Itt van az ősz, jöhet a harc a diktatúra ellen

Furcsa diktatúra ez, ahol az elnyomás azt jelenti, hogy minden egyes fórumon, közösségi oldalon, utcán megtartott demonstráción azt mondhat mindenki, amit akar. Itt most rendőrök sem verik az éppen arra járókat gumibottal, szemeket sem lőnek ki. Ellenben mégis diktatúra van. Jó ezt kimondani, még ha nem is tudják a résztvevők, hogy valójában mit jelent egy elnyomó rendszer, ahol tényleg nincsenek jogok, buksisimogatások, ahol nem lehet demonstrációkat tartani és maximálisan le van szabályozva az emberek élete.

Most, szeptember elején még szinte júliusi idő van, így külön dicséretet érdemelnek a tüntetők, akik kőkeményen kitartanak ebben az Orbán Viktor által keltett és fenntartott melegben is, ez máris egy kőkemény fricska az elnyomók ellen. Látható, hogy a lányok-fiúk mindenre képesek, nem lekvárok ők, akik a semmiért siránkoznak, felejtsük ezt el. Ráadásul több mint jogos a kiállás, hiszen a magánéletük is sérül, hiszen igazi szerelmük, a telefon kerül most partvonalon túlra az iskolai idő alatt.Aljas dolog ez, valljuk be, hiszen az iskolában miért is kéne tanulni, figyelni, ahelyett, hogy lehet nyomogatni a telefont. Mert úgysem figyelnek, akkor legalább hadd telefonozzanak. Így lesz nagy egy nemzet, így érdemes tüntetni a liberálisoknak azért, hogy a tudást helyezzék központi helyre, ezért tapasztalhattuk a hangzatos szólamokat évek óta, amikor még egy kartonlapnyi üzenetet sem sikerült helyesírási hiba nélkül megoldaniuk.

A kommunisták már több évtizeddel ezelőtt kitalálták az ellenállás fogalmát és mindig fejlesztettek is rajta. A nyugati társadalmak hippimozgalmai jórészt arról szóltak, hogy a KGB jókat röhögve kapta ingyen az információkat és segítette a peace-love aktivistákat, hogy minél alaposabban árulják el hazájukat és csak úgy ömlesszék az infókat az általában ügynöki státuszban lubickoló hippivezetőkön keresztül a Szovjetunióba. A '68-as diáklázadásnak csúfolt komcsi felforgatás és a többi eszement hülyeség összekötötte a nagy semmiért harcoló elkényelmesedett, üresfejű idiótákat. Ez pedig kitűnő példa maradt, hiszen a baloldal továbbra is szeret ellenállni, lázadni, üres, ám jól hangzó lózungokat beleböfögni a világba, amelyek örök életet, de legalább ingyensört kínálnak a következő generációnak. Hiszen a kommunizmus nagy célkitűzése most már csak sikerül, a 100 millió halottat gyorsan felejtsük el. Az eszme a lényeg és a kitűzött reális cél, hogy mindenkinek minden jó legyen.

Ők pedig itt vannak és "agitálnak", ahogy tanulták az elődöktől. Kevésbé kitartó generáció lévén nincs is könnyű helyzetük, hiszen, aki anyutól és aputól mindent megkapott és néhány felhős nap után pszichológushoz vonul tanácsért, annak nehezebb kiszolgálni az igényeit, mint a régi elvtársaknak. De ez sem baj, hiszen nyáron felfüggesztjük a harcot, élünk az összes szabadságjogunkkal, eszünkbe se jut, hogy mi az a diktatúra, de ősszel újult erővel vesszük észre a hatalom árnyait. Kicsit változtatni kell a szabályokon és már működik is. Mielőtt a hősök megírnák reggel az utolsó sms-eket, átnéznék a TikTok legfontosabb trendjeit és az Instagramot, párás szemmel néznek az X-boxon vagy Play Station-ön félbehagyott játékra és megfogadják, legközelebb keményebben kiállnak a jogaikért, mert egyre nehezebb a helyzetük.

Mert már az skandalum, hogy szeptember elején irány az iskola. Ezt talán döntse el a gyerek, nem? Gondoljuk csak meg, hány gondosan felépített lelki egyensúly dől így dugába, pedig lehet, hogy csak 2-3 hónap fröccsözés, játék vagy semmittevés kellene, hogy meghozza a döntést a diák, hogy ma iskolába megy. Mert ez az ő döntése, nem? Támogatni kell ebben! De a diktatúra ezt is tönkreteszi, van pofájuk kötelezni őket, hogy bemenjenek TELEFON NÉLKÜL néhány unalmas órára. Ne felejtsük el a szülők felelősségét sem, akik mintát mutatnak a gyerekeiknek, akik közül sokan nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy neveljék a gyereküket, inkább pátyolgatják és megveregetik a vállukat. A baloldal pedig kétségbeesetten találja ki a jobbnál jobb kifogásokat, hiszen minden gyerek élete azon függ, hogy ránézzen a telefonjára, megrendelje az életmentő gyógyszereket a nagyszünetben, hazaszóljon, hogy még életben van. Így meg figyelni kell az iskolában az elhangzottakra. Sőt, beszélgetni egymással telefonnyomkodás nélkül. Mondom, baj van, nem is kicsi.

Bízzunk az új, harcos generációkban, felejtsük el azokat, akik telefon nélkül is le tudták élni a hülye életüket, és figyeljünk a tüncikék felszólalóira, az olyanokra, mint Dukán András Ferenc, a Momentum gyufaárusfiúja, aki nagyot bukott Csepelen, de előtte "független" tanárként nem vette fel hónapokig a munkát, mert ő engedetlen volt és rendkívül furcsállta, hogy utána kirúgták. De kitartásra biztat a többi ellenálló és aktivista is, sőt volt diákok is, akik közül az egyik ki is mondta: "Nekünk a digitális világ az életünk". Sajnos innen úgy látszik, hogy nem a digitális, hanem a virtuális világ az életetek, lassan már tudásmorzsát sem vesz be az immunrendszeretek, cserében igen önérzetesek vagyok az elkényelmesedett kis világotokban, ahol mindent is megkaptok. Amikor nem, akkor jön a hiszti, a tartótisztek pedig örülnek, mert egyre könnyebb dolguk van. Igen, majd ti termelitek ki a szüleitek nyugdíját, de ha nem megy, menjetek ki tüntetni.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS