Királyi kegy: olybá tűnik, végül is az EU fizetni méltóztatik
Persze nem szerződés szerint, hiszen ő egy mindenek felett álló entitás, mellőzve minden udvariasságot és eleganciát, mert az EU brüsszeli elitjének még nem volt ideje rablóbandából átszocializálódni udvari arisztokráciának, de fizet. Akadozva, minden egyes tételt kínosan összefogdosva, de perkál végül.
Végül is érvényesülni látszik az ökölszabály, senki sem akar arra precedenst, hogy országokat meg lehet igazán büntetni az Európai Unióban olyan indokokkal, amelyeket bármelyik másik kis- és közepes országgal, sőt a magországokkal szemben is alkalmazni lehetne bármikor.
Persze a látszatra azért adni kell, lehet hónapokig, évekig keménykedni és persze fenntartani annak a lehetőségét, hogy a Bizottság bármikor kihátrálhat a megegyezésből, mert valamelyik nyüves új hatóság segédbonyolítójának pedigréje nem tetszik valami brüsszeli csicskának. Hogy értéken nevezzük meg a dolgokat. A magyar gazdaság brüsszeli szempontból sajnálatosan jó állapotban van, és jelentős európai gazdasági szereplőknek is érdeke, hogy ez így is maradjon. És persze ez a lényeg végül, és nem a szexuális perverziók helye az alsó tagozatos alaptantervben.
Magyarország ellenségeinek jelenség szinten ez most nem vereség. Dobrev Klára például kiadhatta a győzelmi jelentését, hogy mennyi kárt tudott okozni és Cseh Katalin posztolhat valami lájkolhatót. Az Európai Parlament elmebeteg többsége pedig úgy érzi, hogy bízhat benne, valamikor később még valahogy meg tudja fúrni a kifizetéseket. A Bizottság pedig fenn tudja tartani a látszatot, hogy végül is ő a szerződések őre és csupán jogászkodik, amikor európai diktatúrát épít. Sajnos kénytelenek leszünk több pénzt költeni olyasmire, amit ők akarnak, mint amire szerintünk kellene, de az EU, meg a birodalmak, a birodalmi elitek, meg az ideológiák már csak ilyenek.
Persze továbbra sem szabad bíznunk benne, hogy betartják az adott szavukat, azt, ami le és alá van írva. A keverés megy tovább, de nagyon jól tudják, ha kicsúsznak a határidőkből és Magyarország jelentős pénzeket bukik el, akkor olyan új helyzet lesz, amire nekik nem nagyon van tervük. Az EU annyira papírtigrisnek bizonyult az elmúlt pár vészterhes évben, hogy a konkrét nagy összegű pénz transzferek nélkül számunkra és úgy általában Közép-Európa számára csak költség az EU, semmi más. A biztonsági garanciái minimálisak és gazdasági előnyei bilaterális megállapodásokkal is pótolhatóak, nem is beszélve esetleg még erősebb lokális szövetségek hosszabb távon is értelmezhető pozitív következményeiről. Az Egyesült-Királyság kilépése nemcsak precedens volt, hanem annak az iskolapéldája is, hogy lényegtelen hülyeségekkel is fel lehet bosszantani annyira egy népet, hogy akár lényeges rövidtávú érdekei ellen szavazzon. A lengyelek sem szerették meg jobban az EU-t az elmúlt egy-két évben, arról nem is beszélve, hogy nemcsak az oroszok milyenségére emlékeztették magukat erősen túlozva, hanem az is eszükbe jutott, hogy általában mire számíthatnak a németektől.
Az EU-nak ugyanis nincs terve arra, hogy mit tegyen az után, ha mondjuk Magyarország határozottan reagál, mert végül továbbra sem fizetik ki nekünk a szerződés szerint járó pénzeket. Amennyire hülyék még a végén gazdasági szankciókat alkalmaznának, esetleg a pénzügyi rendszeren és a "piacokon" keresztül történő ellehetetlenítés eszközéhez nyúlhatnának. De ez nyílt birodalmi politika volna, sőt inkább gyarmati. Sokat kellene még korlátozniuk a szólásszabadságon, ha ilyesmiket is teljesen titokban akarnának tartani a saját közvéleményeik előtt. A Bizottság ugyanis, persze részben az EP nyomására, de a saját hatalmi és ideológiai törekvései mentén is ugyanis elmanőverezte magát odáig, hogy ő is eljutott addig a falig, amit Orbán Viktor szokott emlegetni. A különbség csak az, hogy Magyarország a hátát veti neki a falnak, az EB arccal érintkezik a vakolattal, és viszonylag nagy sebességgel érkezik bele. A látszat ellenére ugyanis a tárgyalási pozíciók nem annyira egyenlőtlenek, mint azt a baloldal láttatni szeretné.
A Bizottság nem engedhet meg magának egy ekkora fiaskót és a várható következmények sem egyszerűen kezelhetőnek tűnnek. Mi lesz a lengyelekkel? Továbbra sem látszik úgy, hogy a két ország kijátszható egymás ellen ezen a szinten. A lassan katonai középhatalommá növekedő lengyelek pontosan ismerik az angolszász szövetség értékét, ha a németek vagy az EU birodalmi törekvései elszabadulnak. Túl sok játéktéren folyik itt egyszerre a küzdelem ahhoz, hogy valaki teljes győzelemre játsszon az egyiken egy EU-tag ország ellen, akár az EU-n belül, akár azon kívülről. Természetesen továbbra sem lehet tudni, hogy tartani fogják-e azt, amit most megígérnek. Egyrészt tudatosan is hazudhatnak természetesen, másrészt viszont a Bizottság nem uralja azt a részben ideológiai részben vezetési káoszt, ami most az EU rendszerein belül tombol. Szerintem még ahhoz sincs elég eszük, hogy felfogják, jelenleg stabilizálniuk kellene Európa helyzetét, a legalapvetőbb irányítási (politikai) és gazdasági rendszerek működőképességének megőrzésével kellene foglalkozniuk és nem a hatalmuk kiterjesztésével, egy ország megregulázásával.
Ha jönnek a pénzek jövő év elejétől, akkor a józan ész győzedelmeskedett, legalábbis rövid távon az EU jelenlegi működési módja túlélni látszik. Ha megint nekiállnak trükközni, akkor lassan el kell gondolkoznunk azon, hogy mi lesz az Európai Unió után.
Vezető kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a világ 19 legfejlettebb gazdaságú és vezető feltörekvő országát, valamint az Európai Uniót tömörítő húszas csoport, a G20 csúcstalálkozóján az indonéziai Bali szigetén fekvő Nusa Dua luxusüdülőhelyen 2022. november 15-én.
MTI/AP/Alex Brandon