A: Orbán Viktor elszigetelődött. A kutya sem kíváncsi rá. Senki nem áll szóba vele. Mindjárt bukik! Sőt, már meg is bukott! B: Ő tartotta a nyitóbeszédet az amerikai konzervatívok legfontosabb rendezvényén a CPAC-en, ahol felállva tapsolták meg több százan. Melyik a balosok által papagájként ismételgetett toposz, és melyik a valóság?
A helyes megfejtők között egy orbánviktoros pólót sorsolunk ki a Politikai Hobbista webshopból. De nézzük akkor tényleg ezt a gyors történelmi áttekintést…
Kossuth Lajos 1852-ben, az elbukott szabadságharc után, emigránsként járta végig, nem sokkal az ottani polgárháború után az Egyesült Államok egy részét, ahol óriási lelkesedéssel fogadták. Településeket, megyéket is neveztek el róla, amelyek közül több a mai napig is ezen a néven létezik. A rajongás egy bukott, de álmait soha fel nem adó hősnek szólt.
1990-ben Magyarország rendszerváltozás utáni első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József az USA-ba látogatott. Los Angelesben az akkor irányonként 4 (ma 5-6, egyes szakaszon már 7) sávos 405-ös utat, a San Diego Freeway-t, a város és a környék legforgalmasabb autópályáját, megépítése óta először (és azóta is utoljára) lezárták a tiszteletére. A hivatalos elismerés, felhajtás a történelmi helyzetnek és az abban meghatározó szerepet játszó emblematikus államférfinak szólt.
2022-ben az amerikai jobboldal Orbán Viktort hívta meg a legnagyobb rendezvényére, többek között azért, hogy az e téren szerzett gyakorlati tapasztalatait (4 db 2/3-os győzelem) ossza meg velük, és segítsen nekik legyőzni a jelenleg regnáló, az egész világot felforgatni és tönkretenni akaró, globalista-neomarxista baloldalt. Nyitóbeszédét számos tv-csatorna közvetítette, és óriási tapsot kapott a helyszínen. (Hogy pontosan mikor és miért, arról is lesz szó lejjebb.) A hivatalos meghívás és az emberek részéről tapasztalható rajongás is a sikerembernek szól. Dávidnak, aki már győzelmet győzelemre halmozott, Góliáttal szemben is újra és újra, és most közösen, vele együtt készülnek legyőzni magát a sátánt. (Nem Sorost, ő is csak egy öreg hüllő a patásördög seregében.)
Magát a beszédet élőben lehetett nézni, azóta is rengeteg helyütt fenn van, már elemezték is bőven. Igazából számunkra sok újdonságot nem tartalmazott, de ez teljesen normális. Mert azokat az alapvető igazságokat mondta el, amelyeket itthon már természetesnek veszünk (legalábbis a lakosság nagyobbik, épeszű része), és amelyeket hazai beszédeiben már sokszor hallhattunk tőle. (Az újdonságokat, a közbeszédet hónapokra meghatározó gondolatokat az évértékelőn és Tusnádfürdőn szokta elmondani – idén is így volt, sivalkodnak is a libernyákok azóta folyamatosan.) Most viszont újabb okot adott nekik a sivalkodásra. Egyrészt már önmagában attól is merevgörcsöt kaptak, hogy Orbánt meghívták. Ezt a szélsőjobboldali, autoriter, fasiszta, rasszista, antiszemita faj- és idegengyűlölő, putyinbérenc, stb., stb., blablabla figurát. De hát magát a rendezvényt, az amerikai konzervatívok több évtizedes hagyományokkal rendelkező konferenciáját is simán szélsőjobboldali összejövetelnek nevezi a globalista cselédsajtó. Ezek a címkék már tényleg minden súlyukat elvesztették, abszolút csak röhögni lehet rajtuk.
De a sztori még ennél is érdekesebb. Mert miközben a teljes nemzetközi hálózat Orbánnal riogatja az agymosott, woke-progresszív droidjait, vele foglalkoznak, azon sápítoznak, hogy hogyan is merészelték az amerikai konzervatívok meghívni, ráadásul neki adni a nyitóbeszédet… eközben a globalisták hazai ügynökei és cselédsajtójuk azt próbálja elhitetni a saját itthoni droidjaival, hogy nincs is itt semmi látnivaló, Orbán tényleg elszigetelődött, pénzért vettek neki műsoridőt Amerikában (természetesen „az én adómbúl!”), de még így is csak páran lézengtek a teremben, ahol a beszédet mondta.
A teljes függetlenobjektív sajtón (FOS) és ellenzéki papagájkommandón 24 óra alatt végigfutottak, és elképesztő mennyiségű további megosztást generáltak azok a képek, amelyek egy majdnem üres termet ábrázoltak. És persze hozzá mindenféle nagy beszólások, kárörvendő okoskodások. Csakhogy ezen képek egyikén sem volt ott Orbán Viktor! Az egyiken hárman beszélgetnek (két férfi és egy nő, mindhárman ismert amerikai szereplők a konzervatív oldalról), még a megnyitó előtti felvezető alatt. A másikon két kivetítőn látszik Orbán Viktor; ez a kép valóban az ő beszéde alatt készült – csakhogy egy másik teremben! Nem nehéz megkülönböztetni attól a teremtől, amelyikben Orbán épp beszél, világosan látszanak a különbségek. Itt, ebben a Facebook-posztomban részletesen is bemutatom ezeket a különbségeket. Ez persze nem akadályozza meg a fake news királyokat abban, hogy tovább tolják… mert ők egyszerűen képtelenek abbahagyni. Mint anno Újhülye Pisti, amikor Bangóné patkányozott. Kussolás helyett ő még nagyobbat patkányozott. A szakadék felé száguldó vonaton jól rátaposott egyet a gázpedálra. Vajon meglepetést okozok most azzal, ha elárulom, hogy a sok idióta fake news-gyáros posztoló között most is ott találjuk Pistikét? És vagy 6000 lájkot és 1600 megosztást is kapott. Van még tehát pár szerencsétlen agymosott, vagy legalábbis könnyen agymosható abban a buborékban…
De ennyit az itthoni reakciókról, amiken azért annyira tényleg nem lepődünk meg. Pontosítok: semennyire sem. Érdekes viszont megnézni a helyi reakciókat. Mármint nem az ottani sajtóban; az pont olyan kiszámítható, mint az itthoni. Hanem a helyszínen jelenlévők reakcióit, akik hallgatták a beszédet. És hogy mikor hogyan reagáltak… Meglepő módon a poénok nem ültek akkorát, mint amekkorát itthon szoktak Orbán beszédei alatt. Ellenben a következő témák említésénél volt a legnagyobb taps: illegális migráció megakadályozása, keresztény értékek megőrzése, abortusz elítélése, genderideológia elvetése, rendőrség tisztelete… valamint az alacsony adók. Ennél nagyobb ovációt talán csak akkor kapott volna a konzervatív közönségtől, ha a szabad fegyverviselés mellett száll síkra. De volt még egy fontos gondolat, ami nagyon tetszett a közönségnek. Amiben összesítette mindazt, amiért meghívták, amiről az egész harcunk szól, és ami gyakorlati feladatokra fordítja le azt az összefogást, amire a nemzetközi patrióta jobboldalnak szüksége van, és amiről többször is szót ejtett a beszéd során.
Ez pedig az egyházak, a család, az egyetemek, és általában az intézmények revitalizálása. Vagyis hogy újra töltsük meg élettel, energiával ezeket az intézményeket, amelyek működnek, amelyek a társadalmak mindennapjait és fejlődését évszázadok, évezredek óta alapjaiban segítették, és amelyeket a baloldal részben birtokba vett, részben elpusztítani igyekszik.
És az amerikai jobboldal láthatóan felismerte, hogy ebben a harcban Orbán Viktor a legnagyobb szövetségesük. Sőt, annál is több: egy szabadságszerető kis ország nagyhatású szereplője. Kossuthhoz és Antallhoz hasonlóan dávidi hős.
Kiemelt kép: Képernyőfotó, forrás: CPAC Texas YouTube-csatornája
Facebook
Twitter
YouTube
RSS