Egyetértett az Északi Áramlat-2 gázvezeték elleni amerikai szankciók elfogadhatatlanságában Szergej Lavrov orosz és Heiko Maas német külügyminiszter kettőjük keddi moszkvai tárgyalásán.
Németország számára a transzatlanti kapcsolatok nemcsak most, hanem sok éve kiemelkedő jelentőségűek. De nemcsak számunkra, hanem Európa számára is. Ezek mélyebbek minden politikai konjunktúránál. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a partnerek közötti szankciók helytelenek, tévutat jelentenek. Végeredményben a szuverén döntésünk, hogy honnan fogjuk megvásárolni az energiahordozókat
– hangoztatta Maas az eszmecserét követően Lavrovval közösen megtartott sajtótájékoztatón.
Leszögezte, hogy egyetlen állam sem diktálhatja fenyegetések révén az Európai Unió energiapolitikáját.
Az EU szintjén már tárgyalunk arról, hogy mennyiben sértik meg a területen kívüli szankciók a nemzetközi jogot. Beszélni fogunk erről partnereinkkel. Az amerikai külügyminiszterrel (Mike Pompeóval) folytatott telefonbeszélgetésem során álláspontunkat világosan kifejtettem
– mondta.
Lavrov úgy vélekedett, van alapja feltételezni, hogy az Északi Áramlat-2 gázvezeték építése hamarosan lezárulhat, mert a projekt orosz, német és más résztvevői ráhangolódtak befejezésére. Az orosz diplomácia szintén bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy egyoldalú szankciók területen kívüli alkalmazásával próbálja meg ellehetetleníteni a vezetéket. Moszkva nagyrabecsüléséről biztosította Berlin elvi álláspontját az Európa energetikai biztonságát megerősíteni segítő üzleti projekttel kapcsolatban, amelyet a Washington által kifejtett példátlan szankciós nyomás dacára is képvisel.
A kétoldalú kapcsolatokban mutatkozó problémákról szólva Maas arra figyelmeztetett, hogy további következményekkel jár majd, ha a német főügyészt követően a bíróság is arra a megállapításra jut, hogy az orosz államnak köze volt a georgiai állampolgárságú csecsen emigráns ellen Berlinben tavaly augusztusban, egy orosz állampolgár által elkövetett bérgyilkossághoz. A merénylet diplomáciai feszültséghez, kölcsönös kiutasításokhoz és szankciófenyegetésekhez vezetett. A német külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Moszkvának és Berlinnek nyíltan kell megvitatnia a kapcsolatokban felmerült olyan problémákat, mint amilyen a berlini gyilkosság és a Bundestag elektromos levelezési rendszere ellen, a német fél által megfogalmazott vád szerint egy orosz hacker által 2015 áprilisában elkövetett kibertámadás ügye. Lavrov azt hangoztatta, hogy az orosz fél a németek összes tájékoztatási igényére reagált a berlini gyilkosság ügyében, és kifejezte reményét, hogy cserében Moszkvát is megismertetik az ügy bizonyítékaival. Rámutatott, hogy 2019 januárjától idén május végéig orosz komputerhálózatokat 75 alkalommal ért hackertámadás az internet német szegmenséből. A célpont több mint félszáz alkalommal állami hivatal volt. Az orosz külügyminiszter kifogásolta, hogy a 75-ből a német fél csak hét alkalommal reagált az információigénylésre, de akkor is csak formálisan, lényegi tájékoztatás nélkül. Moszkvai látogatását követően – a német és az orosz külügyminiszter első alkalommal találkozott személyesen a világjárvány kezdete óta – Maas Szentpétervárra utazik, hogy lerója kegyeletét a leningrádi náci német blokád áldozatai előtt.
Forrás: MTI
Nézzük_magát_a_dolgot
2020-08-11 at 18:39
Az orosz gáz helyett alternatív forrás, ha Németország megveszi a gigantikus mennyiségben rendelkezésére álló amerikai palagázt cseppfolyósított formában. Kíváncsi vagyok, mi lesz. A Nabucco vezetéknél az erősebb kutya uralta a terepet, az északi áramlat2-nél ki lesz az erősebb kutya? Egyébként eszembe jutott egy kedves amerikai történet a Sacco és Vanzetti filmből. A szegény olasz bevándoroltak keményen dolgoznak az amcsi vasútépítésen a sivatagos, néptelen prériken. De nem kapnak ivóvizet, a vasútépítő társaság kantinjában kell eszméletlen áron vásárolniuk üdítőket, ha nem akarnak szomjan halni. A melósok fellázadnak, és isznak a mozdony tápvizéből. Éjszaka megjelennek szállásukon a bézbólütős “biztonságiak”, és a melósoknak énekelniük kell az amerikai himnuszt, miközben csonttörő ütések zuhognak rájuk.
Logikus
2020-08-11 at 20:28
Nem is értem, hogy egy gazdasági ügybe miért avatkozik bele Amerika, ha semmi köze sincs hozzá.
moliere
2020-08-12 at 09:55
Ez a kérdés az igazi egymillió dolláros kérdés a mai világpolitikában!
1. (ez a kevésbé fontos, de rövidtávú ok) Amerikában hatalmas feltárt palagáz-tartalék van. Rég tudták, hogy van, jó ideje megvan rá a drága kitermelési technológia és módszer, de a kétezres években a nagyon drága földgázár mellett már megérte elindítani a befektetéseket. Hatalmas források mentek bele a “palagáz-forradalomba”, miközben megzuhant a földgáz világpiaci ára, és tartósan alacsony. Így már gyakorlatilag úgy lehetne csak eladni a piaci árnál sokkal drágább amerikai palagázt, ha azt politikailag lenyomják valakinek a torkán. Európa a világ legnagyobb szénhidrogén-importőre, ha egyben vesszük, és nagyrészt orosz szénhidrogénen él, viszonylag olcsón. A fő vevő Németország, de ott vagyunk mögöttük mi is, a kisebb közép-európai országok. Ez egy szimpla biznisz, ha sikerülne éket verni vevő és eladó közé, szinte tiszta nyereség lenne az amerikai gazdaságnak. Érthetően sokkal drágább és minimum ugyanennyire kiszolgáltatottabb megoldás lenne Németországnak (és nekünk is) a cseppfolyósított tankhajós amerikai megoldás.
2. Nagyobb távlatokban, amelyekben Amerika nem szokott túl jól tervezni, tisztán látható, hogy Kína leelőzheti Amerikát gazdaságilag, de Amerikának van egy nagyon rossz és egy elég jó forgatókönyve a 21. századra. Az elég jó az az lenne, ha Kína ugyan elévágna, de az USA tartósan életet tudna lehelni az általa vezetett euro-atlanti térbe, gazdaságilag is, nyilvánvalóan amerikai banki, céges és főként energetikai irányítással. A szabadkereskedelmi társulás most halottnak tűnik, de nem hinném, hogy Washington erről végleg lemondott. A britek szerintem azért vágtak bele bátrabban a brexitbe, mert úgy látták, hogy a nagyon kedvező amerikai viszonyból profitálhatnak, hiszen Amerika be akarja mutatni rajtuk, hogy milyen jól jártunk volna (vagy járhatunk még), ha szoros kapcsolatra lépünk velük (persze dehogy!!!). Ehhez jön még, hogy Ázsia minél több államát akarják politikailag, és persze a keményebb dió, hogy gazdaságilag is elszigetelni Kínától (mikor a saját térségbeli legszorosabb szövetségesük, Ausztrália is szinte abból hozza a hihetetlen jó gazdasági számait és jóléti rendszerét, hogy ezer szállal Kínát látja el alapanyaggal…). De tény, hogy Obama alatt tető alá hozták ennek a keretrendszerét, Japántól Indiáig nagyon aktív az amerikai külpolitika, hogy aláássa a kínai kereskedelmi-politikai terjeszkedést. A gondot persze az okozza, hogy nem tud annyit ajánlani és ígérni, mint Peking, a fenyegetései pedig nem igazán komolyan vehetők az 1975-ös párizsi békeszerződés óta (tekintettel arra, hogy egy középhatalom is megalázta katonailag a saját dzsungelében…)
A nagyon rossz forgatókönyv Amerika számára az, ha Európa önkéntelenül is bekapcsolódna az eurázsiai gazdasági térbe, ellátva magát hosszú távon olcsó energiával, olcsó munkaerővel, jó befektetési lehetőségekkel, és nem utolsó sorban alternatív katonai szövetségekkel próbálná balanszírozni a biztonságpolitikáját. Ugyanez végbemegy a csendes-óceáni és indiai-óceáni térségben (sőt akár Latin-Amerikában is…), és végső pofonként elkezd mindenki bármi más alapon kereskedni (főként szénhidrogénnel), mint dollárban. A dollár elveszíti vezető tartalékvaluta szerepét, és katonai téren Kína elszigetelése sem sikerül, és a katonai fölény is elolvad (mondjuk úgy, hogy Kína a drónok terén, az informatika terén, a világűrben, a világtengereken is egyenrangú haderőt állít fel, és bizony gyorsan halad errefelé; hagyományos fegyverzet terén talán már egyenrangú is, a bevethetőség/feláldozhatóság terén pedig valljuk be, hogy még Oroszország is erősebb, mint az USA).
Ha Washingtonban erre a szörnyű forgatókönyvre fókuszálnak, akkor érthető, hogy minden éket megpróbálnak beverni Európa és Oroszország közé, most, amikor még van valami tartalom a NATO-ban. Ami aggasztó, hogy a természetes folyamatok ellenkező irányba mennek, és ezt Amerika békésen nehezen tudja megfordítani.
yindzsang19
2020-08-12 at 14:10
-nincs-e?-hiszen európát a háttérbirodalom a gyarmatának tartja és úgy is kezeli