Kilencvenöt esztendős a magyarság és a rendszerváltás megtörhetetlen legendája – Isten éltesse Pákh Tibort!
Pákh Tibort egy tökéletes Magyarországon be sem kellene bemutatni, de a valóság savanyúbb. Rendszerváltásunk és antikommunista ellenállásunk legendás alakja most vasárnap volt 95 éves. Túlélte kínzóit, túlélte Kádárt, pedig a Gulág után hosszú-hosszú évekig volt börtönben, később elektrosokkal és más pszichiátriai eljárásokkal kínozták, de így is megőrizte elméjét, jellemét, hitét, magyarságát. Bár szinte a teljes magyar média hallgat a születésnapjáról (!), és ez önmagában érthetetlen, most egy legendás találkozás felemlegetésével hajolunk meg előtte. Egy olyan történetet idézünk fel, amikor Krassó György látogatta meg a Lipótra zárt Pákh Tibort. A találkozást egy ügynök-pszichiáter szervezte, aki minden áskálódása ellenére jót (is) tett. Pákh Tibor kálváriáját bemondta a Szabad Európa Rádió, kénytelenek voltak elengedni. Tudják hova ment? A Bem-szoborhoz, hogy virágot helyezzen el a lengyel-magyar barátság előtt tisztelegve.
Kádár János harminc éve halott. Fizikailag. Ki tudja hol van a koponyája, de a szelleme itt van velünk, megrontotta, megrontották a levegőt, beleivódott ez a szenny a falakba, a sejtjeinkbe, ez az akol, ez az életérzés, az irigység, kisszerűség, talán örökre itt marad. Egyik nagy ellenfele, a kérlelhetetlen, megtörhetetlen lázadó szerencsére még velünk van. Pákh Tibor, Pákh Tibi bácsi. Azt mondta, hogy Istennek még tervei vannak vele, ő már menne imádott felesége után, de marad, ameddig marad. Várja a Mennyország. Egy keresztény szeretetotthonban él, ott látogattuk meg tavaly nyáron. A nevét a magyar társadalom jelentős része egyáltalán nem ismeri. Most sem láttuk a híradásokban. Sem cikkekben. Sem sehol. Pedig a rendszerváltó "nagy generáció" tagja, élharcosa és egyben példaképe volt.
Kádár „apánk” 1963-ban azt hazudta, hogy egyetlen politikai fogoly sincs már Magyarországon. Valahol megvan az eredeti szöveg, letöltöttem a pár éve megkönnyezett Szabad Nép (bocsánat, Népszabadság) újságcikkét, a lényeg az, hogy Csepelen mondta, azaz "jelentette ki", a Vörös Csepelen, miután végigvezették az ENSZ-főtitkárt a patyomkin-országon. U Thant, ahogyan a főtitkároknál szokás, persze mindennel nagyon elégedett volt, a Magyar Népköztársaság példásan fejlődött, miért érdekelte volna, hogy éppen bedarálják, megfőzik az országot. Vagy ahogyan Rácz Sándor mondta 1989-ben (mert igen, nem csupán Orbán Viktor mondott emlékezetes beszédet az újratemetésen): „Rajtuk múlott, hogy milyen volt ennek a 43 évnek a magyar élete.
A magyar népnek csak el kellett viselnie, és ebbe roppant bele a magyar társadalom.”
Mert ez történt éppen: eltört a gerinc. <És ezért lehet még ma is ellenforradalomnak nevezni ötvenhatot.> S ha már gerinc – voltak azért egyenes hátúak is, sokan még börtönben, ekkor, 1963-ban is, az általánosnak hazudott amnesztia után.
Közéjük tartozott Pákh Tibor. A diktatúrát leleplező tanulmányai miatt letartóztatott jogász az örök „meg nem alkuvók” közé tartozott és tartozik, nem is hagyta szó nélkül Kádár címlapokról ordító hazugságát, azonnal levelet írt a Népszabadságnak, és helyreigazítást követelt. Tudta, hogy mi az ára ennek a fellépésnek, újabb kínzások, elkülönítés, magánzárka, elektrosokk, esetleg hibernál-injekció. De nem érdekelte. Helyettünk volt bátor.
Nagyon nem lephette meg, hogy 1963 karácsonyát egy szenespincében töltötte. Politikai fogolyként. Aztán pár évvel később kiszabadult, de mivel nem engedett sem ötvenhatból, sem a demokráciából, sem az antikommunizmusából, időről-időre elvitték a fakabátok. Így volt ez 1981-ben is, amikor a lengyelek melletti kiállása miatt ismét pszichiátriai kezelésre ítélték.
Ott találkozott rendszerváltásunk másik legendájával, Krassó Györggyel. A következő filmszerű történet ekkor történt meg.
Az alfejezetnyi részt – Pákh Tibor életének fontos mozzanataként – a Nemzeti Emlékezet Bizottság felkérésére idén tavaszra elkészített tanulmánykötetemben („Elvenni a lelket, megtörni a testet – a politikai pszichiátria markában”) írtam meg teljes hosszában, de most röviden összefoglalom. Mert olyan mint az élet, a múltunk: egyszerre viszolyogtató és felemelő.
Ez a Virág elvtárs besúgó volt
Pákh Tibort 1981. október 14-én látogatták meg Krassó Györgyék a Lipóti Elmegyógyintézetben. A találkozót Virág János pszichológus szervezte, aki a hatvanas évek óta „Vitéz” fedőnéven dolgozott a diktatúrának. Pákh Tibor ekkor már napok óta kényszertáplálást kapott, pszichés betegségekre felírt gyógyszerekkel tömték, ki tudja, hogy mi történt volna vele, ha nem érkezik segítség. „
Vitéz” ügynök persze nem jószándékból vitte be Krassót Pákhhoz, feladata volt a bohém lázadó megfigyelése, lejáratása és izolálása, és közben magáról is el kellett hitetnie Krassó környezetében, hogy valóban velük van. Krassó Virág információja után elhatározta, hogy interjút készít Pákh Tiborral, és így a Szabad Európa Rádió segítségével az egész világ megtudja, mi is folyik valójában Magyarországon.
„Vitéz” jelentéseiből felidézhetjük a találkozást, és persze az ő jellemtelenségét, rosszindulatát:
„Pákh a megfigyelőben feküdt, eszméleténél volt és csendes megadással tűrte a karjába csepegő >életelixírt<– örült nekünk! <…> Vittem neki bibliát meg szentképet – na ettől elérzékenyült, meghatódott, nagyon örült neki, még akkor is, ha egy óra múlva éhen hal.”
Krassó felkészülten, magnetofonnal érkezett, és elkészítette az interjút, ezután a látogatók Krassó lakására mentek, aki tudta, hogy még jobban meg fogja szorongatni az állambiztonság. Ő sem volt ostoba, a nála lévő számtalan illegális anyagot bőröndökbe csomagolta, és megpróbálta elrejteni. Ekkor ajánlotta fel „Vitéz” a „segítségét” – a teljes anyagot a saját lakására vitte, amit szépen, papírról-papírra, dokumentumról-dokumentumra lemásolt magának a III/III.
„Ági biztatta pakold össze, itt ne legyen már két hete pakolod. – De hová vigyem kérdezte Krassó. – Mondom a város szélére, egy pincébe, ott a kutya se fogja keresni. De hová kérdezi ismét. – >Hozzánk
Az állambiztonság elégedett volt, de dühös is. Jól látni az iratokból. Bár örültek annak, hogy „Vitéz” a találkozó megszervezésével még jobban Krassó bizalmába férkőzött, a Szabad Európa Rádió nyilvánossága már senkinek sem hiányzott. A lipóti intézet vezetőjével is elégedetlenek voltak, hiszen az igazgató-főorvos Tariska István a BM határozott utasítása ellenére őrizetlenül hagyta Pákh Tibort.
Mivel a jelentésében maga „Vitéz” is meglepődött a könnyű bejutáson, könnyen lehet, hogy az eredeti akció szerint csak odavitte volna Krassót, de nem jutottak volna be a „beteghez”.
Pákh Tibort végül október huszonhatodikán engedték ki, a következő jelentésrészlet is sokat elárul a jelleméről: „<…> Pákh 26-án délután a Bem szoborhoz sétált, annak talapzatára virágot helyezett, 1-2 perces néma vigyázállásban kegyelettel adózott a magyar-lengyel testvériség kiemelkedő alakja előtt.”
Értjük ugye? Azon a napon, amikor végre kiengedték az előre eltervelt kínzása után.
Az ő erejéből, kiállásából mi is táplálkozhatunk
A történet szereplői közül ő él egyedül ma már. Krassó Györgyöt fájdalmasan hamar, éppen a rendszerváltás után ragadta el a halál – mások szerint a Hálózat –, az ügynök „Vitéz” sincs már velünk, nem beszélve a fő bűnösökről, a diktatúra vezetőiről, Kádárról és a többiekről, az állambiztonság embereiről.
Pákh Tibort tavaly nyáron látogattuk meg, amikor készülő dokumentum-filmünk (Levelek a bolondok házából) alkalmából megszólaltattuk. Sugárzó elméje, bátorsága, hite, ereje egészen delejező hatással volt ránk. Stábunk tegnap – hétfőn – megosztotta a következő filmrészletet, amelyben a máig titkolt kínzásokról beszélt:
Érdemes megnézni azt beszélgetést is, amelyben kollégámmal, Szarvas Szilveszterrel beszélt:
Isten éltesse, még sokáig, nagyon sokáig!
Vezető kép: Nagy Piroska
