Tőkés László már 1988-ban kimondta, hogy etnikai tisztogatás zajlik Erdélyben (PS-interjú)

"Fennforgott a valós veszélye annak, hogy ezért életünkkel fizetünk néhányan, különösképpen mi ketten Molnár János kollégámmal mindent kockára tettünk, és késélen táncolt a sorsunk. Ha nincsenek olyan titkosszolgálati belső döntések, amelyek elhalasztják a megbüntetésünket, vagy nem tanácsolják a likvidálásunkat (ez kiderül a Securitate irataiból), ha ez nem történik meg, akkor az életünkkel fizetettünk volna."

"Égbekiáltó volt a helyzetünk, és a falurombolási terv az már csak a betetőzése lett volna annak a több évtizede tartó pusztításnak, vértelen etnikai tisztogatásnak, amelyen Erdély átment, olyan helyzet alakult ki, amikor már nem lehetett hallgatni. A hallgatás falát át kellett törni. Ez a szólásnak a belső kényszere indított arra, hogy egy jól megszervezett külföldi újságíróknak adott interjúban végül is merjem szóvá tenni mindazt, ami egész erdélyi magyarságunkat végveszedelemmel fenyegeti. Én úgy érzem, hogy Istennek lelke késztetett arra, hogy megszólaljak, jól mértem fel emberileg nézve, hogy mikor lehet megszólalni, mert olyan események árnyéka vetült az életünkre, amelyek kihívták a Ceausescu elleni nemzeti és nemzetközi felháborodást és ítéletet. És Ceausescu tulajdonképpen a saját végzetét készítette elő azáltal, ami a falurombolást jelentette, minden határt átlépett, ezt aztán páratlan módon és előzmény nélkül sikerült nemzetközileg is olyannyira megjeleníteni, hogy egyre csak szorult körülötte a hurok, míg aztán végképp megbukott."

"1989 apropóján Románia akár egy diadalmas forradalommal büszkélkedhetne a világban, de sajnos azóta mindent megtagadott, mindent lerombolt, sőt magyar szempontból nézve ugyanaz a nacionálkommunista politikai kurzus folytatódik másmilyen módszerekkel, kifinomult, demokratikusra hangolt módszerekkel, amely az erdélyi magyarság végzetét kívánja elérni. (...) Legalábbis a mélyállam és az ötödik hadoszlopként emlegethető román titkosszolgálati folytonosság azt valószínűsíti, hogy a román nemzetstratégia alapvetően nem változott. Mai napig a magyarság képezi az egykori zsidósághoz fogható bűnbak szerepét és a román titkosszolgálat ugyanúgy elmarasztalta évről évre az utóbbi 35 évben is a magyarságot, mint nemzetbiztonsági kockázatot képező kollektívumot. Ugyanazok a folyamatok mennek végbe a betelepítés révén, csak most már szabad a vásár, szabad tulajdonjogok vannak, minden eladó, minden megvásárolható, nincsenek zárt városok, mindenki beköltözhet akárhova, betelepítik a hadsereget Székelyföldre, és ez a multikulturálisnak becézett etnikai nyomulás, ez továbbra is éppen olyan mértékben veszélyezteti a magyarságunkat, mint annak előtte, de most jó képet kell vágnunk hozzá, és a szabad mozgás európai elve szerint bármi elfogadható, elképzelhető, és mi kerülünk, mi magyarok kerülünk a vádlottak padjára, hogyha észrevételezzük például a román ortodox egyház térhódítását Székelyföldön, vagy a karhatalmiaknak a betelepítését hatalmas kaszárnyákba és ennek megfelelő lakónegyedekbe ezeken a területeken."

Én bekerültem abba a kategóriába, amelyiket radikálisnak neveznek, amelyet aztán úton-útfélen pocskondiáznak, hogy ezek szélsőségesek, rasszisták, románellenesek, és így tovább. És rendre egy olyan légkör alakult ki Romániában, hogy jobb hallgatni.

"Eszembe jut csángó imádság: "én felkelek én ágyamból, testi-lelki koporsómból". Hát így ébredek minden nap évtizedek óta, tettre készen és elszánással. És most, amikor meghívtak az Erdély-tüntetés évfordulójára, akkor is fellelkesedtem. Bennem megvan ez az indítás, ez a szándék, ez a lelkesedés. A probléma mégis az, hogy a magyarságunk kifáradt, a tartalékai kimerülőfélben vannak Erdélyben, és most éppen nincs itt az ideje, hogy újból erőre kapjunk és fordítsunk a sorsunkon, de ezt az időt ki kell böjtölni, elő kell hívni, és semmiképpen nem szabad feladnunk eredeti törekvéseinket!"