Képzeletben az ellenzék is válságkezel, álmában adót és gázárat emel
Még Karácsony Gergely agyműködése is elégséges annak felismeréséhez – alig hat hét kellett hozzá –, hogy mindenkinek örülnie kell annak, hogy nem az ellenzék nyerte meg az országgyűlési választásokat. Ha ma ellenzéki kormánya lenne az országnak, akkor vagy azzal lenne elfoglalva az ellenzéki véleményformáló elit, hogy miért nem Márki-Zay Pétert választották meg miniszterelnöknek, pedig ő vezette győzelemre az ellenzéki hadakat, vagy azzal, hogy miért választották meg ezt az idiótát, aki csak a csalódott, de hülye fideszesek szavazatainak köszönhetően nyert. A gazdasági problémákat csak akkor vették volna észre, ha szólnak Brüsszelből.
Követelnék vissza az ő Orbán Viktorukat, aki alatt legalább volt benzin, meg ennivaló. A dráma az, hogy Karácsony pontosan tudja, egy balliberális kormány brüsszeli és amerikai bekötöttsége okán nem tehetne olyan lépéseket, amelyek a külföldi tulajdonú (is) vállalatok extraprofitjának elvonásával kezelik a válságot.
Karácsony láthatólag rádöbbent, hogy a dühös választók, nagy hirtelenségükben esetleg nem csak az MZP arcú Gyurcsány-kormányt kergetnék el egy jelentős életszínvonal esés esetén, hanem esetleg szeretett főpolgármesterüket is. Felsóhajthatott megkönnyebbülten, persze csak egy rövid időre, hiszen az ominózus interjú óta a Demokratikus Koalíció és a Momentum cicaharca egyből Bősz Anett nélkül hagyta őt, és mit is kezdhet a főváros élén egy Karácsony egy DK-s főpolgármester-helyettes nélkül? Szó szerint nem tudja mit kell tenni, vagy ami sokkal rosszabb, reggelente egy morózus, nem frissen ébredő Gyurcsány Ferenc személyesen igazítja el SMS-ben a teendők felől. Ez akárkinek a napját beárnyékolná, és akárkinek az önbecsülését a szennyvízcsatornába pottyantaná.
A liberális és a baloldali politikus két dolgot nem tud elképzelni, egyrészt hogy a jobboldali konzervatív politikusokat érdekli, mi történik a választókkal, és azt sem, hogy azok tevékenységük fő céljának a társadalom általános és hosszú távú működését tekintik. A balliberális politikus csak a rövid távú politikai túlélésben tud gondolkodni. A következő választás még a jövő homályába vész, különben is azt úgyis Orbán Viktor nyeri meg, szinte biztosan, és pánikra meg van egyéb számtalan ok. Ha valaki nem emlékezne, a baloldali válságkezelés etalonja a Bokros-csomag. Ennek első fundamentuma, hogy ki kell várni, amíg a válság igazán izmos lesz, beérik, mondhatni már üszkösödik a seb, és akkor kell a lakosságból kipréselni a korábbi habzsidőzsire hivatkozva mindent, amin bármi komolyabbat vásárolhatnának, mint a parizer, meg a tegnapi kenyér. A gázáremelés, meg a nagyon-nagyon magas üzemanyagárak pedig annyira beindítják a balos politikusokat, hogy sokról már azt képzeli az ember, hogy némelyik – már amelyik még – szex közben is arra gondol. Habár inkább helyette is már. Ez maradt az utolsó örömük, ahogy elképzelik Gyurcsány anyukáját a gázóra bámulása közben, ha emlékszik még a kedves olvasó.
Az ellenzék április harmadika utáni bemutatójának legjellegzetesebb eleme az volt, hogy elkezdték előre élvezni, az EU elmebaja és az orosz-ukrán háború miatt majd mekkora gazdasági válság lesz. A Simicska-árváktól kezdve Ujhelyi Istvánig, az összes balos vesztesnek csak az csalt némi mosolyt az arcára, ha a gazdasági válságra gondolhattak. Persze elmondták, hogy minden a Fidesz miatt van, Orbán beszélte rá Putyint Ukrajna megtámadására, az nem is akarta, az olajembargó nem csak Putyinnal számolna le, hanem a globális felmelegedéssel, meg a német autóiparral is, és így hála istennek a magyar gazdasággal is. Mert a magyar gazdaság szerkezete rossz, felháborító, hogy egyáltalán működik, hiszen a családtámogatások és az egykulcsos adó ezt eleve lehetetlenné is teszi. Túl sok pénzt kaptak az emberek, ezért szavaztak a Fideszre, de közben természetesen nyomorognak is minimum négymillióan, de lehet, hogy az a négy tulajdonképpen nyolc. Jellemző, hogy az ellenzéknek eszébe sem jutott, esetleg közben az EU-nak is megjöhet az esze, továbbá, hogy a háborútól független energiaár-emelkedés nyertesei, akik nagyon nyertesek, esetleg beszállhatnának a közteherviselésbe. Kampányoltak tovább a magyar nemzeti tőke további megadóztatása érdekében, de valahogy arra soha nincs ötletük, hogy a nyugati és az amerikai tőke is legyen egy kicsit szolidárisabb.
És megint csalatkozniuk kellett, a kormány nem küld adószedőket a magyar családokra, hanem azoktól szed be különadókat, akik a magyar gazdaság pezsgésének a legnagyobb nyertesei, hiszen azoknak az adózás után is marad elég. Magyarországon a csalódott ellenzék a jó ellenzék, már elkezdték sajnálni a külföldi multikat (Honnan tudja a kormány, hogy mi az extraprofit?), és lelkesen keresik az érveket, hogy a benzinkutakon csalódó külföldi autósok panaszait valahogy becsatornázzák az ellenzéki közvélemény buborékjába. A nyolcszázalékos gazdasági növekedési adatot sem heverték még ki, aztán a kormány intézkedni merészel és megint nem a magyar állampolgárok sanyargatását választja. Az ellenzéknek ugyanis tényleg csak erre a két verzióra van „mondanivalója”, ha egy tragédia keretében ők vannak kormányon, akkor drámaian el tudják „magyarázni”, hogy a választási ígéreteik ellenére miért kell adót emelniük, meg mindennek az árát is megemelni, továbbá arra, hogy egy jobboldali kormány adóemelése milyen szörnyű. Hogy nem ugyanazok az adóalanyok, az nem zavarja őket, ahogy az sem, hogy ha ők vannak kormányon, akkor mindig válság is van, míg most például éppen gazdasági növekedés van, mit tesz Isten.
Az ellenzék most is megfogalmazta a követeléseit, a magyar családoknak, különösen a gyerekeseknek is legyen rossz, továbbá nehogy már a magyar tulajdonosi réteg bármilyen előnybe kerüljön a multikkal szemben. Ezek tizenkét év alatt sem tanultak semmit és láthatólag az sem fenyeget, hogy bármi most összeáll a fejecskéjükben. Ha az ellenzék nyerte volna a választásokat, akkor most a kormányválság mellett is szakítottak volna egy kis időt a családtámogatási rendszer eltörlésére és a két, esetleg három kulcsos személyi jövedelemadó bevezetésre, a „rendkívül magas” jövedelmek „igazságosítása” céljából, valójában persze az átlagjövedelműek sima lerablása érdekében.
Szóval igen, az EU és Brüsszel és némely nyugati gazdasági körök csinálnak egy hatalmas gazdasági válságot, mi pedig majd merészeljük túlélni, és az ellenzéki pártelnökökből megint nem lesz miniszterelnök senki. Ez már csak így megy.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu