A falurombolás elleni tüntetés máig ható üzenete
A nagy Erdély-tüntetés - Forrás: Fortepan
Az „Erdély-tüntetés” néven is elhíresült, harminchét évvel ezelőtti hatalmas megmozdulás a magyarság első, igazán jelentős és össznépi fejfelemelése volt az 1956-os forradalom és szabadságharc óta. Történelmi jelentőségűvé ez teszi elsősorban, de kiemelkedő volt abból a szempontból is, hogy kiderült: hiába a közel négy évtizednyi agymosás, hiába a kommunisták tudatos nemzetellenes tevékenysége – amelynek keretén belül szó sem eshetett a határon túli magyarságról, mert ez nem fért volna össze a szocialista testvériséggel –, a magyarság a lelke mélyén igenis számon tartotta külhonban élő nemzettársait, és amikor veszélybe került az életük, fennmaradásuk, elképesztő erővel adott nyomatékot irántuk meglévő szolidaritásának.
1988 elején látott napvilágot az a romániai törvénytervezet, amely alapvetően szándékozta átrajzolni az ország településszerkezetét. Bár a hivatalos elnevezése – Településrendezési- és szisztematizálási program – önmagában nem mutatta, de a szövegezése egyértelművé tette: amennyiben sikerül véghez vinni az abban foglaltakat, úgy Erdély és Székelyföld több évszázados arculata örökre elvész és olyan változásokat szenved el, amelyek nem lehet többé visszafordítani.
A romániai tervezet 1988. április 29-én emelkedett törvényerőre, s ennek híre azonnal eljutott az anyaországba is. Annak ellenére, hogy itthon a „szocialista embertípust” igyekezett kinevelni a kádári diktatúra – tegyük sajnos hozzá, hogy nem kevés sikerrel –, az akkorra már eléggé jól szervezett népi ellenzék vezető személyiségei komoly tiltakozás szervezésébe fogtak. Ennyi idő távlatából is kijelenthető, hogy rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot a megmozdulás ötletgazdái és szervezői, hiszen akkor már több mint harminc éve nem lehetett szó semmiféle tömeges demonstrációról Magyarországon. A nemzeti érdek azonban felülírt minden más szempontot.
A szervezők által hivatalosan megfogalmazott felhívás szövege ma már valódi kordokumentum
A népirtó Ceaușescu-rezsim pusztulásra ítélte Románia falvait, köztük az erdélyi magyarság megnyomorított, és rettegésben tartott utolsó végvárait. Magyar, német és román otthonok százezrei vannak lánctalpas bulldózer-halálra ítélve, évszázados temetők kíméletlen felforgatásra, templomok lerombolásra kiszemelve. Az európai kultúra pótolhatatlan értékeit, három nép évszázadok alatt kikovácsolt ősi létformáit akarja szétverni a tébolyult erőszak.
Magyarok! Ez az a történelmi pillanat, amikor már nem hallgathatunk és nem maradhatunk tétlenek! Négy és fél évtizeddel a szörnyű háború után újra merénylet készül az emberiség ellen. A gyilkos szándék elsősorban a magyar testvéreink ellen irányul. Emberek! Tiltakozzatok! Fejezzétek ki szolidaritásotokat a bajbajutottakkal!
Amellett, hogy az akkori viszonyok között ritkaságszámba menő nyíltsággal és határozottsággal fogalmaz, formabontó abban is, hogy nyíltan a testvéreinek nevezi az Erdélyben élő magyar közösséget. Az akkortájt dívó szocialista eszményképet – amely sovinisztának és nacionalistának titulált minden nemzeti érzésből fakadó megnyilvánulást – ez a felhívás alapjaiban döntötte romba, egyben markánsan felmutatta azt is, hiába a nemzeti szolidaritás afféle búvópatakként mindvégig ott áramlott a felszín alatt.
Lassanként negyven év telik el az 1988-as „Erdély-tüntetés” óta. Alapjaiban változott meg a világ körülöttünk, de a veszély más formában, más alakot öltve ugyanígy itt lebeg a fejünk felett. Nincs Szovjetunió, de van helyette egy mind diktatórikusabb Európai Unió. Nincs Conducator, de vannak helyette szervilis brüsszeli bürokraták. És a nyugati fősodor beolvasztó szándékait látva hovatovább ugyanolyan bátorság kell egy hasonló szövegű felhívás megírásához, mint kellett 1988-ban a tüntetést szervezőktől.
Ezért fontos a szerkesztőségünk által szervezett megemlékezés, amely egyben jó alkalom arra is, hogy felidézzük: hiába a közel négy évtizednyi agymosás, hiába a kommunisták tudatos nemzetellenes tevékenysége – amelynek keretén belül szó sem eshetett a határon túli magyarságról, mert ez nem fért volna össze a szocialista testvériséggel –, a magyarság mindvégig számon tartotta külhonban élő nemzettársait, és amikor veszélybe került az életük, fennmaradásuk, elképesztő erővel adott nyomatékot irántuk meglévő szolidaritásának. A hatalmas tömeget megmozgató demonstráció egyben megmutatta az összefogás erejét és fontosságát is.
Ez a dolgunk ma is. Összefogni és kiállni a nemzeti érdekekért, mindenütt és mindenkivel szemben, ahol arra szükség van. Erre hív bennünket, elsősorban ezt üzeni nekünk a mában az 1988-as hatalmas megmozdulás és annak évfordulója, ezt kívánjuk felmutatni megemlékezésünkkel.
Emlékgyűlés június 27-én, a Hősök terén
Vezető kép: fortepan.hu
