Pesti Srácok

"Keserves munka a kommunizmus romjait eltakarítani" - Bernhard Vogel szerint bátorság kell a demokráciához

"Keserves munka a kommunizmus romjait eltakarítani" - Bernhard Vogel szerint bátorság kell a demokráciához

Bátorságra biztat Bernhard Vogel rendszerváltó politikus a legújabb róla szóló könyvben. A volt miniszterelnök saját bőrén tapasztalta meg, milyen örökséget hagyott hátra a kommunizmus és milyen keserves munka volt annak romjait eltakarítani és eljuttatni Németországot oda, ahol ma van. A Légy bátor, polgár! címet viselő hiánypótló olvasmány egyik fontos alapgondolata az, hogy ha a múltunkat nem ismerjük, nem tudjuk a jövőnket alakítani.

Bernhard Vogelt nyugodtan lehet politikai polihisztornak is nevezni, ugyanis a CDU egyik vezető politikusa, Rajna-Pfalz sikeres tartományi miniszterelnöke (1976-1988), a Bundesrat kétszeri elnöke (1976-77, 1987-88) majd az Adenauer Alapítvány vezetője (1989-1995, 2001-2009) és Kohl kancellár egyik legközelebbi munkatársa és szövetségese is volt.

2012-ben megjelent műve még ma is aktuális, a demokráciát és a vezetés tudományát/művészetét bemutató gondolatai pedig pontosan azokról a dolgokról szólnak, amely a mai politikai problémák gerincét képezik, és valószínűleg a jövőben is képezni fogják.

Az interjú formátumban megírt mű alapgondolata a bátor polgár alakja, akiből minden kiindul és akihez minden visszaérkezik a végén. Útközben persze rengeteg minden van: például az, hogy hogyan lehet egy kell az állami tulajdonból újra magántulajdont csinálni úgy, hogy az élet közben zavartalanul zajlik.

PestiSracok facebook image

A szerző azt vallja, hogy ahhoz, hogy egy ország sikeres legyen a benne élőknek jól kell tudni kormányozni, de ugyanakkor jól kormányozhatóknak is kell lenniük, miközben meg kell lennie a bizalomnak és a szükséges mértékű ellenőrzésnek is. Ahhoz, hogy mindez meglegyen pedig bátorság kell.

Bernhard Vogel
Bernhard Vogel

És hogy ez pontosan mit jelent? Vogel szerint többek között azt, hogy tudomásul kell venni mindenkinek például a közvélemény-kutatások eredményét, de ugyanakkor az ember meg kell védenie az álláspontját még akkor is, ha éppen azzal a többség nincsen egy hullámhosszon. Ez persze nem egy nemzeti ünnepen való kifütyülést, vagy asztalcsapkodást jelent: Vogel szerint mindenkit végig kell hallgatnunk figyelmesen annak érdekében, hogy rájöhessünk, hogy vitapartnerünk, vagy esetleg mi magunk bizony tévedünk. A bátor polgár torzulása egyébként a dühös polgár az, aki ellentmond, tiltakozik, de nem alakít.

A politikus olyan dolgokra is kitér, mint annak a kérdése, hogy vajon rendben van-e, ha egy politikus egyben vállalatvezető is, illetve hogy jó politikus válhat-e egy üzletemberből.

Vogel a kérdésekre bár egyértelmű választ ad, kérdezőjének a közreműködésével viszont a könyv kritikus gondolkodásra buzdít, annak az igénye nélkül, hogy a gondolkodás irányát meghatározná.

A könyv természetesen számunkra is fontos üzeneteket hordoz, hiszen megdöntöttük a kommunizmust, és a mi feladatunk is az, hogy független, demokratikus országot, és jövőt építsünk.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.