Egy igazi legenda fiának lenni és továbbvinni az örökséget nem egyszerű feladat. Knézy Jenő érzésem szerint sikerrel viszi tovább édesapja nevét, munkásságát. Régóta ismerem őt, és abban mindig sorstársamnak éreztem, hogy egy nagyon erős személyiség fiaként, mellette, árnyékában kellett kibontakoznia, felnőnie. Gyorsan jegyezzük meg, hogy ezt a hatalmas terhet sikerrel cipeli a vállán, rengeteg jó közvetítést köszönhetünk neki. Az Eurosporton ismerhettük meg, később az M4 sportcsatornához került, most pedig a Győr Plusz Média vezérigazgatója lett. Knézy Jenő nem hiszi, hogy jobb kommentátor lenne, mint amilyen apja volt, de biztos benne, hogy a legendás sportriporter nagyon örülne a mostani sportsikereknek, futballfejlesztéseknek.
Amikor 18-20 éves korod körül jártál, mennyire volt biztos az életedben az, hogy te is sportújságíró, sportkommentátor leszel?
Erre az a válaszom, hogy egy dolog volt biztos az életemben: soha nem leszek sportkommentátor. Nem szerettem volna Apu útját követni, ráadásul nagyon szerettem Szolnokon kosárlabdázni. Igaz, amikor Apám közvetítette a meccseinket, azt nem szerettem annyira, de magát a játékot igen. Azonban jött egy sérülés, 20 éves voltam, hirtelen jött az egész. Azt hittem, hogy folytathatom tovább, de egyik műtét jött a másik után, így a befejezést tanácsolták az orvosok. Egy évig kerestem a helyem az életben, aztán egyszer csak Palik László felhívott az Eurosporttól.
Honnan tudta, hogy keresnie kell?
Apu már pedzegette, hogy kommentátornak kellene elmennem, jó lenne ez nekem.
Bevallom, nem éreztem magaménak ezt a szakmát. Nem esett jól gyermekként, fiatalként, hogy ennyit kritizálják, idegen emberek beszólnak neki. Fiatalon ezt nehezen kezeltem, de őt ez nem izgatta, felhívta Palikot a tudtom nélkül, Laci pedig már azzal keresett, hogy le kéne ülnünk beszélni.
Így kezdődött egy hosszú eurosportos időszak az életemben.
Ha képletesen szeretnék fogalmazni, akkor most Európa után Győr következik? Te lettél a Győr Plusz Média vezérigazgatója, ami kapcsán megfogalmazódott bennem a provokatív kérdés: hogyhogy nem az M4 csatorna vezetője lettél?
Nem aktuális ez a téma, és nem is foglalkoztam ezzel, ráadásul jött ez a nagyon megtisztelő és komplex feladat a győri polgármestertől. Hatalmas örömmel mondtam igent. Itt sok mindennel kell majd foglalkoznom, ami mind média. Újság, rádió és sok-sok egyéb médiumot kell irányítani, ha szabad így fogalmazni, terelgetni a mindennapokban. Konkrét vezetői ambícióim nem voltak, de én is azok közé tartozom, akik szeretnek haladni a munkában. Örömmel mondtam igent és élvezem ezt a munkát.
A jövőben nem is láthatunk vagy hallhatunk az M4-en?
Dehogynem, a győri felkéréskor azonnal jeleztem, hogy nem szeretném abbahagyni a kommentátori feladataimat. Mind Győrtől, mind pedig az MTVA vezetésétől pozitív bánásmódot kaptam. Meg tudom tartani külsősként a státuszomat a sportcsatornánál, így nem szakadok el a sportközvetítésektől, de főállásban már a Győr Plusz Médiánál fogok dolgozni. Hálás vagyok mindkét vezetésnek, hogy ebben sikerült megegyezni.
Kanyarodjunk kicsit vissza a kezdetekhez. A Magyar Rádió sportosztályán volt egy szoba, imádtam ott lenni, egy bizonyos Molnár Dániel–Sipos János duó “lakta” ezt a kis helyiséget. Sokat tanultam tőlük magam is, és amikor Sipivel szóba kerültél, mindig elmondta: jobb, mint az Apja!
Na látod, ezt nekem például soha nem mondta, most hallom először. Nagyon jóban volt Apuval és velem is Sipos Jani, máig megállítanak az utcán a kerékpár-közvetítéseink miatt. Rendkívül hiányzik, sajnos már nincsen közöttünk.
Azt nem gondolom, hogy jobb lennék Apunál, azt viszont sokan mondják, hogy nagyon hasonlít a stílusunk, szókincsünk.
Mit szólna édesapád a mai futballhoz, sporthoz?
Ez egy jó kérdés, sajnos ő akkor volt topkommentátor, amikor nem volt fejlesztés, nemcsak futballstadion-ügyben, hanem semmiben sem. A labdarúgásunk minősége is a legrosszabb formáját hozta, amikor ő dolgozott. Emiatt egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon örülne és minden ilyen lépést támogatna. Az összes uszoda, kézilabda-pálya, közpark, futballstadion és a Fradi, valamint a válogatott szereplése is nagy örömére szolgálna.
Viszont megélhette és közvetíthette a Fradi 95′-ös BL-sikereket, úgyhogy azért nem maradt pozitív esemény nélkül. A mai válogatott meccseken, mikor közvetítené, sziporkázna és biztos hatalmas boldogsággal töltené el a szívét például a szerbek elleni siker, amikre évtizedek óta nem volt példa.
Fotó: MTI
Bejla
2020-10-16 at 15:28
nem is lettél!
aladin
2020-10-16 at 15:38
Jenö nekünk nagyon is tettszik a sport közvetitésed pláne a fotbalnál mikor golhelyzet van, van egy érdekes és kellemes hangnemed a közvetitére. Jó pályát választottál csak igy tovább. Egyike a legjobb vagy. Gratula.
Uncle Ment
2020-10-16 at 15:40
Pontos, mint egy svájci vonat – ahogy “Apu” mondta volt.
ergo
2020-10-18 at 19:14
Ez tipikusan az az eset, amikor a fiú nem tud kilépni az apja árnyékából. És nem azért mert rosszul végezné a dolgát, hanem azért, mert az öreg karizmatikus, korszakos egyéniség volt. Csak egy volt belőle, hiába hasonlít rá nagyon a fia, csak utánzat lehet.
usque
2020-10-20 at 13:36
Nem esett messze a fájától az alma, egyiküket sem bírtam és bírom hallgatni… egyébként mit is keres a képernyőn egy, családon belüli erőszakért (feleségét brutálisan megverte) jogerősen elítélt személy?? HOgyan engedhető ez meg??
usque
2020-10-20 at 13:39
egyébként volt kollégája mesélte, hogy rendszeresen pornót nézett a gépén, miközben közvetített…