Tőkés László református püspök: Nagy erőt adott számunkra anyaországi testvéreink kiállása (PS-exkluzív!)
Fotó: Hatlaczki Balazs
Méltóságteljes megemlékezést szervezett szerkesztőségünk az 1988-as erdélyi falurombolás elleni tüntetés évfordulójára a Hősök terén. A rendezvény egyik fő szónoka az erdélyi magyarság kultikus személyisége, Tőkés László református püspök volt, akit arról kérdeztünk, hogy milyen visszhangja és hatása volt Erdélyben a harminchét évvel ezelőtti anyaországi kiállásnak.
Az akkori viszonyok között mennyire volt közismert tény Erdélyben, hogy az anyaországban hatalmas tüntetés készül a falurombolás elleni tiltakozás kifejezésére?
Őszintén szólva előzetesen alig-alig csordogáltak a hírek, hiszen az anyaországi média sem verte nagydobra, hogy milyen megmozdulást készítenek elő a szervezők, és eleve nagyon meg volt szűrve, hogy hozzánk, Erdélybe, milyen hírek juthatnak el. Ennek ellenére nem ért bennünket teljesen váratlanul az, ami a Hősök terén történt, hiszen szájról-szájra azért természetesen terjedtek az információk és az anyaországi testvéreink tervezett kiállásáról is értesültünk. Mindez nagy erőt adott nekünk, hiszen így szembesülhettünk vele, hogy sorsunkat figyelemmel kísérik Magyarországon is. Abban a világban, abban a helyzetben ez rendkívüli örömmel töltött el bennünket. Külön felemelő volt a tüntetésen résztvevők hatalmas száma.
A tüntetés után nem fokozódott a magyar közösség, és személy szerint az ön románok általi vegzálása?
A vegzálás akkortájt már rendszeres volt az életemben a tüntetéstől teljesen függetlenül is, hiszen az 1980-as évek közepén törvénytelenül kizártak a lelkipásztorok köréből. Magáért az anyaországi tüntetésért közvetlen retorzió nem ért, hiszen nem voltam jelen a tiltakozáson. Ám 1988. szeptember 6-án, a Nagyváradi Református Egyházkerület Temesvári Egyházmegyéjének aradi közigazgatási értekezletén Molnár János és az én kezdeményezésemre elfogadtunk egy memorandumot, amelyben a falurombolás ellen írásban is tiltakozásunkat fejeztük ki. A Securitatéhoz természetesen eljutott ez a kezdeményezésünk, és ez már nem maradt következmények nélkül. Nem azonnal értek támadások, hanem némileg késleltetve, talán azért is, hogy ne lehessen direktben összekapcsolni a kiállásunkat és a személyemet ért támadásokat. De a helyzet egyre jobban elmérgesedett, olyannyira, hogy megfosztottak szószékemtől és Menyőbe száműztek. Ennek nem engedelmeskedtem, ellenálltam, így 1989 végére életveszélyessé vált a helyzetem. A rendszer bukása jelentette az egyetlen túlélési lehetőséget számomra, ha a rendszer bizonyul erősebbnek, könnyen lehet, hogy mi most nem beszélgethetnénk itt…
Összességében is érdekes lehet, hogy vajon az 1988-as Erdély-tüntetés hozzájárult-e a Ceaucescu-rendszer bukásához, s ha igen, akkor milyen mértékben?
Azt lehet mondani, hogy hasonlóan a kommunista tábor többi államához, a rendszer bukása egy hosszabb folyamat eredménye volt Romániában is. A folyamatnak kül- és belpolitikai részei egyaránt voltak. Ma már általános a vélekedés, hogy a falurombolás tervének ötlete külföldön is jelentősen növelte a Ceaucescu-rezsimmel szembeni ellenérzéseket, ebben pedig komoly szerepe volt a nagy visszhangot kiváltó budapesti Erdély-tüntetésnek is. Ily módon egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy a maga szintjén a falurombolás elleni tüntetés is hozzájárult a diktatúra bukásához.
(Vezető kép: Tőkés László ünnepi beszédet mond a Pesti Srácok szerkesztősége által szervezett megemlékezésen. Fotó: Haltaczki Balázs/PestiSrácok)
