Pesti Srácok

Korszakalkotó, ahogyan Fegyőr Andrásék nemzetet árulnak

Korszakalkotó, ahogyan Fegyőr Andrásék nemzetet árulnak

Nem a magyar, hanem egy román elnökjelölt mellett kampányol Fekete-Győr András – jött a hányingerkeltő hír a minap. Meglepődni már nem tudunk a honi ellenzék-ellenség semmilyen húzásán, azt viszont érdemes rögzíteni: ez a nemzetárulás egy új, magasabb szintje. A mindennapos brüsszeli feljelentgetésekhez, Magyarország megbüntetését követelő rimánkodásokhoz és „weyerbélázásokhoz” képest egy új minőség. Amit nem szabad megtorlatlanul hagyni!

Nagy a tülekedés az új-SZDSZ-es pártok (DK, Momentum) között, melyikük tudja látványosabban, újszerűbben leköpni, elárulni a magyarságot, saját szülőhazáját. Vagy ha nem is szülőhazáját (hiszen például Berg Dániel New York-ban, szintén momentumos párja, Cseh Katalin pedig Kanadában született): azt az országot, amelynek kenyerét eszi, amelynek politikai képviseletére szegődött. Kétségtelen: a 2004. december 5-ei magyarellenes gyűlöletkampánnyal Gyurcsányék igen magasra tették a nemzetárulási ingerküszöböt. Világviszonylatban is párját ritkító gazemberséget követtek el, amely súlyosan megsebezte a magyarok lelkét. (Gyurcsányékét nem, nekik olyanjuk nincs.) E mércét azóta is próbálják megugorni a gúnyhatáron túli magyarok folyamatos sértegetésével, „románozásával”, „ukránozásával”, „szlovákozásával”, illetve a szavazati joguk visszavonásának követelésével.

Térden állva. Gurmai Zita és Ion Iliescu puszilkodik 2013 áprilisában a román „szociáldemokrata” párt kongresszusán (Fotó: naplo.org)

Olyan már előfordult a magyar történelemben, hogy egy magyar szocialista politikus (nevezzük őt Gurmai Zitának) letérdelt egy magyargyűlölő kommunista pribék, Ceausescu jobbkeze, a marosvásárhelyi pogromot levezénylő Ion Iliescu egykori román államfő előtt. Ám olyanra még tudtommal nem volt példa, hogy egy magát magyarnak mondó anyaországi politikus Erdély fővárosában egy román elnökjelöltért kampányoljon az erdélyi magyarság jelöltjével szemben.

PestiSracok facebook image

Fegyőr Andrásnak volt mersze ezt megtenni. Sőt, kifejezetten büszke is cselekményére, és volt bőr a képén állítólagos erdélyi dédnagyapjával takarózni. Biztos vagyok benne, hogyha ez a bizonyos erdélyi dédnagyapa még élne, akkora büdös nagy pofont lekeverne ványadt dédunokájának, hogy az a sálgyűjteményével együtt kirepülne a sztratoszférából. Ha szegény dédnagyapja még élne, valószínűleg a szégyenbe halna bele, hogy ilyen „moral insanity” lett a sarja.

Moral insanity-nek az erkölcsi elmezavarban szenvedőket hívjuk. Akiknek a morális iránytűje elfajult. Mint látjuk, Fekete-Győr föl sem fogja, mit tett. Buzgón magyarázza, milyen szép gesztus volt tőle, hogy egy nyitott, liberális román elnökjelöltért, Dan Barnáért korteskedett, aki nyilván sokkal jobb lesz az erdélyi magyaroknak, mint az erdélyi magyarok saját jelöltje, Kelemen Hunor. A belátóképesség, az önreflexió teljes hiánya, a gátlástalanság a moral insanity-lét legfontosabb jellemvonása. Persze, az sem kizárt: nem csupán az erkölcsi iránytű elfajulásáról van szó, inkább a morál teljes hiányáról...

Cseh és Donáth is teper

Rövid politikai pályafutásuk dacára Fegyőr párttársainak, Cseh Katalinnak és Donáth Annának máris terjedelmes a nemzetárulási lajstroma. Eddigi legszebb alakításuk az volt, hogy alig kerültek ki Brüsszelbe, júliusban máris megvétózták a magyar jelöltek EP-bizottsági kinevezését. Mint Donáth büszkén bejelentette: „A frakciónk vétózza a fideszes jelöltek EP-bizottsági kinevezéseit – Európa-ellenes képviselők nem elnökölhetnek uniós bizottságokat!” Ezzel az előzetes megállapodást fölrúgva rárontottak saját honfitársaikra, és elsősorban nem a Fidesznek, hanem Magyarországnak okoztak kárt. Hiszen nekünk, a magyar nemzetnek lesz ezáltal kevesebb beleszólásunk a brüsszeli machinációkba.

Magyarellenes tevékenységüket azóta is lankadatlanul folytatják. Hol a szavazati jogunk, hol a hazánknak járó források elvételét, átcsoportosítását követelik Dobrev Klárával karöltve. (Természetesen ők magukra nem hazaárulókként tekintenek, hanem a demokrácia éber őreiként, akik elhozzák nekünk, mucsai bunkóknak a brüsszeli fölvilágosultságot, észt.) Donáth Anna épp a minap jelentkezett egy újabb szösszenettel a Facebookon, amiben beígérte: ha a magyar kormány nem olyan törvénytervezetet készít a közigazgatási bíráskodás fölgyorsítására, amilyet a Momentum elvár, akkor megint bemószerolják az országot Brüsszelben, és akkor megnézhetjük magunkat. Mennek az óvónénihez...

Hagyományok

Jóérzésű ember öklendezik az ilyen figuráktól. Ám láthatjuk: van néhány százezer ember szép hazánkban, akit lázba hoz ez a csúszómászó tempó. Hegedűs István, Kádár János, az SZDSZ és Weyer Béla óta Magyarországon kiérlelt hagyománya van a hazaárulásnak, az ellenség segítésének, behívásának. Sőt, az úgynevezett „weyerbélázás” ma is mindennapos jelenség, a balliberális folklór része. Ennek lényege: valamelyik honi balliberált (névvel vagy név nélkül) ír (vagy irat) egy hazudozó, gyalázkodó cikket Magyarországról egy nyugati lapba, amelyet aztán megjelenése után pár pillanattal (olykor még azelőtt) átvesz az összes hazai „független” sajtótermék, s a fejlett Nyugat véleményeként, feddéseként tálalja azt. A balliberálisok értelmezése szerint ilyenkor nekünk, itteni elmaradott bugrisoknak össze kéne zuhannunk, hiszen a Nyugat csúnyát mondott ránk. (Egy balliberális mindig csak az éppen aktuális birodalom hátsó felében, gyarmataként bírja elképzelni a magyarság létezését: hol Moszkva, hol Brüsszel ülepében.) Ez történt a minap, amikor a The New York Times egy raklapnyi hazugságot hordott össze a magyar mezőgazdaságról. A cikkre aztán a 444 (és a többi) propagandalap rögvest rácuppant. Ám hamar lebuktak. Kiderült: az amerikai lap cikkének egyik szerzője a 444-es Novák Benjámin... Puff!

Látható, ha hazánk, a magyarság besározásáról, elárulásáról van szó, egyes honfitársainknak semmi sem szent. Örök kérdés, nevezzük-e őket hazaárulónak, vagy inkább tekintsünk rájuk úgy, ahogyan ők ránk: ellenségként. A válasz többnyire pillanatnyi hangulatunktól függ. Ha megengedőbb kedvünkben vagyunk egy-egy aljasságuk után, akkor előbbi; ha nem, akkor az utóbbi. Az viszont biztos: e gaztettek nem maradhatnak megtorlatlanul. Hadd lássa a román-párti Fegyőr, a Brüsszelben árulkodó Donáth meg a többi gyíklény: ára, következménye van, ha elárulják a magyar nemzetet; ha hatalomra jutásuk érdekében ellenségeink pártját fogják.

Ajánljuk még

Milliárdos ingatlanvagyonnal gyarapodik tovább tatabányai családok nyomorán a „Szeviép-család” – Csinos céghálót találtunk az egykori vezér fia körül

Exkluzív 2022 május 25.
A Pesti TV Az Ügy című riportműsorában mutattuk be a tatabányai szellemtársasházat, amely tizenöt éve áll befejezetlenül. A huszonegy lakásos, a földszinten nagy irodaépületet is magába foglaló ingatlant sajátos konstrukcióban kezdték építeni 2004 után. A telektulajdonos, első számú építtető, a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet ingatlanhasznosító cége, a Tak-Ing végelszámolás alatt áll; az építő Pólus Kft. 2007 óta felszámolás alatt; a lakásaikat előre kifizető tatabányai családok, összesen tizenöt károsult család a mai napig nem kapott vissza egy fillért sem. Közben tavaly év végén a félkész épület az egyik szeviépes érdekeltség kezébe került. A Szeviép-üggyel a PestiSrácok.hu az elmúlt években kiemelten foglalkozott; követjük a több száz kisvállalkozó csődjéért felelős, csődbűncselekménnyel vádolt milliárdosok ma is tartó büntetőperét. Megmutattuk, hogy a mai napig milyen luxusban élnek, és egy tényfeltáró cikksorozatban azt is, hogy a Szeviép csődeljárása előtt milyen elképesztő céghálót építettek fel a Szeviép-vezérek, amely cégekben immár egy-egy családtagjuk a tulajdonos. Ebben a tényfeltáró riportban azt mutatjuk meg, hogyan kerül a Szeviép-vezér B. Sándor fia Tatabányára, miként jutottak hozzá a tizenöt család anyagi megnyomorítását jelentő, milliárdos értékű ingatlanvagyonhoz, és azt is, hogy a tatabányai botrányban szereplő cég csak egy az újabb céghálóban. Körülbelül tíz milliárdos vagyont találtunk éppen csak, hogy „muzsikáló” cégekben, és mindez az egyik B.-fiú kezében fut össze.

Vérrel írt üzenet, fegyverarzenál, eltévedt lövedék – Fokozódik a feszültség a déli határnál

Exkluzív 2023 szeptember 5.
Tovább súlyosbodott a helyzet a déli határunk szerb oldalán azóta, hogy Az Akta bemutatta a terrorista embercsempész bandák táborait, akiknek az egymással folytatott háborúja a helyi magyarok életét veszélyezteti. Ahogy riportunkban bemutattuk, afgán és észak- afrikai terrorista csoportok tanyáznak a Szabadka környéki erdőkben, sorozatlövő, gránátvető fegyverekkel és gránátokkal ellátva, és most már naponta vannak tűzharcok, lőnek és robbantanak, gyakran a lakóházak közelében. Ezek a bandák szervezik a napi több száz, Zágrábból a Délvidékre érkező illegális migráns továbbjuttatását. Az elmúlt napokban fokozódott az amúgy is tarthatatlan helyzet. A lövöldözések maradványait, lőszerhüvelyeket néhány tíz méterre a határtól százával találni – már a határon lőnek, miközben 300–400 fős csoportok invázióját irányítják neki a kerítésnek. És már nem létráznak: végigvágják a kerítést, azon tuszkolják át az embereket az akciót fegyveresekkel fedező embercsempészek. A PestiSrácok.hu számos exkluzív felvételt kapott a terroristákról és a felkutatásukra irányuló akciókról. Megtaláltuk a TikTokon az embercsempész bandák egymásnak szóló hadüzeneteit, különböző üzenetekkel ellátott videóit. Ezek a felvételek is jól mutatják, hogy elit terrorista csoportok háborúja dúl az embercsempész piacért, illetve területekért. A BIRN balkáni oknyomozó portálnak pedig a csoportok vezetőit is sikerült beazonosítania, és belső informátoraik által a területfelosztási harcok eseményeit is feltérképezték. Hat hónapon át tartó kutató-elemző munkájukból az is kiderül, hogy a marokkói és afgán bandák háborújához főleg Koszovóból albán bűnözői körök biztosítják a fegyvereket, méghozzá igencsak borsos áron.

„Valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem!” – Nyolcvan éves lenne, de már tíz éve nincs közöttünk a Császár (2. rész)

Exkluzív 2021 október 17.
Az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó, Albert Flórián pályafutását bemutató írásunk első részében egészen 1967 végéig jutottunk el. Innen folytatjuk most a zseniális játékos életútjának felelevenítését, feltárva a korszak sajátosságait, szót ejtve a kiváló labdarúgó emberi kapcsolatairól és megidézve gondolatait ferencvárosi kötődéséről, valamint arról, hogy ő maga mire volt a legbüszkébb a saját karrierjét tekintve.