Kuncze Gábor, az ávéhás humor klasszikusa

Kuncze Gáborra, 1994 és 1998 közötti belügyminiszteri tevékenységén kívül, aminek legfőbb eredménye a megélhetési bűnözés fogalmának megalkotása volt (értsd, hogy az, aki szegénynek gondolja magát, jogosan lop attól, akit gazdagnak gondol, kivéve, ha az mszpés vagy szdszes), további két csodás cselekedete alapján emlékezhetünk. Ja, és azért, mert belügyérsége idején nem volt szabad Budapesten drága autó mellé parkolni, mert azt általában felrobbantották reggelre a konkurens maffiózó emberei.

Az ő belügyminisztériuma teljesen komolyan megírta, talán egy Ausztráliából érkező bírósági megkeresésre, hogy Magyarországon az ötvenes években az ÁVH-n nem alkalmaztak kényszervallatási eszközöket. Ebből azért a diktatúra vége után 5 évvel botrány lett, de Kuncze kevlár ellenállási képességű pofáján nem okozott károkat ez a hazugság sem. És ő volt az – ha jól emlékszem –, aki már frakcióvezetőként, azt találta mondani a 2006. október 23-án brutálisan bántalmazott Révész Máriuszra, hogy “Révész Mártíriusz”.

A fideszes képviselőt bántalmazó rendőröket annak ellenére nem sikerült azonosítani, hogy egy videófelvétel is előkerült a történtekről. Bűnsegédletért és bűnpártolásért emeltek vádat két rendőr ellen. Révész szerint a rendőrség minden eszközzel akadályozta az igazság kiderítését.

Budapest, 2006. október 24. Révész Máriusz, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyûlési képviselõje, aki az elõzõ napi tüntetésen megsérült, érkezik az Országgyûlés plenáris ülésére. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Kuncze egy igazi tőről metszett liberális, a hatósági önkény ellensége, a hatósági túlkapások kérlelhetetlen kritikusa kormánypárti képviselőként is, ugye? Arról nem is beszélve, hogy sem ő, sem a barátai, rokonai és üzletfelei nem tartoznak a rendszerváltás és az azt követő harminc év vesztesei közé.

Budapest, 2005. október 4. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke (j) az Országgyûlés plenáris ülésén a kormány egy évérõl a Fidesz kezdeményezésére tartott politikai vitanapon. MTI Fotó: Illyés Tibor

Fontos, hogy emlékezzünk ezekre a figurákra, akik 1994-ben becsapták a választóikat és, akik a kommunista hatalomátmentés legocsmányabb elősegítői voltak. Kuncze viszonya az ÁVH szellemiségéhez nem változott semmit, hiszen sose volt liberális, mindig is szélsőkommunista volt, amikor ocsmány, ostoba és csak gyűlöletet és gonoszságot tartalmazó képpel hergeli a szintén az ő emberi szintjén álló követőit, az ÁVH szemléletének egy újabb szegmensét villantja meg: a klerikális reakció elleni harcot. Hálát adhatunk Horn Gyula mértékletességének (haha), hogy képes volt a rá erőltetett kormánytag Kunczét belügyminiszterként féken tartani.

Amúgy sajnos ez nem vicc, hogy 1994 és 1998 között az SZDSZ Kunczéhoz hasonló szélsőséges vezetői rendszeresen álltak elő olyan ötletekkel, amit még a legelvakultabb, a szocializmusba, a proletárdiktatúrának nevezett banán(nép)köztársaságba visszavágyó régi kommunisták is kontraproduktívnak, horribile dictu emberellenesnek tartottak. És nemcsak ekkor, hanem 2002 és 2010 között is rendszeresen előfordult, hogy szocialista politikusok, országgyűlési képviselők négyszemközt panaszkodtak arra, hogy mit kell elviselniük az SZDSZ-szel történő együttműködés során. Még a kommunisták sem tudtak annyit ártani, mint az SZDSZ.

Budapest, 2006. január 22. Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) elnöke beszél a liberális párt küldöttgyûlésén a budapesti Kongresszusi Központban.
MTI Fotó: Kovács Tamás

1990 óta a liberális értelmiség fő műsoridőben üvölti a fülünkbe, mindenki fülébe, hogy a magyar társadalomban a törésvonal a mucsai köcsögök és az európai baloldaliak között húzódik. Pedig nem, a magyar társadalom törésvonala a rendszerváltozás haszonélvezői és vesztesei között húzódik. És egész véletlenül a rendszerváltás nyertesei között már csak volt bolsikat és liberális értelmiségieket találunk. Az SZDSZ legkésőbb ’94-ben nyilvánosan is bejelentette, hogy hazudott az erkölcsei elveiről, politikai céljairól. Elvesztett szavazói ’98-ra a Fideszhez vándoroltak, nemcsak a négy éves kormányzás jutalmaként, hanem azért is, mert azok nem akartak újra (tudtuk és beleegyezésük nélkül) a szocikra szavazni. De a fő baj az volt, hogy akik az MSZP-re szavaztak, azok tudtukon kívül olyan agyalágyult szélsőségesekre szavaztak, mint Kuncze Gábor, aki szerint az ÁVH az SZDSZ érzékeny etikai iránytűjének megfelelően működött, a munka helyett lopni járók csupán szegények, és a Gyurcsány szadista sameszai által felhergelt rendőrök által összevert ellenzéki országgyűlési képviselő pedig megérdemelte, amit kapott. (Itt a videó a bántalmazásról)

Annyi „erkölcsi tőkéje”, mint Kuncze Gábornak még Biszku Bélának, sőt bármelyik átlagos kommunista vezetőnek is volt az ötvenes-hatvanas évekből. És ez az ember posztolgat itt nekünk némi pócspetri nosztalgiával átitatva.

Ez a kép, amit most Kuncze Gábor, a tiszteletbeli ávéhás humorista nyilvánosságra hozott, annak az eszelős gyűlöletnek a dokumentuma, amit ezek azért éreznek, mert nem az övéké a hatalom a testek és a lelkek felett. Mennyire gyűlölheti ez a keresztényeket? A kép kontextuális üzenete egyértelmű, a liberálisok szerint a vallásos, keresztény embereket ki kell taszítani a világból, nemhogy politizálniuk nem szabad, hanem még a szakmájukat sem gyakorolhatják a Nyílt Társadalomban, amelynek Kuncze Gábor mindig a leglelkesebb propagátora és képviselője volt. Hogy világos legyen, Kuncze nemhogy milliószor vállalhatatlanabb, mint Horn Gyula, hanem még Gyurcsány Ferenccel sem illendő őt összehasonlítani, Ferenc emberi méltóságának védelme érdekében. Kuncze ugyanis pontosan tudja, mit művel. Ő mindig is annak a hideg, tulajdonképpen érzelemmentes gyűlöletnek volt az egyik arca, amelyet az SZDSZ testesített meg és, ami mégcsak nem is a kommunisták, hanem az ÁVH örökségét viszi tovább igazából.