Kitört a pánik Berlinben, hogy nem lesz európai élettér keleten, pedig kiszámolták, hogy lesz

A német humor méltó legendás hírnevére. Itt van rögtön Nicolas Füllkrug válogatott futballista vezetékneve. Nem győzünk kacagni. A másik meg az, amikor vezető német politikusok arról elmélkednek, hogy nem stimmelnek a számok a keleti fronton, és ebből akár baj lehet.

Kezdenek megismerkedni kedvenc germánjaink a rideg valósággal, mely szerint kissé elszámolták magukat, mégsem fog összejönni Oroszország legyőzése. Pedig olyan jól hangzott, majdnem olyan biztató számokkal dolgoztak, mint amikor 2015-ben kitalálták, hogy a bevándorlásból fogják még jobban megszedni magukat. A terv emlékezetesebb volt, mint az a hatalmas kupola, aminek a makettjét az osztrák festő még ‘45-ben is kitartóan simogatta a bunkerben: az öregecskedő és csak drágán fenntartható német társadalmat fiatalabbra és olcsóbbra cserélik, és hát mi baj történhet.

Az orosz-ukrán háborúval is megvolt a maguk mesterterve. Kimatekozták, hogy az oroszokat legkönnyebben az orosz sztyeppén lehet legyőzni, múltkor csak azért nem sikerült, mert valamiből nem építettek elég nagyot, de most odafigyelnek a részletekre. Az ukránoknak is tetszett a terv, megbeszélték, hogy miután legyőzték Oroszországot, közösen rabolják ki jóvátétel címszó alatt. A németek újra pancsolhatnak az olcsó, sőt, már még olcsóbb orosz nyersanyagokban, hiszen Putyin és az orosz elit börtönben lesz, a szlávok meg szolgák, mint azt a nevük is mutatja, az a dolguk, hogy a hajóvontatók dalát énekelve bányásszanak a német ipar számára, hátha egyszer megbocsát nekik a fejlett és civilizált nyugat. 

Van egy igazán kemény nézeteltérés. Most tényleg magára hagyjuk Ukrajnát? Tényleg hagyjuk, hogy Vlagyimir Putyin agressziós háborúját újabb győzelem kövesse? Ne szalasszuk el a pillanatot, amikor meg tudjuk tartani a társadalmi békét és a politikai stabilitást

– figyelmeztetett Juli Zeh író a Bildben, és olvassunk a sorok között. Németország társadalmi békéje azon múlik, hogy vásárolhatnak-e olcsó nyersanyagokat az oroszoktól. Ha Putyinék győznek, akkor nyilván nem, az morálisan helytelen volna, ebben az esetben összeomlik az a német társadalom, amit évtizedekig a gazdaság tartott egyben. 2022-ben kockáztattak, feltettek mindent arra az angolszász ígéretre, hogy Ukrajna győzni fog, ha megkapja a szükséges fegyvereket és a pénzügyi támogatást. De valahol félrement a matek, attól tartanak, hogy dacára minden segítségnek, még egy győzelemnek eladható döntetlent sem képesek összehozni az ukránok. Marad a hidegháború, a szögesdrót, a blokkosodás, az örihari az oroszokkal, abba pedig belerokkan Európa, benne a legsérülékenyebb Németországgal.

Ki gondolta volna?

Mondjuk az, akinek idegdúc helyett agy van a fejében. Mert azok az orosz agresszió kezdetén tisztában voltak vele, hogy a térképen és a kölcsönös gazdasági függőség tekintetében Közép-Európa közelebb van az oroszokhoz, mint az Egyesült Államok. Így az, ami nekik egy izgalmas, távoli kaland, ami jól vagy nagyon jól is elsülhet, abba mi beledöglünk. Csak hát a német idegdúc ezt nem mérte fel, őket pillanatok alatt be lehetett palizni az Európai-élettér-elméletbe, ami úgy szólt, hogy miután az ukránok győznek, úgy kirabolják Oroszországot, mint Jelcin alatt. Ráteszik a kezünket a nyersanyagokra és a munkaerőre, és az egészet morálisan megindokolják azzal, hogy ezt érdemelték, mivel támogatták Putyin őrült háborúját. Minek mentek oda?

Nos, megint nem jött ki a matek, a németek meg kezdenek kétségbe esni ettől a váratlan, számukra ismeretlen fordulattól. És egymást vádolják, hogy nem elég elkötelezettek az ügy iránt, meg természetesen az AfD-t és Sahra Wagenknechtet, hiszen azok hátbadöfték a birodalmat, miközben az keleten küzdött a gonosz ellen.

Szerencsére van megoldásuk az ilyen szorult helyzetekre is. Csodafegyverekre van szükségük, arra, hogy engedélyezzék az ukránoknak a nagy hatótávolságú fegyverek bevetését. Az mindent megváltoztat.

A mozi sokkal szórakoztatóbb lenne, ha minket nem érintene a német összeomlás, de így se rossz. Legfeljebb pisztácia nélkül heveredünk le a kanapéra.