Réti Ervin külpolitikai újságíró a Rákosi-diktatúra féktelen tobzódása idején a jobboldali szociáldemokraták ellen uszította az olvasókat, könyörtelen leszámolást követelve. 1956-ban Nagy Imréékkel kapcsolatban egy hétre (!) letartóztatta a szovjet hadsereg, de kiengedték, és már decemberben rovatvezető lett az Esti Hírlapnál. A katonai szolgálatnak (MNVK-2) és a BM-nek is dolgozott, utóbbinak társadalmi kapcsolatként készített írásos jelentéseket, de beszervezni nem tudta a hírszerzés, mert nem akart ügynökösködni, és megtehette, hogy nemet mond. A kommunista kádert a rendszerváltás után is Közel-Kelet szakértőként foglalkoztatták, írt a Népszavának, a Népszabadságnak, a Heteknek halálig dolgozott. Meg Bécs budapesti irodájának a vezetőjeként…
Réti Ervint a korábbi cikkemben nyilvánosságra hozott, 1971-es állambiztonsági irat a III/I-3. Osztály (hírszerzés az NSZK ellen) „foglalkoztatott emberei” között sorolta fel. Az 1924-ben született újságíró most feldolgozott kutatódossziéja szerint a BM „társadalmi kapcsolata” volt – mint a rezsim megbízható fogaskereke –, bár távol-keleti utazása alkalmával megpróbálták hivatalosan is beszervezni. A hírszerzés sajtót felügyelő szerve, a Press rezidentúra 1969. március huszonharmadikán írt Réti ügyében a többi osztálynak. Az iratot „Bakos”, azaz Szolnok Péter szigorúan titkos tiszt, a rezidentura akkori vezetője jegyezte:
„Tárgy: Réti Ervin ujságiró távolkeleti utazása.
Réti Ervin elvtárs az Esti Hirlap külpolitikai rovatának vezetője, társadalmi kapcsolatom /nevezettel a Press rezidentura fokozatos bevonás alatt álló jelöltként foglalkozik/ 1969. március utolsó hetében távolkeleti riportutra indul. Az Akadémia rezidentura [amely alá Művelődési Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia tartozott – MG] által biztositott ösztöndijjal 6 hetet tölt Indiába, majd lapja megbizásából 3 hetes tartózkodásra Japánba utazik. […]
Nevezettel megbeszéltem, hogy utja alkalmával információszerző és kapcsolatszélesitő >sajtó diplomáciai< teendőket kell ellátnia.
[Mint mondjuk az előző cikkemben bemutatott Pethő Tibornak.] Ezt tudomásul vette, teljesitését megigérte. […] Javaslom mindkét irányu teendőkkel megbizni, egyelőre MUOSz fedés alatt. Végzett munkájáról irásbeli jelentést késztittettek vele. Javaslom megbizásunkból adódó operativ költségei fedezésére 50 dollár kiutalását. […]
Javaslom Uj-delhii és tokiói hirszerző pontjaink értesitését, illetve tájékoztatását. Nevezettek legyenek segitségére, illetve hasznositsák kiutazása és mozgatása által adódó kapcsolatbővitési lehetőségeket.
[…] Javaslom Réti Ervin személyére gyüjtő dosszié felállitását, >titkosmunkatárs jelölt< kvalifikációval.”
Az asztalnál balra Réti Ervin, mellette Heltai András, Hajdú János és Avar János újságírók./ Fotó: Fortepan.hu
Réti, azaz „Rajim” kutatódossziéját ekkor nyitották meg. Megbízhatóságából, munkaköréből adódott, hogy egyből „titkosmunkatárs” lett volna. Látjuk, hogy még indiai ösztöndíját is a hírszerzés, az Akadémia intézte el. Dossziéjába bekerültek a különböző dokumentumok, Réti üdvözlő képeslapja Szolnoknak (azaz „Bakosnak”) Indiából, valamint a hosszú „Jelentés az Indiában tett tanulmányutamról”.
A szöveg mára jórészt érdektelen, de az a kommunista erkölcs kevéssé fennkölt megélésére utal, amikor levelében arról panaszkodik, hogy az egyik repülőtéren nem várta autó, ezért neki kellett taxit hívnia, egy hotelben pedig nem működött a légkondicionálás.
Kőrösi Csoma Sándor sírja, India, 1975 / Fotó: Fortepan.hu
Kőrösi Csoma Sándor síremlékével kapcsolatban előremutató javaslata volt: „Körösi Csoma siremlék nincs ugyan rossz állapotban, de tele van disszidens cserkészek, Amerikában élő erdélyiek stb. plakettjeivel. Ha csakugyan évforduló-ünneplés lesz, okvetlenül küldeni kellene néhány hazai plakettet vagy fémkoszorút, ami ellensulyozná ezeket a mostaniakat” – írta. Ezután feljegyzései következnek a kínai politikával kapcsolatban, ill. a Japánban és Indiában tapasztalt körülményekről, politikai helyzetről.
Réti Ervin már az MNVK-2-é volt?
A következő átirat szerint „Rajimot” priorálták (átvilágították), és ekkor kiderül, hogy az MVNK-2., azaz a katonai hírszerzés nyilvántartásban szerepel. Ennek később még szerepe lesz. A kapcsolat jellege nem derül ki. Ezután elkészítik a szokásos környezettanulmányt (1969. 07. 25.): „1955 körül áthelyezést nyert a Szabad Ifjuság Szerkesztőségéhez, ahol növelte addig szerzett jóhirnevét […] 1956 októberében – az ellenforradalom kirobbanásakor – is országhatáron kívül tartózkodott, a rend helyreállitása után tért vissza. Ezzel egyidejüleg a Szabad Ifjúságnál betöltött állása megszűnt. 1956 decemberében az Esti Hirlap Szerkesztőségéhez került. […] Tekintélyét ugy szakmai, mint dilletáns körökben növeli gyakori televiziós szereplése, ahol mint a távol-kelet szakértőjét kérik fel a hallgatók illetve nézők kérdéseinek megválaszolására.”
Ne ugorjunk ennyire előre. Szerencsére az Arcanum.hu folyóirattárában megtalálhatóak a jeles Szabad Ifjúság számai. Réti valóban a lap foglalkoztatott propagandistája volt.
Az újság 1950. augusztus 25-ei számában az olvasókat a leszalámizott Magyarországi Szociáldemokrata Párt konzervatív, jobboldali, vagy annak bélyegzett tagjai ellen uszítja.
A cikk címe: „A munkásifjúság árulói”, alcíme pedig: „Adatok a jobboldali szociáldemokrácia bűnlajstromához”. Hosszan nem idéznék belőle, a következő “orwelli” közcím nagyjából összefoglalja a lényeget:
„Gyűlöld a jobboldali szocdemeket”.
Réti Ervin és a munkásifjúság árulói / Forrás: Szabad Ifjúság/Arcanum
Vészterhes idők voltak ezek: az egyeduralomra és diktatúrára törő kommunisták a szocdempárt jobbszárnyát 1948-ban záratták ki, a maradék Szakasits Árpád vezetésével egyesült a Párttal, így jött létre a Magyar Dolgozók Pártja.
A rezsim 1950 tavaszán indított átfogó hadjáratot a szocdemek ellen, Kéthly Annát például június elején tartóztatta le az ÁVH, így Réti cikke is tökéletesen időzített volt.
„Mindenre elszánt ellenségeink ezek, akik vesztünkre törnek. Legyünk könyörtelenek az ellenük folytatott harcban!”
– harsogta cikke végén Réti – a Rákosi-diktatúra, az ÁVH féktelen uralmának napjai ezek. Az újságíró huszonkét éves volt ekkor.
Kéthly Anna, 1947 / Fotó: Fortepan.hu
Szerencsére a környezettanulmányban visszatérnek még 1956-hoz, mert Réti forradalmi története is sokatmondó. Hivatalos életrajzából tudjuk, hogy a forradalom és szabadságharc idején Varsóban van kiküldetésen, és csak a szovjet hadsereg bevonulása után tér vissza Magyarországra. S akkor a szovjetek nagyon rövid időre letartóztatják. A környezettanulmányban ezt írják: „Buniné, Buzás, valamint az emlitet kt. [környezettanulmány] beszámolt arról, hogy az ellenforradalmi események idején külföldön tartózkodott és 1956 november 6-án érkezett Budapestre. […] dr. Révész László […] egyetemi adjunktustól kapott tájékoztatást az ellenforradalom alatt történtekről. Révész azt is közölte, hogy az áruló Nagy Imre és csoportja a Jugoszláv Követségen kapott menedéket.
Az adatszolgáltatók előtt ismeretlen inditékból és okból Réti Nagy Imrét felkereste és a követségről való távoztában a karhatalmi szervek őrizetbe vették és kb. egy hétig fogva tartották.
[…] Anyagi körülményei átlagon felüliek. […] Korábban felesége kétszobás összkomfortos öröklakásában laktak, amelyet 1966-ban egy nagyobb méretü, tanácsi rendelkezésü villa lakásra cseréltek el.”
Egy hét a szovjeteknél, majd rovatvezetői állás
Tehát: hazatért Varsóból, megtudta, hogy Nagy Imréék a jugoszláv követségen vannak, bement hozzájuk, kifele letartóztatták, majd nagyjából egy hét múlva kiengedték.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1969-ben az MNVK-2. nyilvántartásában szerepel – a katonai szolgálat még a BM-nél is jobban össze volt fonódva Moszkvával –, akkor azért lehetnek sejtéseink arról, mi történhetett.
Ami a legkülönösebb: ennek a rövidke letartóztatásnak szinte semmi nyoma nem maradt, pedig olyan ügyről beszélünk, ami azóta is történészek százait foglalkoztatja. Tény, hogy karrierje azonnal lökést kap, már decemberben (!) az Esti Hírlap külpolitikai rovatának vezetője lesz. Ahogyan Horváth Gábor írta Réti nekrológjában a Népszabadságban (2015): „Szabadulása után nevezték ki a frissen induló Esti Hírlap külpolitikai rovatának élére, ahol >örök< helyettesével, Harmat Endrével kicsiny, de magas szakmai színvonalon működő műhelyt alakított ki.”
Szabadon utazhatott, egyre jobb körülmények között élt – Nagy Imrééket közben kivégezték –, és egyre tekintélyesebb újságíróvá vált. Ezért tehette meg, hogy nemet mond a Press 1969-es ajánlatára.
Még karikatúra is készült róla / Forrás: Arcanum.hu
Esélyük sem volt beszervezni a befutott társadalmi kapcsolatot
A következő jelentés azért érdekes, mert világosan kiderül, hogy „Bakosnak” és a beszélgetés harmadik résztvevőjének, Hidasi Jánosnak ekkoriban – 1969 – már esélye sincs beszervezni Rétit, zsarolni, fenyegetni meg státuszánál, a diktatúrához való lojalitásánál fogva nyilván nem akarják. A befutott újságíró egyszerűen levakarja magáról az indiai út után körülötte sündörgő állambiztonsági tiszteket (amúgy a Pressnél, azaz a MÚOSZ székházában beszélgettek el).
„A Bakos elvtárssal már huzamosabb ideje fenntartott kapcsolatból Rajim számára minden bizonnyal nyilvánvaló volt, hogy milyen >egyéb kötelezettségéről< lehet szó. Ugy tapasztaltam, hogy Rajim a beszélgetés kezdetétől eléggé ideges volt. Bakos elvtárs vezette a beszélgetést, rendkivül leleményesen, utalásokkal jutott el végül is a témához. Nem pontositotta, hogy milyen külföldi poszt betöltéséről lehet majd szó, hanem általánosságban fejtette ki, hogy a külföldi kihelyezés az ő esetében azt is jelentené, hogy az egyébként meglevő kapcsolatot sokkal szervezettebb, rendezetebb, folyamatos formák közé terelni, meghatározott cél érdekében. Beszélt Bakos elvtárs arról, hogy bizonyos információszerző feladatokra kivánjuk felkérni, de az általunk kért tevékenység semmilyen körülmények között nem lépi tul a tudósítói tevékenység kereteit.
Rajim Bakos elvtárs fejtegetésére pozitivan reagált, kifejtette, hogy >bizonyos határokig természetes kötelezettségének tartja a részünkre nyujtandó segitséget.< Ettől függetlenül hajthatatlan volt: >információszerzés területén készségesen rendelkezésre áll, azonban arra semmilyen körülmények között nem hajlandó, hogy személyekkel meghatározott cél érdekében kapcsolatépitésbe belemenjen<.”
Nem akart ügynökösködni / Fotó: Az ügynök élete című filmből
Réti nem akart ügynökösködni, és ezt meg is tehette. Jellemző, hogy a beszervezési kísérletet ezután lezárták. Nem volt több próbálkozás. Bár az iratokban nem maradt nyoma, valószínűnek tűnik, hogy Réti ekkor már régen a katonai szolgálat embere volt, a két rivális szerv pedig féltette egymástól az embereit:
„A lefolytatott beszélgetés alapján az az meggyőzödésem, hogy Rajim a hirszerző munkával kapcsolatos felemás álláspontja következében kihelyezése esetén még az információszerző tevékenység elől is elzárkózna, azt a beszélgetés során taktikai okok miatt vállalta, arra számitva, hogy esetleges kihelyezését elősegitjük. Kihelyezése esetén tehát minden valószinüség szerint a gyakorlatban foglalkoztatása számos nehézséget, problémát okozna és hosszú időre elzárná előlünk ennek a fontos posztnak hatékony felhasználása lehetőségét. Megitélésem szerint Rajim már tulságosan befutott ujságiró, szinte személyiségnek képzeli magát, akinek az ilyen jellegü >feladatok< méltatlanok. [Utóbbi az állambiztonság kiemelése]” – folytatta Hidasi. Majd:
„A lefolytatott beszélgetés tapasztalatai alapján Rajim jelölését a bonni tudósitói posztra javaslom elejteni. Ezen a területen a hirszerzés számára eredményes munkát Rajim nem végezne. Általában megállapitható az, hogy bizonyos korlátozott együttmüködésre hajlandó és önmagában ez a körülmény pozitivan értékelhető. […] A fentiek ellenére javaslom, hogy a Press Rezidentura a társadalmi jellegü kapcsolatot változatlanul tartsa Rajim-mal és ne éreztessük vele semmilyen formában felemás álláspontja miatt neheztelésünket.” (Feljegyzés, 1970. szeptember 19.).
Tudósítás Portugáliából / Fotó: Fortepan.hu
Okos húzás: jelentéseit az agitprop osztálynak is elküldte
Ügyét lezárták, ebből az iratból is kiderül, hogy Réti okosan élt kapcsolataival, jelentései egy példányát mindig elküldte az MSZMP agitprop osztályának, ezzel legalizálva, kifehérítve azokat: „Külföldre történt kiutazásai során hirigény alapján felhasználtuk politikai, gazdasági információ szerzésre, amit készségesen teljesitett. Jelentéseiből azonban egy példányt minden esetben átadott közvetlen az MSZMP. ag. prop. osztályának. Információs jelentéseit így csak belső használatra hasznositottuk. Formális beszervezését csak hosszabb időre történő külföldi kihelyezése kapcsán terveztük. […] >Rajim< a beszélgetés során közölte, hogy bizonyos határokig külföldre helyezése esetén is hajlandó információszerzés területén segitségünkre lenni. Kategorikusan kijelentette azonban, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó az általunk meghatározandó személyekkel kapcsolatot kiépiteni bármely cél érdekében is történjen az. Megjegyezzük, hogy >Rajim< bécsi kihelyezésére nem került sor. Fentiek alapján javaslom anyagát irattárba helyezni. Lukács József r. alezr.”
Réti végül 1956 és 1992 (!) között az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetőjeként dolgozott. Sorra jelentek meg a könyvei a különböző háborúkról, külpolitikai konfliktusokról, amelyből most csak egyet említek: „Halál a dísztribünön”, amely az egyiptomi Anvar Szadat elleni merényletről szól.
Orbán-Schwarzkopf Balázs történész-levéltáros tanulmányát most fogjuk megjelentetni a Hamvas Intézet Arc és Álarc folyóiratának következő számában, unikális írása azt bizonyítja be, hogy az Izraellel és Amerikával „barátkozó” Szadat halála mögött természetesen Moszkva állt – a végrehajtók törökök voltak.
Ebben a világban minden összetartozik, nem véletlen, hogy éppen Réti írhatta meg a könyvet, amelyről 1982-ben Krajczár Imre ezt jegyzi meg fellengzősen a Népszavában: „Még ki sem mondták Szadat merénylőinek perében az ítéletet, amikor Budapesten – a szerző és a Kossuth Kiadó gyors munkájának köszönhetően — megjelent az első könyv a volt egyiptomi elnökről.”
A merénylet pillanata / Fotó: Alaraby.co.uk
Micsoda gyorsaság! De Bástya elvtárs, ez az ítélet! „Réti Ervin bőségesen merít a rendelkezésre álló forrásanyagokból – s indokolt előszeretettel fordul a memoárok felé. Felhasználja a Szadat-emlékiratokat is, s kommentár nélkül, finom iróniával teszi nyilvánvalóvá: a volt egyiptomi elnök – minden politikai szenzitivitása mellett is – eléggé különösen vélekedett saját politikai lehetőségeiről.” Kommentár nélkül, de finom iróniával. Krajczár azért közli a hivatalos álláspontot a cikkben:
„Szadat nyíltan kihívta maga ellen a sorsot”
– írja „recenziójában, majd jöhet a konklúzió: „Kairó, Egyiptom, az arab világ — és ebben is kiemelten a palesztin nép — dolga, hogy minősítse Szadat volt elnök joggal elmarasztalható politikáját, amellyel a mostani vezetés nem siet félreérthetetlenül közösséget vállalni”. Lefordítva: Szadatnak mennie kellett.
Az újságíró nem véletlenül emelte ki, hogy Szadat utódja ( a végül 2011-ig uralkodó Hoszni Mubarak) nem sietett “közösséget vállalni”. Ez kétségtelenül így volt: az új egyiptomi vezető értett az üzenetből, és rögtön elfordult mind Izraeltől, mint az Egyesült Államoktól…
Szadat és Mubarak / Fotó: Wikipedia
Még a Szovjetunióban is Réti könyvét terjesztették
Hogy mennyire volt megfelelő propaganda-anyag Réti könyve? Erre válaszol a Népszabadság 1983-as száma: „Az APN Sajtóügynökség gondozásában a Szovjetunióban is megjelent Réti Ervin Halál a dísztribünön című könyve, amely Szadat volt egyiptomi elnök életútjáról, politikájáról szól.”
Mindent elárul a magyar sajtó „rendszerváltásáról”, hogy a kommunista propagandistát – bocsánat, külpolitikai szakértőt – a modellváltás után is az egyik legtöbbet foglalkoztatott újságíró maradt, leginkább mint közel-keleti szakértő szerepelt, de természetesen politizált is. Sőt, 1992-től tíz éven át Bécs budapesti képviseletének vezetője, majd 2002 után tanácsadója volt. Ha nem tévedünk, erről az intézményről beszélünk. Az osztrákok mindenesetre külön cikkben büszkélkedtek azzal, hogy Réti 2002-ben megkapta az Aranytollat, amely az összes komolyabb kommunista/hálózati újságírónak kijár a MÚOSZ-tól.
Réti ekkora már maszkot cserélt: korábban a diktatúra elvárásai szerint arab-barát, Izrael-ellenes (ekkor még agresszornak nevezték az országot) cikkeket írt, 1990 után erről már ilyenformán szó sem lehetett.
Réti és a Békeszövetség / Fotó: Eucivil.hu
Csak egy példa: a Hetekben az izraeli Mose Dajanról, már mint a hatnapos háború „legendás tábornokáról” értekezett. Ekkor már a kommunista Réti újra szociáldemokrata lett. Ugyanúgy, mint a saját magát és Réti barátját a róla írt nekrológban a legendás szociáldemokraták közé soroló Várkonyi Tibor, aki korábban „Técsi” titkosmunkatársként szolgálta a rezsimet.
Réti 2014-ben még a hangzatos „Egyszer a királyok is elmennek…” címmel siratta meg Ariel Saront a Hetekben, majd egy évvel később ő is meghalt. Cikkemet Horváth Gábor már említett nekrológjának néhány sorával zárom: „Tudta, hogy korlátok között kell maradnia, de nemzedékének többi országosan ismert tagjával, például Pálffy Józseffel, Gömöri Endrével, Heltai Andrással, Ipper Pállal, Hajdú Jánossal, Kulcsár Istvánnal, Avar Jánossal egyenes gerincből, tisztességből is példát mutatott.”
Beszédes névsor: Pállfy, Gömöri, Heltai, Ipper, Hajdú, Avar és a kakukktojás Kulcsár. Az ő kivételével mindenkiről írtam már a Hálózat rovatban… Egyszer persze talán ő is sorra kerül, hiszen mégis csak a rádió moszkvai, majd New York-i tudósítója volt.
Hamvasintezet.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS