Kíméletlen kivégzések, halottgyalázások – Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke és az Öreg

Máig nem hagyja nyugodni a hozzátartozókat, hogy a kommunizmus áldozatai miért kerültek álnevek alatt a 298-as és 301-es parcellákba; dr. Susa Éva igazságügyi antropológusnak is köszönhető, hogy több száz magyar család megkapta azt a lehetőséget, hogy méltóképpen elbúcsúzzon a hozzátartozóitól, akiket a diktatúrákban elpusztítottak. Az Öreg vendége Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke volt, akivel a Rákosi- és Kádár-korszak koncepciós pereiről, a kíméletlen kivégzések áldozatainak meggyalázásáról beszélgettünk.

A történész szerint az 1945 utáni kivégzések, majd az 1956 utáni megtorlás áldozatainak nemcsak az életüket vették el, hanem erkölcsi, emberi méltóságuktól is megfosztották őket. A kommunista ideológia az embertelen diktatúra ellen harcoló hősök emlékét is el akarta törölni, ki akarta őket radírozni az emlékezetből. Ezért történhetett, hogy a népbírósági ítéletek háborús bűnöseinek, ártatlan elítéltjeinek, a börtönökben, rabkórházakban elhunytaknak, a kényszermunkatáborok halottainak és az ötvenhat utáni kivégzéseinek tetemét egymásra halmozva, dobálva egy-egy közös sírhelyre temették az Új Köztemetőben úgy, hogy egy-egy sírhelyen az emberi holttestekre állati maradványokat, magzatokat helyeztek el. Földváryné Kiss Réka állítja, ez nem szimpla embertelenség volt, hanem az volt a céljuk, hogy soha ne lehessen megállapítani a halottak kilétét.

Sem a véreskezű Rákosi, sem a vérszomjas Kádár alatt nem kellett elszámolni a tetteikkel. A bűneiket elhallgatták vagy átírták, meghamisították a történelmet. 

A kommunizmus áldozatainak száma több ezerre tehető 1945-től kezdve, de pontosan nem lehet tudni, hogy hányan fekszenek a 298-as, 301-es, előzőleg a 233-as, 235-ös, 300-as parcellákban, mivel a holttesteket összekeverték: a szabadságharcosok, a koncepciós perek, az internáló táborok (pl. Kistarcsa) kivégzettei közé köztörvényes bűnözőket, közsegélyezett elhunytakat, sőt háborús bűnösöket is temettek, közöttük lehet akár Szálasi Ferenc is. Földváryné Kiss Réka szerint ezért fontos a történészi, antropológia kutatómunka, amiben jelentős szerepet vállalt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Az elnök asszony úgy látja, hogy a kommunizmus rémtetteire folyamatosan emlékeztetni kell, helyére kell tenni a dolgokat, mert ezt a mai liberális szemlélet, a neomarxisták továbbra is el akarják hallgattatni, átírni. Éppen ezért vigyázni kell a szavakkal, mert pont azok kiáltanak ma diktatúrát, fasizmust és bolsevizmust egy demokratikus kormányra, akik valamilyen okból (leszármazás, ideológiai kötődés, külföldi anyagi támogatás…) kötődnek az embertelen kommunista önkényhez.