Az ostoba nők kora (újratöltve) (videó)

Az ember soha nem tudja megbecsülni, hogy milyen jó sora van. Én a kilencvenes évek közepéig, egy német liberális alapítvány magyarországi emberjogi konferenciájáig nem is tudtam, hogy ilyen nők léteznek, mint amilyeneket a mellékelt videóban megtapasztalhat az ember. Akkor azonban valami Women studies szekcióba tévedtem be, ahol kénytelen voltam megállapítani, hogy még soha életemben nem voltam ennyi rosszul öltözött, negyven pluszosnak látszó, boldogtalan és haragos nővel egy légtérben. Az első előadás felénél távoztunk, mert gyenge férfiak voltunk és nem szívesen hallgattuk végig egy a közelgő kasztrálásunk szükségességét taglaló érvelést. A konferencián jelen lévő német férfiak kérdésünkre elmondták, hogy ez valóban egy vadhajtása a politikai ideológiájuknak, de elszigetelt eset csupán és muszáj ezeket a nőket is hurcibálni, mert ők is szeretnek utazni, jó szállodákba lakni és nagyokat potyakajálni. Mi rákérdeztünk ennek kapcsán arra, hogy a pártnak vannak-e jó nő tagjai és szimpatizánsai és azokat miért nem hozták el? Ekkor már tudtuk, hogy németeknél teljesen felesleges nagyobb számú vonzó nőt várni, de ekkor még nem volt bennünk rosszindulat. A német férfiak megesküdtek (nyilván hamisan), hogy vannak jó nők a mozgalomban csak azok most teljesen véletlenül egy másik konferencián vannak. A német férfiak azóta már elnyerték méltó büntetésüket. És mi akkor még nem tudtuk, hogy a szomorú jövőt láttuk meg, amikor benyitottunk abba a terembe. Nem akarván túlbonyolítani ennek a jelenségnek a gyökereit, egy nő két okból lehet boldogtalan. Ha nem jön össze az életterve, illetve ha összejön, de akkor is rettenetesen szarul érzi magát. A sikerületlen életterv elvileg mindegy, hogy milyen, de az igazán szörnyűek azok a nők szoktak lenni, akik a karrierista szingliségben remélték a boldogságot, illetve azok, akik ifjú korukban elgyengültek, gyereket szültek és egyszer csak rájöttek arra, hogy ezután már nem lehetnek boldog és minden kötelességtől mentes karrierista szinglik. Aztán ugye mindkét esetben kiderül, hogy a normális női vágyak kiélésének elmulasztása mennyire depriváltá teszi az embert. Az önreflexió és a korrekció azonban nem sajátja ennek a személytelenség típusnak. Viszont a boldogtalanságot rendkívül intenzíven és agresszívan tudják megélni és a környezetük felé közvetíteni. És mint látjuk hajlamosak a bálványimádásra is. Én tényleg nem tudtam, hogy ilyen nők is vannak. És hála a sorsnak a sokasodó jelek ellenére majdnem a század első évtizedének végéig lehetett úgy élni, hogy az ember alig-alig találkozott ilyen figurákkal. Viszont sajnos a háttérben dolgoztak és most már a sokadik generációnyi lányt, nőt nyomorítanak meg az elmebeteg, boldogtalanságot okozó, a nőiesség minden örömét tagadó ideológiájukkal. És az agyhalál azon állapotában vannak, amelyben összesen kántálókörként képesek működni. Elég rájuk nézni, és látja az ember, hogy nem is képesek többre, nincs is igényük többre. Annyit kell még megjegyezni, hogy ennek a feminista, girlpoweres mocsárnak általánosan a bunkó, primitív macsó, nőket lenéző, takonygerincű szétkenődő “férfi” az ideálja, aki csak akkor fehér, ha arabot vagy négert ezekkel a tulajdonságokkal nem lehet beszerezni. A vulgárfeminizmus és a primitív liberalizmus elképesztően elbánt ezekkel a szerencsétlenekkel, és a mi szerencsétlenségünkre már bandákba is verődnek és közveszélyesek is.

És ez az ideológia, amely ezeket az agyhalott kántálókat kitermelte, még most is garázdálkodik az iskoláinkban, az egyetemeinken. Ha a Péter nem tiltotta volna meg nekik és a Hadházy szebb ember lenne, akkor kedd este ezeknek a nőknek egy jó része ott vergődött volna a hidakon is. Mélyebb értelemben ez a fajta mesterséges ostobaság a nőiesség teljes tagadása, a jóság, a szeretet, a gondoskodás, az empátia, a fontos női tulajdonságok lerombolásából következik. A nők hatalmas szerencsénkre egyszerűen nem ilyenek, mint ezek. Ezt kéretik figyelembe venni.

Kép forrása: Facebook. A képen bal oldalon látható Kollár Kinga