Pesti Srácok

Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?

Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?

Százötvenszer elektrosokkolták Pákh Tibort, aki társaival helyettünk is bátor volt, helyettünk is tartást mutatott, hogy most azt nézze, az újjáalakult Munkásőrség "ellenforradalomnak" nevezheti ötvenhatot. Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Mikor ébredünk fel?

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára.

1.

Százötven. Közel százötven elektrosokk-kezelést kapott Pákh Tibor a börtönben, különböző orvosoktól, éber állapotban, fájdalmat, áramot ájulásig. Politikai fogolyként, azért mert nem engedett az igazságból, nem engedett ötvenhatból, éhség-sztrájkolt, lázadt, beszélt, szembesített, leleplezte a kommunista diktatúrák aljasságát, szánalmasságát. Túlélte. Sokan nem élték túl.

PestiSracok facebook image

Pákh Tibor közel száz éves, de még mindig kristálytisztán beszél. Egyedül él egy otthonban, saját lakásában, de magányosan. Nevét nem viszi tovább senki, imádott felesége akkor szülte meg gyermeküket, amikor őt letartóztatták, kegyetlenül bántak vele az orvosok, nyomkodták, préselték az asszony hasát, az újszülött csak néhány napot élt. Amikor 1971-ben Pákh Tibor kiszabadult, hitvese már túl idős volt a gyermekáldáshoz. Nem próbálkoztak többé. Már ahhoz is végtelen szeretet és szerelem kellett, hogy az asszony ne hagyja el, ügyvédek és állambiztonságiak, a rezsim különféle csatornalényei zaklatták, hogy végre váljon el. Nem tette. Nagyon sokan engedtek a zsarolásnak.

A lakás egyik falán polcok állnak, rajtuk babák ülnek, rengeteg baba, Pákh Tibor felesége gyűjtötte őket, néhány éve elhunyt, az idős jogász természetesen meghagyta emlékül a gyűjteményt. Párás volt a tekintete, amikor az interjú közben a babákra nézett és róla beszélt, alig várja, hogy találkozzanak odaát. Mélyen vallásos ember, tudja, hogy így lesz.

2.

Most menjünk lejjebb, jóval lejjebb. Ha van Pokol, és Kádár János ott van a helyén, akkor néha biztos meg-megáll, szünetet tart az önsajnálatban, talán elmosolyodik. Felfelé néz, véres kötényébe törli krumplilevestől sárgás ujjait, kevélyen bólogat az Ég felé. „Nyertem, kutyák, nyertünk!”. Bármilyen tragikus, ennek az árulónak, ennek a hamisgulyással kereskedő hamisjudásnak valahol igaza van.

Még mindig ellenforradalomnak nevezhetik ötvenhatot. A Munkásőrség civil szervezetként újjáalakult, és nyilvánosan vallja: szó sem volt forradalomról. Ezek a fiatal és öreg elvtársak munkásőr-zubbonyban pózolnak, vörös csillaggal a sapkájukon. Legalább lenne a homlokukba vésve, de nem, még az sem, ahhoz nem elég kommunisták. Állítólag nem lehet őket perelni, ki tudja, ha nem tetszik nekik ez a cikk, bejönnek a szerkesztőségbe, aztán Pogány Józsefékhez hasonlóan verekednek, hőzöngenek egy sort. Vagy oszlatnak.

Sokan ismerik Kádár János utolsó szónoklatát, amikor a vén diktátor beleremegett az öncsalásba, az egész társadalomra ráerőltetett nagy hazugságba, és zavartan hebegni kezdett, demens, leépült öregemberként emlegette „azt az embert”, Nagy Imrét, akinek még akkor sem tudta kimondani a nevét, hiszen saját elvtársa, cinkostársa volt, de elárulta. Az a beszéd volt a magyarországi kommunizmus sírfelirata, nem olyan zseniális mint a King Crimson Epitaphja, de az övék. Kádár meghalt, agymosott báránykái elbúcsúztak tőle, jött a rendszerváltás, a nagy remények, és az ébresztő pofon. Stílszerűen: csicskalángos. Gusztustalan kifejezés egy menthetetlen korszakra.

Az elszámoltatásból semmi sem lett. A diktatúra irányítóinak a haja szála sem görbült, a pufajkásból lett ügynök Horn Gyulából már 1994-ben miniszterelnök lehetett, hogy 2002-ben már egy egykori szigorúan titkos munkatárs kövesse. Szánalmas – mosolyoghatnánk, ha nem életünk lett volna a tét. Ha nem ennek köszönhetnénk mindent, ami most van. Ennek a közös gyávaságnak. Közös tétovaságnak. Közös árulásnak.

Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Egy olyan alak, akinek egy valódi rendszerváltás után Lenke néni kisboltjában lett volna a helye a posztkommunista Szomszédokban. „Gyuszi bácsi, a pityókás sarki bolsi” – erre a szerepre volt predesztinálva az öreg Horn, ehelyett most saját terme van az Európai Parlamentben. Saját terme – egy újabb köpés a magyar forradalom ismeretlen hőseinek a holttesteire. Reformkommunistákat kotyvasztottunk a reformkonyhán és mi kozmáltunk oda.

3.

Pákh Tibor testébe számtalanszor vezettek magasfeszültségű áramot azért, mert követelte a politikai rendőrség kiebrudálását a börtönből. Nem volt hajlandó enni. Ellenállt, pedig tudta, hogy simán megölhetik, eltüntethetik, kitörölhetik mint egy problémát. Mi közben otthon ültünk, néztük a tévét, a Táncdalfesztivált, hallgattuk Hofi Géza patikamérlegen kimért poénjait, amit egy volt állambiztonsági szemétláda, Komlós János írt nekünk, és tapsoltunk, röhögtünk, hát ez a Hofi ez megmondja, hát ez nagyon megmondja, amíg ott bent egy jogászt hibernál-injekcióval kezeltek, máskor meg inzulinsokkot kapott, de kitartott, helyettünk is kitartott, nem lehetett megvenni egy Trabanttal, egy balatoni nyaralással vagy néhány Kőbányaival, józanul nézett szembe a sötétséggel, amíg mi próbáltuk túlélni a tegnapot. Örökké másnaposan – akinek nem bírta a lelke.

4.

Elképzelem Pákh Tibi bácsit, ahogyan otthon előveszi az újságot, nézi a két munkásőr fejét a fotón. Bár elméje még mindig világos, egy pillanatra eltűnődik, megnézi a dátumot. A lap friss. „Ellenforradalom” – mondják. Eszébe jutnak a halottak. A sikeres pályafutást bejárt börtönspiclik. Az ügynökök. A bordáit eltörő állambiztonságiak. A lengyel Szolidaritás, amikor 1981-ben egy lengyelországi templomban virrasztott lázadó testvéreinkkel, hogy cserébe itthon ismét kényszergyógykezelésre vigyék. Eszébe jutnak azok a csodálatos napok, amikor egy pillanatra azzá vált Magyarország, amit megálmodtunk. Csak egy pillanatra, de sikerült. Bebizonyították, hogy nem sorsszerű az árulás, a széthúzás, a megalkuvás, a gyávaság.

És akkor visszanéz a cikkre. A háttérben ott ülnek a néma babák. És egy fel nem cseperedett gyermek. Magyarország.

5.

„Ellenforradalom”. Lejár a munkaszünet, Kádár a Pokolban becsukja az újságot, a munkagéphez biceg, elővesz a zsebéből egy selyemcukorkát. Jóízűen szopogatja. Idáig érzem a bűzét...

Ezt az interjút négy évvel ezelőtt, a Kommunizmus áldozatainak emléknapjára készítette a most 94 éves Pákh Tibor forradalmárral, egykori kisgazda politikussal Szarvas Szilveszter a PS-nek:

Vezető fotó: Fortepan.hu

Ajánljuk még

Itt a nagy antifa-széljobb vita a Polbeatben: "Nefelejcs" Gergő vs. Lipták Tamás, csütörtök 18 óra, R56!

‎Polbeat 2025 május 29.
Szélsőbal nincs, de igény az volna rá - írta Varga "Nefelejcs" Gergő hét éve a Tett blogon. Nem kellett sokat várnia, hogy a folyamatosan tüzelt antifa csoportok végül radikalizálódjanak, elég csak az Ilaria Salis-féle, 2023-as budapesti terrortámadásra gondolni. Varga "Nefelejcs" Gergő, aki a marxista portál, azaz a Mérce munkatársaként, a Vörös Szittya vlog arcaként és mindenek előtt antifa szervezőként ismert, elfogadta a PestiSrácok felkérését, hogy a másik nagy közéleti szubkultúra, a nemzeti radikálisok emblematikus képviselőjével, Lipták Tamással, a Jobbszélső Telegram csatorna szerkesztőjével, a Magyar Jelen szerzőjével megmérkőzzön a Polbeat nyilvános felvételén, május 29-én, csütörtökön, 18 órától, az R56 Sörözőben. Mérkőzésvezető: Huth Gergely és Kertész Dávid.

Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)

‎Polbeat 2024 szeptember 10.
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.