A kampányhajrában elhajított csengeri Simicska-gránát egy kilenc éve húzódó, mesébe illő és NNI-nyomozásba torkollt históriát hozott a felszínre, aminek szereplői vállalkozók, helyi potentátok és közéleti szereplők is. Az elmúlt napokban már nem csak a történet elszenvedői, hanem a nagy nyilvánosság boncolgatja – hogyan kezdődött az egész? Egy profi módon bonyolított csalássorozat áldozata most jó néhány ember? Tény: egy csengeri asszony, Szabóné Marika 2009-ben elkezdte terjeszteni, hogy mesés vagyont örökölt. Tény: az örökség átvételét nehezítő akadályok elgördítésére, ügyvédi költségekre, illetékre az asszony Kelet-Magyarország szerte többektől milliókat kért kölcsön. Tény: kilenc év alatt semmi érdemi előrelépés nem történt. Tény: egyik hitelezője feljelentette, a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz, januárban házkutatást is tartottak Szabóéknál. Tény: a Jobbik egyik politikusa vette fel a kapcsolatot Marikáékkal, majd “valaki” az egészet kidobta a sajtóba és egy ember meghalt. Marika férje öngyilkosságot követett el. A Magyar Nemzet médiaetikából tehát ismét megbukott, de kik és milyen részben felelősek mindazért, ami történt? Csengeren és környékén próbáltunk utánajárni az eseményeknek.
Pénteken egész nap az ügyben érintett településeken jártunk, közvetlen, közvetett szereplőkkel beszéltünk, találkoztunk. Az ügy közelről szemlélve kijelenthetjük, egészen más színezetű, másfelől még kuszább, még bonyolultabb. Sokkal több kérdést vet fel, mint ahány dolgot biztosan állíthatunk.
Azt már az elején szögezzük le – ezt megerősítette a Szabó család is – Kósa Lajos és Marika között semmilyen pénzmozgás nem volt. Nem a miniszter (akkor Debrecen polgármestere) kereste meg Szabónét, hanem fordítva, közös ismeretségen keresztül a nő kereste a kapcsolatot. Kósa Lajos azt javasolta, hogy állampapírba fektesse be Marika a mesés örökséget (emlékszünk, abban az időben, 2012-2013-ban járunk, amikor külföldi spekuláns körök megpróbálták tönkretenni a 2010 előtti csődhelyzet miatt amúgy is nagyon törékeny magyar állampapírpiacot). Később kerültek szóba olyan sport és szociális célú fejlesztések, illetve jótékonysági programok, amelyekben Kósa Lajos és a korcsolyaszövetség két mai vezetője tanácsadói szerepet vállalt. Az érintettek hangoztatják, a fejlesztések a térség javát szolgálnák, vagy szolgálták volna. Szabóné pedig mindvégig azt az elvet képviselte és közvetítette a potentátok felé, hogy ő az örökségét, ezt az irdatlan mennyiségű pénzt Magyarország javára szeretné felhasználni.
Ma sokan azt mondják, hogy lehettek ennyire naívak, hiszékenyek közgazdász, jogász végzettségű értelmiségiek. A válasz egyszerű, soha senki nem ült fel üres szavaknak – az örökség története és a beruházási tervek látszólag bőségesen alá voltak támasztva dokumentumokkal. Banki papírokkal, iratokkal, levelekkel, még Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter – ma a német parlament elnöke – aláírásával személyes hangvételű, baráti levelekkel is. A csengeri sportcentrumról, ami mellesleg komoly turizmust teremthetett volna a térségben, még egy fővárosi tervezőiroda 17 millió forintért elkészített látványtervei is azt bizonyították, a szándék komoly. Mindezek ellenére a történetbe beavatottak hite és bizalma az évek múlásával rohamosan fogyott. Az asszonyt többször figyelmeztették, hogy ha úgy kér kölcsönöket, hogy az örökség története mégis valótlan és nem fog fizetni hitelezőinek, akkor nagyon nagy bajba fog kerülni. Mindezeket olyan anyagok, iratok és hangfelvételek bizonyítják, amelyekről saját szemünkkel, fülünkkel meggyőződtünk.
Nem mai keletű a história – csengeri mosogatónő mesés örökségről kap híreket
Mint megtudtuk a hatalmas örökség története nem néhány éve, hanem 2009-ben kezdődött. Akkor kereste meg állítólag egy magyar származású titokzatos külföldi Szabónét, aki akkoriban a csengeri Szamos Étteremben dolgozott mosogatóként.
A család képviselőjének elmondása szerint – amit Marika is állít – akkor kapott egy nagyobb összeget, majd kiderült, hogy bonyodalmak vannak, az örökséget zárolták. A mesés vagyon állítólag három részből tevődik össze, egy németországi több milliárd eurós betétből, ami a Deutsche Bankban parkol, egy svájci pénzintézeti tulajdonrészből, illetve egy francia betétből. Ehhez jött egy negyedik csomag, egy svájci gyár 85 százalékos tulajdonrésze. A történet szerint a 15 százalékos hányad tulajdonosa az ügy előrehaladtával azt is tudatta a csengeri asszonnyal, hogy ő a vérszerinti édesapja, és nincs más örököse, szóval az egész gyár Marikát illeti.
Az asszony látványtervekkel is rendelkezett a fejlesztési tervekről, Fotó: Horváth Péter Gyula
Teltek-múltak az évek, folyamatosak voltak a levélváltások, amelyekben újabb és újabb “nehézségekre” derült fény. Kellett a pénz a magyar származású svájci ügyvédre, aki tud is érdemben intézkedni külföldön, azon kívül ügyintézésre, illetékekre. Ezeket a pénzeket Szabóné kölcsönkérte, ettől, attól, amattól. Csengeren és más Kelet-magyarországi városokban mozogva. Ki többet adott, ki kevesebbet, közülük sokan rég nem hisznek az örökségben és megszakították a kapcsolatot az asszonnyal, de olyanok is akadnak, akik máig várják a pénzt és bíznak a happy endben.
Sokakkal beszéltünk, volt, akivel telefonon, volt, akivel személyesen is sikerült találkoznunk. A nevét – vagy a szégyen miatt, hogy be tudták csapni, vagy azért mert attól tart, ha mégis létezne az örökség, nehogy a finisben bukja el a pénzét – senki sem vállalta. Akad köztük iskolaigazgató, egyházi személy, módos és kevésé módos vállalkozó, de olyan család is, akik a gyermekük neveltetésére, amikor kirepül, az önálló élete megalapozására tettek félre.
Szabóné Marikát mindenki más szemszögből látja. Mást gondolnak a csengeri lakosok, akik csak távolról szemlélték a történetet. Ők megmosolyogják, hogy az asszony gigászi örökség okos felhasználásának ígéretével, fejlesztéseknek vagy épp busás hasznon ígéretével hogyan vezeti orránál fogva az előkelőségeket az esperestől, iskolaigazgatókon át a polgármesterig szinte mindenkit. És ha csak Csengeren tenné mindezt… De az örökség híre és az asszony kiruccanásai jó 200-250 kilométeres körzetben megtették a hatásukat. Nyilván mást gondolnak, és kevésbé van kedvük mosolyogni azoknak, akiknek milliói és jóhíre bánja a kalandot.
A kölcsön visszafizetéséről ilyen ígéreteket kaptak a hitelezők…
Egy dologban azonban kivétel nélkül mindenki egyet ért: ezt a történetet összerakni, levezényelni, ilyen dokumentumokat előállítani Marika egyedül nem volt képes. Még az is sokakban felmerül, hogy nő eszköze lehet egy agyafúrt bűntársaságnak. De erről majd később.
Az örökség sztori megbukott – de akkor honnan, kitől és miből a vagyon?
Szabóné Marika édesapja (vagy nevelőapja?) egy bizonyos Matkó Lajos a történet szerint összeveszett a lányával, amikor az nem a neki kiszemelt fiúhoz ment feleségül, hanem egy csengeri határőrhöz. A tehetős papa állítólag haragra gerjedt, nem is beszéltek soha többé. Az asszony csak 2009-ben tudta meg, hogy a papa Németországba disszidált, ahol Wolfgang Schauble pénzügyminiszter bizalmasaként jövedelmező vállalkozásokba fogott és elképesztő vagyont halmozott fel. Svájci banktulajdonos, gyártulajdonos lett és három országba menekítette a pénzét: Németország mellett Svájcba és Franciaországba.
Halotti anyakönyvi kivonat szerint Marika apja 2014-ben halt meg
A birtokunkba került halotti anyakönyvi kivonat szerint Matkó Lajos valójában 2009-ben, de még 2013-ban is élt és virult. 2014 decemberében hunyt el. Azóta a debreceni temető urna sírkertjében nyugszik. Felkerestük a temetőt, ahol valóban megtalálható Matkó Lajos síremléke, aki 1940-ben született és 2014-ben hunyt el.
Matkó Lajos sírja a debreceni temetőben
A lakcímnyilvántartó szerint a férfi 2001-től három helyen élt, mind a három lakcím debreceni.
Élete utolsó 11 évét ebben a debreceni panelban élte le a multimilliárdos svájci banktulajdonos Matkó papa
Szembesítettük a tényekkel a család képviselőjét, aki magát szószólónak, egyben rokonnak mondta. Ő először arra hivatkozott, hogy bizonyára a fordítás a rossz, é nem örökség a vagyon, hanem ajándék. Számunkra nem egészen világos, hogy két élő személy közti vagyonátadás miként járhat 9 évnyi procedúrával. És ami újabb kérdőjel az ügyben: ha Matkó papa milliárdos, akkor élete utolsó 11 évét miért töltötte egy régi, tízemeletes debreceni paneltömb hetedik emeletén? És miért nem találkozott személyesen a lányával, hogy együtt intézzék a vagyonátadás bonyodalmait?
Itt jön az újabb csavar. A nemes lelkű vagyonos felmenő a rokon szerint valójában egy magyar származású svájci gyártulajdonos. Aki azt állítja magáról, hogy ő Marika vér szerinti édesapja. Ezek szerint a gyártulajdonos édesapa is meghalt? – tettük fel a kérdést. Nem, merthogy nem örökségről, hanem ajándékról van szó, helyesbített. Ez a férfi viszont csak 2013-ban került elő a dokumentumok szerint. Tehát 2009-ben, amikor a história indult, ő még nem lehet a vagyon forrása. Mi itt elveszítettük a fonalat.
Több mint egy órán át igyekeztünk kérdéseinkre választ kapni a család képviselőjétől Fotó: Horváth Péter Gyula
Marika és támogató rokon viszont már látják a fényt az alagút végén. Abban maradtunk, hogy ennek részleteit egy hét múlva tárjuk olvasóink elé, amikor bemutatják azokat az egyértelmű dokumentumokat, amik szerintük kétség kívül bizonyítani fogják a történet valódiságát. Néhány hétre rá pedig a pénz is megérkezik.
Ki vagy kik állhatnak Szabóné mögött? Dejavu
Egy dologban tehát senki sem kételkedik Szabóné Marikát illetően. Mégpedig abban, hogy ilyen csavaros történetet, ráadásul ennyi hitelesnek tűnő dokumentumot az asszony nem tudott egyedül kitalálni és előállítani.
Az Index az egyik olvasója levelére hivatkozva idézte vissza pénteken, hogy egy megszólalásig hasonló történet csak jóval korábban már lezajlott, Nyíregyházán. Mi még kettőt találtunk. Egyet Egerben, egyet Szlovákiában. Mindegyik esetben sok milliárdos örökség megszerzésével bajlódtak a főszereplők. Mind a három esetben középkorú, nem igazán jó módban élő nők. A vagyon minden esetben Svájcban akadt el. Ezekben is felütötte a fejét magyar származású svájci ügyvéd, vagy bankár, aki segítette az ügyek lebonyolítását, de egyre nagyobb összegeket kért, hol illetékre, hol más ügyintézés címén, amit az örökösnek saját félretett pénz híján másoktól kellett kölcsönkérni. A régi történetek esetében is előfordult, hogy kölcsönzőket Svájcba is kiutaztatták, de ott valamilyen okból a személyes találkozó meghiúsult. A csalások mindegyike a bíróságon és jogerősen kiszabott szabadságvetéssel zárult.
Ebben a házban él most a Szabó család, az ingatlan a szomszédok szerint egy nyíregyházi vállalkozó tulajdona – Fotó: Horváth Péter Gyula
Túl nehéz lehet beismerni, mindez álom volt…
Szabóné Marika vagy valóban zseniális abban, amit csinál, mert hangjából jómagam is azt vontam le, az asszony még “magának is elhiszi” a lassan évtizede mantrázott történetet, “hisz az örökségében” és biztos benne, hogy az a pénz hamarosan a kezében lehet. Vagy nem Marika volt az értelmi szerző, ő is egy szövevényes, határokon átnyúló nemzetközi bűnszervezet áldozata/láncszeme, akinek annyira jó érzés volt megélni, hogy végre ő is valaki, odafigyelnek rá, meghallgatják, egy felsőbb társadalmi rétegben sok mindent megengedhet magának, amiről eddig csak álmodott, hogy túl nehéz beismerni, mindez álom, önáltatás volt. Persze sok károsult szemében adott a harmadik verzió is, amiben a legjobb volna hinni, ez esetben végül Marika elégedett mosollyal tekint majd ránk és nekünk leesik az állunk…
Azért számtalan kérdést ő feltehetne ma magának, hiszen 9 év mégis csak 9 év és ő ez alatt az első összeget leszámítva egy petákot sem kapott és ami a legszebb, személyesen a híres külföldi gyárosok, bankárok, politikusok, pénzemberek közül csak eggyel találkozott. És most itt van a nagy baj közepén, egy nyomozással a nyakán, amikor százak, ezrek csalónak nevezik, túl egy házkutatáson, túl férje öngyilkosságán és nem jön a svájci gyáros édesapa, sem a jóbarát, a családba a história szerint keresztapaként is befogadott német parlamenti elnök, hogy igazolva őt, megmentse a végső megszégyenüléstől…
Csenger 2018.03.16. Fotó: Horváth Péter Gyula
Mindenki vesztes, csak Simicska és a jobbikosok kaszáltak a tragédián
Ahogyan portálunkon már felhívtuk rá a figyelmet, a Jobbik egyik politikusa több alkalommal is találkozott a Szabó családdal január óta, nem nehéz tehát kitalálni, hogyan kerültek a Magyar Nemzethez az iratok. Az érintett politikust megkerestük, de azzal az álkifogással utasította el a válaszadást, hogy szerinte nem tettünk eleget korábbi sajtóperes végzéseknek. (Ez egyébként nem igaz, annak ellenére sem, hogy a néhány marginális témarészletben elvesztett perünkben a Jobbik – joghézagot kihasználva – már az ítéletek kihirdetésekor végrehajtást kezdeményezett a PS kiadója ellen.)
Marika férje a család elmondása szerint abban reménykedett, hogy az ellenzéki párt és a mögötte álló milliárdos nagyvállalkozó, azaz Simicska Lajos majd megvédi őket. Amikor azonban a nyomozók házkutatást tartottak Szabóéknál és világossá vált, hogy hiába segítették elő a későbbi választási hecckampányt, semmi jóra nem számíthatnak, a férj önkezével vetett véget életének.
A tragédia pontos okát persze csak az áldozat tudná tökéletesen hitelesen lefesteni, de az eddigi összegyűjtött információink a fenti állítást támasztják alá. A család képviselője azt is állítottja: Marika és férje semmilyen körülmények között nem járultak hozzá iratok közléséhez, melyeket ráadásul válogatva, kitakarásokkal, és hamis következtetésekkel adott közre Simicska Lajos és a Jobbik házi médiája, a Magyar Nemzet.
Simicskáék örömmel tapicskolnak mások tragédiájában, mert az hetekkel a választások előtt rendkívül jókor jött nekik. Még arra sem voltak tekintettel, hogy emberéletet követelt ez az ügy. Szabóné Marika férje öngyilkossága után, a család állítólagos ellenkezése ellenére képesek voltak újabb és újabb, manipulált, részben kitakart iratfoszlányokat megszellőztetni az ügyből, miközben a médiaetika alapvető eleme, hogy az újságíró nem válhat zsarolás, politikai hecckampány eszközévé, pláne egy családi tragédia előidézőjévé.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS