Ki veri szét az Európai Uniót? A föderalisták vagy a szuverenisták?

Konferenciát szervezett az Európai Unióval folytatott viták köré a Polgári Magyarországért Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében. A kerekasztal-beszélgetés során olyan nehézsúlyú közéleti atléták mérték össze tudásukat Földi-Kovács Andrea felügyeletével, mint Puzsér Róbert, Schiffer András, Orbán Balázs és Szánthó Miklós. Abban egyetértettek, hogy történelmi szakadék van az alapító és az új tagállamok között, és abban is, hogy meg kell reformálni az Európai Uniót, de a múltban, a jövőben, a célban és az eszközökben már nem.

A viták már blokkolják az EU működését és érdekérvényesítő képességét, és szétfeszítik az EU-t

– adta meg Orbán Balázs az alaphangot. De nincs új a nap alatt: ugyanazokat a vitákat folytatjuk, amik már az EU megalakulása idején is megvoltak.

Egyetértés volt az alapító atyák között, hogy szükség van unióra, de abban nem értettek egyet, hogy miért. Az eszközben értettek egyet, a célban nem

– tekintett vissza a miniszterhelyettes. Az EU létrehozásának okaként két verziót említett. Az egyik csapat a béke zálogának tekintette az európai együttműködést, és a nemzetállamokat tekintették problémának. A másik csapat azzal érvelt, hogy a nemzetek feletti, birodalmi gondolatok borították lángba mindig Európát. Ők nem a nemzetállami gondolatot akarták meghaladni és létrehozni valami szuperállamot, hanem a nemzetek békés együttműködésének kereteit akarták megteremteni. Mind a két társaság – az értelmezési kerettől függetlenül – az EU-t, mint intézményt tartotta megfelelő válasznak a XX. század két világháborújára. Ez a vita 70 éve folyik, és a Lisszaboni Szerződésben mind a föderalisták, mind a szuverenisták gondolatai benne vannak; ez azt jelenti, hogy a vita nem dőlt el.

Ma úgy néz ki a helyzet, hogy az európai választók szuverenisták, az európai elit pedig föderalista

– vázolta az intézmény és a polgárok közötti konfliktusok forrását.

Szánthó Miklós szerint első lépésben a klasszikus jobb-bal felosztást kell újragondolni, ha meg akarjuk érteni, mi feszíti szét az uniót.

A szuverenista-föderalista és globalista-antiglobalista törésvonalak mentén jobban lehet magyarázni a fejleményeket

– fejtegette. A mostani, belföldi használatra gyártott uniópárti érveket – amelyek szerint az EU maga a cél, és amit akar, az csak jó lehet, mert az unió jó – viszont butának tartja. Az uniót egy eszköznek kell tekinteni, nem célnak. A föderalista-szuverenista ellentétet kapcsán viszont úgy látja, hamis az a kép, amely szerint az államok vitatkoznak az unióval; igazából arról van szó, hogy a kisebb államok vitatkoznak a német és francia dominanciával.

Mindenki tudja, át kell alakítani az uniót, hogy megfeleljen a kihívásoknak, de kérdés, ki merre akarja alakítani. És persze a színfalak mögött ott van a világnézetek és az életmódok rejtett vitája

– zárta gondolatait az Alapjogokért Központ igazgatója.

Schiffer András egyetértett azzal, hogy az Európa-projekt a két világháború sokkjából indult ki, de felhívta a figyelmet, hogy a nagy gyarmatbirodalmak is mind nemzetállami keretekbe voltak beágyazva. És akik az első körben összeálltak, azok nagyjából azonos történelmi-társadalmi fejlődésen mentek keresztül, ezért nem lehet a szuverenisták-föderalisták vitára leegyszerűsíteni a kérdést. A déli és a keleti bővítés után sok tekintetben az látszik (főképpen az eurózónán), hogy az unió a nyugati hatalmak – főként Németország – nagyhatalmi, kvázi gyarmatosító érdekeit szolgálják.

A régi, azonos fejlettségű és az új tagállamok között a csatlakozás nemhogy legalább befagyasztotta volna a különbségeket, hanem még mélyítette is

– adta meg az unió baloldali kritikájának alapját. Schiffer arra is felhívta a figyelmet, hogy a kereskedelmi szuverenitásunkról gyakorlatilag lemondtunk, és ha a szabadkereskedelmi logika teljesen eluralkodik az EU intézményein, akkor sosem fogunk felzárkózni.

Az euró német euró, aki ennek az országnak jót akar, az semmiképpen nem veszi a szájára az eurót addig, amíg el nem érjük az unió átlagos fejlettségét. És Gyurcsány egyetlen jótéteménye volt, hogy nem volt képes bevezetni az eurót

– érdemelte ki az ellenzéknek értelmetlen euróblablát toló részének szánt kritikával az elégedett morgást a közönség soraiból. Intését azzal folytatta, hogy az eddigi, faék egyszerűségű logikát meg kell haladni, ami arról szól, hogy van az unió, ami nem Orbán, ami meg nem Orbán, az csak jó lehet. Az euró bevezetése csak ártana nekünk, Szlovákiával pedig hiába érvelnek, ott a közös valuta bevezetése szociális katasztrófát okozott, a növekedés pedig döcög.

A EU belső geopolitikai törésvonalaival kapcsolatban kifejtette: nemcsak visegrádi együttműködésre van szükség, hanem a déli államokkal is szövetkezni kell, és ha tényleg élére akarunk állni a felzárkózni akaró országoknak, akkor ehhez fel kell adni a német ipar beszállítójaként élvezett szabadkereskedelmi paktumokat. Szabadkereskedelem helyett kooperációra van szükség, mert senki nem tud egyedül tényező lenni.

Puzsér Róbert máshonnan közelítette az unió nagy kérdéseit. Szerinte a kurzusok határozzák meg Európát, nem az ideológiák, és a két uralkodó kurzus tönkreteszi az európai együttműködést. Az általa trollkurzusnak nevezett konzervatív/jobboldallal kapcsolatban kiemelte: vannak jogos kritikáik az unióval szemben, mint pl. a korrupció, a hatékonytalanság és a felhatalmazás hiánya, de nincsenek megoldásaik. Az az ötletük erre – Puzsér szerint –, hogy verjük szét az EU-t. A másik kurzust mártírkurzusnak nevezte el, annak nincs kritikája. Ők ezt a korrupt, hatékonytalan bürokráciát akarják még inkább elmélyíteni.

Nekik nem az unióval van tervük, hanem a társadalmat és az embereket akarják a saját arcképükre formálni; emiatt hazudják uniós értéknek a saját ideológiájukat

– udvarolt Puzsér is egy kicsit a főként kormánypárti közönségnek.

A kurzusok témáját végül azzal zárta, hogy mind a két forgatókönyv rossz, a harmadik pedig, amelyik semmin nem akar változtatni, még rosszabb. A britek kiválását is ezzel magyarázta: az összedőlő európai intézményrendszer alól való kétségbeesett kiugrási kísérletnek nevezte a brexitet. Hogy a se nem jobb, se nem bal, hanem helikopter puzsérizmusból is ízelítőt adjon az egybegyűlteknek, kifejtette: a jelenlegi rendszer a multinacionális tőke számára ideális, hiszen a nemzetállamok már gyengék az ellenőrzésükhöz, az unió még nem alkalmas rá, tehát erősíteni kell, méghozzá az Európai Egyesült Államok irányába, amihez viszont hiányzik a közös identitás és a közös szociális rendszer.

Orbán Balázs válaszában gondolkodási zsákutcáknak és birodalmi logikának minősítette a Schiffer és a Puzsér által mondottakat. Abban ugyanis egyetértés van, hogy az európai kontinens rossz irányba megy; a nyugati polgárok ezt jobban is érzik, mivel egy magasabb bázisról tartanak lefelé gazdaságilag, az unió pedig a feltörekvő piacokkal szemben folyamatosan teret veszít. Viszont a birodalmi logika magyarázza ezt azzal, hogy az a gond, hogy mindenkinek van véleménye, és a viták miatt megy rossz irányba az unió. Ebből erednek Magyarország konfliktusai is, mert azt mondja a birodalom központja, hogy nem szabad odafigyelni a félperifériára, mert azok csak zavarják a döntéshozatalt.

Ez a gondolkodási séma zsákutca, mert az európai kontinenst nem lehet birodalommá szervezni. Se történelmileg, se kulturálisan, se nyelvileg nem lehet birodalommá szervezni; páran megpróbálták, de mindig háború lett a vége

– magyarázta Orbán Balázs. A másik zsákutca a politikai korrektség börtöne, ami szerint nem szabad kritikával illetni az uniót. Hibás gondolkodás azt állítani, hogy aki kritizál, az szét akarja verni Európát. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a kerekasztal résztvevői sem azért ülnek az asztalnál, hogy szétverjék az uniót és visszavezessék az országot a középkorba.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS