Egy újabb ismert áruházláncnál sokalltak be a dolgozók: a boltvezetők és az alkalmazottak több helyen csoportos felmondást terveznek, de olyan dolgozóról is tudni, aki pszichiátriai kezelésre szorul, annyira megviseli a kialakult helyzet. Több cikket írtunk már az élelmiszerbolti dolgozók kiszolgáltatott helyzetéről, az alacsony fizetéssel járó rendszeres megfélemlítésről, a leterheltségről és arról, hogyan selejtezik le a multik a munkába belerokkant alkalmazottakat. A német tulajdonú üzletlánc elképzelése azonban minket is meglepett: fél éve úgy döntöttek, hogy a diákszövetkezeteseket is teljes értékű alkalmazottaknak tekintik, amely nemcsak plusz fizikai és mentális terhet ró a főállású dolgozókra, de esélyes, hogy hamarosan többen is búcsút inthetnek munkájuknak. Két dolgozó úgy döntött, elmondja, hogy mi megy ma az áruházlánc üzleteiben.
GASZNER VERONIKA – PESTISRÁCOK.HU
Nagyjából fél éve kezdte alkalmazni a német hátterű Lidl élelmiszerlánc magyar üzleteiben azt a gyakorlatot, hogy a diákmunkában foglalkoztatott tanulókat beszámítja a keretidőbe. Ez azt jelenti, hogy a mondjuk 6 órában foglalkoztatott tizenévesek által végzett munka ugyanolyan súllyal számít az adott üzlet teljesítményébe, mint az évek óta dolgozó alkalmazottaké. Az ötletes elképzelés egyszerre két oldalon takarít meg bevételt a vállalatnak: a diákok után fizetendő költségek és járulékok elenyészők a teljes munkaidős és főállású alkalmazottakéhoz képest, akiket a másik oldalon el is lehet bocsájtani, hiszen ha több diákot is alkalmaz egy üzlet, ott kevesebb „rendes” dolgozó is elég. A munkavállalók azonban lassan belerokkannak a plusz terhekbe, amit a diákok felügyelete, koordinálása és a rendszer miatt rájuk szabaduló plusz munka jelent. A Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) karolta fel és segíti azokat a Lidl dolgozókat, akiknek elegük lett abból, ami jelenleg az áruházláncnál folyik, a KDFSZ révén pedig találkozhattunk egy boltvezetővel és egy helyettessel, akik összefoglalták, milyen problémákkal kell szembe nézniük nap mint nap. Ugyanezt levélben is megírták és elküldték a hazai illetékeseknek, ám választ még nem kaptak a felsorolt problémákra. Mivel jelenleg is az élelmiszerlánc alkalmazottai, így nevük elhallgatását kérték.
Megy a fejmosás a túlórák miatt
Mint minden nagy üzletláncnál, így itt is megvannak az általánosnak nevezhető problémák, amelyet elsősorban az emberhiány és a túlmunka okoz. Bár a Lidl minden esetben kifizeti alkalmazottainak a túlóra-díjat, sok üzletben jellemző, hogy a dolgozók „kicsekkolnak” a munkaidő végével, majd feketén folytatják tovább a munkát, a túlmunkáért ugyanis fejmosás jár. „Rendszeres a keretidő lecsúsztatása, mert ha tovább dolgozunk, jön a kérdés, hogy miért használtunk fel ennyi órát” – meséli egyik forrásunk. Gyakori, hogy a boltvezetők a szüneteket – amelyek alatt szintén kötelező kilépni a bevezetett chipes rendszerrel – használják arra, hogy elvégezzék a szükséges papírmunkát, hiszen a nap többi részében alkalmazottaik mellett dolgoznak: pékárut sütnek, árut töltenek, pénztáraznak, takarítanak, holott ez tilos lenne.
„Az üzlet, ahol dolgozom, napi 6-9 millió forintos bevételt produkál. Ehhez képest volt olyan munkanap, hogy rajtam kívül két pénztáros és a műszakvezető volt még műszakban, az utóbbi a pékárut sütötte. Sokszor a vásárlók szólnak rám, hogy miért nem ülök be kasszázni, hiszen hosszú a sor. Vagy hogy miért nincs feltöltve az árukészlet. Van, hogy nem merek előre menni…” – meséli az egyik budapesti bolt vezetője, majd hozzáteszi: nem érvelhet azzal a vásárlóinak, hogy nincs több ember, mert a főnökei nem engednek többet beosztani.
Diákokkal spórol a Lidl, hiszen így olcsóbb!
„A legnagyobb gond a diák” – mondja el mindkét megszólalónk. Az üzletvezetők nem szólhatnak bele, hogy boltjukba hány diákmunkást és hogyan osztanak be, nem küldhetik el őket, ha elégedetlenek a munkájukkal, ugyanakkor teljes felelősséget vállalnak értük, legyen szó a munkájukról, vagy éppen testi épségükről. Miközben a diákoktól, akik némi zsebpénz miatt és iskola mellett kezdenek dolgozni, nyilván nem várható azonos színvonalú munkavégzés. Részben, mert boltról boltra vándorolnak, nem ismerik a helyi viszonyokat, nem tudnak segíteni a vevőknek és sok esetben heccnek veszik a „felnőttek” munkáját.
“Belegondoltak abba, hogy mit kezd a bolt egy 16 éves diákkal, aki soha életében sehol nem dolgozott, majd megmutatjuk neki a dobozolást és 2-3 órán keresztül dobozol, majd még utána kell küldeni valakit?”
“Vásárlói hangulat. Mikor a vásárló segítségre szorul és megtalál valakit a boltban, aki sokszor a diák, hogy segítsen neki, nem tud, mert nincs termék és bolt ismerete.”
(idézet a Lidlnek írt levélből)
Mindez azonban nem evidens a honi Lidl-vezetésnek, akik forrásunk üzletében a napi 90 óra keretidőbe beszámítják a 3 diák által ledolgozott munkaidőt is. Ők úgy veszik, ha már napi 18 órában alkalmazzák a diákokat (3 fő, napi 6 órában), azzal is el tud számolni az üzlet, így a „rendes” alkalmazottakra nincs is olyan mértékben szükség. „Az első hónapban 300 óra mínuszba kerültünk az új rendszer miatt” – említi meg boltvezető forrásunk, aki úgy védekezik a kialakult helyzet ellen, hogy kölcsön adja dolgozóit más boltoknak, illetve akit lehet, elküld szabadságra, így megelőzhetőek a kirúgások. Persze a végtelenségig ez nem fog menni. Ha a rendszer nem változik, tömeges elbocsátásra lesz szükség, amely „boltonként 2-3 embert érint majd”. Forrásaink többször jelezték a közvetlen főnökeiknek gondjaikat, a válasz mindig ugyanaz: oldják meg, ahogy tudják, a többi senkit sem érdekel.
“A legjobb az lenne, ha egy diák óraszáma nem egy teljes értékű munkavállalóéval egyezne meg. Hisz a tudás sem ugyanaz. Egyébként hol az igazság abban, hogy az a diák, aki kasszázik, több pénzt kap, mint aki csak árut pakol? Ennyi erővel a mi pénztárosaink is kaphatnának több pénzt.”
“Jelenleg nyolc órában sokszor nem fér bele a saját munkánk, hiszen árut pakolunk, kasszázunk néha vagy sütünk, mert a diákok miatt nincs elég pénztáros vagy pedig a diák be sem jön dolgozni vagy nem hoz magával egészségügyi kiskönyvet vagy pedig nagyon lassan és rosszul pakol, ezért inkább takaríttatunk vele, mivel haza küldeni nem lehet. Mivel nem érünk a munkánk végére, főleg az irodai feladatokkal, ezért számos kollégám feketén dolgozik az üzletben vagy haza viszi a munkáját.”
“Nem küldhetem haza a diákot, viszont a saját dolgozómat igen, ha nem végzi jól a munkáját. Ez úgy hat rájuk, hogy a diák bármit csinálhat, nem lesz következménye.”
(idézet a Lidlnek írt levélből)
Állandó a rettegés a revizorok és a főnökség látogatásai miatt
A legfenyegetőbb veszélyt a revizorok jelentik, akik titokban járják a boltokat, majd visszajelzést adnak a tapasztalt hiányosságokról, például: kosz, üres polcok, sorok a pénztárnál. A felelősséget és a következményt a boltosok viselik, bár minden lehetséges fórumon hangoztatják, hogy a diákrendszer ezt eredményezi. A legabszurdabb történet, amit forrásunk elmondott a német felső vezetés látogatásakor esett meg. Elromlott az üzlet felmosó gépe és hiába kértek újat, az hónapok múlva sem érkezett meg. A német vezetők látogatásának bejelentése után kiderült, hogy egy darab felmosó fa van a több száz négyzetméteres üzlet takarításához, akkor 2 órán belül megérkezett az új gép. „Ha látogatás van, mindenkit berendelnek, olyankor semmi sem számít, csak legyen rendben az üzlet. Amikor távoznak, mindenkit el kell küldenem és minimum létszámmal dolgozunk tovább.”
“Persze olyankor nem számít a teljesítmény mikor a német kollégák, Ön, a régióvezető vagy kereskedelmi vezető jön, olyankor lehet beosztani órát, hogy Önök azt lássák, a bolt tökéletesen működik, majd az utána következő napokban minimum létszámmal megyünk, hogy visszahozzuk a teljesítményt.”
(idézet a Lidlnek írt levélből)
„Ne a németekért csináljuk, hanem azokért, akiktől a pénz jön, a vásárlókért” – vélekednek forrásaink.
Drámai állapotok
“Döntsék már el, hogy mit szeretnének. Egyre magasabb teljesítményt vagy tiszta, rendezett, jól működő boltot? Ugyanis minél jobban emelik a teljesítményt, annál nehezebb lesz rendben tartani a boltot, főleg diákokkal.”
(idézet a Lidlnek írt levélből)
A forgalomkiesést eredményező kevés létszám, a tömött raktár-üres polcok jelenség, a hosszú, kígyózó sorok és a kosz a vásárlókat és az alkalmazottakat zavarja igazán. A vezetés számára csak egy dolog fontos, hogy az üzletek produkálják az elvárt számokat és ne essen vissza a forgalom. A jelen állapot azonban már nem tartható fenn sokáig. Több üzletben is csoportos felmondást terveznek, van olyan dolgozó, aki a fizikai leterheltség miatt 35 kilót fogyott pár hónap alatt, míg egy kétgyermekes anyuka idegösszeomlás kapott és jelenleg pszichiátriai kezelés alatt áll.
“A vezetők nagy része folyamatos lelki terrorban van a túl nagy stressz és elvárás miatt, vannak, akik nyugtatókon és altatókon élnek.”
(idézet a Lidlnek írt levélből)
Nevezhetjük ezeket szélsőséges példának, ám a dolgozók elmondása szerint általános a motiválatlanság és a rossz hangulat. „Kívülről talán vásárlóbarát a Lidl, de belülről senkit nem érdekel a vevő. Hülyének néznek minket.”
“Sose fogom megérteni, hogy a multiknál miért nem becsülik eléggé azokat és miért próbálják meg lehúzni az utolsó bőrt is azokról, akik a vállalat alap pilléreit adják.”
(idézet a Lidlnek írt levélből)
Megkerestük az ügyben a Lidl sajtóosztályát. Válaszukban azt írják: “a Lidl Magyarország dolgozói létszáma az elmúlt egy évben 3921-ről 3980-ra növekedett és egyértelműen kijelenthetjük, hogy a jövőben sem tervezünk elbocsátásokat. A diákmunkások foglalkoztatásának nincs hatása a dolgozói létszámra.”
Korábbi cikkeink a témában:
MULTINACIONÁL ZSARNOKSÁG A SZOLNOKI AUCHANBAN
SZÜRKEZÓNA A MULTIÁRUHÁZAKNÁL: AGGASZTÓ A POLCSZERVIZESEK HELYZETE
HATALMAS BLÖFF VOLT A VASÁRNAPI ZÁRVA TARTÁS OKÁN VIZIONÁLT ELBOCSÁTÁSHULLÁM
NEM KELLETT A TESCÓNAK A MUNKA KÖZBEN SÉRVET KAPOTT DOLGOZÓ
Fotó: The Telegraph
Facebook
Twitter
YouTube
RSS