Lehet-e egyszerre digitalizálódni és embernek maradni?

Annyira gyorsan és kiszámíthatatlanul pörög a digitális világ fejlődése, hogy fogalmunk sincs, mi vár ránk akár csak néhány éves távlatban. Ez egyszerre vérpezsdítő a lehetőségek, és félelmetes a veszélyek miatt – leginkább ezt lehet levonni a XXI. Század Intézet által szervezett Digitális trendek című konferencia tanulságaként. Ha pedig nem kellő óvatossággal megyünk bele az ismeretlen újba, és nem tudatosan használjuk, akkor szinte bizonyosan komoly károkat okoz a technika az emberben, ahogy ez már ma is történik.

A digitális és médiaszakemberek, kormányzati tisztviselők, oktatás- és nevelésügyi szereplők részvételével, az egész konferencián párhuzamosan töltődött a „lehetőségek” és a „veszélyek” kosár, habár mintha az utóbbiba egy kicsit több került volna. Mindenesetre egyértelmű, hogy drámai mértékű változások előtt áll mind a média, mind az oktatás, mind a hétköznapi életünk számos más területe, és óriási különbségek alakulhatnak ki a jövőben az emberek sikeressége közt aszerint, hogy ki mennyire képes alkalmazkodni az új körülményekhez.

Bizonyos rossz változások máris végbementek a szokásainkban: a koncerteken, kirándulásokon például megrögzötten fényképez és videózik a sokaság ahelyett, hogy átadná magát az élménynek, amit majd felidézhet a fényképek és videók visszanézésekor. A technikafüggőség észrevétlenül surrant be az életünkbe, fontosabbá válik magánál a tartalomnál, és átveszi fölöttünk a hatalmat. Ha eddig ilyen könnyelműen felültünk a digitális forradalomnak, az nem sok jót sejtet a jövőre nézve, és ha a rabjaivá válunk, annak van egy további komoly kockázata, amire Káel Csaba filmügyi kormánybiztos világított rá:

A digitális világnak megvan az a veszélye, hogy illetéktelen kezekbe kerülve gyorsan kikapcsolható.

A technikafüggőségünk mellett a folyamatosan ránk zúduló információtömeg is nehézséget okoz, hiszen csak kevesen képesek benne eligazodni és súlyozni, miközben lerövidül a figyelmi ciklusunk. Ha ehhez még hozzávesszük a másodperc alapú újságírásban a gyorsaság oltárán feláldozott hitelességet és minőséget, továbbá a digitális térre építő dezinformációs kampányokat, akkor látható: bőven lesz dolga a jövő emberének, ha látni és érteni akarja a valóságot, és nem lepusztult agyú zombiként szeretne létezni.

Káel Csaba az előadása közben. (Fotó: XXI. Század Intézet)

Az információkhoz való széles hozzáférés ráadásul önmagában is kétélű fegyver. Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója emlékeztetett, hogy a nagy techcégek nemcsak segítik, de befolyásolják is az információáramlást, tetszőlegesen lehalkíthatják, aki nem tetszik nekik, panasz esetén viszont láthatatlan ügyfélszolgálatokkal küzd reménytelenül az ember.

Ezek a cégek mindent látnak belőlünk, az ő működésükbe viszont egyáltalán nem láthatunk bele.

Segédet vagy szörnyet teremtettünk?

A közelmúltban toppant be az életünkbe a bárki által elérhető mesterséges intelligencia (AI), amivel most már tömegek játszanak, ingyen tesztelgetik és csiszolgatják a hibáit, és látható, hogy az oktatásban, a keresésben, vagy akár a szöveges és képi tartalom előállításában izgalmas segítője a mezei felhasználónak. Ezzel párhuzamosan egyre többet emlegetik vele kapcsolatban a Terminátor-filmeket, hamarosan beigazolódó jóslatként tekintve az emberiséget leigázó Skynetre. David Goldman, az Asia Times szerkesztője az AI gyengéjeként hozta fel, hogy képtelen az emberi szellemességre és a kritikai gondolkodásra, ugyanakkor ő is elismerte, hogy tömeges munkanélküliséget okozhat, és a gépek szintjére butíthatja le az embert. Az is elhangzott, hogy a német iparban már két évvel ezelőtt megtörtént az első halálos baleset az AI egy hibás döntése miatt. Az utóbbit közlő Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár a digitális életünk során felhalmozódó, hihetetlen mennyiségű adat értékére is felhívta a figyelmet.

Leszögezte, hogy ennek a big datának nemzeti hatáskörben kell maradnia már csak védelmi megfontolásból is, továbbá az országnak képesnek kell lennie ennek a hatékony felhasználására.

David Goldman (jobbra), Kovács Zoltán és Fekete Rajmund beszélgetése. (Fotó: XXI. Század Intézet)

A mesterséges intelligencia már az oktatásban is jelen van – mint kiderült, évek óta fontos eleme az oktatásügy által biztosított online nyelvoktatásnak. Rétvári Bence, a belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár és Hankó Balázs innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár részletesen beszámolt az oktatásügy digitalizációjáról. Mivel gyerekekről van szó, ott még szembeötlőbb a digitalizáció kettőssége. A mobil például az oktatást nagyszerűen segítő okoseszköz is lehet, meg az oktatást ellehetetlenítő, függőséget okozó és akár iskolai zaklatásra is alkalmas dolog. Sok dolgon, közte a tanáron múlik, hogy melyik valósul meg, miközben maguk a tanárok számára is komoly feladat eligazodni a digitális körülmények között.

Erre jó példa a koronavírus-járvány, amely igaz, hogy váratlanul egyetlen hétvégére szűkítette le az átállást, de alighanem ennél hosszabb idő alatt is nagyon nehéz lett volna tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt. Ahhoz egyébként, hogy ne dőljön be a rendszer, kellett a már előkészítés alatt álló folyamat, mivel például be volt már tárazva a digitális tankönyvek jelentős része.

Használni az újfajta oktatást

Az oktatásban máris számtalan olyan előnye van a digitalizációnak, amelyeket jobban ki lehetne használni. Nemcsak big data szinten, hanem egyénileg is sosem látott mennyiségű információ áll rendelkezésre a diákok kognitív képességeiről, szokásairól, fejlődési görbéjükről és a fejlesztésükhöz legcélszerűbb kihívásokról.

Jelenleg azonban csupán a szülők harmada nyitja meg a saját gyerekük kompetenciamérési eredményeit. A többieket nem érdekli, vagy nem értik.

Az egész témán érezhető a személyes jelenlét és a digitális világ közt feszülő ellentét, és az oktatásügyi szakemberek, illetékesek mindannyian hangsúlyozták, hogy utóbbi nem válthatja ki teljesen az előbbit. A készségfejlesztéshez, a társas kapcsolatok megfelelő kialakításához, a közösségi létezés és a konfliktuskezelés megtanulásához, a terhelés elviseléséhez elengedhetetlen, hogy a tanuló személyesen is ott legyen az iskola anyagi valóságában, épp ezért hosszútávon sem célja az oktatásügynek teljesen kivezetni a gyakorlati képzést.

Rétvári Bence az előadása közben. (Fotó: XXI. Század Intézet)

Eközben viszont óriási léptékű szoftverfejlesztés zajlott le az elmúlt években a tankönyvek digitalizálása, a Digitális Kollaborációs Tér és a KRÉTA rendszer létrehozása során, tehát nem állt meg az idő Magyarországon. A tankönyvek fölött ráadásul megvalósult az állami kontroll, így a hozzáférhetőség, a terjesztés, a további fejlesztés és jogtulajdon szempontjából egyaránt tiszta a helyzet, hiszen minden állami, azaz nemzeti tulajdonban van.

Sok ország megirigyelhetné az oktatásügyünk digitalizációs szintjét és az ingyenes digitális tananyagbázisunkat

– mondták el a szakági kormányzati illetékesek. Rétvári Bence ezen felül arról is beszámolt, hogy a bevezetendő pedagógus-életpályamodell filozófiaváltást hoz, mert az életkor alapú bértábla helyett teljesítményalapú bérezés lesz.

Ez azt jelenti, hogy az innovatívabb, önfejlesztésben és a diákok fejlesztésében, a lemaradók felzárkóztatásában jobb tanárok nemcsak év végi vállon veregetést kapnak majd, hanem ők fognak jóval több pénzt keresni.

Megtanítani rá az embereket, de hogyan?

A digitális oktatásról szóló panelbeszélgetés leginkább az iskola, illetve az iskola ma ismert formájának a jövőjét boncolgatta. Egyetértés volt abban, hogy a virtuális terek sok esetben kiváltják a valós jelenlétet, ami az oktatást is átalakítja, és a valós jelenlét fontosságát is mindenki osztotta, ám abban már megoszlottak a vélemények, hogy fennmarad-e a jelenlegi polgári oktatás vagy sem. A digitális trendek eddigi tapasztalatairól szóló kerekasztal-beszélgetésen nem rejtették véka alá, hogy a társadalom elsöprő többsége nem bír lépést tartani a szédületes digitális fejlődés nyomán jelentkező új kihívásokkal. Mint mondták, nem lehet a gyerekeket leszólítani a folyamatos képernyőn csüngésről, ha a szülők ugyanezt teszik, ugyanakkor a fiatalok íráskészsége és általános kedélyállapota egyértelműen romlott az elmúlt tíz évben: digitális magányban élnek a gyerekek, küzdenek az elidegenedéssel és a társas kapcsolataik erodálódásával.

A digitális oktatási kerekasztal résztvevői. (Fotó: XXI. Század Intézet)

Kovács Gergely XR- (kiterjesztett valóság) kutató szerint azt kell előrejelezni, hogy milyen hatással lesz a gyerekekre, ha például naponta órákon át VR-szemüvegben tanulnak, amelynek a használatához írni nem kell tudni, más digitális készségeket viszont igényel. Egyúttal kijelentette, hogy meg kell értetni az emberekkel, milyen félrevezetések jöhetnek szembe a digitális térben, és emelni kell a digitális kompetenciák szintjét a lakosság körében, mert évtizedekkel van lemaradva a fejlődés mai szintjétől. Ennek mikéntjét azonban egyelőre senki sem tudja, miközben az embereket lehagyó fejlődés zakatol tovább.

Hankó Balázs helyettes államtitkár mondta ki azt az oktatással kapcsolatban azt, ami a teljes digitalizációra is érvényes:

Megvolt az analóg, táblás, krétás előadások előnye is: a fontolva haladás.

Az egész konferencia tanulságaként is felfogható ez a mondat, mert a parttalan digitalizációval az emberi szellemünket, egyediségünket és társas viszonyainkat is végletesen hazavágjuk, ha meggondolatlanul, első lendületből belemegyünk.