Hány ballib politikus és szakértő kell egy gazos telek lekaszálásához? A muciológia egyelőre nem válaszolta meg todományos igényességgel ezt a kacifántos városüzemeltetési kérdést, így csak abban lehetünk biztosak, hogy sok. Legalább annyi, mint egy klímaerdőhöz.
Nyilvánvalóan kell hozzá egy-két agráresztéta, akik nagylelkű ösztöndíjon élve kutatják ezt a fontos témát. Kell aztán pár városszociológus szakértő is, akik nélkülözhetetlen tanácsaikkal járulnak hozzá az Ügyhöz, természetesen szerződtetett tanácsadói szerepkörben. Kell továbbá a csapatba közgazdászesztéta, aki kitalálja a jóemberkedéssel kapcsolatos pénzmozgatást. Innen nézve, ugyebár máris nem olyan vidám a helyzet, hiszen a kétszer kétsávos utak közötti gyepek elhanyagolásával aligha lehet annyi pénzt megtakarítani, amennyivel eltelhetne a projekt fél-egy tucatnyi megalkotója. Lássuk be továbbá, hogy mindenképpen aggasztó helyzetben van az egész nemes kezdeményezés, amíg nem neveznek ki méhlegelőkért és rovarhotelekért felelős főpolgármester-helyettesnek egy kipróbált elvtársat.
Dorosz Dávid nem ér rá esetleg? Neki úgyis olyan kínosan kevés jutott a képességeit nem maghaladó munkából, hogy már mímelni sem tudta az elvégzését.
Ebből is csak a fejezetcímig jutottak a szakkönyvben
Szokásos baloldali trükk, hogy villantanak egy megalapozott, valós dolgot, aztán arra bármekkora hazugságot felépítenek, ájtatoskodó arccal. A városi méhészkedés létezik, sőt működőképes dolog. Ennyi az igazság. A többi a hazudozás, önfelmentés, és persze nyilván az se népszerűtlen lehetőség a DK-s, momentumos, párbeszédes (szoci) berkekben, hogy leesik nekik néhány bónusz forint.
A városi méhészkedés alapja, hogy kis területen rengetegféle fa sorakozik, amelyek rengetegféle virágot nyitnak tavasszal. Emellett a városi ember lehetőség szerint szereti magát tetszetős virágokkal körülvenni, így a magánszemélyek, társasházak, de az igényesebb (értsd: többnyire nem baloldali) önkormányzatok is virágágyásokat telepítenek sokfelé. A méheknek kiváló terepet biztosítanak ezek az adottságok, amelyeknek közös jellemzője
a virág.
A méhek ugyanis virágport gyűjtenek, nem fűmagot.
Abba is érdemes belegondolni, micsoda élvezettel fognak alámerülni a méhek a megnövekedett szmogban, hogy megközelítsék a két menetirány közötti gyepsávban árválkodó pitypangokat. A Karácsony-féle városvezetés ugyanis hiperpasszív ésszel kitalálta, hogy környezetvédelem gyanánt, a közlekedési lámpák átállításával majd’ minden kereszteződésben megakasztják a főutak autóforgalmát. Így nemcsak azt érték el, hogy az autósok idegeskednek, hanem azt is, hogy több és nagyobb dugó van az utakon, akár csúcsidőn kívül is, a folyton megálló, majd újrainduló kocsisor pedig fékezéskor sokkal több gumi-, szén- és fémport, induláskor pedig sokkal több kipufogógázt juttat a levegőbe, s így az ott lakók és az arra járók tüdejébe, na meg persze a méhecskék szervezetébe.
Ebben a szmogban szeretne most az egyszerű, gyep monokultúrából rétet növeszteni a fővárosi és az újbudai, baloldali vezetésű önkormányzat. A rét lényege, hogy rengeteg növényfajta, közöttük sok fűféle él vegyesen egy helyen, és ebben a közegben tudja magát otthonosan érezni a primitív állatvilág, beleértve a férgeket, puhatestűeket, ízeltlábúakat, amelyek láthatóan fontosak a baloldalnak. Rétnek még nyoma sincs, a fű nem nyírását viszont városszerte máris elkezdték, nagyon rég nem voltak ilyen gondozatlan állapotban a közparkok. Az utcai szemetesek megritkítása is segíti az elvadulást.
Még az is jobb, ha legalább hiperpasszívan semmit nem csinálnak
Aki most végignéz ezeken az állítólagos méhlegelőkön, az felgazosodott füvet lát, amelyben a mézelő virágok nem tolakodnak, ellenben az egérárpa köszöni szépen, hogy nem kaszálják le. Ennek a termése a hegyes toklász, amely könnyen belefúródik a kutyák lábába, csúnya gyulladást, a gazdának pedig nehéz heteket és több tízezer forintos ráfordítást eredményezve. Valószínűleg a kullancsok sem fognak tiltakozni a hosszú fű ellen.
A baloldali agytrösztök hozzák a formájukat: bármilyen idiotizmusra képesek, bármilyen áldozatot megkövetelnek másoktól azért, hogy megvalósítsák egy-egy jónak gondolt, hirtelen ötletüket.
Persze nyilvánvalóan van valós oka is ennek a méhlegelős, rovarhoteles süketelésnek, amit hónapok óta tolnak. Az óbudai önkormányzat által meghirdetett közösségi fűkaszálás jelzi, hogy tényleg gondban vannak a gaz eltávolításával. Óbuda élete sem egy diadalmenet az elmúlt másfél évben, de úgy tűnik, Kiss Lászlóék legalább nem olyan ostobák, hogy fűből akarnak vadont növeszteni a nagyvárosban. Ők csak simán rálőcsölnék jószándékú önkéntesekre azt a melót, amit alapesetben az önkormányzatnak kéne elvégezni.
Magasról tesznek a zöldítésre
Miközben hülye szöveget hülye szövegre halmoznak a baloldali vezetésű önkormányzatok, és burjánzik a gaz, van valami, amit nem látunk szaporodni. A gondozott városi parkok valahogy nem kezdték el reneszánszukat élni a 2019. október 13-i Nagy Zöld Forradalom óta. Zöldterületeket viszont már kijelöltek eladásra többek közt éppen Újbudán, ráadásul ugyanott százmillió forintról negyvenmillióra nyesték vissza a környezetvédelmi alap keretét, miközben Czeglédy Csabát gazdagon fizeti az önkormányzat. Mintha csak addig lenne fontos a zöldítés, amíg kampányolni lehet vele, vádaskodni a kormány ellen, meg halálsikolyokat hallatni egy-egy kivágásra ítélt városligeti ecetfánál. Aztán amikor megkaparintja a hatalmat a baloldal, akkor Soproni Tamás már mégsem telepít gyepszőnyeget az Andrássy úton – sem a ritkás fű, sem a feltépett műfű helyén –, Karácsony Gergelyt már mégsem zavarja a Városligetben építkezés, amennyiben az ő haverjaik építkeznének, és a gyomok közé is inkább kibaszarintanak egy vicceskedő méhlegelő táblát, csak ne kelljen gondozni. Persze a pénzköltés is számít, de alighanem az a legfontosabb szempont a baloldal számára, hogy ne kelljen dolgozni, lehetőleg semmivel.
Erről tanúskodik a hírhedt zuglói klímaerdő sorsa is. Még mindig ott áll az egyre kopottabb tábla a térképpel, amely azt hirdeti, hogyan fog kinézni 2019 novemberében, miután elültették az összes növényt. Elmentünk megnézni a 2021. májusi állapotot, hogy az olvasóinknak már ne kelljen. Időpocsékolás lenne ugyanis odamenni azért a néhány facsemetéért, amit két éve ültettek el, amikor Karácsony Gergely még zuglói polgármesterként szerencsétlenkedett ott, ásót szorongatva az éttermiségi kezében, eljátszva a Jó Embert a fényképeken.
A tervezett növények negyede, ha földbe került, és másfél éve senki felé sem néz a varázslatos klímaerdőnek a nagy természetvédők közül. Még a kirakott facsemeték öntözése is az ott lakókra maradt. Mondjuk, ha mindent kiültettek volna, amit ígértek, akkor sem lenne annyi fa a „klímaerdőben”, mint a szomszédos telken lévő Gyengénlátók Általános Iskolája körül.
Pedig Szabó Rebeka, a másik nagy zöldforradalmár ugyanúgy alpolgármester ott most is, mint a „klímaerdő” telepítésekor. Csak hát szarik bele a klímaerdőbe ott mindenki, Szabó Rebekástul, Karácsony Gergelyestül. Miért pont ebbe ne szarnának bele, ha minden másba is? Mindenki nyugodjon meg, a méhek legelési lehetőségei sem érdeklik őket, csak hát a fűkaszálás sem. Mert nemcsak a főpolgármester, hanem az egész bagázs tehetetlen, lusta nokedlikből áll. Esetleg majd leszedik a táblát, mintha soha nem is hirdettek volna klímaerdőt, de valószínűleg arra is lusták.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS