Kedves Gulácsi Péter! Ez nem jóemberség, hanem merénylet a gyerekeink ellen!
A magyar labdarúgó-válogatott kapusaként megilleti a tisztelet Gulácsi Pétert. Elég ügyesen repked jobbra-balra, időnként megakadályozva, hogy hálóba jusson a labda. Ám közéleti megmondóemberként, családügyi váteszként nehéz elalélni a bölcsességétől. Őszintén szólva: baromi kártékony volt, amit tegnap művelt.
Gulácsi Péter hálóőr a keddi napon összefirkálta a kezét ákombákomokkal, és mellé a következő üzenetet küldte a Facebookon országnak-világnak:
Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogy minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot BÁRMENNYI, BÁRMILYEN NEMŰ, bármilyen színű, bármilyen vallású ember”.
Tehát ha jól értem: már nemcsak kettő, hanem öt, nyolc vagy akár negyvenhárom szőrös férfi, esetleg interszexuális élőlény együttélése is család. Mert: „A család az család” – szavalja a kapus, letéve a hűségesküt a nyugati, libernyák fősodornak.
„Bármennyi ember”...
Tehát ha lenne rá törvény, és a Denveri Musztángok Bajnokcsapatának tagjai maholnap örök hűséget esküdnének egymásnak (Iványi Gábor áldásával), utána ők is nyugodtan örökbe fogadhatnának kisdedeket. Mert ők is család. És mert ők pont ugyanannyira jó szülők, mint egy sima mama-papa-pár. Sőt, megbízható Soros-szervezetek szerint még jobbak is – erről évente friss „fölméréseket” költenek, a 444 szokta teríteni. Hogy a valóság ennek pont az ellenkezője, az nem számít. A fősodorból a normalitás, a valódi kutatások rég kiszorultak. A genderőrület elszabadult, s az egyik hajóágyúból most éppen Gulácsi Péter tüzel ránk...
„A család az család”
...
A kapus meg kapus, ugye, kedves Péter? Mondok egy példát. Szinte minden hétvégén focizom a gyerekeimmel, és néha a kapuba is beállok. Olyankor védek, védegetek. A te logikád alapján pont ugyanolyan magyar kapus vagyok, mint te, ugye, Péter? Aki nem ismeri el, hogy épp olyan hasznos kapusa vagyok a hazai kapustársadalomnak és Magyarországnak, mint te, az kirekesztő és kapusfób! Aki kétségbe vonja, hogy veled „egyenlő” vagyok, az – a te szavaiddal – intoleráns és nem elfogadó. Nincs különbség, hogy te védsz ki egy büntetőt a románok ellen a 92. percben, vagy én a nagyfiamét vasárnap délután. Mert egyenlőség van. Ugyanannyit ér mindenki! Ugye, hogy ugye, Péter?
Kit is üldöznek?
Az agyamat eldobom, Péter, hogy ilyen baromságokról kell beszélgetnünk! Ősapáink idején még filozófusok, hittudósok, szépírók gondolatairól folyt a közbeszéd. A társadalomra, a gyermekek értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésére veszedelmes tévképzetekről legfeljebb az elmegyógyintézetekben tárgyaltak, két pirulaosztás között. Ma meg ez a fősodor. Közvetve azt bizonygatod itt most országnak-világnak, hogy „bármennyi” transz- és gender-ember frigye ugyanolyan hasznos és fontos és méltányolandó a közösség számára, mint a fajfenntartásról gondoskodó normális családoké.
Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak!”
– írod. De hol itt a gyűlölet, Péter? Ha ezt mondjuk a Fülöp-szigeteken vagy Kongóban adnád elő, talán érteni vélnénk. De pont itt, Európa közepén? Ki üldözi errefelé a homoszexuálisokat, hermafroditákat, genderfluidokat? Vannak pogromok? Fölgyújtják a bárjaikat? Megkergetik őket? Mondj egy példát! Az, hogy nem házasodhatnak és nem fogadhatnak örökbe gyerekeket (legalábbis Magyarországon), az nem üldözés. Ilyen erővel az is üldözés, hogy egy tízéves gyereknek nem lehet jogosítványa.
- Tudod, mi az üldözés, Péter? Hogy keresztény templomokat gyújtanak föl Európa-szerte, francia papok fejét vágják le, zsidó gyerekeket lőnek le a zsinagógánál, hitük miatt. Gyűlölet, üldözés tehát van, csak nem ott, ahol keresed, Péter!
Alig tudunk úgy bekapcsolni tévét, rádiót, belépni az internetre, kinyitni egy mesekönyvet, hogy ne genderpropaganda, transzvesztita-továbbképzés, szakállas nő másszon elő belőle. Az utcán, a buszon, a metrón sincs menekvés: óriásplakátokon, hirdetőtáblákon, fali ragaszokon tolják a képünkbe a rendellenest, a gusztustalant, az élettel összeegyeztethetetlent. Nem az LMBTQ, hanem a nem-LMBTQ-világ áll folyamatos támadás alatt. Betörtek az óvodákba, megkezdték a kisgyermekek agymosását, idő előtti szexualizálását. Transzvesztita „előadóművészek” gyúrják a kicsik fejét arról, milyen nagyszerű dolog a nemváltás. Tőlünk, felnőttektől pedig folyamatos hűségnyilatkozatokat követelnek, hogy az abnormálist normálisnak ismerjük el, törvényeinket az ő kényük-kedvük szerint átírjuk.
Célkeresztben a gyerekeink
Aki nem tapsol elég hangosan, netán fölháborodik, az homo-, gender- és transzfóbbá nyilváníttatik. Az ilyet gyorsan levadásszák. Internetes rohamcsapatok veszik üldözőbe, törlik a Facebookról (mint legutóbb Rákay Philip remek videóját a genderőrületről), munkahelyéről kirúgják, médiahadjárat indul ellene Gyuri bácsi médiáiban. A „fejlett” Nyugaton már kifinomult rituáléja van az efféle vendettáknak, amelyek olykor a célszemély öngyilkosságáig tartanak. Ám holtukban sincs nyugtuk, hiszen ebbéli állapotukban is bármikor fölbukkanhatnak egy-egy Hadházy-videóban, illetőleg Biden szavazóként...
- Tudom, Péter próbálsz jó ember lenni, azért írtad, amit írtál. Kinyilatkoztatásod tolórakétájaként azt a hírnevet és szeretetet használod, amit kapusként szereztél. Sok magyar gyermek példaképe vagy. Ők a védéseidért szerettek – te viszont most ezt aprópénzre váltva győzködöd őket a hermafroditák örökbefogadási jogáról. Miért csinálod ezt, Péter? Ez nem jóemberség, hanem merénylet a gyermekeink ellen!
Angliában hatéves gyermekeket hormonkezelnek. Svédországban évente átlagosan 16-17 kiskorú (!) gyermeknek adnak be a „nemváltoztatáshoz”, „saját kérésükre” injekciókat, amelyekkel lelassítják a pubertáskorban jelentkező nemi jegyek változását. Kanadában is a mindennapok része a kisgyermekek átoperálása. Föl tudod ezt fogni, Péter? Kisgyermekeket tesznek tönkre orvosi segédlettel, jogszabályok menedékében, az agymosott társadalmak cinkos hallgatása közepette. Ez lett a Nyugatból. Őrültek háza. Ragály. S most ennek a dekadens, beteg, saját fajfenntartására is képtelen világnak a propagátora lettél. Te is beálltál az agymosók közé. Kár volt, Péter!
Az Alaptörvénybe a közelmúltban bekerült: „Az anya nő, az apa férfi”. Az pedig továbbra is benne maradt, hogy „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”. Törődj bele, Péter, hogy ez a normalitás, ez a rend. Mindenki úgy jön világra, hogy van egy anyja meg egy apja. Veled is így történt, gondolom. Ha két apukád lenne – nem lennél. Akkor meg sem születtél volna. Ez a helyzet. Lehet a valóság ellen fenekedni, de minek?
- Az Egyesült Államokban a szexuális felvilágosításon átesett korosztálynak már csak a 70 százaléka vallja magát heteroszexuálisnak. Lásd: ide vezet az a mindent átható, elképesztő erejű propaganda, amelyhez most te is csatlakoztál! Ez a cél, Péter? Ezt szeretnéd látni itt is? Nem kéne azért néhány féket meghagyni a pokol felé robogó, csodálatosan szivárványszínűre festett gyorsvonatunkon?
