Pesti Srácok

Karácsonykor pont úgy muszáj politizálni, mint bármikor máskor

Karácsonykor pont úgy muszáj politizálni, mint bármikor máskor

Van egy ilyen közkeletű elképzelés, hogy amikor ünnepek vannak, különösképpen karácsony környéke, akkor csak ne politizáljunk, hagyjuk a közéletet, az az élet megrontója ilyenkor. Hatalmas tévedés. A karácsony, bár kimagasló pontja az évnek, de ilyenkor sem lépünk ki a mindennapokból.

És persze, én nem mondom azt, hogy kötelező ezzel és csak ezzel foglalkozni. Az bizony orbitális nagy butaság volna. Éppen én voltam az, aki többször, több helyen is megírtam, elmondtam, hogy nagyon szomorú élet az, amikor valaki csak és kizárólag a közélettel tud foglalkozni, semmi más nem köti le és semmi más sem határozza meg a hangulatát.

Elég csak megnézni a Redditet vagy egyéb, mostanában divatos és főleg a tizen- és huszonévesek által látogatott közösségi oldalt - bizony, a Facebook alapvetően már nem ez a felület - és egyszerűen el fogunk rémülni mindazon, hogy ezeknek az embereknek minden egyes napja merő egy szorongás.

PestiSracok facebook image

Egészen egyszerűen azért, mert a politikában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő azt szeretné. És persze nem akarom én lenézni azt, ahogy egy 18-19-20-21 éves elhiszi, hogy a világ tengelye valahol mélyen benne forog. És ezért aztán ha nem azok a szempontok érvényesülnek és nem úgy, ahogy azt ő - egészen pontosan valamelyik politikai influenszere kitalálta -, akkor csak a mélységesen mély depresszió érkezhet, ami csak Mann azon bizonyos első mondatában foglalt mélységhez hasonlatos.

Még egyszer, ez egy faszság. Aki nem tudja magát ezer és egy ok miatt jól érezni, még akkor is, ha éppen a politika nem számára megfelelően alakul, az értelmileg nagyon súlyosan sérült. Utáltam már akkor is Gyurcsányt, mint a szart, de tudtam magam nagyon jól érezni 2006-ban is. Sőt, a rendszert megvető, gyűlölő emberek is voltak boldogok az ’50-es vagy ’80-as években, ahogy most is vannak boldog emberek Észak-Koreában. Ilyen az egészségesen működő emberi természet.

Ha neked állandó, oldhatatlan szorongást okoz akár Gyurcsány, akár Orbán, ideje kivonni magad a közéleti történésekből.

De ettől még tény, hogy a közélet fontos téma, hiszen egyéni boldogulásunk mellett a hazánké is múlik rajta és ez nincs másként húsvétkor, de karácsonykor sem. Már csak azért sem, mert ugye emlékszünk még arra, mikor az egyik ávós unoka, a Fekete-Győr még pár éve ecsetelgette, hogy bizony a karácsonyi vacsorára mindenki csempésszen be magával balos sajtóterméket, sőt, titkon cserélje le szülei, nagyszülei olvasnivalóit. Szegény, ostoba fasz, ha tudná, hogy minden korcsoportban a Fidesz-KDNP-t támogatják a legtöbben.

Na mindegy, de a tanulság belőle az, hogy a baloldal mindig résen van, mindig befolyásolni akar, mindig ott áll az ajtóban, hogy rád öntse propagandáját. Ha mi erre nem készülünk fel és eltartott kisujjal úgy teszünk, mint egyszeri, kardigános MDF-es ’92-ben, akkor csak azt fogjuk elérni, hogy legyőznek minket. A földharc nem elegáns dolog, de nélküle nincs győzelem és az év 365 napjában űzni kell.

A széplelkeket azzal tudom nyugtatni, hogy legalább kellemes helyzetben vannak. Mert amíg ők sopánkodnak, aminek következtében hátrányt szenvednénk, mi sokadmagunkkal most és máskor is elvégezzük az elvégeznivalót. Nem saját magunk hátának veregetése ez, amit egyébként szeretek - jó, egy kicsit az is -, egyszerűen a helyzet el- és felismerése. Végre-valahára túl lehetnénk már azon, hogy úgy viselkednek sokan, mintha a politika az valami cérnakesztyűs mulatság volna. Nem az. Tele van szarral, verejtékkel, mocsokkal és szennyvízzel. Ne szépelegjünk.

Tudjátok, kik szépelegnek még? Azok a dollármédiások, akik visszasírják az ÉTTERMISÉGIEK döntéshozatalát. Mint a minapi HVG-s glossza, amin a szerző azon sírdogált, hogy most már nem TGM-ek, Esterházyak, meg Konrádok határozzák meg a politikai mindennapok menetrendjét. Pedig MECSODA tisztesség volt, amikor ezek a bizonyos értelmiségiek - akiknek amúgy túlnyomó része amilyen hoch volt más szellemi területeken, annyira tökéletesen bizonyult segghülyének a politikához, amivel elévülhetetlen érdemeket szereztek a balos tömegpártiság szétzúzásában és ezért persze örök dicséret illeti őket - túszul ejtették az MSZP-t meg az SZDSZ-t, hogy örültek neki a pártok vezetői is!

A HVG-esztéta saját lila fingjának ájult illatozása közepette pont a lényeget felejti el: a politika szakma. lehet, hogy a saját mai Hofijaik meg egyebeik ebből viccet csinálnak, lumpenrétegben meg lázítanak, de ettől még igaz. Az csinál jó politikát, értsd, ragadja meg a hatalmat és tartja meg, aki ért hozzá. És fájó, de a hongkongi Síró Majom-díj, a berlini esztéták Gyomorsav-lapja, de még a Nobel-díj sem ér semmit a politikában.

Mindig ugyanoda jutunk vissza: a jobboldal hosszú ideje sokkal ügyesebb, okosabb, hatékonyabb és sikeresebb, ezt pedig a baloldalon nem megérteni akarják, hanem úgy tekintenek vissza a ‘90-es évekre, mint Aranykorra, amikor talán még Esterházy is olvasható volt.

Nem, akkor sem volt az.

No, egyebekben remélem, mindenkinek remekül telt a karácsony és felkészült arra a darálóra, ami 2024-ben következik.

Vezető kép: 2023 12 13, Parlament, plenáris ülés, Szabó Tímea // fotó: Hatlaczki Balázs

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.