Pesti Srácok

Az Európai Unió elindult az egypártrendszer felé

Az Európai Unió elindult az egypártrendszer felé

Schaller-Baross Ernő és Trócsányi László EP-képviselők írása nem különösebben rendítette meg a magyar közvéleményt tegnap. Az EU vezetői már nem tudnak akkora baromságot kitalálni vagy annyira antidemokratikusat csinálni, hogy valaki is különösnek találja. Az EU fura urai ugyanis azt találták ki, hogy mi lenne, ha az úgynevezett unió alapját képező értékeknek való megfelelés kötelezettsége nemcsak az európai politikai pártcsaládokra és pártalapítványokra vonatkozna, hanem azok tagpártjaira és tagszervezeteire is egyaránt.

Magyarul nemes egyszerűséggel kicsuknák az európai politizálásból azt, akinek nem tetszik a pofája.

Aztán rögvest a nemzeti színtű politikai életből is, hiszen hogy venné az ki magát, hogy valaki a gyarmatokon kritizálja a gyarmatosítást.

Erről a szovjet birodalomépítés korszakából, az úgynevezett "helsinki folyamat" idejéből jutott eszembe egy kedves emlék, ami mindent elmond az élénk szellemű Brezsnyev elvtárs és az ő főhülyéi közötti végzetes hasonlatosságról. Brezsnyev elvtársnak legalább megvan az a mentsége, hogy már viszonylag fiatalon is mutatta az öregkori elhülyülés jeleit, de az EU vezetői még erre sem hivatkozhatnak. B. elvtárs és szélesebb bűntársi köre ugyanis azt találta javasolni a Helsinkiben zajló bizalomerősítő tárgyalássorozat egyik fordulóján, hogy az országok sajtója csak a kormány álláspontjával egyezően írhasson.

Nyilván a szovjetek otthon ezt szokták meg és rohadtul zavarta őket, hogy a nyugati országok újságjaiból nem lehetett megtudni pontosan a helyi kormány álláspontját. Tök káosz, nem?

A nyugatiak meg magyarázták nekik, hogy az ő rendszerük lényege pont az (akkor még), hogy mindenki szabadon kifejtheti az eltérő értékeit, véleményét, ítéleteit. Diktatúrafejlesztési szempontból persze tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a más álláspontokat képviselő pártokat vagy a kritikus sajtótermékeket tiltják be először. Ami a szabad sajtó vegzálását illeti, tulajdonképpen a Facebookkal meg a net ellenőrzésével már meg is vannak. Németországban a fősodortól eltérő sajtótermékek már régóta csak a második, sőt, a harmadik nyilvánosságban létezhetnek csak.
PestiSracok facebook image

A javaslat annyira gáz, hogy az EU különböző sóhivatalai is kifejezték aggályaikat, pedig ők aztán tényleg helytálló jogi meg logikai érvekkel ritkán jönnek elő. Ha jól értem az EU-s zsargonban és illogikában megfogalmazott javaslatot, arról van szó, hogy az EU kedvenc fegyveréhez nyúl, miszerint az eredeti szerződésekben nagyon szűkre szabott jogosítványait egy bravúros jogi trükkel kiterjeszti mindenre.

Például egy bizonyos, szűkre szabott pénzügyi jogosítványból vezeti le azt, hogy miután mindenkinek vannak pénzügyei, ezért a pénzügyi ellenőrzési jogosítványai alapján mindenkire és minden szervezetre rámozdulhat.

Ebből meg szerintük az következik, hogy nemzeti szervezeteket, pártokat is feloszlathat, magyarul betilthat, ha azok szerinte az EU híres értékeitől eltérőeket képviselnek.

Ja, és mindezt majd egy ember intézi valahol Brüsszel-belsőn.

Hogy érthető legyen: ennek simán az lehet a vége, hogy ezek lazán betilthatják a Fideszt Brüsszelből, úgy, hogy az sem EU-s, sem a magyarországi választásokon nem indulhat utána.

Tudják, az oktatás nemzeti hatáskör, de sérti a piaci versenyt, hogy a CEU nem működhet a magyar szabályozást figyelmen kívül hagyva Magyarországon.

Szerintem egyébként abból lehet tudni, hogy ezek elmebetegek, mert az ilyen érveléseket úgy tudják elővezetni, komoly arccal, hogy nem röhögnek közben.

Szerintem meg az Európai Parlamentet kellene megszüntetni, tokkal-vonóval, és ki kellene jelenteni, hogy a továbbiakban minden ország bármikor visszaveheti a szuverenitása azon részeit, amelyeket ideiglenesen átadott az Európai Uniónak. Egy szerződés alapján, amit ezek nem tartanak be. Semmiféle szuverenitást nem adtunk át az Európai Parlamentnek.

De ha adtunk volna is, aki megnézi ezt a körülbelül ötszáz dühöngő, gyengeelméjű, gonosz elmebeteget tartalmazó entitást, nemcsak a maradék kétszáz emberi lényt félti ott, hanem konkrétan a saját életét is.

Tehát az EU és az EP a Bizottsággal karöltve tulajdonképpen belengette az egypártrendszert, még csak nem is országosan, hanem az egész unióra nézve. Illetve persze lehetne több párt, csak teljesen egyforma elveket kellene vallaniuk.

És a színük alapján választhatnánk közülük, esetleg a szexuális identitás szerint tagozódhatnának.

Aztán persze végül a következő fordulóban a heteroszexualitás esne majd a híres értékeiken kívül, meg a gyerekszülés, hiszen a család már most ott van. Tehát, kedves olvasó, ha Ön úgy gondolja, hogy a férfiak nem szülhetnek objektív, biológiai okokból, akkor két-három év múlva Ön is törvényen kívüli lesz az EU-ban.

És még az anyjukat sem lehet szidni, mert a nagy részének nincs is.

Vezető kép: Szavazás a Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusának záróülésén a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2017. október 24-én. Fotó: MTI/EPA/Vu Hong

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.