Nem tudom, hol marad a világban a béke és a humánum melletti kiállás- Szarka Tamással beszélgettünk az Állnak az órák című dalról
Az Állnak az órák című dallal szólal fel a háború embertelensége ellen a Kossuth-díjas Szarka Tamás. A Wolf Katival közösen előadott, beszédes című lírai szerzemény valójában halk, ugyanakkor, mondanivalóját tekintve drámaian erős, amelyben a múlt, a boldog békeidők emlékezete még elrettentőbbé teszi a légiriadó szirénájától hangos jelen véres valóságát. A művésszel a dal születéséről, a zenei kiállás fontosságáról, de a nótához készült videóklipről is beszélgetünk.
LSZF- 061.HU
Ön felvidéki, a mai napig a térségben él. Hogyan reagált akkor, amikor megtudta, hogy kitört az orosz- ukrán háború, és más elcsatolt területről származó honfitársunk a harcok közepébe csöppent.
Szerintem ugyanaz volt a reakció itt is, mint Magyarországon, ugyanis Szlovákiának is szomszédos országa Ukrajna. Ott él százötvenezer rokonunk, így nagyon érzékenyen érint az ő sorsuk is, mivel ők közvetlenül érintettek a háborúban, a mindennapjaikat ebben élik. A háború életeket tesz tönkre, családokat szakít szét. Ennek a konfliktusnak a megoldását én úgy keresem, hogy nekik mi a legjobb.
Mi volt a dal alapgondolata? Ön szerint ez a fajta zenei kiállás a háború ellen miért fontos?
Most már egy éve dúl a háború. Ezen idő alatt folyamatosan néztem a tévét, hallgattam a rádiót, és vártam, hogy felszólaljon valaki, nem egyik vagy másik fél ellen, hanem a béke és a humánum nevében, állásfoglalás nélkül. Több száz éve azok az emberek, akik a színpadon voltak, mindig kiálltak a béke mellett, elég csak a hetvenes évekre gondolni, mi volt Amerikában.
Ám most mindenki hallgat, így azt gondoltam, hogy akkor felszólalok én. Nem a rosszat vagy a jót keresve, hanem csupán az életek védelme érdekében.
Szerintem a világtól elvárható lenne ez a fajta kollektív kiállás, amely nem tudom, miért maradt el? Talán félelemből vagy nemtörődömségből, fogalmam sincs, de azt tudom, hogy azokért a sorokért, amelyek a dalban vannak, mint például a "Ne lőjetek ma már", engem senki nem vett elő, senki nem támadott, így bíztatom a kollégákat, ők se féljenek, hanem álljanak ki a béke mellett. Egyébként, ha csak egy emberben elindított valamit a dal, akkor már elégedett vagyok. A klip nézettsége egyébként magas, és látom, hogy sok muzsikus követi már ezt a gondolatot.
Mit szólt akkor, amikor az MTVA bejelentkezett a dalért? És hogyan jött az együttműködés Wolf Katival?
Nagyon meglepett, és megtisztelő volt, amelyet ezúton is köszönök. A mai napig folyamatosan megy a klip a közszolgálati csatornákon és a Petőfi Rádióban. Csak pozitív kommenteket és visszajelzéseket kapok a dalra, és Kati is kérdés nélkül belement a közös produkcióba. A zenei munkásságom igen sokoldalú és színes, a Ghymessel is az volt mindig. A szólókarrieremben is számos műfaj megjelenik, dolgoztam együtt Hoboval, Miklósa Erikával, Tóth Gabival és Keresztes Ildikóval, a Parno Graszttal, a Vujicsics együttessel, de hosszú a sor. Katival is régóta ismerjük egymást, szerintem illik a gyönyörű kiművelt hangjához ez a nóta.
A dal egy könnyed, bossa nova stílusú, lassú, latinos popzene, és ebbe helyeztem bele a világ legérzékenyebb témáját,
szerintem ennek a vegyítésnek is köszönhető az Állnak az órák sikere.
A dalhoz készült egy klip is. Ezzel mi volt az elsődleges cél? Mennyire akarták, hogy megdöbbentő és érzékletes legyen? Kérem pár szóban meséljen a készítés körülményeiről.
A forgatás embert próbáló volt. Minden tiszteletem az ott dolgozó kollégáké, mivel szó nélkül tette mindenki a dolgát a sártengerben, hidegben, hóban, éjszaka. A klipet nyilván a szöveg alakította, a "ne lőjetek, várnak haza". A duett formát is azért választottam, mert a szétszakított családok veszteségét, a vágyakozást, az ott lévő drámát teszi még érhetőbbé. Ez a dal nem kiabál, jajveszékel, ez egy halk ima, amely hangsúlyozza, hogy várnak haza.
A forgatás embert próbáló volt. Minden tiszteletem az ott dolgozó kollégáké, mivel szó nélkül tette mindenki a dolgát a sártengerben, hidegben, hóban, éjszaka. A klipet nyilván a szöveg alakította, a "ne lőjetek, várnak haza". A duett formát is azért választottam, mert a szétszakított családok veszteségét, a vágyakozást, az ott lévő drámát teszi még érhetőbbé. Ez a dal nem kiabál, jajveszékel, ez egy halk ima, amely hangsúlyozza, hogy várnak haza.
Idén is közös éneklésre hív mindenkit június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján. Ez a kezdeményezés 2019- ben indult, és immár ez az ötödik akció, amelyben az évek alatt több ezren részt vette. Ön szerint minek köszönheti ezt a hatalmas sikert a Kézfogás? És mit tanulhatnak a gyerekek ebből?
A hazájuktól elszakított magyarokat az összetartozásba vetett hit tartja össze, és ez egyben megmaradásuk záloga is. Eddig pályafutásom folyamán huszonnyolc országban játszottam, ahol folyamatosan találkoztam magyarokkal, még Japánban is, már a reptéren. Ezekben az emberekben egyetlen kontinenseket átívelő dolog közös, mégpedig az, hogy legalább évente egyszer szeretnék kifejezni azt, hogy nyelvünkben, hitünkben, kultúránkban összetartozunk. Ezt a vágyat láttam a szemükben, hallottam a suttogásukban. És hogy lehetnek ezt a világon a legbékésebb módon kifejezni, mint dallal, énekkel és tánccal. A világ számos pontjáról kaptam videókat, és büszkén jelenthetem, hogy 2022. június 4-én több mint százezren énekeltük egy időben a Kézfogást. A gyerekek ezáltal a közös élmény által azt hiszem tudatosítják, hogy mi is az a június 4-e, hogy mi, magyarok hol és hogyan élünk, mi a történetünk? Több, mint százezer Kárpát-medencei gyereket megtanítottam erre, és arra is, hogy mennyire fontos az, hogy forduljunk egymás felé, szeressük egymást, ne csak június 4-én, hanem máskor is.
A hazájuktól elszakított magyarokat az összetartozásba vetett hit tartja össze, és ez egyben megmaradásuk záloga is. Eddig pályafutásom folyamán huszonnyolc országban játszottam, ahol folyamatosan találkoztam magyarokkal, még Japánban is, már a reptéren. Ezekben az emberekben egyetlen kontinenseket átívelő dolog közös, mégpedig az, hogy legalább évente egyszer szeretnék kifejezni azt, hogy nyelvünkben, hitünkben, kultúránkban összetartozunk. Ezt a vágyat láttam a szemükben, hallottam a suttogásukban. És hogy lehetnek ezt a világon a legbékésebb módon kifejezni, mint dallal, énekkel és tánccal. A világ számos pontjáról kaptam videókat, és büszkén jelenthetem, hogy 2022. június 4-én több mint százezren énekeltük egy időben a Kézfogást. A gyerekek ezáltal a közös élmény által azt hiszem tudatosítják, hogy mi is az a június 4-e, hogy mi, magyarok hol és hogyan élünk, mi a történetünk? Több, mint százezer Kárpát-medencei gyereket megtanítottam erre, és arra is, hogy mennyire fontos az, hogy forduljunk egymás felé, szeressük egymást, ne csak június 4-én, hanem máskor is.
A FELHÍVÁSHOZ ITT TUDSZ CSATLAKOZNI!
