Az árvízi fürdőző

De az emberi hülyeség legyőzhetetlen. Most értesültünk arról a csodálatos tényről, hogy embertársaink, felebarátaink, fajtársaink, polgártársaink, szavazópolgárok, hozzánk hasonlóan állítólag értelmes lények, elfáradnak az árvízhez és megmártóznak benne. Én mondjuk, meg az Android is, meg szoktuk tekinteni azt a vizet, amelybe megmártózunk, amelybe belecsobbanunk. Például szeretjük, ha átlátszik, és legalább minimálisan és mondjuk nincs olyan sodrása, mint egy kamionnak. Az se baj, ha nincs rajta mindenféle uszadék, csak a Balcsin viselünk el némi nádat és hínárt, esetleg tajtékot. Szóval képzeljük el a videójátékon nevelődött, BMW tulaj, egyébként sportos man jellegű, személyi számmal rendelkező, digitális állampolgár képes egyént, meg a hasonszőrű állandó jellegű tettestársát, akik unják a hétvégét, a hétköznapot, a napszakot, az életet, mert semmi menő nem történik velük éppen. – Te Szocsó! Mit csináljuk? Menjünk el tankolni, aztán ha már ott vagyunk mosassuk is le az autót? – Há' mosassuk. – Ekkor, a mosatás és a víz szavak közötti asszociációs összefüggés okán felrémlik benne, hogy ő a vízről ma már halott valamit. – Te Rocsó, a Fecsó nem azt mondta tegnap, hogy kimentek a csajával megnézni az árvizet a gátra? – De mondta, meg azt is, hogy el is kergették őket a vízügyesek, mert útban voltak. Mi is vigyük ki a csajokat a gáthoz? – Dehogy, csak útban lennének, majd lövünk néhány képet. Te figyusz, nincs kedved fürdeni egyet? Vigyünk fürdőnacit, aztán majd meglátjuk. – Jó ötlet, alig volt időm vízpartozni a nyáron, mert meleg volt. Bizonyára túl intellektuális beszélgetést képzelek a jelenség mögé, szóval a ba'megelést, meg az orbánozást kihagytam belőle bizonyára. Szóval a csávók leparkolják az élményautójukat a "vízparton",a 23 fokban pedig megpróbálják felidézni a nyári 37-t. És miután nincs fürödni tilos tábla a folyóparttól másfél kilométerre az áruház parkolójánál, átmásznak a homokzsákokon és csobbannak egyet. – Te ennek rendesen van sodrása! – Ne hülyéskedj, ez állóvíz. Blutty, blutty, blutty. Aztán amilyen szerencséje van az összes hülyének, arra jönnek épp a vízügyesek a ladikkal, figyelik a gátat és rácsodálkoznak a két hülyére, akit visz elfele a víz. Kihúzzák őket, konstatálják, hogy fürdőnadrágban vannak, majd átadják őket a rendőrségnek, akik talán felírják az adataikat és pazarolnak rájuk két jobb sorsra érdemes takarót. Aztán amilyen jófejek, visszaviszik a két barmot az autójához. És még a szavazójoguk is megmarad. Tiltott helyen való fürdőzésért legalább megfirkálhatnák őket. De a kérdés velünk marad örökre, hogy lehet valaki ennyire hülye? Ha gyermekkorában a szülei elvitték egy hullámfürdőbe vagy beengedték egy szelesebb napon a Balatonba, akkor mindenki megtanulja, hogy a víz szelídített állapotában sem tűr ellentmondást. Hát még az évtized árvízénél, ahol fogalma sincs arról, hogy merre és mennyivel megy, illetve milyen tereptárgyak vannak a víz alatt, amelyek esetleg kionthatják az értékes beleiket. Arról nem is beszélve, hogy az árvíz tartalmazza a ki- és elmosott dögkutak, pöcegödrök, illegális szemét- és veszélyes hulladék lerakók, meszesgödrök, illetve az emberi hülyeség és felelőtlenség minden egyéb hordalékát is. És akkor még a katasztrófaturizmusról. A természetes emberi kíváncsiság alapvetően egészséges, amennyiben a bámészkodókat nem úgy kell elhessegetni a katasztrófáról, mint a legyeket a nyílt sebről. De a közösségi médiának és a sajtónak hála, korunk embere az első sorhoz szokott és a mentőst is félrelöki, ha az kitakarja a sebesültet, a tűzoltót, ha az véletlenül még a jó szelfi elkészítése előtt eloltaná a házat. Mert imádja a buli közepéről fotózni a történéseket. És élményeket gyűjt. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy némelyeknek meglegyen a vízbefulladás élménye, esetleg egy jó kis komplex fertőzés az (ár)víztől, csak ne kelljen sajnálnom őket. Aki hülye, az hülye. És mindenki a saját felelősségére hülye, ha azzal másokat nem veszélyeztet. Ez alapvető emberi jog. Talán az egyetlen igazi.

Vezető kép: MTI/Kocsis Zoltán