“Kultúrharchoz kultúra kell” – efféle vészjósló címmel jelent meg a majálisok körkapcsolásaira emlékeztető villámvágásokkal, hangulatjelentésekkel teletűzdelt, a két legvérmesebb kultúrprefektust (Kolosi Tamást, a Líra könyvkiadó elnökét és Radnóti Sándort, az ELTE esztétika tanszékének professor emeritusát) megszólaltató harctéri jelentés a Vörös Brigádok frontlapjában, a 168 Órában. Az utánfutóként megszólaló, az ügyeletes fasisztát alakító Szőcs Géza pedig sérelmeiről, elnyomatásáról mesélt a csapatnyomtatvány hasábjain. Persze csak bezárójelezve, ahogyan egykor a hadifoglyok üzentek haza: nem is olyan rossz itt nekünk. A lövészárkokba besorozott rohamírók, frontkurátorok és az önkéntes frontszolgálatra bejelentkező gyenge fizikumú, betegeskedő, de lánglelkű költőtizedesek napiparancsa így szól: Közelednek már a horizonton túlról a politikai kereszténység, a rasszizmus és az etnocentrikus nacionalizmus páncéloshadosztályai. Ugyan hallani az égboltot, a látóhatárt betöltő fasiszta hordák mennydörgő üvöltését, a rettenetes lánctalp-csikorgást, de puskádat, amit a néphadseregünk és a bányákban, gyárakban, üzemekben saját testét véresre robotoló nép jóvoltjából a harchoz megkaptál, a válladhoz szegezd, lábad alatt a félelmetesen reszkető földbe fúrd bele magad, tapodtat se hátra! Harcolj, hogy legyen újból holnap! Harcolj, hogy legyen újból világosság! Kiáltásunk, ami vastorkainkat elhagyja, legyen pedig: Esterházyért!
A körkapcsolás elején megszólal Radnóti Sándor, aki így jellemezte a kultúr-hidegháború, az ún. “semlegesség” időszakát:
Az állam egészen a második Fidesz-kormányig megőrizte semlegességét, nem avatkozott bele polgárainak életformájába, kulturális választásaiba. Emlékezetesek voltak azok a gesztusok, amelyeket a baloldali kormányok újra és újra megpróbáltak a jobboldali kultúra felé tenni. Ennek szimbolikus pillanatai voltak, amikor emberek magas díjakat elfogadtak, de a miniszterelnökkel nem voltak hajlandók kezet fogni. Úgyhogy én azt az állítást, hogy a jobboldali kultúra el lett volna nyomva, nem látom alaposnak, bár természetesen lehetnek sérelmek, amelyek egy része jogos.
Tanulság: a NER és az újjászületett gonoszorbán előtt még minden rendben volt, rend volt a kultúrában, akárcsak a magyar fociban. Szőcs Géza kontrapunktként felemlegeti saját kellemetlen esetét, állítása szerint az Élet és Irodalom, amely majd húsz évig volt szellemi otthona, egyszer csak eldöntötte, hogy neki ott többé helye nincs.
Szőcs Géza. Forrás: blogstar.hu
“Konfliktus, nőügy, anyagi vita nem volt köztünk, csak politikai okra gondolhattam.” A 168 Óra ezért megkérdezte Kovács Zoltánt, az ÉS főszerkesztőjét, aki azt válaszolta: “Szőcs Géza utoljára 1996-ban közölt az ÉS-ben. Később nem küldött verset, olyan tehát nem fordult elő, hogy nekünk szánt írását ne közültük volna. Amit mond, ezek ismeretében értelmezhetetlen.”
Érdekes. De haladjunk, haladjunk.
Kolosi Tamás kijelentette, hogy a
jobboldai művészet teljesítményét Szilágyi Istvántól Kányádi Sándorig, Szőcs Gézától Fehér Béláig, Márai Sándortól Kertész Imréig a könyves szakma mindig nagyra értékelte.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Azt ugye értjük, hogy a politikai paradigmák árnyékán törvényszerűen átlépő Kertész Imrét csak azért tartják (halálában is) az ellenoldal frontszolgálatosának, mert Európa önvesztését és pusztuló jövőjét már jóval korábban kitapogatta, mint ahogyan más, valóban jobboldali közszereplők-közírók-politikusok ezt gondolati vagy retorikai elemként felhasználták volna. Megítélésének nem tett jót, hogy elfogadta a Szent István-rendet. Kertész konzervativizmusa véletlenül sem a végletekig szigorított (ezért sokak számára elviselhetetlen) egzisztencialista erkölcséből ered, ugye, Kolosi elvtárs?
Radnóti Sándor dob egy koncot az üvöltő, az egymást tépő kutyakölyköknek, amikor kijelenti, hogy a jobboldal sértettségének tényleg van (lehet) valamiféle történelmi alapja.
Lényegében arról van szó, hogy a reformkor óta a magyar kultúra legértékesebb dolgai a baloldalon vagy a liberális oldalon születtek meg. Ennek egyáltalán nem kell így lennie, Romániában (!) például első osztályú értelmiségiek, nagy filozófusok, vallástörténészek voltak vasgárdisták.
Most következzék egy pillanatnyi hallgatás, amíg “a kivégzőosztag újratölt”.
Nagy levegő.
Lövések. Halottak. Csendek.
Majd így folytatja:
De a magyar tradíció történetesen ilyen. Ennek az irányát időnként megpróbálják megváltoztatni, de hát hihetetlenül csenevész az a névsor, amivel elő tudnak állni, lényegében Wass grófra, Nyírő Józsefre és Tormay Cécile-re szorítkozik a katalógus, miközben a 20. század egyetlen igazán nagy konzervatívját, Babits Mihályt liberális vagy baloldali felforgatónak nézik.
Radnóti Sándor. Forrás: Szombat
Radnóti kijelentései alapján a leglényeg a következő: frusztráció van a támadások mögött. Az irodalomtörténész szerint a jobboldal két zászlóhordozó mentén indítja csapatait, ugyanakkor: “a Békés Márton-féle megszólalás és a Szakács-féle klasszikus tisztogatási javaslat között nem lehet egyenlőségjelet tenni”.
Kolosi Tamás véleménye leegyszerűsített, jobboldali belháborúról, (marxista terminológiával, vörössel kivastagítva a tartalmat) a termelőeszközök birtoklásáért zajló hatalmi harcról beszél:
Biztos, hogy ez a pénzről is szól, de inkább a befolyásról. Emlékszem, a kilencvenes évek végén, amikor Orbán Viktor először lett kormányfő, a Fidesznek komoly problémái voltak azzal, hogy ne a szélsőséges politikai vonulatok nyerjenek teret a kultúrában. Most ezek az illiberális politikát támogatni akaró szélsőségek támadják a jobboldali konzervatívokat. Az egész a jobboldalon belül folyik.
Kolosi kiemeli, hogy L. Simon László valami hasonlót érezhet most. A költő, volt kulturális államtitkár működése nem kevés indulatot gerjesztett, mert ő volt az, aki azt írta a Figyelőnek: “azoknak, akik a saját tehetségtelenségüket a liberálisok ma már nem létező, túlzott támogatásában látják, Kassák nyomán azt tudjuk üzenni: művekkel csak művek vitatkozhatnak. A párthűség nem pótolja a tehetséget.”
A lap utolsó kérdésére, miszerint: “Lesz ebből szélsőjobboldali őrségváltás? Elitizmus helyett plebejusság?”, Radnóti és Kolosi páros együtt adott választ. Kezdjük Radnótival, aki felhívja rá a figyelmet, hogy a népi-urbánus-vitában a “népiek” ugyanolyan színvonalat képviseltek, mint az “urbánusok”, ez ma már nincsen így, a jobboldal, a népiek “elsatnyultak”.
Így hát jönnek megint a listák, néha az embernek az a gyanúja, hogy a képességesebb és főleg az olvasottabb pártkatonák kizárólag a balliberálisok provokálására mondanak olyanokat, hogy a kultúrájuk halott. De az is lehet, hogy Bencsik András komolyan gondolja, hogy Esterházy napja lemenőben, Döbrentei Kornélé felmenőben van.
De a figyelmeztetőleg felemelt ujj végül leereszkedik és megpihen az igazi bűnösökön:
De az alapokat nem ebben, hanem az amerikai alt-right, alternatív fasiszta jobboldalban kell keresni, amelyet a 888.hu művelt és olvasott köre követ. Mert a mai magyar politikának három olyan eleme van, ami ezzel nagyon kvadrál: a politikai kereszténység, a rasszizmus és az etnocentrikus nacionalizmus.
Kolosi Tamás végül eképpen zárja a fronttudósítás megrázó sorait, amit egyben győzelmi jelentésként, fölényből zár le, amikor elmondja:
a kultúrharc a különböző értékek küzdelmét jelenti, itt pedig a tüzet szítók nem a kultúrában jeleskednek, csak a harcban. Kultúrharchoz pedig kultúra kell.
PS/SZDM; Forrás: 168 Óra/Szénási Sándor; Fotó: 168 Óra (a kiemelt képen Kolosi Tamás látható)
tango47
2018-07-26 at 18:32
“Az állam, egészen a második Fidesz-kormányig megőrizte semlegességét, nem avatkozott bele polgárainak életformájába, kulturális választásaiba.”
Nem tudom, hogy beavatkozásnak számít-e, ha néhány filozófust (Heller, Radnóti és társaik), megdobnak néhány százmillióval, soha el nem készülő és egyébként is teljesen felesleges tanulmányokra. Mert ha ez nem beavatkozás, akkor igaz az állítás.
És még ezek tiborczoznak.
Doncsev Tosó
2018-07-26 at 18:37
Lebunkózó zsidó mantra.
Lapozzunk..
🙂
B:L:
2018-07-27 at 01:22
Bőgatya,fütyülősbarack.
Torockó
2018-07-26 at 18:53
Mocskos emberek élnek közöttünk, soha nem mosakodnak…
“Senki se pisszen. Alantról
kevéske hűlt költő csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért”
Több százada teszik ezt, igaza van Spirónak, csak rossz helyre célzott.
“Ez olyan klima: itt folyton beborul,
ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyitsuk:
nemcsak a szemetek tudnak magyarul. ”
Világos nem?
Nekünk kell jönnünk, mert ezek a “szemetek” (Spiró szerint) állandóan uralkodnak.
Kolos, Radnóti, meg a többi…
Polgár
2018-07-26 at 19:07
A fölényeskedő diktátorok!
Villányi Ágoston
2018-07-26 at 19:11
A díjat elfogadom, de kezet nem fogok. Mennyi sziporkázó szellemesség. Micsoda nagylelkűség. Boldog vagyok, hogy ilyen kolosszális értékeket felmutató kortársi környezet bűvöletében élhetek. Villányi Ágoston
olszal
2018-07-26 at 19:41
A magyar genetikusan alattvaló. (…) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni.” (Kertész Ákos író a Kossuth-díj birtokosa fővárosunk díszpolgára, Hazám-, Arany János- és József Attila-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel is kitüntetettje.)
Most akkor miről is beszélünk?
Különösen annak ismeretében, hogy nem csak a könyvkiadást tartják kezükben ezek a valaha Galíciából elszármazott metszettpöcsűek, de a könyvesbolt hálózatot is. Hogy csak tejcsokit tudjanak ott árulni…
Tetszenek érteni,ugye?
TS
2018-07-26 at 20:20
Ez a krapek egyetemi tanár. Komoly összefüggéseket most ne várjunk, hiszen a pali remeg a koncért. Máskor sem várhattunk.
TS
2018-07-26 at 20:29
Ugyan ki nézte Babitsot “liberális vagy baloldali felforgatónak” manapság vagy nemrég? A reformkor óta a balodali a magyar a kultúra, a naná! Kosztolányi, mint baloldali. Tóth Árpád mint baloldali. Arany János mint baloldali. Weöres Sándor, ahogy a bal oldalon megy, miként Angliában szokás, né már! Mikszáth, a tipikus balos. Arany, Jókai, Petőfi, Németh László, Móricz, Tamási Áron, amint nem hazafi. Profocska, olvass többet! A magyar kultúra kicsit színesebb és bonyolultabb annál, mint amit te látsz. És ez tanítja a jövő tanárait!
Géza
2018-07-26 at 22:10
Fujj!
Ezt a pár málészájú okádmányt végignézve, a cikket már el sem kellett olvasni. Fujj!
Helga
2018-07-27 at 07:41
Szomorú, de igaz, sőt rajtuk kívül még sokan mások is katedrát birtokolnak, s nevelik félre az ifjúságot. Egymást citálják, hogy előbbre juthassanak a ranglétrán. S olyan is előfordult, hogy xy. publikációs jegyzékében olyan cikkek is felsorolása kerültek, melyek soha, sehol nem jelentek meg. Hihetetlen, hogy mire képes az ember(?)?
Gunman
2018-07-27 at 08:58
Hat igen. A magas kultura az, ha a “muveszno” a szinpadon, meztelenul, egyszerre ket [email protected] cibal. Ehhez a jobboldali kotodesu muveszek sosem fognak felnoni.
Hal’istennek.
Dobi56
2018-07-27 at 09:15
Na igen. Az a mondat, hogy “senki nem keresi az étcsokoládét” remekül jegyzi a jelen helyzetet.Ha nem jut kiadóhoz,nyilvánossághoz a nem brancsbéli akkor könnyű mucsaizni, tahózni.Közben az egymás körbe csókolása-nyalása (az én bizottságom a te művedet dijjaza a te bizottságod az enyémet) remek megélhetést nyújt.Ideje lenne végre valós kultúrális többszínűséget adni az arra fogékony közönségnek.Szégyen,hogy a kultúráért felelős miniszter a saját hazáját,népét gyalázó férgeket dotál, tünteget ki.
ómió
2018-07-27 at 09:44
A “haladó baloldal kultúrharcához” meg már ott van 100 millió halott! Ugye, efftársak!? De csak, mint a “kultúra csúcsa”!
Szilárd Csaba
2018-07-27 at 10:23
Hát igen! “Írók, írjatok remekműveket” (elnézést a pontatlan idézetért, de a megszólítás után illik vesszőt tenni, én tettem, mert a remekmű nem csak tartalom, hanem forma is). Mikor tetszenek már észrevenni, hogy ez e felszólítás az íróknak szól, függetlenül azok liberális, illiberális, hívő vagy tagadó voltukhoz. Mert, hogy sajnos az önmagukat liberálisnak tartó, agyon ajnározott és fizetett íróink művei javarészt olvashatatlan fércművek, melyek csak azért részei a ma irodalmának, mert tagjai az “Én dicsérlek téged, te dicsérsz engem” klubnak. Egy hasonlattal élve: egyszerűen félelmetes, hogy a pályán folyó versenyt már-már nem az dönti el, hogy ki jutott előbb a célba, hanem az, hogy ki kezeli az eredményjelző táblát.
A kulturális diktatúra lényegét – szerintem -“A király meztelen” népmese írja le legjobban. Ez ellen pedig csak úgy tehetünk, ha minél többen cipészinassá válunk, és hangosan kiáltjuk, hogy “A király meztelen!”
Amúgy pedig Mikszáthot, Mórát, Tömörkényt, Rimayt vagy Balassit olvasva, soha nem az jut eszembe, hogy az író milyen eszmék oltárán áldozott, hanem Ady Endre:”S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” (Levél-féle Móricz Zsigmondhoz)
Csaba
Wez
2018-07-27 at 11:27
Hihetetlen arrogancia kell ahhoz, hogy lenézzünk egy politikai réteget, főleg úgy, hogy sokkal többen is vannak. De a lényeg az, hogy változik a világ, nincs szükségünk a megmondó emberekre és a gyilkosokra sem!
TS
2018-07-27 at 11:38
Egy pár név még a jelenből és a közelmúltból, akik azért mintha kultúrát “csináltak volna”, pedig nem balogok: Ágh István, Csukás István, Csoóri Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kiss Anna, Nagy László, Szilágyi István, Tandori Dezső.
TS
2018-07-27 at 16:44
Kezdem érteni. A felsorolt szerzőket nem ismeri az ipse! És leszól másokat. Színtiszta provokáció.
Ács József
2018-07-27 at 12:59
Nincsen a pusztamesch bő-gatyásoknak kultúrája.
És mind ezt a birobidzsáni kultúra Magyarországon ideiglenesen állomásozó jeleseitől kell megtudnunk.
Elkéstek.
Egyszer régen,elődjük,egy germánokat hajlító náci főideológus,Rosemberg elv-faj-polgár-vagy milyen társ (mikor milyen,Kafka átváltozása náluk a Biblia)már megmondta.. “ércsük,mit írjunk le százszor,h-val kezdhetjük vagy pénzt küddyünk,osz megkultúrálódunk…Má óvasom a kertészetet meg a slomót nézem,má fel is jelentek..Alakul a kultúrám.
Torockó
2018-07-27 at 14:47
A milliárdos Kolosi nyugodtan hazudhatja, hogy nem emberek harcolnak, hanem kultúrák és fegyverek, hogy Montecuccolinak nem volt igaza, pénzre sincs szükség.
Bizonyítsuk be neki, hogy pénz és pozíció (a nemzeti oldal embereinek) az oktatási posztok elfoglalása milyen sikeres harcot eredményez.
Ők is így csinálták, meg a kirekesztéssel.
Valika
2018-07-29 at 23:01
Régen mondom már, hogy az b….a az orromat, hogy ezek közt miért nincs útkaparó meg bányász. Mikor Kertész megkapta a Nóbelt még letagadta és lefikázta a magyarokat. Az öregek 60 évesen cuccoljanak már nyugdíjba. Mindenkinek szól! Ennyi vén sz.r!, hagyják már végre a fiatalokat érvényesülni. Minden pozicióba kéretik jobboldali erzelmű fiatal. Emellett tudom, hogy az írás nem korfüggő, de azt is, hogy irigy és rosszindulatu.