Kié itt a tér? – Elkésett Európa az illegális bevándorlók integrálásával?
Bemutatták az európai közéletet immáron kilenc éve meghatározó párhuzamos társadalmakat kutató kiadványt, a Migrációkutató Intézet munkatársai által jegyzett, Kié itt a tér? című kötetet. Az írás tematikusan hasonlítja össze Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Németország és Svédország bevándorlók lakta városrészeit, hogy ezzel is újabb aspektusból vizsgálja ezt a napjainkat meghatározó, ezerarcú problémát. A bemutatóval egybekötött kerekasztal beszélgetésen a szerzők – Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, Veres Kristóf György, a Danube Institute külkapcsolati vezetője és Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője – Orbán Balázzsal, a miniszterelnök politikai igazgatójával közösen keresték a választ arra, hogy a párhuzamos társadalmak jelentette kihívásokkal terhelt Európa számára milyen kiút maradt.
Orbán Balázs a kerekasztal-beszélgetés során elmondta: a politikai érzékelésben 2015-höz képest elmozdulás történt, ugyanis a nyugat-európai politikai elit korábban hitvitaként tekintett a migrációs politikára, így nem érvek, hanem meggyőződések alapján érveltek. Ehhez képest azonban a valóság Orbán Balázs szerint túl erős volt, így átszakadt az a gát, amelyet a liberális elit a jobboldal által hangoztatott vélemény köré épített.
Nagyon sokáig ez fékezett habzású konfliktusokkal kezelhető, de ha történik valami, ami felszínre hozza a különbségeket, akkor a nyugat-európai közép- és felső-középosztály is érzékeli azt
– vélekedett a miniszterelnök politikai igazgatója, megjegyezve: a középosztály a migráció problémáival alapvetően nem szembesül, csak akkor, amikor valamilyen atrocitás történik. Orbán Balázs úgy vélekedett: nálunk másról megy a hazai politikai vita, hiszen hiába vannak szegényebb társadalmi csoportok hazánkban is, ezek a leszakadt térségek más jellegű problémát jelentenek, mint a nyugat-európai párhuzamos társadalmak. Éppen ezért nemcsak nyugaton, hanem egész Európán belül is vannak párhuzamos társadalmak nyugat és kelet között, ahol nincsenek jelen a migrációs krízisből adódó kihívások.
Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója arról beszélt, hogy bár a migráció kutatásának jelentős szakirodalma van, azonban ezek jelentős része szociológiai vagy jogvédelmi jellegű, a biztonságpolitikai gondolkodás korábban csak marginálisan volt jelen a tudományos irodalomban. Ebből adódóan a migrációs diskurzusban korábban egyfajta pejoratív szakterületnek számított, amelyet a szakirodalom látványosan került. A jelenlegi állapotokról szólva Marsai elmondta: még nem kell teljesen temetni Európát migrációs szempontból, nem menthetetlen, de nagyon rossz a helyzet. Ugyanakkor hozzátette: még lehet, és kell is cselekedni az apokaliptikus víziók elkerülése érdekében. Pozitív példaként hozta fel Dániát, amely viszonylag hamar felismerte, hogy az ország integrációs képessége véges, ezért olyan intézkedéseket hoztak, amelyek célja, hogy aki képtelen integrálódni, azt nem fogadja be az ország.
Veres Kristóf György, a Danube Institute külkapcsolati vezetője arra figyelmeztetett: az európai folyamatokhoz nagyon hasonló jelenség figyelhető meg az Egyesült Államok déli határán is, ahol szintén a migrációs rendszer hiányosságait kihasználva virágzik az úgynevezett irreguláris migráció. Ennek háttere Veres szerint egy, a '60-as évekből eredő döntés, ami nagyon szűk körűre szabta az amerikai kontinensről származó bevándorlók legális letelepedését. Ebből következően azonban az illegális bevándorlás kezdett virágzásba, amelyet egy amnesztiaprogram, majd családegyesítés követett a '90-es években. Ebből a folyamatból eredően mára az Egyesült Államok lakosságának közel 20 százaléka spanyolajkú, vagyis latino bevándorló.
Tudományos közeg kell a szuverenitáshoz
Orbán Balázs felidézte azt is: a migrációs válság korai szakaszában még a szakmai közegben elsősorban a humanitárius aspektusát vizsgálták a migrációnak, azonban a biztonságpolitikai szempontok gyakorlatilag teljesen hiányoztak a tudományos diskurzusból. A humianitárius–jogi fókuszú megközelítés egyik jellemző gyengesége Orbán Balázs szerint az, hogy kevéssé alapulnak empirikus tapasztalatokon, miközben a biztonságpolitikai kérdéseken gondolkodók aggályai javarészt tapasztalati alapon alapulnak – ez pedig szuverenitási kérdés is. Ennek bizonyítására a miniszterelnök politikai igazgatója elmondta: számos országban, például Irakban, Törökországban vagy Líbiában is első kézből tapasztalta, miképpen működik az irreguláris migráció. Hozzátette: Svédországban pedig a no-go zónák működésével szembesült, ahol kolléganőjét nem szolgálták ki egy kávézóban, pusztán azért, mert nő.
Marsai elmondta: a no-go zónák kérdését „az Egri csillagok országában” nehéz elkülöníteni az iszlám vallástól. Hozzátette ugyanakkor, hogy a történelem során az emberi kapcsolatok alapvetően a vérségen alapultak; ehhez képest az egy nemzethez való tartozás, a politikai nemzettudat igencsak erős absztrakció, ami a társadalmi fejlődés egy másik lépcsőfokán értelmezhető csak az egyén számára. A migrációval jelentősen érintett régiókban azonban a mai napig a vérség – a klánhoz való tartozás – a meghatározó politikailag, miközben ezen országokban az egyes nemzettudat – ha egyáltalán létezik – kulturálisan jelentősen eltér az európai felfogástól.
A hűség nem az állam, hanem a klán felé fog megjelenni
– húzta alá Marsai, megjegyezve: amíg ezek a rendszerek működnek, működni hagyják ezeket, addig a párhuzamos társadalmak működni fognak.
Orbán Balázs közbeszúrta: az iszlámnak igenis van szerepe az integrációs nehézségekben, méghozzá abban az értelemben, hogy a muszlim civilizációs–morális meghatározottság jelenleg jobb, stabilabb állapotban van, mint a kereszténység. A miniszterelnök politikai igazgatója szerint amíg le nem kapcsolódnak ezek az emberek a saját kulturális bázisáról, addig gyakorlatilag lehetetlen integrálni.
Nem azért, mert az egy alsóbbrendű vallás, hanem mert az iszlámnak ilyen erős kapcsolódási, projekciós képessége van
– húzta alá. Hozzátette: nagyon cudar a helyzet az európai politikában, mivel ha valaki azt az utat kívánja választani, hogy nem szeretne migrációs befogadó ország lenni, annak nincs kiépítve a feltételrendszere az Európai Unióban.
Ebben a tekintetben, ebben a ciklusban semmilyen pozitív elmozdulás nem történt
– fogalmazott Orbán Balázs, megjegyezve: a pénzügyi és jogi eszközök is afelé mutatnak, hogy ellehetetlenítsék az illegális bevándorlás elutasítását. Az egyik legfajsúlyosabb eszköz, ami nehezíti a migrációt elutasító országok dolgát, a betelepítési kvóta, amelynek értelmében Magyarországnak meghatározott számú bevándorlót kellene befogadnia – akkor is, ha mi magunk nem engedünk be bevándorlókat.
