Akit kéjérzéssel tölt el, hogy az Európai Parlament hatalmas formátumú politikusai üzemszerűen rombolják nem csak a magyar országimázst, hanem a szuverenitásunkat is, érdemes elgondolkoznia azon, hogy Sargentini és magyarországi szövetségesei milyen Magyarországot is akarnak. Most szólok, hogy csak két lehetőség van. Vagy ezek, vagy mi magyarok. Nincs három Magyarország. Vagy Sargentini Magyarországát választjátok, vagy a valódi Magyarországot, amelyen négy évente választások vannak, amelyet el szoktatok veszíteni. Egy magyarnak nehéz választás, de nektek, úgy tűnik, nem.
Lenin hasznos idiótái, a baloldali „értelmiségiek” (mintha a baloldaliság legtöbb formájának lenne köze az értelemhez) legalább rendelkeztek valamiféle olvasottsággal és hivatkozhattak arra, hogy illúzióik vannak. Soros hasznos idiótái ezt nem tehetik meg. Ők csak simán beleragadtak a késő kamaszkor kielégítetlenségébe és szeretethiányába, emiatt rombolásvággyal és építőkocka használat szintű társadalom-mérnökösködési kényszerrel élik le az életüket.
Amikor Sargentinit és a gazdáit választjátok, nem ellenünk lázadtok, hanem az ellen a többség ellen, amelynek a következő választásokig, persze korlátok között, jogos birtoka az ország. Az ország mindig valakiké. A miénk. Ha nincs ez a „miénk”, akkor bizony minden magyarért, legyen az ember, lélek, vagy bármiféle más hungarikum, meg kell küzdenünk. És most szólok, hogy 1200 éve még egyetlen áruló se győzött végleg, mindegyik ott végezte, ahová való, a feledésben és a pokol árulóknak fenntartott sarkában, ahol nincs haza, nincs otthon, ahol csak rabolt javak és legyőzött, rabigába fogott honfitársak vannak.
Sargentiniék persze nem minket árulnak el, ők a demokráciát, az eredeti liberalizmust, a keresztény civilizációt, a biológiai neműket, vagyis az összekötődésüket árulják el, és persze azt az országot, ahonnan jöttek, hogy az eszmét képviseljék a haza helyett.
Minden hazaáruló ocsmány, még a legocsmányabb ellenségünk elárulója is ocsmányabb, mint a legocsmányabb ellenségünk.
Hazátlan bitangok az ellenségeink, akik nem nemzetek, nem emberek érdekeit képviselik, hanem egy eszme érdekeit akarják érvényesíteni.
Sargentini Magyarországa egy eszme országa lenne, egy ultraliberális ország, ahol minden ötletüket kipróbálhatnák azok, akiket annyira megszerettünk 2010 előtt. Sargentini Magyarországán minden közszolgáltatás külföldi kézben lesz majd, a kormány minden döntését előzetesen jóváhagyja majd a „Bizottság”. Soros György ide jön majd „haza” meghalni, tele lesz dicsérettel a padlás, az óvodában kettes vagy egyes szülőnek szólítanak majd, bocsánatot kérünk az utódországoktól, hogy magyarokat mertünk hagyni a területükön. Egy darab
fakenews
sem lesz a sajtóban, mert az összes jobboldali újságot ellehetetlenítik vagy betiltják. Csak jobboldaliak lesznek börtönben, hiszen azok megérdemlik. Hihetetlenül nőni fog a népszaporulat, mert a bevándorlók százezrei, a családegyesítés után, az integráció jeleként teleszülik az országot. Egyszóval elismerjük, hogy bárkivel állunk is szóba Európában, mindig a másiknak van igaza.
Nehezen tudom elhinni, hogy az ellenzéki szavazók ilyen országot szeretnének.
Szegény jó ellenzéki szavazók abban az álomban élnek, hogyha lecserélik az iskolaigazgatót, akkor a matektanár már másnapra megtanul fegyelmezni és jól magyarázni. És az ő Pistikéjük megszereti a testnevelést, jól fog énekelni hirtelen és egyéb rejtett tehetségeit is felfedezi a liberális iskolarendszer. A közutak kijavítódnak, mindenki tíz évet fiatalodik, és a nőket, az LMBTQ+-osokat, a cigányokat, a zsidókat nem nyomják el többet a heteroszexuális fehér férfiak. Sargentini és magyarországi klónjai azt mondják, hogy tényleg csak egy mozdulatra vagyunk a tökéletes világtól. Ha lemondunk minden szabadságunkról, minden hagyományunkról, minden döntésünket rájuk bízzuk, akkor máris egy tökéletes világban találhatjuk magunkat.
Nincs ennél egyszerűbb vallás. Nincs olyan Isten, amely ennél kevesebbet kívánna a hívőktől. Legfeljebb azok, amelyek kollektív öngyilkosságba hajszolják a hívőket, mert csak úgy érhető el a tökéletesség.
Az élet és a valóság nem fér össze a tökéletességgel.
A tökéletes demokrácia csak úgy érhető el, hogy mindenki egyet akar. Sargentiniék éppen most intézik el, hogy mi mind itt egyet akarjunk. Ők csak tökéletessé tesznek bennünket.
Sargentini Magyarországán olyan tökéletes emberek vezetnek bennünket majd, mint Szanyi Tibor, Karácsony Gergely, Hadházy Ákos és a Szél Bernadett-től Bangó Margitig terjedő, a tökéletes nőiességet reprezentáló akcióbrigád. A tökéletességnek ára van.
A baj csak az, hogy az ő „tökéletességüknek” mi fizetjük meg az árát.
A magyar jobboldali sajtó láthatólag paródiaként tálalja az Európai Parlament üléseit. Ez az egyetlen műfaj, amibe belefér. Kérem, ne kárhoztassanak minket ezért! Nevessenek velünk!
