Pesti Srácok

Az árvízi fürdőző

Az árvízi fürdőző

Ez a blog mindig kiemelt és szent feladatának tekintette az emberi hülyeség mélységekre kiterjedő tudományos alaposságú vizsgálatát. Még hülyeségelméleteket is felállítottunk, hogy ne vaktában hadakozzunk az elemekkel.

De az emberi hülyeség legyőzhetetlen. Most értesültünk arról a csodálatos tényről, hogy embertársaink, felebarátaink, fajtársaink, polgártársaink, szavazópolgárok, hozzánk hasonlóan állítólag értelmes lények, elfáradnak az árvízhez és megmártóznak benne. Én mondjuk, meg az Android is, meg szoktuk tekinteni azt a vizet, amelybe megmártózunk, amelybe belecsobbanunk. Például szeretjük, ha átlátszik, és legalább minimálisan és mondjuk nincs olyan sodrása, mint egy kamionnak. Az se baj, ha nincs rajta mindenféle uszadék, csak a Balcsin viselünk el némi nádat és hínárt, esetleg tajtékot. Szóval képzeljük el a videójátékon nevelődött, BMW tulaj, egyébként sportos man jellegű, személyi számmal rendelkező, digitális állampolgár képes egyént, meg a hasonszőrű állandó jellegű tettestársát, akik unják a hétvégét, a hétköznapot, a napszakot, az életet, mert semmi menő nem történik velük éppen. – Te Szocsó! Mit csináljuk? Menjünk el tankolni, aztán ha már ott vagyunk mosassuk is le az autót? – Há' mosassuk. – Ekkor, a mosatás és a víz szavak közötti asszociációs összefüggés okán felrémlik benne, hogy ő a vízről ma már halott valamit. – Te Rocsó, a Fecsó nem azt mondta tegnap, hogy kimentek a csajával megnézni az árvizet a gátra? – De mondta, meg azt is, hogy el is kergették őket a vízügyesek, mert útban voltak. Mi is vigyük ki a csajokat a gáthoz? – Dehogy, csak útban lennének, majd lövünk néhány képet. Te figyusz, nincs kedved fürdeni egyet? Vigyünk fürdőnacit, aztán majd meglátjuk. – Jó ötlet, alig volt időm vízpartozni a nyáron, mert meleg volt. Bizonyára túl intellektuális beszélgetést képzelek a jelenség mögé, szóval a ba'megelést, meg az orbánozást kihagytam belőle bizonyára. Szóval a csávók leparkolják az élményautójukat a "vízparton",a 23 fokban pedig megpróbálják felidézni a nyári 37-t. És miután nincs fürödni tilos tábla a folyóparttól másfél kilométerre az áruház parkolójánál, átmásznak a homokzsákokon és csobbannak egyet. – Te ennek rendesen van sodrása! – Ne hülyéskedj, ez állóvíz. Blutty, blutty, blutty. Aztán amilyen szerencséje van az összes hülyének, arra jönnek épp a vízügyesek a ladikkal, figyelik a gátat és rácsodálkoznak a két hülyére, akit visz elfele a víz. Kihúzzák őket, konstatálják, hogy fürdőnadrágban vannak, majd átadják őket a rendőrségnek, akik talán felírják az adataikat és pazarolnak rájuk két jobb sorsra érdemes takarót. Aztán amilyen jófejek, visszaviszik a két barmot az autójához. És még a szavazójoguk is megmarad. Tiltott helyen való fürdőzésért legalább megfirkálhatnák őket. De a kérdés velünk marad örökre, hogy lehet valaki ennyire hülye? Ha gyermekkorában a szülei elvitték egy hullámfürdőbe vagy beengedték egy szelesebb napon a Balatonba, akkor mindenki megtanulja, hogy a víz szelídített állapotában sem tűr ellentmondást. Hát még az évtized árvízénél, ahol fogalma sincs arról, hogy merre és mennyivel megy, illetve milyen tereptárgyak vannak a víz alatt, amelyek esetleg kionthatják az értékes beleiket. Arról nem is beszélve, hogy az árvíz tartalmazza a ki- és elmosott dögkutak, pöcegödrök, illegális szemét- és veszélyes hulladék lerakók, meszesgödrök, illetve az emberi hülyeség és felelőtlenség minden egyéb hordalékát is. És akkor még a katasztrófaturizmusról. A természetes emberi kíváncsiság alapvetően egészséges, amennyiben a bámészkodókat nem úgy kell elhessegetni a katasztrófáról, mint a legyeket a nyílt sebről. De a közösségi médiának és a sajtónak hála, korunk embere az első sorhoz szokott és a mentőst is félrelöki, ha az kitakarja a sebesültet, a tűzoltót, ha az véletlenül még a jó szelfi elkészítése előtt eloltaná a házat. Mert imádja a buli közepéről fotózni a történéseket. És élményeket gyűjt. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy némelyeknek meglegyen a vízbefulladás élménye, esetleg egy jó kis komplex fertőzés az (ár)víztől, csak ne kelljen sajnálnom őket. Aki hülye, az hülye. És mindenki a saját felelősségére hülye, ha azzal másokat nem veszélyeztet. Ez alapvető emberi jog. Talán az egyetlen igazi.

Vezető kép: MTI/Kocsis Zoltán

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.