Kubatov Gábor a PS-nek: mélyrepülésben vagyunk, pedig Budapest egy kimagasló hely lehetne Európában

Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója és a Ferencváros elnöke részletes interjúban mesélt a PestiSrácok.hu-nak a Ferencváros háza táján történt izgalmas hetekről, a BL-kiesést követő időszakról, Máté Csaba impozáns teljesítményéről, és elmondta, hogy miért döntöttek mégis az edzőcseréről. Megtudhatjuk, hogy miért gondolja Kubatov Gábor, hogy Dejan Sztankovics  személyisége  áll legközelebb a Fradi karakteréhez, szóba kerül a klub jövője és természetesen politikai kérdésekben is megszólalt. Szóba kerül a budapesti rendezésű atlétikai világbajnokság sikere, a baloldal álságos viselkedése, akik bár minden létező módon és eszközzel  támadták az eseményt, annak sikerét látva, vidáman   pózoltak és maguknak tulajdonították az eredményt. Az interjúban a Fidesz pártigazgatója felhívja a figyelmet az önkormányzati választás fontosságára, a megfelelő jelöltek kiválasztására, és a korrupt brüsszeli vezetés hazánk  elleni hadjáratáról is beszél, valamint Európa versenyképességének folyamatos csökkenéséről. Kubatov Gábor a nyugat-európai konzervatív médiumok hiányáról, a nyilvánosság fontosságáról is elmondja a véleményét, valamint arról , hogy hazánk sosem adhatja fel a harcot, bármilyen nyomást  helyeznek is  ránk.

A Fradinál az utóbbi hetek és hónapok igazán mozgalmasra sikerültek, a feröeri Klaksvík elleni kiesést követően, Máté Csaba irányításával elérte a csapat a Konferencia Liga csoportkörét, ám mégis új edző érkezett, Dejan Sztankovics. Akkor is sor került volna az edzőcserére, ha előre tudja a klubvezetés, hogy milyen meggyőző győzelmeket szállít Máté Csaba?

Kubatov Gábor: A Fradinál mindig fontosabb, hogy egy szinttel feljebb kerüljünk szakmailag, és így választjuk ki a megfelelő edzőt is. Máté Csaba pont az a szakember, aki jelen helyzetben passzolt a Ferencvároshoz, egy remek edző, de nem egy szinttel magasabb. Amikor leváltottuk Csercseszovot, kíváncsi lettem  volna, ha Máté Csaba és Dejan Sztankovics között lehet választani, ki mit mondott volna; az az érzésem, hogy a többség a szerb szakember mellett tette volna le a voksát. De egy döntésnél nem ez számít: egy szurkolót vezérelhetnek az érzelmei, én azonban nem dönthetek érzelmi alapon. Amikor 13 éve elképzeltük, hogyan nézzen ki ez a klub, és döntéseket hoztunk ennek érdekében, akkor nagyobb részt a helyes utat választottuk, ehhez azonban mindig racionálisan kellett a jövőbe tekinteni. Sok döntést a múltban  sem  értettek a szurkolók, a végén azonban beigazolódott, hogy előrébb jutott általuk a Ferencváros. Márpedig a lényeg ez! Mi csak a Fradi érdekében hozunk döntéseket, ennek semmilyen személyes vetülete nincs. Ha a közhangulatra hallgattam volna, akkor Máté Csaba marad az edző, de meggyőződésem, hogy a Ferencváros csak úgy tud feljebb és előrébb kerülni, ha mindig egy szinttel jobb edzőnk van. Persze, kockázatot is vállalunk ilyen helyzetekben. Megtehettük  volna ,hogy kivárunk , és Máté Csaba egyik rosszabb edzői periódusa után  döntünk  a váltás mellett, de véleményem szerint  ez így volt korrekt.

A Fradi karakteréhez legközelebb álló edzőt választottuk

Ahogy a Puskás elleni meccs után is sok ilyen hang jelent meg…

KG: Így van, akkor éppen ezek a hangok erősödtek fel, de nem lett volna helyes egyből váltani, nem is tettük meg. Ami Sztankovicsot illeti, nem akarom elkiabálni, de karakterben a Fradihoz legközelebb eső edzőt választottuk. A futballban persze bármi lehetséges, de komoly előkészítő munkát végeztünk, százszor végig gondoltam a döntést, igaz, sok álmatlan éjszakát okozott, de annak ellenére sem bánom, hogy érzékelem a közhangulatot.

Mikor született meg a megállapodás Sztankoviccsal?

KG: A komoly tárgyalások, a váltás előtti  néhány napban  kezdődtek meg. Puhatolózások természetesen korábban is voltak, hiszen ez egy ilyen szakma. Bevallom, nem esett jól, hogy a leváltásáról kellett beszélnem a Csabával.

Fotó: Hatlaczki Balázs

Szívesen kihagytam volna ezt a beszélgetést…

Számított erre a döntésre Máté Csaba?

KG: Ez egy ilyen szakma, sajnos mindenki tudja, hogy akármikor benne van, hogy lecserélik az embert. Épp az utód, Dejan Sztankovics nyilatkozta azt, hogy „kétféle edző van: akit már elküldtek és akit el fognak küldeni”. A Csaba meg tudta mutatni a szakmai kvalitásait a Fradinál, feltámasztotta a halottat, sőt,  azt   meg is tanította repülni . De valljuk be, ez  neki is komoly dolog, hogy ilyen óriási lehetőséget kapott, és meg tudta mutatni magát. Tíz meccsből kilenc győzelem, fantasztikus gólarány, ez nyilván önmagáért beszél. Éppen ezért nem volt ez egy könnyű beszélgetés, szívesen kihagytam volna.

Úgy tudjuk, hogy Máté Csaba végül marad a klubnál. Mi lesz a feladata, milyen minőségben képviseli a Ferencvárost?

KG: A szerződése nincs felbontva, egyelőre  keressük a helyét.

A csapatnak láthatóan megjött az önbizalma az utóbbi időben, szárnyalnak. Nincs kockázata egy ilyen döntésnek, hogy újból törést okozhat?

KG: Hogyne lenne, a kockázat mindig benne van. Az új edzőnek is meg kell ismernie a játékosokat, de természetesen mi is segítünk a beilleszkedésben, Leo (Leandro de Almeida) lesz az egyik másodedzője, aki Máté Csaba munkáját is segítette. Mindemellett   nagyon sok befolyásoló tényező van. Nem biztos, hogy egyből minden stimmelni fog, ez benne van a pakliban. Azt viszont láttam, hogy a Sztankovics csapatai, akiket a Fradi előtt irányított, mindent megtettek a győzelemért, olyan mentális erő volt bennük, hogy ha az edző azt kéri,  leugrottak volna együtt  a legnagyobb hídról is. Reméljük, hogy itt is megvalósul az a kohézió, ami őt és a korábbi csapatait jellemezte.

Már tavasszal látszott, hogy nagy a baj

Picit térjünk vissza Csercseszovra, akinél tavasszal már látszott, hogy valami nincs a helyén, de a feröeri csapat elleni mérkőzés még ennek függvényében is derült égből villámcsapás volt.

Sajnos ennek a mélyrepülésnek már voltak előjelei. Az első talán az Iváncsa elleni vereség volt. A tavaszi szereplés ugyancsak gyengére sikeredett, hiszen, ha az idény második felét nézzük, a tavaszi eredményeink alapján csak a hetedik helyen zártunk volna a bajnokságban. Ebben a helyzetben azért ne feledjük el, hogy Csercseszov mégis csak az utóbbi 48 év legnagyobb sportsikerét érte el, valamint megnyerte a bajnokságot is a csapattal. Ezek után küldjük el? Láttam és éreztem a hibákat, véleményem szerint Csercseszov elvesztette az öltözőt, de azt gondoltam, hogy az új, kiváló minőségű játékosok leigazolásával  el tudjuk mozdítani a holtpontról a csapatot, ez azonban  nem sikerült. Sajnos,  egy ilyen kvalitású edzővel is meg tud ez  történni, még akkor is, ha láttuk, hogy a mélyrepülés előtt, az Európa Liga csoportkörében milyen kiváló meccseket hozott le vele a csapat. A Leverkusen elleni párharcot követően azonban történt valami, ennek eredménye pedig az öltöző elvesztése volt.

Dejan Stankovic, a Fradi új edzője – Fotó: fradi.hu

Nem lennék fradista, ha nem akarnám megnyerni a Konferencia Ligát

Erős csoportba került a Fradi a Konferencia Ligában, mi az elvárás a csapattól és az új edzőtől?

Ez Bajnokok Ligája erősségű csoport, nincs mese. (Nevet). De fradista vagyok, mégis mi lenne az elvárás? Meg akarjuk nyerni ezt a kupát!  A miénkhez képest sokszoros költségvetéssel  vannak előttünk csapatok itt is, a csoportunkban ketten is megelőznek  minket, de mi  őket is meg akarjuk verni. Nem lennék fradista, ha nem így gondolkodnék. Mi minden meccset meg akarunk nyerni! Évekkel ezelőtt ijesztő lett volna látni egy ilyen erősségű csoportot, de a mostani csapatunkban már benne van, hogy ilyen  minőségű  ellenfeleket is le tudunk győzni. Ehhez persze nagyon jó napot kell kifognunk, nekik pedig kevésbé jót, de bármi megtörténhet a fociban, lehet egy nagyon jó szereplés ebből, és bízunk benne, hogy lesz is.

Egy újabb felfelé tartó időszak kezdődhet?

Mindig léptünk egy kicsit felfelé és ebből a tendenciából most sem adhatunk lejjebb. Ezért is lehetünk nagyon hálásak Máté Csabának, mert ha nem sikerül bejutnunk a Konferencia Liga csoportkörébe, akkor ezzel az erős kerettel csupán a magyar bajnokság és a Magyar Kupa maradt volna a Fradinak, semmi más. Rengeteg kiadás, a sok külföldi játékos megtartása, nehéz lett volna előrébb lépni, és ez a szituáció megakaszthatta volna a több mint tízéves lendületünket.

Megéri magyar játékosokat nevelni és beépíteni a csapatba

Amikor valami nem sikerül, akkor előjön a “merjünk kicsik lenni” attitűd, előbújnak rejtekhelyeikről, akik a magyar foci ellen drukkolnak. Dögkeselyűként érkeznek és megpróbálják megkavarni az állóvizet, egyből megbukó  klubmodellről beszélnek, és sokakat meg is tudnak bolondítani. A magyar játékosok hiányáról beszélnek, ami ugyancsak nem igaz.

Mi nagyon odafigyelünk a magyar játékosok nevelésére és beépítésére, most is hét magyar játékos van a Konferencia Liga keretünkben, de nem jó elmenni szélsőséges irányokba, hiszen láttuk, hogy a csak magyar játékosokból álló modell most éppen a Vasas esetében nem volt elegendő, pedig remek játékosokból állt a keretük. Sajnos, nemzetközi szinten sem ért el sikert a csak magyar futballistákra épülő csapat, a Kecskemét, ők is gyorsan elbuktak, pedig a Fradinak és az egész magyar focinak fontosak azok a nemzetközi szerepléssel megszerezhető  koefficiens pontok, amiket össze tudnak szedni a magyar csapatok. Mi is örülnénk, ha Szoboszlai Dominik és a legerősebb magyar játékosok nálunk játszanának, de ez a Ferencváros számára jelenleg elérhetetlen opció, így a sikerhez és az előre lépéshez más megoldásra van szükség.

A magyar játékosok kinevelésére jó példa Lisztes Krisztián, akinek a sorsa is eldőlt, hiszen az Eintracht Frankfurthoz kerül, a Fradi pedig hatalmas összeggel gazdagodik a tehetséges játékos eladásából

Lisztes Krisztián csak  a következő idénytől lesz a játékosuk, tehát egy évig még minket erősít. Egyébként,  ha a szerződésbe foglalt összes opció érvényesül, akkor több mint 10 millió eurót kap érte a Ferencváros, ami abszolút rekord a klub történetében. Folyamatosan figyelünk és igazolunk is magyar játékosokat. Varga Ádámot is tudatosan neveljük egy ideje, hogy legyen magyar kapus Dibusz Dénesen kívül is, akinek nem csak az utódja, hanem hamarosan  versenytársa is lehet. A Fradiban most már 24  utánpótlás válogatott található, de nagyon fontos, hogy a magyar játékosok akarják a sikert. Az a magyar focista, aki a Fradinál játszik, igenis tűzze ki maga elé azt a célt, hogy jobb akar lenni a posztján, mint Abu Fani vagy Samy Mmaee vagy Traoré.  Esetleg többet fut egy meccsen, mint Zachariassen. Ezért hoztuk létre az NB III-as csapatot is, hogy a 16-18 éves játékosok felnőtt focit játszhassanak, és aki érdemes rá, mehessen az NB II-be Soroksárra, ahol Lipcsei Peti kezei alatt pallérozódhat. Aki innen is kitűnik, az előtt nyitva az ajtó vagy az NB I-be vagy a Ferencvároshoz, csak végig kell járni az utat. Ne felejtsük, hogy Lisztes Krisztián is így került fel a Fradiba, most pedig már a Frankfurt viszi el. Ahhoz, hogy ezeket az eredményeket elérjük, kellett jó néhány kemény év,  volt benne  sok zsákutca, de sosem adtuk föl és az idő most minket igazolt.

Fotó: Hatlaczki Balázs

A jobboldal dolgozott, a baloldal pedig pózolt az atlétikai világbajnoksággal

A hazai szervezésű atlétikai világbajnokság nem csak a sportról szólt. A baloldal rengeteget támadta az eseményt, ha rajtuk múlott volna, egy kapavágásig sem jutott volna hazánk, sajnos, hazaáruló módon gáncsolták a projektet, a hasznot azonban szerették volna lefölözni a sikeres rendezést követően. Baranyi Krisztina teljes mellszélességgel ágált ellene, most az atlétikai stadion a borítóképe, Karácsony Gergely is ott pózolt, sőt, szerinte  már neki köszönhetjük a rendezést és a szervezést.

Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy már az is értékelendő, hogy a legalább a végén mellénk álltak  – az eljárás természetesen morálisan elítélendő –  de legalább  nem tettek ellene semmit. Nagyon fontos, hogy nem csak egy stadionról beszélünk, az egész esemény egy komoly összefogás eredménye, és háborús időben hozott békét a nemzetek között. Felemelő érzés volt többek között az is, hogy egy ilyen világpolitikai helyzetben női kézilabda BL-döntőt játszottak egy magyar helyszínen, 20 ezer néző előtt, az MVM Dome-ban. Visszatérve a vb-re, Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke elmondta, hogy nem csak akkor voltak benn az emberek a stadionban, amikor a magyar sportoló versenyeztek, hanem végig, és mindig jó hangulatot teremtve szurkoltak. Budapestiként pedig óriási öröm, hogy az eseményt követően az egész környék megszépült, funkciója lett, ahogy az Üllői úti Groupama Arénánál is történt, hiszen a Fradi otthona óriási megújulást  hozott ennek a városrésznek.  Ezen kívül hatalmas büszkeség, hogy egy ilyen fontos sporteseményt Budapestről közvetítenek szerte a világban, ennél nagyobb csodát ritkán lehet látni.

Párizsban nem voltak biztonságban a BL-döntőre kilátogatók, Magyarország megint bizonyította, hogy a béke szigete

Jó hírünket vitte a világba a világbajnokság, sok külföldi is elcsodálkozott a remek szervezésen és Budapest szépségén

Találkoztam az atlétikai szövetség elnökével, az olimpiai bizottság vezetőivel, akik mind csak szuperlatívuszokban tudtak beszélni a magyar szervezésről, a biztonságról, és az itt tapasztalható hangulatról. Vessük mindezt össze a  Bajnokok Ligája döntőjével, amit Párizsban rendeztek, ahol a fényes utcán fosztották ki az embereket, ezzel szemben Budapest még mindig egy biztonságos város, Magyarországon nincsenek ilyen elképesztő történetek. Azt is hozzátehetjük, hogy legalább valami épült  a fővárosban, mert ha Karácsony Gergely teljesítményét nézzük, akkor ő mindössze csak dugókat épített. Példának okáért,   gondoljunk akár az állatkerti  Biodómra, amit az ő egykori miniszterük, Persányi Miklós emberük „intézett”. Ez  csak és kizárólag  hozzájuk köthető, és azóta sem sikerült befejezni. Ezt nem tudják letagadni. Közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy csődbe vitték a fővárost, és megint hiteleket akarnak felvenni. Kérdezhetnénk az egykori SZDSZ-s plakátpályázat egyik jelmondatával: Fiúk, „ hol a lé”?

Amit pedig átadott a budapesti baloldal, azt sem ők kezdték el…

Ezek után azt biztosan nem lehet mondani, hogy Karácsony egy városépítő politikus. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy semmit sem építenek, pedig folyamatosan nő a főváros bevétele, ők ennek ellenére valahogy mégis mindig kifogynak a más pénzéből. Mindezt azzal a szakértői garnitúrával Karácsony háta mögött, amelyik centire megegyezik a Gyurcsány-kormány vezetőivel.   Tarlós István   200 milliárd forintot hagyott a kasszában, mikor átadta a vezetést,  Karácsonyéknak bravúrosan sikerült ebből  csődhelyzetbe lavírozni a fővárost, a pénzt valószínűleg  elköltötték rovarhotelekre, méhlegelőkre, 42 tanácsadóra, és persze Mártha Imre luxus életére, aki egyébként a fővárosi közmű vezére, de  eredményt nem tudnak felmutatni. A baloldali városvezetés koncepciótlan működésére tipikus példa a Blaha Lujza tér úgynevezett „felújítása”, hiszen itt is csak beszéltek a zöldítésről, a tér  ehelyett csupa beton lett. Jól jellemzi a hozzáállásukat, mondhatni ars poeticájukat, hogy  a legbüszkébbek az azóta elhíresült  WC-re voltak, ami mára  drogelosztó és a  prostituáltak szálláshelye lett. Tele van a város hajléktalanokkal, akikkel nem tudnak mit kezdeni, szemét és gaz borítja az utcákat.

Fotó: Hatlaczki Balázs

Az egész főváros úgy néz ki, mint egy kifestőkönyv

Most 1 milliárd forint mégis jut kerékpártámaszokra, graffiti falakra.

A főváros nagyobb útkereszteződései  úgy néznek ki, mint egy kifestőkönyv, vagy gyerekrajzpályázat. A fővárosi utakon akkora a káosz, hogy nem tudja az ember, merre kell haladni, a régi és az új felfestés egyszerre látható, elképesztően balesetveszélyes és kaotikus a  közlekedés. De mindeközben az a legidegesítőbb, hogy órákat  állunk a dugókban.

Karácsony Gergely magabiztosan kijelentette, hogy őt úgysem lehet legyőzni, de mi a valóság? Ennyi otromba hiba után milyen esélyei vannak a jobboldalnak főpolgármesteri, polgármesteri posztok tekintetében?

Nagyon sok kiváló  jobboldali jelölt van, de úgy gondolom, hogy nem kell kapkodni, mert mindenhol a legjobb jelöltet kell majd kiválasztani. Jól látszik, hogy megváltozott   a kampánytechnika az utóbbi években, és a közösségi média segítségével  néhány hónap alatt fel lehet építeni egy jelöltet. Mindamellett az is fontos kérdés, hogy a baloldal elégedett-e Karácsony Gergellyel. Gyurcsányék már megkérdőjelezték az alkalmasságát, szóval  bármi megtörténhet. .

Meglenne az esély, hogy Budapest egy kiváló hely legyen Európában

A baloldal számára továbbra is taktika lehet az emberek hülyének nézése, a folyamatos mutogatás és hárítás? Nem kéne valamit letenniük inkább az asztalra és dolgozniuk?

Emlékezzünk csak a Demszky-érára, amikor ugyanez volt a helyzet, munka helyett csak a duma volt, a végén pedig Demszky Gábor már csak a fényképezőgépét lóbálta, mást nem is csinált. Szóval, ezt egyszer már átéltük. Budapestiként nekem fáj látni mindazt, ami itt zajlik, a város egy helyben topog,  nem fejlődik , pedig itt van a lehetőség, csak képtelenek élni  vele. Igazából  az a baj, hogy nem csak hogy nem fejlődik a főváros, de szerintem még koncepció sincs a fejükben , pedig el lehetne érni, hogy Budapest egy kiváló  hely lehessen Európában.

Miközben a hazai ellenzék külföldről kapja a pénzt és Brüsszel visszatartja a hazánknak járó forrásokat. Hogy áll ez a harc?

Minden egy eredőre vezethető vissza, hiszen nagyon komoly Soros-hálózat van mögöttük, akik megpróbálják közben Brüsszelt is befolyásolni. A fizetési listájukon 226 uniós  képviselő van , ami szinte hihetetlen és ugyanakkor  ijesztő is. Azt látjuk, hogy az eddigi erőfeszítéseiket kevésnek tartják, és még többet akarnak költeni azért, hogy befolyásolják az európai politikát. Úgy tartja a mondás, hogy aki rendeli a nótát, az fizeti a zenészt. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy nem a magyarok érdekeit védik. Soros György egy üzletember, számára a befolyásszerzés és a pénz a legfontosabb cél. Ha célt érne, akkor minden magyar pénzét elvenné. Az amerikai üzletemberhez köthető civil szervezetek a világon mindenhol a háború pártján állnak, megnyitnák Európa kapuit az illegális bevándorlók előtt, genderkérdésben pedig kérlelhetetlenek.  Ez az, amiről a magyar jobboldalnak beszélnie kell, az emberek tudomására kell hozni az igazságot, hogy milyen elképesztő mennyiségű pénzt költenek el és azt mire fordítják. Persze, az sem elhanyagolható  kérdés, hogy a kampányfinanszírozási tevékenységük nem minősül-e törvénytelennek? 

A nyugati média nincs velünk, az emberek viszont igen

Brüsszelben ez működött, hiszen kilóra megvették Eva Kailit és több más vezető európai politikust is

Egymás után potyognak ki a csontvázak a szekrényből és még közel sincs vége, beszélhetnénk az eddigi elképesztő korrupció gyanús ügyek mellett a furcsa  vakcinabeszerzésekről is, amelyek úgy hallani, sms-üzenetek formájában történtek,   jó lenne tudni, hogy Von der Leyen, a bizottság elnök asszonya,  mennyire érintett.. Ez utóbbi  pedig csak a jéghegy csúcsa, gondoljuk el, hogy hány ennél jóval keményebb és fajsúlyosabb ügy lehet még a háttérben.

Bírható ez a nyomás?

És ha nem bírható? Akkor adjuk meg magunkat? Azt biztos, hogy nem! Persze könnyebb lenne Brüsszelben jópofizni, de aztán óriási bajba kerülnénk…

Fotó: fradi.hu

A jobboldal feladata a nyilvánosság keresése, az igazság elmondása

Akkor hogy lehet ezt a támadást kivédeni? Hogyan lehet olyan utat választani, ami járható?

A nyilvánossággal, mert az emberek velünk vannak, a nyugati média azonban ellenünk. Óriási a baloldali médiatúlsúly egész Európában, és miközben arról beszélnek Németországban, hogy médiaegyensúly van, kiderült, hogy az újságírók 75 százaléka balliberális. Milyen médiaegyensúly az ilyen? Folyamatosan fújják a betanult szövegeiket, és egy idő után ezt el is hiszik  az emberek, mert nem hallanak mást. De érdemes megnézni, hogy amikor elkészül egy  olyan interjú, mint amit Tucker Carlson készített Orbán Viktorral, akkor mi történik.  A megtekintések száma már elérte a 127 milliót néhány nap  alatt, szóval  érdekli az embereket, mert nem a szokásos balliberális bullshitet hallják. Kétségtelenül ez így egy nehezített pálya.

Egyszerűen hangzik, hogy járjuk a magyar utat, a saját utunkat, mégis rengeteg támadást kapunk érte.

Pár év alatt még tovább romlott az amúgy is nehéz helyzet, hiszen korábban Angela Merkel és François Hollande még lokalizálni akarta az orosz-ukrán konfliktust, most pedig az a cél, hogy kiterjesszék azt  és mindenkit belevonjanak a háborúba. Eközben Ukrajna elveszíti a földjeit, a belföldi befolyását, és ami a legszörnyűbb, a fiataljait. Régen egy ilyen háború esetén  már békekoncerteket tartottak világszerte, és  mindenki a békéért könyörgött. Nagyot változott azóta a világ .  Mert ezt a  szót, a békét  egyszerűen képtelenek kimondani,  elfogadni, támogatni pedig most,  erre  lenne szüksége az egész világnak. Európa eközben folyamatosan, több területen is elveszíti a versenyképességét. Csak egy példa, hogy a franciáknál már bevezették a heti  35 órás munkaidőt, míg Délkelet-Ázsiában kevesebb pénzért dolgoznak heti 50 órát. A termékeket olcsóbb energiaforrásokból állítják elő, hiszen a norvég és amerikai gáz drágább, mint ami az orosz piacon elérhető.  De,  a  technológiai fölényét is elveszti az öreg kontinens , hiszen hiába készülnek remek, új technikák, ezeket egyszerűen lemásolják és olcsóbban hozzák létre Keleten.  Hogy akarunk ebből kitörni? Ha  így haladunk tovább, Európa elveszít mindent,  a kultúráját, a versenyelőnyét,  utána elveszíti a  munkahelyeket, végül összeomlik az egészségügyi rendszer és a szociális védőháló is. .

Ha nem ébred fel a nyugat-európai jobboldal, nem lesznek hosszútávú győzelmeik

Az amerikai cégeknek jók az unió által bevezetett szankciók, Európa viszont úgy tűnik, hogy egyelőre megállíthatatlan mélyrepülésbe kezdett.

Az amerikai cégeknek mindez tökéletes, de a Gazprom is rekordnyereséget ért el a múlt évben. Akkor mit ért el az unió a szankciókkal? Európa megint csak a saját dolgát nehezítette meg.

Nyugat-Európának az egyik utolsó lehetősége a jövő évi EP-választás, hogy lerázzák ezt az igát, de nem úgy tűnik, hogy a nyugat-európai emberek felébredtek volna.

A titok a médiaviszonyokban  keresendő. Amíg a nyugat-európai jobboldal nem tudja határozottan elküldeni  az üzeneteit, amíg nem használja készség szinten a  közösségi-és hagyományos  médiát, ameddig a nyugat-európai jobboldali gazdasági emberek nem hajlandók a politika mögé állni és kimondani, hogy a konzervatív értékekre és annak média megjelenítésére  igenis szükség van, addig csak véletlenszerűen és foltszerűen  lehetnek   politikai győzelmek. A célok elérésében a közösségi média is nagyon sokat segíthet, még akkor is, ha az  elvileg a baloldal kezében van. Valahol el kell tudni mondani az ellenfélről az igazságot.