A szeretet feltételezi a másikat. A szeretet épít, a szeretet közösséget teremt. Családot, barátot, bármilyen meggyőződés mentén összebújó közösséget. A szeretet alakít, formál, alkot, teremt. Anyát, apát, gyermeket; leányt és fiút – embert! A szeretet azonban nem érkezik magától. Meg kell keresni a forrását. Meg kell dolgozni érte. Jézus születésének napja, a szeretet ünnepe. A legjobb alkalom arra, hogy ráleljünk, majd gondozzuk és dédelgessük egy kicsit – hátha sokáig kitart!
Nem ugyanabban a világban élünk, mint amibe beleszülettünk, és vélhetően egy másikban fogunk meghalni – oly gyorsan változik minden! Nyargalunk, szaladunk… az idő meg előttünk rohan. Szeretet nélkül magányosan. Szorongva, iszonyodva. Félelemben, hiányban.
Van-e ijesztőbb a semminél? Létezik-e rosszabb a közönynél?
Emberként nincs és nem is létezhet. Ha kirántják alólunk a több ezer éve gyarapódó termőtalajt, akkor fájdalmasan elbukunk.
És most olyan időket élünk, hogy kirántják! Eltörlik az antikvitás emberi arcát, a zsidóság tízparancsolatát, a kereszténység szeretetét. Mi meg csak pislogunk és nem látunk túl a homályoson.
És akkor jönnek a világ szerelmesei, akik megtagadják Jézust. Akik a gyönyör pillanatát árulják. Akik becsapnak, lerészegítenek. Akik új világot ígérnek. Új Istent, új életet.
Hazudnak.
Hazudják, hogy az emberiséget szeretik. Pedig csak a melletted álló embert lehet. Aki azt állítja, hogy az emberiséget szereti, az valójában senkit sem szeret. Csak önmagát. Vagy egy ostoba utópiát. Egy aljas ideológiát.
Hazudják, hogy mindenki egyenlő, hogy nincsenek határok, hogy mindenki egyforma. Hogy mindenki szabad és azt tesz, amit akar.
Hazudják, hogy az egyenlőség és a szabadság előbbre való, mint a szeretet.
Aztán elérkezik a Karácsony. Megállunk. Megnyugszunk. Kinyílunk a másik felé. S megleljük a legfontosabb értéket a másikban. Megéljük azt, amit Jézus tanított nekünk.
Mert Karácsonykor minden másként van. Felfedezzük azt, ami összeköti a múltat, a jelent és a jövőt. Ami utat nyit a profán és a szent, a mindennapok és az elkülönült csoda között.
A Karácsony lehetőség. A legnagyobb lehetőség. A szeretet megélésének lehetősége. A csoda.
A Karácsony jó alkalom a szeretet gondozására. Kár, hogy csak egy, vagy kettő-három napról van szó…
„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.” (Wass Albert)
K
2022-12-24 at 12:06
Szép művészi gondolatokat tartalmaz a fenti írás.
Nekem még van egy aranyporba mártott valódi dió abból az ötvenes évekből , azt fel is tettem az én karácsonyfámra.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek.
egresi istván jános ernő
2022-12-24 at 10:37
“Európa – és így Magyarország – vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”
Az én meggyőződésem az, hogy a kereszténység az alapja a konzervatív világképnek.
Végső Anna
2022-12-24 at 10:02
A magukat értelmiséginek gondoló emberek nagy része sajnos nem így gondolkodik, ezért rohan a világ az erkölcsi pusztulás, rombolás,önfelszámolás, elembertelenedés irányába.
Ez a hangnem kellene, hogy alaphang legyen az ember számára, de ez olyan ritka, hogy ha mégis ilyet hallunk, az valóságos lelki fűrdőként hat.
Áldott Karácsonyt mindenkinek!
.
bl
2022-12-24 at 09:31
@ballib
Isten, haza, család.
Istent azért kell szeretni, mert az igazsághoz és a jóhoz ragaszkodni kell. Aki ezt nem teszi, azt ki kellene lőni a világűrbe.
A hazát azért kell szeretni, mert ragaszkodnod kell azokhoz, akiket még megértel, akikkel közös a szellemi kulturális közösséged.
A családot pedig azért kell szeretni, mert abban van a jövőd, az ad fizikai célt és értelmet az életednek.
Ellenben a világ globalistái egyesüljetek jelszó a kifosztásodról, az ellehetetlenítésedről, a kulturális örökséged felszámolásáról szól a “szent liberalizmus” nevében. A szent liberalizmus révén vagyunk abban az állapotban, hogy az asszonyok nem áldott állapotban, hanem “teher nélkül” élik életüket, ami valójában jövőtlen és végtelenül nyomorúságos, a férfiak önpusztító szokásairól nem is szólva.
Őszintén szólva már magam is unom azt a sok negatív jóslatot, amit teszek és azon gondolkodom egy ideje, hogy hogyan lehetne mindezt pozitív hangnemben megtenni.
Első verzió: Gonoszságtól és hülyeségektől mentes Karácsonyt és Új Évet Mindenkinek!
Második (eredeti) verzió: Boldog Karácsonyt és Új Évet Mindenkinek!
(Az a baj, hogy az eredeti verzió már nem hat, sematikussá vált, átlépnek rajta az emberek, pedig milyen jó lenne ragyogó arcokat látni mindenhol!)
csakafidesz
2022-12-24 at 08:14
“Nem ugyanabban a világban élünk, mint amibe beleszülettünk, és vélhetően egy másikban fogunk meghalni – oly gyorsan változik minden! Nyargalunk, szaladunk… az idő meg előttünk rohan.”
———————————————————————————————–
Azokban az ötvenes években apámmal diót mártogattunk aranyporos festékbe, zömmel ezzel volt díszítve a karácsonyfánk. Nem törtük fel, nem ettük meg, és a következő évben még több dió csillogott a fákon.
Később, 1956 karácsonyán kinéztem az ablakon. Sötét volt, nem égtek a lámpák az utcánkban. Nem volt karácsonyfánk sem. Szomorúan állapítottam meg, hogy a sarkon álló szovjet tank nemcsak az elnyomást hozta, de az ünnepet is eltiporta.
https://www.youtube.com/watch?v=ozHX_zk1Iwk
bl
2022-12-24 at 07:11
Igen.