Pesti Srácok

Brüsszeli gyász

Brüsszeli gyász

Tagadni csak akkor érdemes, ha az ember jól hazudik. Amíg az álomország tengerpartjáról importált mesék közben idegesen vakargatjuk az orrunk, a fülünkig pirulunk, izzadunk és remeg a kezünk, addig fölösleges időpocsékolás az egész.

Az Európai Unió az elmúlt években a hazugságnak ezen tüneteit megállás nélkül produkálta. Tagadásuk nem új keletű: évek óta próbálják leplezni, hogy az illegális migráció legálissá tételén dolgoznak. Olyan atomfegyvereket is bevetettek már a témában, mint a szocialista

Kunhalmi

Ági, aki színészi kvalitásait megannyiszor bizonyította. Így akkor is rendkívül hiteles volt, amikor a bevándorlást álproblémának nevezte. Nem kevésbé Gyurcsány Ferenc, aki az

PestiSracok facebook image

Altus

révén egyébként is erős brüsszeli pozícióit olyan mondatokkal erősítette, mint „jobban kell félni a kutyapiszoktól, mint a terroristáktól”. Vagy Ujhelyi István, aki tagoltabban mondta a kamerába, hogy „Nincs. És nem is lesz. Semmilyen. Kötelező. Betelepítési kvóta!”, mint Lendvai Ildikó azt, hogy „NEM LESZ GÁZÁREMELÉS”.

Lett. És illegális, pontosabban – ha rajtuk múlik – legális migráció is lesz, ha nem figyelünk a táguló pupilláikra meg a verejtékező homlokukra. Mostanában izzadnak is rendesen abban, hogy cáfolják a rengeteg tényt, amit történetesen a magyar kormány napfényre és plakátra hozott. Egy bizonyos pontig általában még szórakoztató is, ha az ember úgy hallgatja végig a különböző hazugságokat, hogy közben tudja az igazat, egy idő után viszont idegesítő, ha a nyilvánvaló szöges ellentétét mondják folyamatosan a szemünkbe.

A legfrissebb élmény talán a humanitárius vízumról szóló javaslat, amiről kétszer is szavaztak az Európai Parlamentben. Egyszer tavaly novemberben, ahol a bevándorlók legális utaztatását kitűző terv nem szerzett abszolút többséget, így a jelentés támogatói új szavazást kezdeményeztek. Decemberben persze már elfogadták a határozatot, amelyben arra kérik a Bizottságot, hogy terjessze elő szabályozást. A

Juncker-

vezette Bizottság viszont most azt állítja, nem szándékozik ilyen javaslatot tenni. A kérdés csak az, hogy akkor miért kellett addig szavaztatni a képviselőket, amíg a nekik tetsző eredmény meg nem születik...

Ugyanilyen az úgynevezett migránskártya, amiről állítják, hogy a bevándorlók csak Görögországban használhatják, mégsem kaptunk még egyetlen épkézláb magyarázatot sem arra, hogy kerülnek a bankkártyák Boszniába, vagy miként ellenőrizhető, hogy a különböző bűnözői és szélsőséges csoportok begyűjtik-e a felvett pénzt a bevándorlókról.

De ugyanígy folytathatnánk a kvótákkal, ami szerintük nem kötelező érvényű. Mégis, alig van olyan uniós nyilatkozat, ahol ne jönne elő az aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére mantra.

A tények mellett viszont még egy dolog a józan ész mellett áll ebben a csatában. Mégpedig az, hogy a brüsszeli bürokrácia tagadásából egy dolog következik: a garnitúra közelgő halála.

Tagadásuk annak a gyásztusának az első fázisa, amelynek végén májusban lecserélődnek a bevándorláspárti erők az Európai Unióban.

A tagadást ebben a folyamatban harag követi, ennek kezdeti jeleit már saját bőrünkön is tapasztalhattuk. Kötelezettségszegési eljárások, jelentések, támogatásmegvonások, köpködve ordibáló, magukat liberálisnak álcázó marxista ep-képviselők

, újságírókat lökdöső

Sargentini

, uniós szégyenpad. A papírforma szerint ez a harag május után csak erősödni fog, ne higgyük, hogy a küzdelmet egyetlen szavazással letudhatjuk.

Sőt. A gyászfolyamat harmadik fázisa az alkudozás lenne, ez azonban ebben az esetben lehetetlen. Nincs ugyanis köztes megoldás, vagy megállítjuk az életünk és a kultúránk teljes átalakulását, vagy örökre megváltozik körülöttünk a világ. Márpedig, ha úgy döntünk, hogy erre nemet mondunk, a bevándorláspárti erőknek nem lesz miről alkudozniuk.

Jobb esetben így ezt a szakaszt átugorva jöhet a depresszió: május 26-a fekete napként vonul majd végig a balliberális médián,

Sargentini

nem csak a magyar jobb-, hanem a baloldali tévéknek és újságoknak sem ad interjút,

Juncker

rossz kedvében még az alkoholt sem kívánja, kikerülnek Facebookra a je

suis Burxelles

profilképek, talán a DK-sok is

éhségsztrájkolnak

kicsit. Rosszabb esetben – és ez a valószínűbb – visszaesnek az első fázisba és újrakezdik az árokásást, az elfogadásig jó eséllyel sosem jutnak el. Ahhoz ugyanis valódi belátás, de főleg valódi erő kellene.

Fotó: AFP/Getty Images

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.