Keller a nemzeti park tiltakozása ellenére erőltette át a parlamenten a sóskúti ipari parkot, most az odatelepülő cégek ellen tüntet a kampányhajrában
Nagyon felszívta magát a sóskúti baloldal a kampányhajrában, élükön az egykori szocialista Keller Lászlóval, aki a zöld érdekek érvényesülését követeli Sóskúton, ahol kiderült: a szlovén tulajdonú cég egy akkumulátor-feldolgozó üzemet akar létesíteni a település ipari parkjában. Keller azonban, ahogy mondani szokták, olyan, mint a dinnye, azaz csak kívülről zöld, belül viszont vörös. Így fordulhatott elő, hogy a baloldali politikus már ahhoz is tevékenyen hozzájárult, hogy a törvényi tiltás és a Duna-Ipoly Nemzeti Park erőteljes tiltakozása ellenére bővítsék ki az ipari parkot, ahol az említett beruházást megvalósítanák.
Előre kell bocsátani: a lakossági felháborodás, félelmek természetesen érthetőek az akkumulátor-feldolgozó tervének kapcsán, ismerve néhány igen rossz példát ezek működésére, amelyet a baloldal vastagon meglovagolt az elmúlt időszakban. Nem is véletlen, hogy Sóskúton is kampánytémává vált az üzem telepítésének bejelentése, amelyben azonban élre állt többek között az a Keller László volt szocialista politikus is, aki egy, az LMP által még az idei év január 24-én szervezett lakossági fórum kapcsán azt hangsúlyozta, a helyi ingatlanok értéke a bejelentés után azonnal 20 százalékkal esett. Keller László – aki még a 2019-es önkormányzati választáson is megkísérelt a helyi politikai életbe visszakapaszkodni – ugyanakkor azt felejtette el hozzátenni, hogy tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a helyi ipari park bővítése révén – amely által családja busás anyagi hasznot zsebelhetett be – az akkumulátor-feldolgozó cég éppen Sóskutat szemelte ki magának.
A nemzeti park tiltakozása sen számított, ha a haszonról volt szó
Érdemes visszamenni az időben egészen 2002-ig, amely vízválasztó év volt Sóskút életében, legalábbis gazdasági fejlődése tekintetében. A rendszerváltozást követően ugyan Sóskút már 1992-ben úgy döntött, hogy bővíti gazdasági területeit, ennek érdekében az M7-es mellett egy 40 hektáros területet jelölt ki ipari parknak, az akkori megnevezés szerint környezetbarát ipari és vállalkozási területnek. 2002-től szemléletváltás következett be a település önkormányzatában, a fejlődés a bővülés érdekében háttérbe szorítva a zöld szempontokat. A 2023. karácsonyi települési beszámolóban ezeket az erőfeszítéseket visszaigazolni látta az önkormányzat, kiemelve:
úgy látszik, hogy beérett az a döntés, amit több mint két évtizeddel ezelőtt a képviselő-testület hozott, hogy elsősorban nem lakosságszám-bővítés a célunk, hanem olyan ipari park létrehozása, amely el tudja látni munkahellyel a lakosokat és egyben adóbefizetéseiből pedig fenn tudjuk tartani a település működését úgy, hogy a lakosoknak semmilyen adót ne kelljen fizetniük Sóskúton.
A sóskútiak tehát úgy döntöttek, lakosságszám helyett gazdasági potenciáikat bővítik az ipari park kiterjesztése révén, ahogy korábban említettük is, a zöld szempontok rovására. 2002-től ennek mentén indították el ugyanis az ipari park bővítését egy további 71 hektáros területtel, annak ellenére, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park nem támogatta ezt a kezdeményezést, azzal érvelve: a területen védett értékek, többek között források is vannak, sőt, a fejlesztés megvalósulásával a helyi védett területek minden oldalról beépítetté válnak.
Keller „közbenjárt”...
A történet innentől kezd izgalmassá válni, hiszen könnyű kitalálni, kinek a közbenjárására tudta végül is gazdasági övezetté átminősíttetni a kiszemelt területet az önkormányzat annak ellenére, hogy a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvény is meggátolta volna ezt. A Gyurcsány-kormány idején az önkormányzat ugyanis Keller László akkori szocialista országgyűlési képviselőt kérte fel, hogy a parlamentben segítse az átminősítés folyamatát, aki az ügyben az Országgyűlésben is felszólalt, kijelentve: örül annak, hogy „néhány önkormányzati kérést” sikerült a módosításokkal rendezni. A baloldali politikus segítségét a Sóskúti Híradó 2007 augusztusában meg is köszönte. Az már csak hab a tortán, hogy nemcsak az önkormányzatnak, de Keller László családjának is anyagi haszna származott az átminősítésből, a változtatás egyik haszonélvezője ugyanis Csernyák József, Keller László apósa volt, aki mintegy 3,4 hektárt birtokolt a területen. A Magyar Nemzet 2010. márciusi cikkében meg is írta az összefüggést, találó, „Keller közbenjárt, apósa gazdagodott” címmel.
Keller tehát nemcsak abban vett tevékenyen részt, hogy a természetvédelmi szempontok és a Duna-Ipoly Nemzeti Park kifejezett tiltakozása ellenére az ipari parkot a vonatkozó törvények alól felmentve bővíthessék, hanem ebből tetemes anyagi haszna is származott a családjának. Talán kevésbé nagy arccal is felléphetne a kampányhajrában, hiszen, ha ismét bővítenék az ipari parkot, feltehetően nem tiltakozna, és mindent elkövetne ezért, a busás haszon reményében.
Vezetőkép: MTI/Soós Lajos
