Kellő indulatokat generált a Szári Zsolthoz, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatójához, illetve a Balatoni Limnológiai Kutatóintézethez intézett nyílt kérdéssorom, s néhány fórumon ki is bontakozott a behúzós-bojlis horgászok kontra mindenki más, azaz a hagyományos horgászok, evezősök, vitorlázók és természetvédők, fürdőzők közti, évek óta fortyogó ellentét, de néhány kérdést legalább sikerült tisztázni. Kiderült például, hogy az IBCC nevű balatoni nemzetközi bojlis verseny és az immár évek óta a verseny után jelentkező, nagymértékű pontypusztulás közti kapcsolat nem alátámasztható. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Balatonba dobált, hatalmas mennyiségű szintetikus etetőanyag halakra és a tó vizére gyakorolt hatása egyelőre nem ismert, s hiába kéri a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, nem is kötelező azok bevizsgáltatása. A behúzós horgászatot csak néhány éve engedélyezték a Balatonon, s előbb-utóbb muszáj lesz felelős döntést hozni és kompromisszumot találni az egymással alig összeegyeztethető érdekek közt.
A hidegebb vizű, többnyire turisztikailag értéktelen, nagy nyugat- és észak-európai, illetve amerikai tavakon divatossá vált behúzós horgászat balatoni ellenzőinek többnyire két fő érve van: az egyik, hogy a módszer túl nagy területet foglal el. A balatoni horgászrend szerint egy behúzós horgász alig hatezer forintos napijegyért mindkét irányba negyven méteres parti sáv használatára jogosult, a tóba pedig 350–450 méter hosszan viheti be a szerelékét elektromos gumicsónakkal vagy etetőhajóval. Hivatalosan előírás, hogy a vízi közlekedést ezen a három hektárnyi, lefoglalt vízfelületen kitiltani nem lehet, de a valóságban a behúzós-bojlis (utóbbi a műanyagkosaras csali típusa) horgászok egy része nagyon is ingerült lesz, ha kajakosok, SUP-osok, szörfösök, fürdőzők vagy vitorlázók zavarják őket a “drága pénzen” lestoppolt területen. Érthető is az ingerültség, hiszen összességében akár egymillió forintnál is nagyobb értékű felszerelést veszélyeztet a gyanútlan arra járó. Ráadásul az előírt távolságot sokan nem tartják be, hiszen a GPS-koordinátákat adó, sőt, olykor a medert is figyelő bójás csalit akár egy-másfél kilométerre is be lehet hordani. Egy drága és vélhetően élvezetes technikai sportról van szó tehát, ami alapvetően ezen eszközök és a hozzájuk való csodacsalik és a vegyipar különféle boszorkánykonyháiban elkészített etetőanyagok kereskedelmére épül.
A másik probléma, hogy a balatoni növényevő halak “túletetetté” válnak, hiszen csak a bojlis versenyeken egy-egy csapat 150 kilogramm, akár teljesen természetidegen, szintetikus etetőanyag bedobására jogosult, és általában is jellemző az extrém mértékű etetés erre a sportágra. Ezért is gondolják úgy sokan, hogy az utóbbi években éppen a tavaszi IBCC után tapasztalható, valóban elborzasztó látványt nyújtó pontypusztulás és az etetés, vagy a halak fárasztása között összefüggés van, de ezt az illetékesek rendre cáfolják. (A behúzós horgászok csak lefotózzák és mérlegelik a kapitális méretű pontyokat, majd visszaengedik azokat.) A mostani rend szerint az elő- és utószezon értékes időszakában, azaz április végén-május elején, illetve szeptember végén–október elején két egyhetes nemzetközi bojlis versenyt rendeznek a Balatonon (ez az IBCC és az NBBH), a sportág és az eszközök népszerűsítésére. Többször is előfordult már, hogy az őszi verseny és a strandszezon még egybeért, és 2022-ben például a május elsejei háromnapos ünnepbe lógott bele az esemény, amikor már nagyon sokan szerették volna kipróbálni az akár frissen vett vízi sporteszközeiket, vagy csak a megszokott módon, csónakról, vagy hagyományos eszközökkel horgászni a Balatonon. E sorok írója évről-évre hallja és tapasztalja, hogy mindez elmérgesedett vitákhoz, a versenyen kívüli időszakokban pedig akár tettlegességhez is vezet. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy mindkét verseny szervezői nagy gondot fordítanak a szabályok szigorú betartatására és gondolkodás nélkül kizárják a vétkezőket. Így történt ez két évvel ezelőtt is, amikor nagy port kavart a közösségi médiában, hogy Fonyód egyik strandját lelakatolták a versenyzők, kirekesztve mindenki mást, a konfliktust pedig végül a rendőrségnek kellett rendeznie.
Létező konfliktus
Ténykérdés az is, hogy a bojlisok kevés pénzt hagynak a Balaton környéki településeken, hiszen a parton sátraznak és nem is igen hagyják el a területüket, a hatezer forintos jegy pedig nemzetgazdasági szinten értékelhetetlenül csekély. Legfeljebb tehát a kempingtulajdonosok és a tó környéki diszkontok gazdagodnak általuk. Az is igaz, hogy mielőtt a behúzós horgászat betört volna a Balatonra, a turisztikai és halgazdálkodási szakemberek még a parti, akár fizetős horgászstégek tömeges építésében és a horgászcsónak-bérlési lehetőségek fejlesztésében látták a jövőt. Utóbbihoz az önkormányzatokat akár egy hétre is kibérelhető, sólyával (a csónakok vízre helyezését szolgáló rámpával) rendelkező kikötőhelyek építésére kellene inspirálni. Ez ma már természetkárosítás nélkül, úszó pontonokkal is megoldható, ráadásul a csónakos, illetve parti horgászat sokkal inkább illeszkedik a Balaton hagyományaihoz. Mégsem ez a nézetrendszer vált uralkodóvá.
E cikkem megírása előtt kérdéseket küldtem Szári Zsoltnak, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatójának és Erős Tibornak, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatójának. Szári Zsolt szenvedélyesen érvelt amellett, hogy a pontypusztulás és horgászversenyek semmilyen módon nem függenek össze, míg Erős Tibor helyett általában az intézmény válaszolt. A kutatóintézet válaszából kiderült, hogy bár régóta kérik, az Agrárminisztérium még nem kötelezte a forgalmazókat az etetőanyagok bevizsgálására. Továbbá a nagy múltú balatoni intézet egy másik figyelemreméltó érvet is megküldött.
Lényeges, hogy ezért a fogd meg és engedd vissza (catch-and-release) szemlélet és gyakorlatnak – noha jóhiszemű, természet- és halbarát indíttatású – a vízi ökoszisztéma tápanyagmérlege és így állapota szempontjából kedvezőtlen hatásai is lehetnek
– írták. Lefordítva: a “jóemberkedés” ezúttal is visszájára sül el, a Balaton ökológiai állapota szempontjából sokkal hasznosabb, ha a horgász hazaviszi a pontyot és készít belőle egy kiváló halászlét, ha már előzőleg jól beetette.
Boldog versenyzők a balatoni IBCC-n. Valódi szenvedély lett a kapitális pontyok kifogása. Forrás: IBCC
Nem szeretném olvasóinkat agyontraktálni a hal- és horgászügyekben, de az érintettek és a téma érzékenysége miatt mégis korrektebb, ha mindkét választ szó szerint közlöm.
Szári Zsolt: kattintásvadászat drámai pontypusztulásról írni
Kedves Gergely!
Nehéz úgy bármilyen felmerülő kérdésre válaszolni, ha a kérdező eleve teóriának tekinti a korábbi ténymegállapításainkat. Számomra különösen nehéz annak ismeretében, ahogy te állsz hozzá a kérdéshez, hiszen néhány éve, személyes, fonyódi találkozásunk alkalmával kijelentetted: magad is nézeteltérésbe kerültél vitorlázás közben behúzós horgásszal, és kérted ennek a módszernek a kitiltását a Balatonról. Mindez nem jó alapot képez véleményeink megvitatására, mert mi, halgazdálkodók nem lehetünk elfogultak egyetlen horgászati szakág képviselőivel, hajósokkal, fürdőzőkkel szemben sem. Többek között azért nem, mert a Balaton nem egy magántulajdonban lévő víztest, ahol a víz és annak a partja a tulajdonos birtokában van, és ott olyan szabályokat hoz és alkot, olyan horgászokat fogad és zár ki, amilyeneket csak akar, figyelemmel a hatályos halgazdálkodási törvény paragrafusaira. A Balaton állami tulajdon, ahogy társaságunk is az, alapítónk az Agrárminisztérium. A tulajdonos részéről elvárás, hogy a balatoni horgászat teljes körű legyen, a hazai horgásztársadalom színes rétegjeinek számára, azaz mindenki számára elérhető és gyakorolható legyen, a lehető legjobb árakon és kvótákon keresztül.
A balatoni pontyelhullás immár öt éve tapasztalható tavaszi jelenléte témájában részletes tájékoztatást adtunk honlapunkon az idei elhullás növekedését észlelve, még az IBCC verseny előtt: https://balatonihal.hu/hireink/halorzesi-hirek/tajekoztato-a-balatoni-halelhullasrol Ez is jól tükrözi, hogy már a verseny előtt jelentkeztek több hetes fenékdögök, és a verseny ideje alatt, illetve közvetlenül utána (egy hét) megjelenő TÖBB HETES dögök, amik felszínre kerülve partra sodródtak, már a versenyt megelőzően elpusztultak. A tavaszi, viszonylag hideg vízben a bomlási folyamatok sokkal lassabbak és tovább tartanak, mint a nyári meleg, 22-25 C-os vízben, de azt hiszem ehhez szakmai magyarázat nem szükséges.
Szakmailag teljesen megalapozatlan fogalmazni ekképp: „drámai pontypusztulás” majd: „brutális mértékű pontypusztulás”. Ez nagyon jól hangzik egy kattintásvadász poszt címeként, amire bőséggel van példa napjainkban. Szórványos mértékű elhullásról akkor beszélünk, ha egy vízterületen az egy fajból származó tetemek száma az 1 db/hektárt eléri. (Csak a szemléltetés kedvéért: ha egy átlagos méretű 10 hektáros horgásztavon bekövetkezik ilyen mértékű elhullás, tehát 10 db elpusztult halat találnak, legyintenek rá, vagy sokszor észre sem veszik.) Ez a szórványos szint a Balaton és vízrendszere esetében 63.000 db elhullott egyed esetén lenne kijelenthető. Egy bizonyos ponton megjelenő több tetem nagy vízfelületről sodródik össze, az aktuális szél- és áramlási viszonyoknak megfelelően. Így természetes, hogy egy nádöbölben, mólószárnyak mentén, csatornákon egy helyen több pontytetemet is találunk, míg esetleg kilométer hosszan csak egy-egy tetem tűnik fel, vagy annyi sem.
Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója a fonyódi kikötőben. Forrás: Szári Zsolt Facebook-oldala
Tájékoztatásul az alábbi táblázatot mellékelem, ahol tényszerűen, az elmúlt három esztendő, illetve idei év napi dögbegyűjtési adatai vannak feltüntetve. Ebből látható, hogy abban az évben is volt tavasszal elhullás, amikor nem volt verseny és a kijárási tilalom miatt horgászat sem Természetesen ettől függetlenül még problémát jelent a tavaszi elhullás, éppen ezért foglalkoztunk vele a korábbi években és idén is. Felhívnám a figyelmét azonban, hogy a Covid-járvány miatt 2020-ban és 2021-ben nem rendeztek tavasszal IBCC-t és más bojlis versenyt sem. Ugyanakkor a pontytetemek száma azokban az években is a vízhőmérséklet emelkedésével, a tavaszi időszakban tetőzött, majd hiába volt ősszel két egymást követő bojlis verseny, akkor sem, és más években sem tapasztaltunk ősszel pontyelhullást! Így az IBCC vagy más versenyek és az elhullás között párhuzamot állítani teljesen megalapozatlan, szakmaiatlan, abszolút logikátlan gondolatmenet.
Tőled idézek: „Egyes szakemberek úgy vélekednek, hogy a pontypusztulást valójában a behúzós horgászat módszere és a Balatonba szórt hatalmas mennyiségű speciális etetőanyag okozza.”
Hol, mely szakmai fórumon, mely „szakember” állított ilyet? Milyen szakember? Állatorvos, halbiológus, halászati szakmérnök? Mely tudományos tanulmány, publikáció támasztja alá ezt az állítást? Hol találunk olyan szakmai anyagot, ami kijelenti, hogy a bojli, mint etetőanyag és csali halelhullást okoz? Mindez már csak azért is teljesen laikus állítás, mert ez esetben nagyon sok magánvíz, ami csak és kizárólag bojlis horgászokat fogad (Palotás, Merenye, Hatvani Beton tó, Háromfa – csak a nagyobbakat említve) már régen bezárhatta volna a kapuit, hiszen ott még a ponty írmagja is kipusztult volna. Ezeken a kisebb vizeken a horgászati terhelés területegységre vetítve több százszorosa a balatoniénak, ahogy az etetőanyag felhasználás is. Ráadásul ezeken a tavakon éppen azok a horgászok azokkal a bojlikkal etetnek és horgásznak, akik a Balatonon is tették ezt a verseny ideje alatt.
Ezzel kapcsolatosan logikai bukfenc, ráadásul igen méretes: az őszi versenyeket követően soha egyetlen darab pontyelhullást nem regisztráltunk. Ha lett volna, lenne híradás az elmélet követői részéről. Pedig ott is éppen azok a horgászok horgásznak azokkal a csalikkal, mint tavasszal. Ez hogyan magyarázható „szakmailag”?
„Több balatoni egyesület is követelte korábban a turisztikai szezonban megrendezett behúzós horgászversenyek és az ilyen típusú horgászat kitiltását a Balatonról.”
A versenyek tavasszal és ősszel, azaz éppen a turisztikai szezonon kívül vannak megtartva, hozzájárulva az egész évben nyitott Balaton programhoz. Szezonban meg sem lehetne őket rendezni. Továbbá minden évben megrendezzük a Balatoni Horgász Konferenciát, ahová az összes Balaton-körül érintett egyesület képviselőjét meghívjuk. Ilyen felszólalást egyikük sem tett. Kérlek nevezd meg pontosan, mire alapozod ezt az állítást. Mely egyesület „követelte” mindezeket, és hol?
„Az Önök által kibocsátott behúzós horgászjegyeket beszámolók szerint sokan úgy értelmezik, hogy az kizárólagos part- és tóhasználatot biztosít a kiváltójának, 80 méter szélességben, 72 órára, naponta alig hatezer forintért.”
Attól, hogy valaki tévesen értelmez egy megállni tilos táblát, még nem állhat meg ott, ahol a tábla tiltja. A Balatoni Horgászrend és a Behúzós Horgászrend egyértelműen fogalmaz, azt kell figyelembe venni, ami oda le van írva, nem pedig azt, ahogyan esetlegesen egyesek tévesen félre értelmezik.
A behúzós horgászrendben leírt, a horgászhelytől jobbra-balra értett 40-40 méteres sávot két behúzós (bojlis) jegyet váltott horgásznak kell egymás között megtartania éppen azért, hogy ne tudjanak teljes mértékben lefoglalni 1-1 rendelkezésre álló partszakaszt, és beférjen közéjük a hagyományos, dobós módszerrel horgászó horgász! Ez éppen az ellenkezőjét jelenti az általad vélt/hallott/értelmezett gondolatsornak. Kizárólagos part és/vagy vízfelület-használatról egyik horgászrend sem ír, hasonlót sem említ, sőt inkább ennek ellenkezőjére hívja fel a figyelmet a Balatoni Horgászrend 58 pontja, idézem: „A Balaton teljes medre vízi út – hajózásra alkalmas vízterület. Ezt szem előtt tartva a horgász kártérítési igénnyel nem élhet a vízijármű vezetőjének irányába, amennyiben a felszerelésében, a vízijármű közlekedéséből eredeztethetően bárminemű kára keletkezik. A horgásznak – különös tekintettel a behúzós horgásznak – az elérhető technikai megoldások (például különböző zsinórsüllyesztők) alkalmazásával a felszerelésében keletkező kár lehetősége minimalizálható.”
Mindezen csúsztatások helyreigazítását követően igyekszem válaszolni a kérdéseidre, sorrendben:
– A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet vagy más releváns tudományos műhely feltárta-e a tavaly májusi pontypusztulás okát? Ha igen, az alátámasztotta-e az Ön teóriáját? A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. figyelembe vette-e a megállapításokat?
A vonatkozó kérdést legyél kedves feltenni a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetnek, az ő munkájuk kapcsán nem vagyunk hivatottak tájékoztatást adni. A cikkünkben leírt ponty ödéma nevű vírusos betegség több, mint teória: az ország nagy részén jelen lévő, ismert tünetegyüttessel rendelkező, leírt betegség, amely felismerhető tünetei a vízhőfokkal egyeztetve azonosítják azt. De természetesen küldtünk mintákat a NÉBIH illetékes laboratóriumába, bár agonizáló, még vizsgálatra alkalmas egyed begyűjtése, tekintettel a betegség lefolyására, szinte lehetetlen. A felszínre kerülő, már bomló tetem vizsgálatra alkalmatlan! A vizsgálatok nem hoztak olyan eredményt, amely a megbetegedést a táplálkozással (akár bojlival) összefüggő okokra vezethetnék vissza.
– Idén április 29-e, azaz az IBCC verseny óta összesen hány darab elpusztult pontyot adtak le a strandkezelők és a településgondnokok a Balaton körül kijelölt gyűjtőpontokon?
Ilyen jellegű statisztikát nem vezetünk, a „strandkezelők” és a „településgondokok” a teljes mennyiség egy kis részét gyűjtik össze, de azt is kollégáink szállítják el. A begyűjtött tetemek időarányos napi listáját korábban mellékeltem.
A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. táblázatából kiderül, hogy valóban sokkal több ponty pusztult el az utóbbi években, mint korábban, ugyanakkor a pusztulás már a verseny előtt is jelentkezett.
– Megvizsgálták-e a leadott dögöket? Az Önök álláspontja szerint mi okozta az elmúlt két hét során jelentkező nagymértékű pontypusztulást?
Mint írtuk feljebb, szakmaiatlan és túlzó „nagymértékű” jelzőt használni ebben az esetben. A már jelentkező, felszínre kerülő dögök alkalmatlanok vizsgálatra. (Tessék kikérni szakállatorvosi véleményt). Úgy gondoljuk, hogy a tetemek döntő többsége kizárólag a vírus miatt pusztult el, de természetesen lehet elhullás a horgászok általi kifogás és visszaengedés, illetőleg a közbenső, nem megfelelő bánásmód következtében is. De utóbbi események a vírus megjelenése előtt is előfordultak, ahogyan épp emiatt pontytetemek is a tavaszi időszakban. Ez a vírus (hasonlóan az embereket is megbetegítő vírusokhoz) lényegesen több egyedet támad meg, mint amennyinek ténylegesen az elpusztulását okozza. Természetesen nem zárható ki, hogy horgászok megfognak olyan, a vírus által megfertőzött egyedet, amely még nem túl gyenge és táplálkozik. Ha a horgász rosszul kezeli ezt a halat, esetleg leejti, vagy egyéb sérüléseket szerez, akkor a vírustól függetlenül is elpusztulhat, de a két negatív hatás együttesen is okozhatja az állat vesztét. De itt fontos hangsúlyozni, hogy épp a hagyományos módszerrel horgászókra jellemző, hogy nincsenek felkészülve a nagytestű halakkal való megfelelő bánásmódra. A behúzós (bojlis) horgászok rendelkeznek a megfelelő, nagytestű halak kezeléséhez szükséges védelmi eszközökkel, erre a horgászrend kötelezi is őket.
– Kapható-e tájékoztatás a behúzós versenyek során használt és engedélyezett etetőanyagok összetételéről? Vizsgálják-e a verseny során a tóba juttatott etetőanyag ökológiai hatását?
Az első kérdésére mi nem tudunk választ adni, a csaligyártókat kellene megkérdezni erről. A második kérdésére van válasz, kifejezetten ebből a célból készült az ide belinkelt tanulmány, amely megállapítja, hogy a Balaton tápanyagterhelésére nem lehetnek számottevő hatással a horgászathoz használt etetőanyagok és bojlik: Röviden ITT. Bővebben pedig ITT olvasható el!
– Ön szerint arányban áll-e 80 méteres partszakasz lefoglalása a befizetett alig hatezer forintos napidíjjal?
A kérdésfeltevés téves összefüggést tartalmaz a fentebb leírt okok miatt, így arra nem adható objektív válasz. A horgász a horgászjegy vásárlásával a halfogás lehetőségére szerez jogosultságot. Nem szerez területfoglalási jogot sem a parton, sem a vízen. Sőt, a Balatoni Horgászrend 65. pontja értelmében a foglalt hely létesítése tilos! Amennyiben egy behúzós (bojlis) horgász sátorhelyet szeretne foglalni a vízparton, azt a területi horgászjegyétől függetlenül intézheti az adott vízpart tulajdonosával/kezelőjével, de ez nem is szükséges feltétlenül a horgászat gyakorlásához, éppen ezért nem is vizsgáljuk ezt a kérdést a jegy kiadásakor.
– Ön szerint biztosítható-e a Balaton, mint vízi út szabad használata a behúzós horgászatra igénybe vett, horgászonként hivatalosan 3 hektáros területen?
A fentiek alapján ez a kérdés értelmét vesztette. Nincs biztosítva egyetlen horgász számára sem vízterület, nem is lehet ilyenre igény. A horgászrend szerint pedig egyértelmű, hogy a vízen közlekedők élveznek elsőbbséget és a horgásznak kell alkalmazkodnia. Erre különösen a behúzós horgászok tudnak felkészülni az alkalmazott zsinórsüllyesztési technikák megvalósításával.
– A tavalyi évben hány panasz érkezett Önökhöz a behúzós horgászat miatt és azokat hogyan kezelték?
Nem vezetünk ilyen jellegű statisztikát. Ügyfélszolgálatunk telefonon, e-mailben és a közösségi média felületein is a horgászok rendelkezésére áll, ide jellemzően kérdések érkeznek, az üzeneteknek csupán néhány százaléka nevezhető panasznak, ám azok többnyire nem módszer-specifikusak.
Szári Zsolt Vezérigazgató, Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.
Balatoni Limnológiai Kutatóintézet: Korlátozni és vizsgálni kell az etetőanyagokat!
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet feltárta-e a tavaly májusi pontypusztulás okát? Ha igen, az alátámasztotta-e a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. teóriáját?
A BLKI alapvetően ökológiai és anyagforgalmi kutatásokat végez a Balatonon és számos más magyarországi természetes vízen. Állategészségügyi vizsgálatok nem képezik tevékenységünk részét, ilyen vizsgálatokat a Balatonon is az ELKH Állatorvostudományi Kutatóintézet munkatársai végzik. A ponty tavaszi pusztulása sajnos évek óta országos jelenség, oka egy pontyspecifikus betegség, amely a horgászati tevékenységtől független. Pontos információkért javasoljuk megkeresni Dr. Székely Csabát, az ELKH Állatorvostudományi Kutatóintézet halegészségügyi kérdések kutatóját. A tömeges elhullást emellett azért sem okozhatta az IBCC, mert az elhullások már a verseny előtt elkezdődtek, mert az elhullások országosan számos vizünkben történnek és mert az őszi ugyanilyen balatoni pontyfogó versenyek (pl. NBBH) időszakában nincsenek elhullások. Tehát a tömeges elhullást nem az IBCC okozza, hanem az esemény egyszerűen szerencsétlenül egybeesik a pontyelhullás időszakával.
Kaptak-e tájékoztatást arról, hogy április 29-e, azaz az IBCC verseny óta összesen hány darab elpusztult pontyot adtak le a strandkezelők és a településgondnokok a Balaton körül kijelölt gyűjtőpontokon? Megvizsgálták-e a leadott dögöket? Az Önök álláspontja szerint mi okozta az elmúlt két hét során jelentkező nagymértékű pontypusztulást?
A döglött halak vizsgálata nem a mi hatáskörünk és szakterületünk, az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági feladatok más állami intézmények hatáskörébe rendeltek. Javasoljuk megkeresni a NÉBIH-et, illetve tudományos kérdésekben az ELKH Állatorvostudományi Kutatóintézetet.
Kapható-e tájékoztatás a behúzós versenyek során használt és engedélyezett etetőanyagok összetételéről? Vizsgálják-e a verseny során a tóba juttatott etetőanyag ökológiai hatását?
A horgászat során használt etető- és csalogató anyagok gyártói – a jelenleg érvényben lévő szabályozás alapján – nem kötelesek feltüntetni sem az összetevőket, sem pedig a beltartalmi értékeket. Érdemes lehet megkeresni a NÉBIH-et, ők e kérdésben feltehetően pontosabb választ tudnak adni. Egyébként a BLKI egy nem régen készült tanulmányában már tett javaslatot az etetőanyagok gyártására és használatára vonatkozó szabályozás szükségére. (Itt és itt elérhető.)
Igen, nemrégen belefogtunk olyan kutatásokba, amelyek célja a vizeinkbe kijuttatott etetőanyagok ökológiai – elsősorban anyagforgalmi – hatásainak vizsgálata. Ennek keretében mértük néhány forgalomban lévő etetőanyag tápanyagtartalmát is. Viszont esetleges toxikus összetevőkre vonatkozóan nem teszteltük ezeket a készítményeket. Saját és a szakirodalomban elérhető adatok alapján az etetőanyagok összetétele nagyon széles skálán mozog. Közvetlen ökológiai hatásokat két részre érdemes bontani: (1) Miként hat az etetőanyag a teljes ökoszisztémára. (2) Miként hat az etetőanyag azokra a halakra, amelyek elfogyasztják. Az előbbi szempontjából elsősorban az etetőanyag nitrogén- és foszfortartalma, azok oldhatósága, valamint a szerves anyag minősége, bomlási sajátossága lényeges. Hazai vizeinkben (ahogy a Balatonban is) a növények (a vízinövények mellett ide tartoznak a vízben lebegő algák is) növekedését leggyakrabban az általuk felvehető foszfor mennyisége szabályozza. Ritkábban – jellemzően komoly foszforterhelés (vízszennyezés) hatására – a nitrogén lép elő limitáló tápelemként. Az etetőanyagokkal bejutatott foszfor és nitrogén a vizek algásodásához vezethet. Ez azonban függ az etetőanyag foszfor- és nitrogéntartalmától, oldhatóságától, a felhasznált etetőanyag mennyiségétől, valamint a víztér hidromorfológiai jellemzőitől (mélység, felület).
Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója. Fotó: Győrffy Árpád/Balatonitipp.hu
A BLKI a Balatoni Halgazdálkodási Zrt-vel közösen vizsgálta az etetőanyaghasználat és tágabb kontextusban a horgászati célú halgazdálkodás tápanyagmérlegét a Balatonban (lásd fentebb hivatkozott tanulmány). A tanulmány ide vonatkozó legfontosabb tanulságai: (1) A két legnagyobb behúzós (bojlis) horgászverseny során felhasznált etetőanyag ugyan egységnyi horgászati időre vonatkozóan magas, a Balatonba jutó éves etetőanyag mennyiségnek azonban így is kevesebb mint 3%-a. (2) A horgászat teljes tápanyagmérlege szempontjából az etetés mértéke mellett az ezzel párhuzamos haleltávolítás mértéke is kulcsfontosságú a Balatonon. Amennyiben a horgász elviszi a zsákmányát, az elvitt hal testében tárolt foszfor és nitrogén is kikerül a rendszerből, így ellensúlyozódik az etetőanyag használat okozta tápanyagterhelés. Lényeges, hogy ezért a fogd meg és engedd vissza (catch-and-release) szemlélet és gyakorlatnak – noha jóhiszemű, természet- és halbarát indíttatású – a vízi ökoszisztéma tápanyagmérlege és így állapota szempontjából kedvezőtlen hatásai is lehetnek. A horgászversenyek során például minden halat kötelező visszaengedni. (3) A horgászat jelenleg tápanyagterhelést jelent a Balaton számára. Ennek mértéke a teljes terheléshez viszonyítva azonban kicsi (a nitrogén esetében nem éri el az 1%-ot, a foszfor esetében pedig 3% körüli).
Az etetőanyag-fogyasztás halakra gyakorolt hatása elsősorban az etetőanyagok fehérje-, zsír- és szénhidráttartalmától, illetve azok egymáshoz viszonyított arányától függ. E tekintetben is jelentős különbségeket figyelhetünk meg az egyes etetőanyagok között. Az intézetünk (még publikálás alatt álló) eredményei alapján egyes etetőanyagok fogyasztása (a hiányos aminosav-összetételük miatt) lassabb növekedést okoz, de halak egészségi állapotában romlást nem okoznak. Vizsgálataink ugyanakkor egyelőre nem terjedtek ki az etetőanyagok mind gyakrabban alkalmazott szintetikus aroma adalékaira.
Mit gondolnak azokról a szakmai körökben elhangzott állításokról, hogy az utóbbi években jelentősen megváltozott a kifogott növényevő halak állaga és a béltartalma, ami a nagyon intenzív etetéssel hozható összefüggésbe? E téren a hagyományos (pl. fenekező), vagy a bojlis horgászat jelent-e nagyobb veszélyt a Balaton élővilágára?
A táplálék-összetétel kétségkívül jelentős hatással van a halak testösszetételére és húsminőségére (ideértve természetesen az ízt is). Tény az is, hogy a balatoni ponty- és keszegállomány nagy mennyiségben fogyaszt etetőanyagot. Ugyanakkor táplálékuk döntő részét még mindig a természetes táplálékok alkotják, így az etetőanyag-használat jelenlegi mértéke nem okozhat romlást a balatoni halak húsminőségében. Ugyanígy, ha egyes etetőanyagok nem fedezik teljes mértékben a halak aminosav- vagy zsírsavigényét, a mellette fogyasztott nagy mennyiségű természetes táplálék kompenzálja azt. Kisebb, intenzíven horgászott vizek esetében az etetőanyagok viszont valóban fő táplálékai lehetnek a halaknak. Az intézetünk kutatási területén kívül esik a balatoni halállomány gasztronómiai értékének nyomon követése; az általános vélekedés azonban továbbra is egyértelműen igazolja a balatoni halak kimagasló húsminőségét.
Döglött pontyok sora a bélatelepi mólón – százával pusztulnak az értékes halak
A „hagyományos fenekező” horgászat során használt etetőanyagok beltartalmi értéke (fehérje és zsírtartalma) jellemzően elmarad a behúzós horgászok által használt bojlik és pelletekétől. De ahogy fentebb is írtuk, a természetes táplálék dominanciája miatt a jelenleg felhasznált mennyiségű etetőanyag nem ronthatja a halak húsminőségét. A visszaengedett halak túlélése szempontjából a fárasztás körülményei (pl. időtartama, hőmérséklet) és a partra került hal kezelése a legfontosabb. E tekintetben a behúzós horgászversenyek szabályzatai meglehetősen szigorúan igyekeznek a halak épségét megőrizni. A környezet védelme és a kifogott halak fogyaszthatóságával kapcsolatos biztonságérzet fenntartása miatt is ismételten szeretnénk felhívni a figyelmet a forgalmazott etetőanyagok minőségét garantáló, az állattenyésztésben alkalmazott takarmánykészítményekhez hasonló szabályozás, valamint a horgászat során felhasználható etetőanyag mennyiségi korlátozásának szükségességére.
Ön szerint milyen ökológiai kockázatokkal jár a behúzós horgászat és az intenzív haletetéssel járó őszi–tavaszi nemzetközi horgászverseny?
Ökológiai szempontból a behúzós horgászat hatása nem tér el lényegesen más, etetőanyag-használattal járó horgászati módszer hatásától. Az ökológiai hatást itt is elsősorban az etetőanyag-használat mértékétől függő tápanyagbevitel, és a kifogott és elvitt halak mennyisége befolyásolja. A versenyhorgászat e két szempontból eltér a „szokásos” horgászattól, mert gyakran jóval nagyobb az egy horgász által egy nap alatt bejutatott etetőanyag mennyisége, valamint ilyen eseményeken minden halat vissza kell ereszteni a vízbe, és így nem történik halhús formájában tápanyagkivétel a vízből, amely ellensúlyozhatná az etetőanyagok hatását. Tehát versenyhorgászat során általában nagyobb az egységnyi horgászati időre jutó tápanyag terhelése a víznek. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a problémát felismerve az etetőanyaghasználatot már számos verseny szervezői igyekeznek korlátozni; így például a Balatonon is.
A szerző a témában érintett, bár nem a Szári Zsolt vezérigagató által felrótt módon (csak szemtanúja és nem résztvevője voltam a jelzett konfliktusoknak). Ugyanakkor a Fonyód–Bélatelepi Vitorlás- Sporthorgász és Sportegyesület elnökeként valóban kezdeményeztük Fonyód önkormányzatánál a behúzós horgászat szabályozását a város partszakaszain. Kezdeményezésünkre az idei évben egyes strandokat nem bocsátottak a behúzós verseny rendelkezésére, ugyanakkor Fonyód a strandokon túl is kivételesen gazdag horgászható, köztulajdonú partszakaszokban (a fonyódi hegy alatt található a Balaton legnagyobb horgászsétánya is, amely polgármesteri kérésre, a dél-balatoni vasútfelújítás kivitelezőinek ajándékaként épült meg néhány éve). A nagypolitikától mentes, helyi egyesület célja épp a különböző érdekek összeegyeztetése és képviselete az illetékes vezetők előtt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS