönböztetés több formáját, a ratifikáló tagországoknak védelemben kell mindenkit részesíteni aki ezek, pl: gender tudata, szexuális mássága elutasítását sérelmezi.
EURÓPA VILÁG, ELMEBETEGEINEK SZEMÉTGYŰJTŐJE LENNE?
Magyarország 2014. március 14-én írta alá az isztambuli egyezményt. Egy évvel később a parlament 42 igen, 129 nem, 22 tartózkodás kíséretében elutasította Szelényi Zsuzsanna (Együtt, a parlamentben független) és még 35 szocialista és LMP-s képviselő az isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazó indítványának tárgysorozatba vételét .[8][9] Az Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „[a] kormányzat elvégzi az ezzel kapcsolatos feladatait. Ezt a munkát a kifejezetten erre a célra – tehát az egyezmény ratifikálásához szükséges jogi, intézményi és pénzügyi vonatkozások felmérésére, koordinálására – létrehozott, a Nőkkel Szembeni Erőszakkal Foglalkozó Munkacsoport végezte.
Az Isztambuli egyezményben foglaltakkal szemben férfijogi szempontból a következő kritikák fogalmazódtak meg: Az egyezmény olyan radikális feminista alapokra építkezik, amely a nőket általánosságban elnyomott áldozatként, míg a férfiakat elnyomóként, erőszakos bűnelkövetőként láttatja.
AZAZ GYŰLÖLETKELTŐ, hiszen BIOLÓGIAI NEMI ALAPON ÁLTALÁNOSSÁGBAN DISZKREDITÁLJA A FÉRFIAKAT (mint más ideológiák a zsidókat, tőkéseket, négereket, stb)
Az egyezmény leszögezi, hogy a saját hatáskörben nők védelmére hozott intézkedések nem minősülnek diszkriminációnak, így számos ponton fiúkat és férfiakat megkülönböztető kitételeket is tartalmaz, ami sérti a jogegyenlőséghez és az egyenlő bánásmódhoz fűződő alapvető emberi jogokat.
AZAZ NEM DEMOKRATIKUS, (A kalapács akkor is kalapács, ha azt tollsöprűnek nevezzük.) RENDELKEZÉSEI NEM ILLESZTHETŐK BE JOGÁLLAMI SZABÁLYOK KÖZÉ.
Bár az egyezmény preambuluma elismeri, hogy „…férfiak is a kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak”, azonban a férfiak elleni erőszakkal szembeni fellépést legfeljebb csak „ösztönzi” az egyezmény, amíg a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést kötelező állami feladatként deklarálja; tehát az egyezmény nyílt állami nemi diszkriminációra szólít fel.
AZAZ FÉRFI ELLENES.
Az egyezmény ellenzői (Férfihang Civil Társaság, Apák az Igazságért Egyesület, CitizenGo, stb) az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) 2005-ös kutatására hivatkoznak, amely szerint a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi, azonban ez a kutatás nemcsak a párkapcsolatban vagy házasságban élő emberek közötti erőszakot, hanem más rokonok közötti erőszakot is családon belüli erőszaknak tekint.
AZAZ TÖBB FÉRFI ESIK CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK ÁLDOZATÁVÁ, MINT NŐ.
Amire kíváncsi vagyok:
Az Egyezményt ratifikáló országok jogrendszere és ítélkezési gyakorlata, ennek következtében társadalma hogyan változott a ratifikáció óta, kötelezettségeket a nők elleni erőszakról való adatgyűjtéssel és ezzel kapcsolatos kutatásokkal kapcsolatban is (11. cikkely), hogyan teljesítették és az adatok hol hozzáférhetőek.
Tételesen lennék kíváncsi, az egyezményt ratifikáló országok által, ratifikáció előtti és utáni következő cselekmények jogi megítélésére és büntető gyakorlatára.
Például a lelki erőszakot (33. cikkely); a zaklatást (34. cikkely); a fizikai erőszakot (35. cikkely); a szexuális erőszakot, beleértve az erőszakos közösülést, mindenféle, másik személlyel történő, nem konszenzuális, szexuális természetű cselekményre (36. cikkely); a kényszerházasságot (37. cikkely); a női nemi szervek megcsonkítását (38. cikkely); a kényszerabortuszt (39. cikkely) és NEM AZ EGYEZMÉNY SZÖVEGE, HANEM TŐLEM – különösen a fiúk és férfiak esetében a kényszer sterilizálást -, a szexuális zaklatás „büntetőjogi vagy egyéb jogi szankció” (40. cikkely) és NEM AZ EGYEZMÉNY SZÖVEGE, HANEM TŐLEM – a Putifárné akciókat -, és a 42. cikkely szerinti „becsület” nevében elkövetett gyilkosságok esetében – Német- és Svédország, Nagy Britannia – esetében is.
Megjegyzem, bár 1990-ben beléptünk az Európa Tanácsba – az erőtlen MDF kormány Európához dörzsölődési vágya miatt – nem hiszem, hogy a jelen fejlemények alapján tagjainak kellene maradnunk és elismernünk intézményei, pl: bírósága joghatóságát.
Polgar
2020-05-13 at 18:57
Lehet, hogy a baratja – ha van egyaltalan – ezt mondja neki ?
Gyuri
2020-05-13 at 18:08
Tisztelt KP ! Nagyon jól tette fel a kérdéseket a Kormánynak ! Nem tudom mire akarják felhasználni a 2/3-ot.Börtönbiznisz nem, Gyöngyöspata nem, korupt biróság nem stb. Akkor mire jó a 2/3.Arra hogy HUGYOS TARLÓS és Kósa Lajos elvtársak nyugodtan üljenek , semmit ne csináljanak.Itt értem a nem kampányolást az önkormányzati választások elött.
Fanfan
2020-05-13 at 19:26
Ha a Tarlós úr szerinted hugyos, akkor előtted mélyen meg kellene hajolni, mert annyi mindent tettél a varosert és a hazaért, hogy ezt nyilvanossagra kel hoznod! Ne szégyeld, tedd meg. Ha viszont nem tettél semmit (amit erősen gyanítok) csak nagy a pofad akkor kussolj, Gyuri elvtars, te szarhazi alak!
Fanfan
2020-05-13 at 19:29
kell
Namond
2020-05-13 at 16:58
Azt azért nem értem a cikkből, hogyan és mivel gyakorolhatott egy civil szervezet, az Európa Tanács, nyomást Magyarország kormányára?
Sőt azt sem értem, hogy miért is vagyunk a liberális és föderalista Európa Tanács tagjai?
Talán Nagy Ervin kifejthetné, hogy táguljon a látókörünk.
Feher Zsolt
2020-05-13 at 17:31
Magyarorszäg 90-ben csatlakozott a eu tanäcshoz.Tehät ha most kilepne rögvest ordenära sikongatäs lenne a vege.Az isztambuli egyezmenyt sunyi modon becsomagoltäk a növedelmi csomagba.Mint a sväjcifrank hitelt.Alä irtäk de mivel egyeb mäst is tartalmaz nem akartäk ratifikälni.Mert az europai unioban aki nem ugat a többsegel az ärulo.De nem kötelezö elfogadni az ajänlott szabälyozäst.Enyi egyte erthetsz vele mint ideäval de nem kell elfogadni enyi törtent.A liberälidiotäk meg rugdaljäk a falat tiszta erövel!!!!
Namond
2020-05-13 at 20:12
Fehér Zsolt,
Ez nem magyarázat.
Vízöntő
2020-05-13 at 16:32
” Majd következő lépésként, ugyanazon év novemberében, egy egyszerű kormányrendeletben szabályozva, a következő mondatot próbálta beemelni az Óvodai Nevelés Alapprogramba: ….
Tény, hogy akkor Hiller István volt az oktatási miniszter, de érdekes módon senki, így ő sem vállalta fel, hogy a szöveg tőle származna.”
De Hiller elvtársúr, mint mondani szokták Andersen meghalt, mese nincs!
A jogalkotás menete egy kormányrendeletnél akkoriban az volt:
– a szaktárca előkészítette a tervezetet (ebben az esetben a módosításét),
– azt a többi tárcával egyeztette,
– a minisztérium közigazgatási államtitkára bevitte a Közigazgatási államtitkári értekezletre megtárgyalni, ha az zöld utat adott
– a miniszter, tehát Hiller István aláírásával benyújtotta mint a tárca tervezetét a Kormány következő ülésére, elfogadásra!
Aláírta, benyújtotta mint a saját előterjesztését?
Igen!
Akkor kié is volt?
Az első kép táblásaihoz, próbálják meg magukat táblák nélkül, intelligensen kifejezni, de esküjükhöz és mandátumukhoz hűen Magyarország érdekében, biztosan sikeresebbek lesznek, pláne ha némi nőies bájt is bevetnek!
Namond
2020-05-13 at 16:51
Nőies bájt? Ők mozgalmárok legfeljebb jelszavakat tudnak bevetni.
Genderük; buta MSZP-s.
kakasmárton
2020-05-13 at 16:26
Kunhalmi érettségi tablóképe! Zseniális és jellemző!
Az enyém másképpen fest.
Namond
2020-05-13 at 16:23
A gender-metoo és a klíma-klímax korunk neoliberális progresszív bolsevikjei/szocialistái(azaz anarchista nácik) antiszemitizmusa.
TS
2020-05-13 at 15:59
Szerintem baromi jó táblákat tartanak fel a nőcik az Országházban. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó fejek. És önkritikusak is!
Namond
2020-05-13 at 16:47
Igaz, igaz!??
Egy tyúk és egy buga suta.
NOmentum
2020-05-13 at 15:57
A sok lipsi majom azt hiszi, hogy az isztambuli egyezményben a janicsároktól kell megvédeni a szegény védtelen nőket.
Megint ugyanaz a megoldás, mint a koronavírussal kapcsolatos törvény esetében – el kell olvasni a szöveget, és akkor megtudja az ember, hogy miről szól. És megtalálja benne a lopakodó gendert, és azt is, hogy jogilag semmi újat nem jelent a jelenlegi magyar jogszabályokhoz képest.
De van egy nagyhangú, helyesen írni nem tudó, szövegértésben nem jeleskedő rablóbanda, akik csak beszélnek, miközben azt se tudják, miről. Érettségin is úgy mentek át ezek a Gyurcsányszolgák, hogy vadul hadováltak a számukra ismeretlen olvasmányról?
Valószínűleg.
Még egyszer a recept az ítéletalkotáshoz, Lenin (tanulni*3) és a lipsi OKJ-s virológusok (tesztelni*3) példája alapján:
Olvasni, olvasni, olvasni!
Mensikov
2020-05-13 at 15:55
Elképesztő ahogy Lendvai elvtársnő vigyorog a langyi felvonuláson. Ildikó bezzeg cenzorként a 80-as években ilyenről álmodni sem mert. Szép kis bagázs !
Ila
2020-05-13 at 15:47
A vadkendert ki kell gazolni, még, ha ződ is!
hivő
2020-05-13 at 15:40
Kunhalmi jo táblát tart fel,
rola találták ki,
a szép lehetsz de okos nem,
mondást.A másik nő meg csak
nehogy teljesitse a női princi-
piumot,az eredmény nem lenne
esztétikus.
Ez a Istambuli..egy uj probálkozása
a magát elitnek tituláloknak,hogy
az általuk lenézett nem elitet
hogy lehet mégjobban ellehetetleniteni.
Ancsin Attila
2020-05-13 at 15:26
Tehát,ha jól értelmezem,ha egy bevándorló férfi nőnek vallja magát ,és azt mondja őt bántalmazzák,az egyezmény értelmében be kel fogadnunk.
khm
2020-05-13 at 20:20
Kapna tőlem kapát. 🙂
És őrizném valamilyen eszközzel,hogy meg ne sértse a karantént. Azt a 30 évet.
Naprózsa
2020-05-14 at 00:26
És még adni is kellene neki magyar gyereket kiszolgáltatott áldozatnak, akit mint egyenjogú és homokos párként “ők jobban nevelnének mint mi, akik megszültük”.
gyozo2018
2020-05-13 at 15:22
Az.
És?!
Hogy védik meg a magyarokat, a magyar gyerekeket, fiatalokat
a gender-terrorizmustól?
És a bíró és ügyvéd maffiáktól?
Namond
2020-05-13 at 20:37
Igaz, igaz!??
Talán az Alaptörvény elbírna egy módosítást, a marxizmus, anarchizmus, genderizmus és Open Society tilalmát.
Talán a Btk is elbírná a hazaárulás fogalmát mint bűncselekményt.
Talán itt lenne az ideje a Közigazgatási Bíróságok létrehozásának és feladatkörükbe utalni a bírói korrupciót és visszaéléseiket.