Jeszenszky Zsolt: Tüntetések, halottak

Mind a négyen erőszakos cselekmények áldozatai, haláluk szomorú és szégyenteljes. A négy eset és a négy ember között nincs különbség. A balliberális politikai és médiavilág reakciójában, a tálalásban, a hangulatkeltésben viszont nagyon is van. Jeszenszky Zsolt írása. 

Egyikük egy visszaeső bűnöző, aki az elmúlt két évtizedben nagyjából börtönből börtönbe járt. A köztes időben többek között fegyveres rablásokat követett el, egyik alkalommal egy terhes nő otthonába betörve, a hasához fogott fegyverrel rabolta ki őt. A halálos adag háromszorosának megfelelő fentanil volt a szervezetében, amikor egy rendőri intézkedés során életét vesztette. Másikuk a légierőben 14 évet szolgált veterán katona, feleség és anyuka. Egy politikai demonstráció során egy rendőr nyakon lőtte és belehalt a sérülésbe.

Egyikük neve azonnal körbejárta a médiát, nemzeti hősnek kiáltották ki, a halála miatti felháborodás országos szintű tüntetéseket robbantott ki, milliók cserélték világszerte feketére a profilképüket az iránta viselt szolidaritás jeleként. Másikukról a média síri csendben hallgat, rosszabb esetben belföldi terroristának nevezi. Nem égetnek fel városokat a halála miatt, nem lesz a neve trend a Twitteren. Nem lelnek új gazdára cipők, táskák és lapostévék ezrei amiatt, hogy ő nincs már köztünk.

Vajon melyikük melyik? Melyikükkel volt/van tele a magyar “független” sajtó (is)? Melyikük bűneit relativizálják, és melyikükét nagyítják fel a “demokrata” politikusok? Melyikük halálát siratják és melyikükét nevezik megérdemeltnek a Facebook-huszárok? George Floyd és… valószínűleg a másik nevet a legtöbben még csak nem is hallották, segítek: Ashli Babbitt.